Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-15 / 62. szám, szerda
* ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 15. Oktatás g ] Decentralizáción mást ért az SDK és mást az MKP. Nehéz ebből kihozni egy olyan irányvonalat, amely mindenkinek elfogadható. Sok egyeztetésre, tárgyalásra van szükség. Vésztartalékalapból független magyar kart? Szigeti László: „Nemegyszer kedvezőtlen döntések születnek." (Somogyi Tibor felvételei) „Hibrid állapotok létrehozására nincs szükség” - állítja Szigeti László oktatási államtitkár, aki elismeri, hogy az oktatáspolitika szekere nem mindig az MKP által kívánt úton halad. Többek között ennek okairól szól az alábbi beszélgetés. VOJTEK KATALIN Hogyan felelhet meg a szlovákiai közoktatás a 21. század kihívásainak, ha a kormány egyre kevesebb pénzt áldoz rá? A felvetés jogos. A kormányprogram, amely elsődleges fontosságot tulajdonít az oktatásnak, kötelező érvényű kell hogy legyen a kormány számára. Sajnos, nem minden kormánytag érzi át a felelőssége súlyát az oktatással szemben, és így nemegyszer kedvezőtlen döntések születnek. Tudatosítani kell, hogy a szlovák kormány olyan négyesfogat, ahol az egyeztetés nem megy mindig könnyen. Ennek a csoportosulásnak a sokrétűsége, eltérő beállítottsága eleve nem garantálja, hogy egyik napról a másikra megvalósul mindaz, ami a kormányprogramban megfogalmazódott. Hogy csak egy példát mondjak: az oktatás decentralizációján mást ért az SDK egy része és megint mást az MKP. Nehéz ebből kihozni egy olyan irányvonalat, amely mindenki számára elfogadható. Sok egyeztetésre, tárgyalásra van szükség. Ez a közös megegyezésre nehezen jutó kormánykoalíció azonban olykor meglepő egységet is tud mutatni. Például a magyar egyetem kérdésében. Annak idején részt vettem a koalíciós tárgyalásokon. Szlovák partnereink egyike sem tudta semmilyen körülmények között elképzelni, hogy itt magyar egyetem létesüljön. Szemléleti megújulásra lenne szükség a kormánykoalíció pártjain belül. Akadályozó az a félelem, hogy amennyiben valamelyik párt a magyaroknak engedményt tesz, elriasztja a választóit. Ez rányomja a bélyegét a pártok közötti együttműködésre. Egy felmérés szerint a megkérdezett szlovákiai magyarok 80 százaléka igényli a magyar egyetem létrehozását Szlovákiában. Nagyon helyes, hogy igényli. Az MKP is igényli a magyar egyetem létrehozását. De van egy koalíciós egyezmény, amelyben elfogadtuk, hogy ebben a választási ciklusban nem nyitjuk meg az egyetem kérdését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy későbbi időpontban nem foglalkozhatunk ezzel a problémával. Egyetemről beszélünk, holott Nyitrán még az önálló kar kérdését sem sikerült dűlőre vinni. A legújabb döntés értelmében egy vegyes bizottság viszi tovább a független kar ügyét: négy személy az egyetem, négy pedig a minisztérium részéről. Én még mindig bizakodó vagyok. Nyitrán is figyelik a politikát, s biztos, hogy abban a pillanatban, amikor a kormány részéről megjelenik az önálló magyar kar létrehozásával kapcsolatban egy jó szándékú nyilatkozat, a nyitrai egyetem vezetősége is elgondolkodik rajta. Tény viszont, hogy sem a kormány, sem a miniszter nem kötelezheti semmire az egyetemet. Ráadásul nem biztos, hogy a meglévő szűkös költségvetési keretből Akadályozó az a félelem, hogy ameny- nyiben valamelyik párt a magyaroknak engedményt tesz, elriaszt- ja a választóit. \\ futja egy új kar létrehozására. Az általános helyzet olyan, hogy félő, az egyetemek csak novemberig tudják kihúzni az adott költségvetésből. Tehát nincs pénz az önálló magyar karra. Minden ország kormányának van egy megfelelő tartalékalapja, amelyet általában a legszükségesebb, legégetőbb dolgok kezelésére használ fel. Nehezen elképzelhető, hogy ezt a vésztartalékot épp a magyar kar létesítésére fordítaná a kormány. Ez nem zárható ki teljesen. Egyrészt, mert része a kormányprogramnak, másrészt mert nagyon fontosnak tartja a kormánykoalíció egyik pártja, és lehet, hogy valamelyik másik párt majd valami mást tart ugyanolyan fontosnak. Tehát a megegyezés nem kizárt. Egyesek szerint a magyar hallgatók annyira szétszóródnak az egyes karokon, hogy irreális az önálló magyar kar létrehozása. Nem tudom, ki látja így, de nem abból kell kiindulni, hogy milyen a jelenlegi állapot, hanem abból, hogy mit akarunk elérni. Tény, hogy az önálló magyar kart nem lehet egyik napról a másikra létrehozni. A kar struktúrájának kiépítése, az infrastruktúra, az oktatók, a termek biztosítása óriási munka. De nem lehet lemondani egy feladatról csak azért, mert nehéz. Elképzelhető a közeljövőben olyan kormány, amely a magyar felsőoktatás ügyében nagyobb engedményekre hajlandó? Nincs nagy valószínűsége, de én még nem tartanám lefutottnak ezt a játszmát, a kormányprogram ugyanis négy évre szól. Mint mondtam, a magyar pedagógus- képzésről és egyéb képzésekről intenzív tárgyalások folynak, és én nem zárnám le azzal, hogy ebből úgysem lesz semmi. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatala vezetője szerint a szlovákiai magyar politikai vezetés kezdeményezése volt, hogy csökkentsék a magyarországi teljes felsőoktatási képzésben résztvevő szlovákiai magyar diákok számát. Nem tudom, hogy a HTMH elnöke ezt az állítását mire alapozza. Volt februárban egy tanácskozás, ahol szóba jött ez a téma, és a jelenlevők úgy látták jónak, hogy folyamatosan csökkenteni kell a Magyarországon magyar állami ösztöndíjjal teljes képzésben részesülő szlovákiai magyar hallgatók számát, és fokozatosan emelni a rész- illetve a doktoranduszképzésben résztvevőkét. Tehát fokozatos leépítésről volt szó, nem pedig arról, hogy az eddigi hatvan helyett az idén csupán húsz teljes képzésre jogosító hely lesz. Volt, aki hazai részről támogatta ezt a gyors létszámcsökkentést? Ilyen nem akadt azon a tanácskozáson. Ott szóba sem került a húszas szám. Számokról nem is beszéltünk, csupán az elvben - a folyamatos csökkentés elvében - egyeztünk meg. Önnek mi a véleménye arról, hogy a magyar állam ösztöndíjjal támogassa az idehaza továbbtanuló magyar fiatalokat? Nem lehet mindenki pedagógus vagy népművelő. A társadalomnak szüksége van mérnökökre, orvosokra és más szakemberekre is. A szlovákiai magyar fiatalok jelentős része a jövőben is szlovák egyetemeken fog tanulni, ezért nagy segítség lenne az anyaország részéről az a hozzájárulási rendszer, amely a hazai magyar diákok hazai továbbtanulási feltételeit igyekszik megteremteni. Ez nem a szlovák állam érdeke, sőt kötelessége? Az, de ismerjük az ország anyagi helyzetét. Az ösztöndíjakról szóló rendelet vagy húszéves, mára teljesen elavult, ennek alapján már nem lehet ösztöndíjat adományozni. A tárca új rendeletet dolgozott ki, de nincs rá anyagi keret. Magyarország a Vajdaságban évi 10 millió forinttal segíti a továbbtanulókat, de Erdélyben csak 3-4 millió forinttal. Mivel a Vajdaság háború sújtotta ország, érthető a magas összeg. Bennünket viszont várhatóan ugyanabba a kategóriába sorolnak majd, mint Erdélyt, és nem tudom, hogy az évi 3-4 millió forint elég lesz-e arra, hogy továbbtanulásra ösztönözzön olyan szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokat, akik épp azért nem tervezik a továbbtanulást, mert a család képtelen megfizetni. Attól függ, hogy az a 3-4 millió forint célirányosan ösztöndíjra lesz- e elkülönítve, vagy egyéb célokra is. Amennyiben csak ösztöndíjakra, akkor az egy komoly összegnek tekinthető. Ha havonta ezer koronás ösztöndíjat kapna egy-egy fiatal, az évente fejenként 10 ezer korona, száz tanuló esetében 1 millió koronát jelent. Tehát koronára átszámítva máris többet, mint 3-4 millió forint. Mikorra várható a szlovákiai ösztöndíjrendszer megreformálása? Ez, sajnos, nem az oktatási tárcán múlik. Mi megtettük, amit kell, felemeltük a folyósítható mini- málösszeget, megdupláztuk az ösztöndíj összegét - egyelőre papíron. A pénzügyminisztériumból ugyanis visszajött a véleményezés: jogilag rendben van, de nincs rá pénz. Ugyanígy problémák vannak a diákkölcsönalappal is. Ez 500 millió koronával indult, szétosztva 5 évre. Akik igénybe vették, kötelesek 3 százalékos kamat mellett a kapott pénzt visszafizetni. Csakhogy több kivétel van - katonai szolgálat, szülési szabadság stb. -, amelynek érvényesítése mellett elodázható a pénz visszafizetése, s így az alapba a vártnál jóval kevesebb pénz térült vissza. Valószínű, hogy a diákkölcsön- alap a nemzeti vagyonalaptól kér majd egy 20 millió koronás injekciót, ám nem biztos, hogy kap. Egy ország pénzfelhasználási lehetőségeit elsősorban a parlament határozza meg, az évi költségvetés jóváhagyásával. Bármennyire is szeretne a miniszter pénzt a tárcája számára, a költségvetési kerettel behatárolódtak a lehetőségei. El kell érni egy olyan állapotot, amikor a kormány valamennyi tagja belátja; hiába fogjuk fejleszteni a bel- vagy a hadügyet, ha félművelt fiatalok hagyják el az iskolát, akik képtelenek érvényesülni az európai piacon. Úgy gondolom, pozitív változás állhatna be, ha Bármennyire is szeretne a miniszter pénzt a tárcája számára, a költségvetési kerettel behatárolod- tak a lehetőségei. \\ úgy sikerülne végrehajtani a köz- igazgatási reformot, ahogy azt az SDK és az MKP szorgalmazza, és olyan finanszírozási törvény jönne létre, amely egyértelműen kimondja a normatív rendszert, és nem valamiféle hibridet akar. Mert sajnos a közigazgatási rendszerről és az oktatás finanszírozásáról szóló törvény tervezete olyan, hogy félő, nem az lesz belőlük, amit közigazgatási reformon és oktatásfinanszírozáson Nyugat- Európában értenek. Ismét arról van szó, hogy a kompetenciákat átruháznák az ön- kormányzatokra - pénz nélkül? Pontosan. Van olyan elképzelés is, hogy lehessen a község iskolafenntartó, de az állam is. Ezt azzal indokolják, hogy a dél-szlovákiai településeken, ahol az önkormányzat nem lesz hajlandó szlovák iskolát nyitni, létesíthessen az állam. Kérdés viszont, hogy olyan településeken, ahol a magyar lakosok számaránya 20 százalék, és az ön- kormányzat nem hajlandó magyar iskolát létrehozni, nyit-e az állam magyar iskolát. Mert ennek kölcsönösen kellene működnie. Véleményem szerint egyértelműen ki kellene mondani, hogy az alapiskolák fenntartója a helyi közösség. Megfelelő adóreformmal kapja meg az önkormányzat az iskola- fenntartáshoz szükséges pénzt, és törődjön az iskolával. Semmiféle hibrid állapotok létrehozására nincs szükség. Bugár Béla nemrég Agócs Béla nyilatkozata kapcsán kifejtette a sajtóban: „Az MKP mindent megtett azért, hogy a politikai okokból elbocsátott pedagógusok visszakerülhessenek funkciójukba.” Hányán kerültek visz- sza? Bátorkeszit és Búcsot azonban hagyjuk ki a felsorolásból, mert ott a szülők kitartásának köszönhetően kerültek vissza az igazgatók. Pék László Galántán, Kovács László Somoiján, Lendvay Tibor az ipolysági alapiskolában. Az ottani gimnáziumban Tänzer István már nem vállalta az igazgatói posztot, így Marian Sipőköt Szkladányi Endre váltotta fel. Párkányban sem maradt meg a helyemre tett régi igazgató. Hecht Anna, a leváltott tanügyi igazgató is visszakerült funkciójába. De többen voltak. Igen, többen. Az iskolatanácsokról szóló törvény azonban lehetővé teszi, hogy ők is visszakerüljenek. Aki az MKP-t azért bírálja, mert, úgymond, nem tett eleget a leváltott magyar igazgatók visszahelyezéséért, annak tudatosítania kell; az MKP érdeme, hogy az iskolatanácsok ismét dönthetnek az igazgató személyéről, mert a törvény eredetileg csak arról szólt, hogy az iskolatanács véleményt mondhat az igazgató személyével kapcsolatban. Sikerült elérni, hogy legyen magyar tanfelügyelőség? Önálló magyar tanfelügyelőség nem lesz, de lesznek tanfelügyelők, akik az adott régió magyar iskoláit felügyelik. Tudnak majd magyarul? A rendelet tervezete magyarul tudó tanfelügyelőkkel számolt, ám végül nem fogadták el, hogy kritériumként szerepeljen a magyar nyelv ismerete. Igaz, hogy a magyarországi diplomájuk miatt Nyitrán továbbtanulásra kényszerített pedagógusoknak visszatérítik a kifizetett tandíj egy részét? Alapítványokon és más forrásokon keresztül átvállaljuk a térítés egy részét, hogy 2-3 ezer koronánál ne kelljen többet fizetniük az érintett pedagógusoknak. Erre ígéretet tettünk, és ezt az ígéretet álljuk is. Megérik a szlovák ösztöndíjrendszer reformját? Kellenek majd az európai munkaerőpiacon?
