Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-16 / 63. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 16. Inkább a kép kopottas rámája érdekelt, mert nem tudtam mire vélni a nagyműveltségű, képzőművészet iránt fogékony publicista vonzalmát egy reprodukció iránt Egy tájkép története Bárfay Gyula szobrászművész reprodukció iránt. Talán túl sokáig méláztam a kép, azaz a reprodukció felett, amiből öreg barátom arra következtethetett, hogy az akt tetszik nekem, és felajánlotta, hogy vigyem magammal, nekem ajándékozza, legyen az enyém. Őszintén bevallom, hogy zavarba jöttem, mivel nem nagyon repestem Degas ily módon hozzám juttatott reprodukciójáért, de az életben, és az élettől rég megtanultam, hogy az ajándékot „megköDegas: Fésülködő akt szönni” illik, nem pedig visszautasítani, esetleg kritizálni. Az ügyet lezártnak tekintettük, Barsi sajátkezűleg csomagolta be a képet és kötötte át spárgával, mint féltett kincset... Hazajövet a képet szőlőhegyi tanyámon akasztottam fel a trófeáim közé; napnyugtakor, félhomályban, vagy a gyertyafénynél nem is nézett ki rosszul a háttal ülő, derék francia leányzó. Vadászcimboráim között akadt szakértő, aki eredetinek vélte a színes aktot. Teltek, múltak az évek a képet megszoktuk, ámde az egyik téli reggelen rendellenességre lettem figyelmes, a kép rámájának sarka megpattant és a két lécdarab elvált egymástól, egy tátogó madár csőrére emlékeztetett. A képet leakasztottam, nem nagy dolog - gondoltam - csak egy megfelelő szeget kell beleütni, aztán majd visszakerülhet a helyére, addig maradjon fekve az éjjeli- szekrényen. Néhány nap múlva ismét a szőlőhegyen jártam, de ezúttal apró szegekkel és megfelelő kis-kalapáccsal felszerelve láttam hozzá a Degas-reprodukció rámájának megreparálá- sához. Felemeltem a rámát, hogy megszemléljem az idő okozta károkat. Valahogy ügyetlenül foghattam meg, mert a ráma szétesett és belőle egy festmény hullott a talajra. A kartonra festett tájkép hátlapján az alábbiakat olvastam: Emlékül Bártfay, 1966. júl. 16. Zobor, Nyitra. Talán mondanom sem kell döbbenetes, óriási volt a meglepetés. Nem tudtam elképzelni - a mai napig sem tudom -, hogy Imre bátyánk mi okból rejtette a 20x17,5 centis olajfestményt a Degas-akt mögé? Tőle azonban már nem kérdezhettem meg, hiszen 1996 nyarán elhunyt... Nem hagyott nyugodni a dolog, hozzáláttam Barsi Imre bibliográfiájának az áttanulmányozásához. Segítségül Szőke József: A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiájának II. kötetét (1961-1970) vettem kézbe, amelyből kiderült - Barsi Imre neve alatt -, hogy az Új Szó, 1966. július 30-án közölte a „Küzdelem az angyallal” című, Bártfay Gyula életútjáról szóló írást... ,A Zobor bozontos üstöké alatt, ahol a nyári nap aranyló záporában dongássá válik az autóberregés is, buján zöldellő bokrok oltalmazó árnycsipkéjében bújik meg, mint a régi népmesék kacsalábon forgó kastélya, az ódon emeletét szinte szégyenlő fehér ház.” - írta Barsi Imre a szobrász Bártfay Gyula zobori otthonáról. A művész és a publicista találkozásának gyümölcse a tájkép és a nívós tanulmány. Számomra üzenet a múltból, a dolgok szerencsés találkozása! MOTESIKY ÁRPÁD T örténetem szereplői kulturális életünk jeles egyéniségei voltak a maguk idejé- ben. Barsi Imre (1910-1996) újságíró és publicista, egykoron a Fáklya, majd a Hét főszerkesztője volt. Három riportkötetet is tett az asztalunkra. Bártfay Gyula (1888-1979) pedig Nyitra szülötte; szobrai tették híressé, de jól kezelte az ecsetet is... Bártfay Gyulával életének már jóval túl a delelőjén ismerkedtem meg. Hatvannyolc nyarán a főiskolás Gulka Edével - ma Berencs polgármestere - látogattuk meg a Nyitra parti lakótelepen lévő lakásában. Akkor már leköltözött feleségével Zoborról és a műtermét feladta, felszámolta, vagy eladta. Attól kezdve, ha az utcán találkoztunk köszöntöttük egymást és úgy éreztem, hogy szívesen beszélget velem az agg szobrászművész. Barsi Imrét - hatvannyolc után -, a Prágába szakadt publicistát a Magyar Kultúra Könyvesboltjában ismertem meg, amelynek napi látogatója volt, naponta bejárt a könyvesboltba kedvenc újságaiért. Több dolog is összekötött bennünket, de jelentősen az, hogy földije voltam, lévén verebélyi lakos, Barsi pedig a Garam völgyében, Garamlökön született és Léván nevelkedett... A kilencvenes évek elején egészségi állapota rohamosan romlani kezdett. Először a lábai mondták fel a szolgálatot, egyre kevesebbet járt az emberek közé. Ráadásul a fennen említett könyvesboltot is felszámolták, tehát egyre kevesebb oka (is) volt rá, hogy Prága belvárosába utazzon. Az egyik prágai riportutam alkalmával felkerestem otthonában. Lelkesen fogadott és mutogatta könyveit, sok, főleg képző- művészettel foglalkozó könyve volt, köztük a Corvina Kiadó, „A művészeti kiskönyvtár” sorozat kötetei is. Könyvtárszobájának falán Cse- miczky Lászlónak (1909-2000) róla festett portréja lógott, valamint Degas (1834-1917 francia impresszionista) egyik reprodukciója (egy újságból kivágott „Fésülködő akt”). Talán inkább a kép kopottas rámája érdekelt, mert nem tudtam mire vélni egy nagyműveltségű, képzőművészet iránt roppant fogékony publicista vonzalmát egy újságból kimetszett Palást a maga 1700 lakosával, szlovák és magyar iskolájával és egyéb intézményeivel mindig is amolyan központi jellegű településnek számított Nő a portán, avagy ha az asszony kezében a gyeplő BODZSÁR GYULA Őrségváltás történt a legutóbbi helyhatósági választások után a Palásti Községi Hivatal élén. A választók többségének akaratából Czanik Julianna személyében a falu történetében először került nő a polgármesteri székbe. Különösebb gondot nem okozott számára az átállás, hiszen negyedszázada dolgozik a községi hivatalban.- Hosszú ideig anyakönyvvezető, az utóbbi években pedig titkárnő voltam a hivatalban, s ebből adódóan valóban jól ismerem a falu gondjait, problémáit - jegyezte meg beszélgetésünk elején Czanik Julianna, majd tréfásan hozzátette: - Egyébként már kezdik megszokni az emberek, hogy aszony van a portán, hasonlóképpen a képviselő-testület tizenöt férfitagja is. Komolyra fordítva a szót, elmondhatom, hogy nagyon jól megértem magam a képviselőkkel, akik tényleg ügyesek, aktívak, szívükön viselik a község sorsát.- Jó egy év telt el a választások óta. Hogyan értékeli ezt az időszakot?- kérdeztük a polgármester'asz- szonyt.- Némileg keresztülhúzta számításainkat a tavalyi árvíz, amely több mint 1 200 000 korona kárt okoA szerző felvételén Czanik Julianna látható zott a községnek. Meglehetősen sok* időnket és energiánkat felemésztették a károk helyreállításával járó intézkedések. Ha nincs ez a súlyos természeti csapás, minden bizonnyal előbbre tartanánk a mostani választási ciklus legnagyobb beruházásának számító létesítmény, a szennyvíztisztító-állomás építésének előkészületeiben. A csatornahálózat megépítésével együtt 55 milliós, több szakaszban megvalósítandó beruházásról van szó. Mondanom sem kell, hogy kivitelezése állami támogatás nélkül elképzelhetetlen. Beszélgetésünk során Czanik Julianna elújságolta, hogy Palást a maga 1700 lakosával mindig is amolyan központi jellegű településnek számított. Magyar nyelvű egyházi, szlovák nyelvű állami iskolával, mutatós művelődési házzal, orvosi rendelővel, gyógyszer- tárral, falumúzeummal rendelkezik a község.- Megemlíteném továbbá - folytatta a felsorolást -, hogy van szolgáltatásokat nyújtó községi vállalatunk, melynek vezetője Leki Margit. Jól kihasználjuk a község tulajdonába tartozó Avia mikrobu- szunkat. Kéttagú községi rendőrségünk tagjai a közrend fenntartásán kívül egyéb feladatokat is szívesen ellátnak. Feltétlenül szólni kell községünk kulturális életéről is, melynek mozgatója a Csema- dok helyi alapszervezete. Égisze alatt működik a Búzavirág vegyeskar, a Nevenincs néptánc- csoport. Eredményesen működik a sportegyesület, a vadásztársaság, a tűzoltószervezet, és nem utolsó sorban a polgári ügyek testületé.- És mi az, amiről nem szívesen óhajt beszélni?- Elsősorban a falunkban tapasztalható nagyarányú munkanélküliségről, hiszen jelenleg is mintegy 200 embernek nincs állása. És ami a legsajnálatosabb, hogy főleg a nyugdíj előtt állók és a fiatalok maradtak munka nélkül. (HC;JÓ I NK A2 Ul 8Z0 MCLLBOm A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 Barsi Imre Bártfay Gyula: A Zobor (20x17,5 cm, olaj)
