Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-16 / 63. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 16. VE N DE G KOMMENTAR Rusko Rubiconja JÁN FÜLE A Markíza tudja, hogy Richard Müller „gyónásával” túllőtt a célon. Mindent meg is tesz azért, hogy ezt a tudtunkra adja. Először szakértők véleményével takarózott, majd ezt „kiegyenlítendő” helyet adott az „ellenőrzött” drogfogyasztók védőjének. Majd védekezni kezdett a hírműsor főszerkesztője, Lubomír Lintner is. Amikor kifogyott az érvekből, akkor nem átallotta felhasználni igencsak zavaros levelét az Újságírói Etika Alapítvány igazgatójának, Marián Ostatníknak - annak az embernek, aki sajtókörökben inkább különleges figurának számít, védve a polgárok jogait a „rossz újságírókkal” szemben. Ám - Szlovákiában ez már csak így van. Hétfőn hagyta magát a Markíza hálójába befogni három politikus is. Fennakadtak a Rostán - elég volt egy mondatot mondani: „A gond nem azzal van, hogy a Markíza közölte a beszélgetést Richard Müllerrel (mindenféle közelképben mutatott gyilkosság után a hírműsor elején), hanem azzal, hogy fő műsoridőben, amikor a törvény szerint tilos propagálni a drog előnyös hatását a kreativitásra.” Ezzel ennek a résznek véget kellett volna érnie, ami jelentette volna a beszélgetés végét is. Ehelyett folytatódott a társalgás arról, hogy mihez van joga egy kereskedelmi televíziónak, és mihez nincs. További értelmetlen fecsegés. A határokat már régen megszabta a törvény. Ugyanez a törvény tartalmazza a frekvenciatanács jogkörét is. Abban az esetben, ha a Markízá- val büntetést fizettet ki (ez a lehetőség szintén a törvényben található), a licenc tulajdonosa fellebbezhet a legfelsőbb bíróságnál. Hogy ez hol van megírva - már tudják. Pavol Rusko újra átlépte az önmaga által már oly sokszor áthelyezett határokat azzal, hogy tudatosan félretájékoztatja a közvéleményt, hogy a sajtó- és szólásszabadság ürügyén saját szerkesztőit a megvédhetetlen védelmére kényszeríti. Ezekután mondja valaki, hogy a televízió nem drog. A szerző az Internetové noviny munkatársa JEGYZET Koncert felhangokkal SÓKI TIBOR Sting, a világhírű angol énekes Pozsonyban koncertezett. Több, a fellépésről szóló jelentésben is elhangzott, azoknak a kevés művészeknek az egyike, akik a közelmúltban nem mondták le ausztriai előadásaikat. Ez ugyanis mostanság divat. És nem csak a művészek körében. Egy nagyszabású rabbikonferenciát is áthelyeztek Bécsből Pozsonyba tiltakozásul az ellen, hogy Jörg Haider szélsőjobbos pártja a kormányba került. Eleinte szinte mindenki rokonszenv- vel tekintett a bojkottáló művészekre. Igen, ők megmutatják ennek a Haidernek, meg az osztrákoknak, akik megválasztották! A helyzet odáig fajult, hogy egy zenekarról, amely Stinghez hasonlóan nem mondta le bécsi koncertjét, meglehetősen elítélően beszéltek az egyik szlovák kereskedelmi rádióban. Aztán végre valami más is eszébe jutott a demokratáknak és antixenofó- boknak: nem minden osztrák szavazott Haider pártjára. Sőt, a sógorokJietven százaléka nem őrá voksolt. Ez a kormányellenes tüntetéseken is sokszor elhangzott. Azok tehát, akik lemondják az ausztriai szerepléseket, nem csupán a szélsőségeseket büntetik. Talán egyáltalán nem őket. Valahogy úgy van ez, mint azokkal a fránya benesi dekrétumokkal. A bojkottban részt vevő művészek egy többé-kevésbé behatárolt (vagy éppen korlátolt) csoport hibája miatt a kollektív bűnösség elvét érvényesítve az egész osztrák társadalmat büntetik. Ebből pedig sok jó nem származhat. Gondoljunk csak magunkra, szlovákiai magyarokra. Azokat, akik velünk szemben érvényesítették (és szeretnék még ma is érvényesíteni) a kollektív bűnösség elvét, nem zártuk a szívünkbe. Sőt, a sértettségérzet sokszor bennünket is szélsőséges indulatokra sarkall. Félő, hogy a bojkottnak Ausztriában is ilyen hatása lesz. Az átlagosztrák joggal érezheti úgy, cserben hagyták, amikor pedig szüksége lenne némi szolidaritásra, netalán támogatásra. Ha innen nézzük a dolgot, Gordon Sumner, azaz Sting és a többi Ausztriában is koncertező zenekar lépése egészen más fénybe kerül. Talán éppen ők segíthetnek visz- szacsalogatni az osztrákokat a nagy, európai házba. Talán Haidertelenül. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella- panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakda@ujszo.com- Kosovan a miénk, foggal-körömmel megvédjük! (TA SR/AP) Mindig van esély, hogy az ember elkerülje a három lépésből kapott sakk-mattot A magyar igazság Nincs semmi irigyelnivaló Csáky Pál, Szlovákia kormányának a Magyar Koalíció Pártja által delegált, kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesének helyzetében. A brüsszeli uniós jelentéssel kelepcébe esett, s vele együtt csapdába kerültek a szlovákiai kisebbségek is. Az állítás alátámasztása végett vizsgáljuk meg lépésről lépésre, hogyan kerülhetett sor erre. VASIK JÁNCOS Az 1998-as választások után minden racionálisan gondolkodó, magát picit is demokratikusnak valló politikai erő egyetértett abban, hogy a Magyar Koalíció Pártjának, mint az egyik legnagyobb szlovákiai kisebbség képviseletét ellátó szervezetnek, ott a helye az új kormányban. A „magyarokat” bevenni az ország vezető testületébe egyrészt morális kötelesség volt - hiszen az ellenzéki időszakban mindig megbízható partnernek bizonyultak, etnikai pártként részvételük pedig amúgy is a demokrácia fokmérőjekének számított -, illetve kitűnő marketinglépés volt az „új kormány, új idők, új gondolkodásmód” imázsának külföldi eladásához. A koalíciós szerződés szerint az MKP jelölhette az egyik, egyebek között a kisebbségi kérdésekért is felelős, miniszterelnökhelyettest - a megválasztott személy a később történtek szempontjából közömbös. Már a tárcák szétosztása előtt világos volt, hogy az elkövetkező hét szűk esztendőben néhány tárca helyzete kiemelten kritikus lesz - hasonlatos a borotvaélen táncoláshoz. Ezek közé tartozott az említett bársonyszék, amelyről a pénztelenség mellett számos egyéb ok miatt is künnyű szívvel mondhattak le a többség pártjai:- egyik jelenlegi kormánypárt választási programja sem tartalmazott érdemi, az összes kisebbségre vonatkozó elképzelést, főleg ami a roma etnikumot érintette volna;- a szlovák pártok számára, s ezt az azóta eltelt időszak történései támasztják alá, továbbra sem egyértelmű a demokrácia és a kisebbségi jogok szerves egysége. Még mindig hajlamosak lépéseiket a szerintük szavazatmaximáló, a nemzetieskedés felé kacsingató logikának alárendelni;- lehettek köztük őszinte, a partnerségre törekvő erők, akik a tárcának ténylegesen baráti jobbjukat kínálták fel. Új kormány, új idők, új gondolkodásmód. A Magyar Koalíció Pártját - jó szándéka, tenniakarása mellett - egyfajta területszerzési reflex, valamint erőinek túlbecsülése vezérelhette a tárca megszervezésében. A jelenlegi helyzetben hihetetlenül beszűkült a józanul gondolkodó erők mozgástere. Lojális kormány- pártiként kötelesek megvédeni a kormánypolitikát, ugyanakkor a belső érdekérvényesítés csatornái, a többi párt kompromisszumkészsége finoman szólva is behatárolt (gondoljunk csak az SDL, a KDH vagy az SOP politikai manővereire). S ez csak az egyik frontot jelenti, hiszen a sikertelenségként megjelenő lassú fejlődés könnyen felhasználható érvet jelenthet az MKP radikálisai kezében, olyan, az ingujjból előhúzható ászt, amelynek felhasználásával bármikor számolni lehet. Ráadásul az MKP II. kongresszusán, bár csak általános formában, de elhangzott, hogy a párt elkövetett néhány stratégiai hibát. Remélhetően ez azt jelenti, hogy köztük van a fentiekben leírt helyzet is, s hogy politikusaink képesek lesznek előnyt kovácsolni a jelenlegi hátrányból. így valószínűleg a koalíciós egyeztetőtanács, valamint a kétoldalú pártközi egyeztetések feladata lesz elérni, hogy a többség foglaljon markánsabban állást a nemzetiségi ügyeket illetően -, hogy megvédje annak a közös mundérnak a becsületét, amelynek nagyobb része az ő vállát borítja. Bár részletkérdésnek tűnik, de stratégiailag megfontolandó lenne, ha a miniszterelnök-helyettesünk mediális szerepét a többi, leginkább érintett miniszterek vennék át - pl. az igazságügyi, az oktatásügyi, a szociális és a belügyminiszter. Érdemes lenne mind a tárca, mind az MKP nemzetközi kapcsolatait is élőbbé tenni - s nem utolsó sorban a szakterületre összpontosítva lázas sietséggel folytatni egy kisebbségi programcsomag kidolgozását. A politika sohasem befejezhető játék, így mindig van esély, hogy az ember elkerülje a három lépésből kapott sakk-matt kelepcéjét. A szerző az ELTE Jogi Karának politológushallgatója OLVASÓI LEVÉL Versenyfutás az idővel ,A tantestület hivatása magaslatán áll, nevelői, valamint oktatói működésük eredményességével a lakosság tiszteletét, a felsőbb hatóság teljes megelégedését, dicséretét és elismerését vívták ki, ám mindemellett iskolán kívüli munkájuk is elismert, mert bőven kivették részüket a kultúrmunkából, a község közművelődésének legfőbb munkásaivá lettek.” E sorokat 1927. november 1-jén vetette papírra Kropacsek Imre tanító, aki Tardoskedd nagyközség bírójának és elöljáróságának megbízásából 1927-től 1934-ig vezette a község krónikáját. A krónikás a beavatottak rálátásával részletezi a lakosok által választott községi bírók, tanácstagok és elöljáróság tevékenységét, melyet az iskolai oktatás színvonalának emelése érdekében fejtettek ki azokban az nehéz időkben. Mindezek a leírt gondolatok újraélednek bennem, mert iskoláink körül újra mozogni kezdenek a látszólagos állóvizek, amit az iskolatanácsokról szóló törvény és annak magyarázata váltott ki. Tanácsokat adunk és várunk iskolatanácsügyben, kritizálunk és öndicsérünk, ha SZMPSZ-tagok vagyunk, nyugalomra és megfontoltságra intünk, de versenyt futunk az idővel, mert a törvény hajthatadan, és főleg „helyezkedünk”, mert hát sohasem tudni! Csak ebben a nagy hajszában, rohanásban, kapkodásban el ne vesszen a lényeg - miért és kiknek az érdekében lesznek létrehozva az iskolatanácsok? (Vagy a diák nem is fontos?) Fodor Attila, az SZMPSZ alelnöke úgy ítéli meg, az iskolatanács a demokrácia egyik alapsejtje, amely pozitív modeílként szolgálhat a gyerekek számára. Ha a törvény magyarázataként kiadott útmutató betartatik, talán van esély bizonyítani, demokratikus alapelveken fog működni az iskolatanács. Ám a sajtó hasábjain megjelenő megnyilvánulásokból már érezhető, március végéig még sok problémával kell szembenéznünk. A legérzékenyebb pont a személyes érdekeket védő és átültetni szándékozó leendő tanácstagok kiszűrése lesz. Félő, hogy az iskolatanáTALLÓZÓ DIE PRESSE Erhard Busek, az EU-bővítés kedden kinevezett osztrák kormány- megbízottja a bécsi lapban megjelent interjújában újra hangsúlyozta: Az Unió bővítését mindig is rendkívüli esélynek tartotta Ausztria számára, ezért vállalta a rábízott feladatot. Busek szerint különbséget kell tenni a belpolitikai helyzet és maga az ország között. Helyénvalónak nevezte, hogy az Unió aggódik az ausztriai helyzet miatt, de szerinte európai alapelveket sért, hogy a fejleményekkel kapcsolatban meg sem hallgatták Ausztriát. Kifejtette: megbízása teljesítése során nem szándékozik védelmébe venni a kormányt, vagy a kormány valamely tagjának a bővítéssel kapcsolatos kijelentéseit, hanem a kormány- programra támaszkodva igyekszik majd elfogadtatni az osztrák álláspontot. Busek szerint a bővítéssel kapcsolatos osztrák magatartás az egyik látható jele lesz annak, hogy Bécs valóban komolyan veszi az európai feladatokat. Fennáll a veszély, hogy más tagországok Ausztria mögé bújva azt mondják, nem lehet annyira engedékeny magatartást tanúsítani az újonnan csadakozókkal szemben - vélte, s hozzátette: ez megengedhetetlen. Busek hangsúlyozta: a bővítés kérdéseiben változatlanul helye van a vitának, ha az tárgyilagos. Úgy ítélte meg, hogy az EU Áusztriával szembeni magatartása megütközést keltett a tagjelöltekben, mivel nem ez az az európai szellemen nyugvó partneri viszony, amely az EU alapját alkotja. NOVYCAS A lap megkérdezte Daniela Ze- manicovát, hogyan vélekedik arról, hogy miközben a kormány meghirdette a korrupció és a kliensrendszer elleni nemzeti programot, a legfontosabb állami vállalatok élére pártegyezségek alapján jutnak az emberek. A Transparency International munkatársa szerint pártkli- entelizmusról van szó, és sokkal jobban kellene ellenőrizni ezeket a vállalatokat. Szerinte a megoldás kulcsát a pártok pénzeinek teljes nyilvánosság elé tárása jelentené. SME Vladimír Palkó (KDH) arról ír, miért veszélyes a szlovák frekvenciabizottság döntése, mely alapján nem lehet elítélni a Markíza televíziót a Richard Müllerrel készített interjújáért. A képviselő elfogadja a tényt, hogy a tévétársaság nem sértette törvényt, hiszen abban az áll, hogy csak reggel hat és este tíz között tilos olyan műsort levetíteni, mely az ifjúság szellemi fejlődését hátráltatná. Palkó viszont figyelmeztet, háborút propagáló műsorokat egyáltalán nem szabad műsorra tűzni, mégis míg háború következtében az elmúlt ötven évben nálunk nem haltak meg emberek, drogfogyasztás miatt igen. A megoldás szerinte a törvény szigorítása lenne, ami a drogokat is száműzné a képernyőről. Azt, hogy sokan a lágy drogokat azért legalizálnák, mert a dohány és az alkohol is legális, nem tartja elfogadható érvnek. csökön belüli esetleges viszálykodás, a személyes érdekek képviselete, nem az iskoláink szellemi fellendülését fogja szolgálni. Ma nemzetiségi iskoláinknak igazi segítő kezekre van szükségük, ezért fontos a jó választás. Újra el kell érnünk, mint azt Kropacsek Imre megírta, hogy a tanító a kultúra szellemi irányítója legyen, hogy a község elöljárósága, az iskolatanács és a tanítói kar egységesen lépjen fel településeink nemzetiségi iskoláinak fellendítése érdekében. Ezért fontos a megfontolt, a jó választás! Időnk ugyan már nem maradt sok, de annyi talán még igen, hogy hiteles képviselőket tudunk delegálni az iskolatanácsokba. Bencze István Tardoskedd
