Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-11 / 59. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 11. JEGYZET Áhítjulc az ámítást VRABEC MÁRIA Robert Fico a szlovák tévében kedden sugárzott interjúban is­mét csak azt bizonyította, nem hagyja magát „hálóba” fogni. Nem is kellett a mesteri manő­verhez más, mint rezzenéstelen arccal és mély meggyőződéssel soha nem arról beszélni, amiről faggatták, hanem arról, amit a választó hallani akar. A sokad­szor is feltett, politikai előélet­re, erkölcsi vagy vallási maga­tartásra vonatkozó kérdések megkerülésének pedig a legbiz­tosabb és vitathatatlanul legele­gánsabb módja az, ha a kérde­zett úriemberek közti megálla­podásra, a múlt lezárására vagy a magánszféra sérthetetlensé­gére hivatkozik. Fico - vagy mé­dia-tanácsadója, a HZDS szol­gálatában edződött Fedor Fiasík - mindezt jól tudja, nem véletlenül tett szert a Szlovákia legnépszerűbb politikusa címre. Valószínű, hogy a közszereplési tízparancsolat legfontosabb ki­tétele a „soha semmilyen körül­mények között semmiről ne vallj színt”, mert Ficóról aztán nem lehet tudni, vallásos vagy ateista, elítéli vagy titokban cso­dálja a HZDS módszereit, és fő­leg, vannak-e morális gátlásai a bármely politikai párttal való együttéléssel szemben - kivéve persze az MKP-t, mert ezt az egyet félreérthetetlenül ki­mondta. Úri körökben ezt a ma­gatartást gerinctelenségnek Mi olvasztja az enyvet? GAÁL LÁSZLÓ A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom fejvesztve gyűjti az aláírásokat az idő előtti válasz­tásokat szorgalmazó petíciós ívekre. Vajon miért éppen most akarnak új választásokat? Akad kormánypárti politikus, aki azt állítja, maguk Meciarék sem bíznak egy Uyen referendum si­kerében, az egész aláírásgyűjté­si hókuszpókusszal megint rek­lámozni akaiják magukat. Ha azt nézzük, hogy a 98-as válasz­tásokon a HZDS kapta a legtöbb szavazatot, és a legutóbbi köz­vélemény-kutatási eredmények megerősítik ezt, sajnos az előb­bi állítás nem egészen helytálló. Sokkal elfogadhatóbb az az ér­velés, azért éledt fel a mozga­lom, hogy újra bekapcsolódhas­son a privatizálásba. A nyolc­vankilences forradalom után járta egy mondás: a szocialista rendszer nem azért bukott meg, mert annyira elavult, vagy mert a köznép már nem bírta tovább. A valódi ok az volt, hogy maguk szokták nevezni, de a honi poli­tizálásnak minden jel szerint új „Irányt” szabó ifjú titán köve­tendő pragmatizmusként mél­tatja saját képességét, és meg­győződése, hogy épp ennek kö­szönheti növekvő preferenciáit. Könnyen lehet, hogy igaza van, hiszen a keddihez hasonló nyi­latkozatok után azt a bélyeget sem sütheti rá senki, hogy Schusterhez hasonlóan a vallá­sosságát fitogtatja, de a meg- győződéses katolikusokban is maradhatott némi remény, hogy legalább nagyobb ünnepe­ken elmegy a templomba. A NATO-ellenzők is dicsérhették az óvatosságát, meg a csatlako­zás hívei is örülhettek, hogy „nincsenek gondjai Szlovákia jövőbeni tagságával”. Sorolhat­nánk tovább is, amíg csak tintá­val győzzük, de minek. A lényeg itt úgysem Robert Fico meg az ő csodálatosan felfelé ívelő karri- etje, hanem a szlovákiai átlag­polgár mentalitása, aki annyi pofára esés után is mennyei mannaként áhítja az ámítást. Leegyszerűsített féligazságokat, tetszetős poénokat szajkózó, pofonegyszerű megoldásokat zsákszámra kínáló vezérek pe­dig ezen a tájon bőven terem­nek, és a társadalmi klíma is kedvez nekik, hiszen az ígére­tek megvalósítását még soha senki nem kérte tőlük számon. Nem csoda, hogy a Tátra alatt a legtöbb politikus úgy érzi, szün­telen választási kampány az élet, és az összes alapszabály közül a legjobban azt tanulta meg, nem az a fontos, mit te­szünk a választóért, hanem az, mit tudunk elhitetni vele. a kommunista korifeusok hagy­ták szétrobbantani, mert abban a rendszerben már nem volt mit szétlopni az államból. A Meciar- éra sokéves ga(rá)zdálkodása végén is úgy tűnt, az állami va­gyont már annyira szétrabol- ták-privatizálták, hogy nem ma­radt mit szédopni. De mint ki­derült, maradt még itt privati- zálnivaló, méghozzá jó zsíros falatok - az úgynevezett straté­giai vállalatok. Lehet, hogy ép­pen ez élénkítette fel a mozgal­mat, ezért sürgős újra hatalom­ra jutni: addig kell a vályú köze­lébe férkőzni, amíg benne az abrak. A kormánykoalíció pedig azzal, hogy egymás közt mara­kodik, csak az ellenzéknek tesz jószolgálatot. Igaz, senki sem várta, hogy örökéletű lesz ez a koalíció, hiszen csak a Meciar- ellenesség ragasztotta össze. De vajon mfaz oka annak, hogy az enyv ennyire megolvadt? Talán azt gondolták, hogy a „Nagy Ve­zér” visszahozhatadanul eltűnt a történelem süllyesztőjében, vagy ennek is ugyanaz az oka, mint az ellenzék felélénkülésé­nek: mindenki magának akar nagyobbat meríteni a privatizá- ciós húsosfazékból? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com- Manapság nem kifejezetten virágzó ágazat az építőipar. Csak munkaügyi hivatalok építésére jön megren­delés (Peter Gossányi karikatúrája) Mindegy, hogy Gruber magának, a Hutníknak vagy a Metalurgnak gyűjtögetett DAMoklesz kardja „Azok a rohadt kassaiak!” - törtek ki március 2-án a Diós­győri Acélművek (DAM) sokat szenvedett, állandó aggodal­mak közt élő alkalmazottai. JUHÁSZ KATALIN Bizonyára más, szaftosabb megjegy­zések is elhangzottak, még a közép­menedzsment is általánosításra ve­temedett, egy egész várost átkozva egy szűk csoport gálád ténykedése miatt. Történt ugyanis, hogy az újjá­élesztési folyamat három hónapos időszakának kellős közepén a Kelet­szlovákiai Vasmű egyik alapanyag­beszállítója, a Kovoúprava felszámo­lási keresletet nyújtott be a miskolci vállalat ellen, amiért az nem fizette ki nekik időben hetvenmillió forin­tos elmaradását. A Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bíróság helyt adott a keresletnek, a DAM megmentésére szövetkezett konzorcium nézhetett nagyot, és csóválhatta mind a hét fe­jét. Hetvenmillió forint nevetséges összeg ebben a játszmában, ám ez MTi-ÖSSZEFOGl^LÓ Vezető német lapok nincsenek meg­hatva attól, hogy Helmut Kohl exkancellár és expártelnök 6,3 mil­lió márkát szedett össze a GDU-nak okozott károk kompenzálására, il­letve a pártra kirótt bírság összegé­nek fedezésére. Kohl derűsen lépett a nyilvánosság elé, hogy beszámol­jon újkeletű üzleti tevékenységéről. A fellépés elsődleges célja önnön emlékének ápolása, a 16 évig tartó Kohl-köztársaság felidézése volt. Nem próbált az erkölcsi szféra síkos talajára merészkedni. Azt akarta megmutatni, mennyire más volt ő, mint az, ami a jelenlegi berlini köz­társaságot jellemzi. Talán a köteles­már mindegy, nézzük, ki áll a folya­matok hátterében. Nem más ő, mint Jaroslav Gruber, a nagy túlélő, a funkcióhalmozó, Alexander Rezes jó barátja, akinek kalandjairól több­ször írtunk, és aki nem titkolja ellen­szenvét a vezetés, főleg Gabriel Eichler vasműelnök iránt. Gruber- nek még az is sikerült, hogy a vezető­ség tagjaként és a Hutník Rt. elnöke­ként a szakszervezeti vezető gúnyá­ját is magára ölthesse. Szétrobban­totta az egységes Kovo szakszerve­zetet, megalakította a Metalurgot, amelybe körmönfontan mintegy húszezer alkalmazottat csábított át. Erre nem a munkásosztály érdekei­nek méltó képviseletéért való fára­dozás késztette. Sokkal prózaibb ok: a vagyonszerzés. Mindegy, hogy magának, a Hutníknak vagy a Me­talurgnak gyűjtögetett, senki sem járt utána azokban a hektikus idők­ben, ám ne feledjük, a vasműrész­vények tíz százalékát birtokló Hut­ník csak az elmúlt évben mennyi borsot tört az Eichler-féle vezetés or­ra alá. Azt se feledjük, Gruber úr építkezik, a szemtanúk szerint nem ségét teljesítette. Ám minden barok­kos derű mellett valami valószerűt­len is volt a fellépésében. Mintha mi sem történt volna, Kohl egészen kö­zel volt - és nagyon távol. A CDU át­adta őt a történelemnek - és Kohl­nak. Az exkancellár által okozott er­kölcsi és politikai kár mellett eltör­pül az anyagi. Éppen ezért gyűjtőak­ciója egyelőre nem változtat a CDU és a korábbi elnöke közötti fagyos csenden. A bírálók gyarapodó tábo­rának szemében Kohl fellépése kí­nos. Minden nappal, amely előbbre hozza az unió személyi átalakítását és az érdemi politikához való vissza­térést, növekszik a Kohl-korszaktól mért távolság. Csak ha már kellően nagy lesz ez a távolság, akkor foglal­is túl szerényen. A lényeg a lényeg: a stabilizációs folyamatba belerondí­tó Kovoúprava egyik jelentős rész­vényese épp a Hutník Rt. Egy csőd­eljárás alatt álló vállalat sokkal ke­vesebbet ér a piacon, mint egy stabi­lizált, működőképes, megreformált. Gruberék nem nyertek azzal, hogy beleköptek a konzorcium levesébe, ám a vasműnek jelentős anyagi kárt okoztak. A Kovo felsőbb köreiből származó információink szerint Gruber néhány hete Miskolcon tár­gyalt Rezessel, aki be sem teheti a lábát Szlovákiába, ha jót akar. A kassai vasmű, amely 1998 januárja óta a DAM 76 százalékos tulajdono­sa, első reakcióként dermedt hangú nyilatkozatban ítélte el a Kovoúpra­va lépését, amellyel nemcsak a mis­kolci vállalat alkalmazottainak jö­vőjét tette kétségessé, hanem a sta­bilizáción dolgozó szakemberek munkáját is aláaknázta. Ha mindez nem történt volna meg, a DAM-nak május végére vélhetően nem lettek volna veszteségei. Lám, az élet nem olyan egyszerű, lelkes „segítőkkel” különösen nem. hatja el Kohl mint az egység kancel­lárja ismét az őt történelmüeg meg­illető helyet pártjában. Mivel a 6,3 mülió márka pártadomány, a CDU minden márka után 50 pfenniget kap - az adófizetők bukszájából. Va­gyis a népnek 3,15 millió márkájába kerül Kohl törvényszegése és perse- lyezése. Az exkancellár meghason- lott viszonyok között él: az okozott kárt „zsozsóval” akarja enyhíteni, ám a törvényellenes adományok fel­adóit nem akarja megnevezni; a CDU-nak pénzt gyűjt, de a Bundes­tagból nem hajlandó távozni. Érde­mei ellenére Kohl a CDU-botrány testet öltött jelképe. Amíg a parla­mentben ül, párlja számára nem lé­tezhet „business as usual”. TALLÓZÓ SME Ladislav Pittner tájékoztatta a kabine­tet, hogy olyan információk kerültek a rendőrség birtokába, melyek előre­mozdíthatják a titkosszolgálat (SIS) volt vezetésének tevékenységét vizs­gáló nyomozást. Ivan Lexa exigaz­gató hivatalba lépése után olyan do­kumentumot adott Meciamak, mely­ben javaslatot tesz az ország belpoliti­kai helyzetének megoldására. A do­kumentum Michal Kovác akkori ál­lamfő eltávolításával foglalkozott a legbehatóbban. Ezt követően a SIS többször intézett támadást Kovác el­len. Pedig a SIS-ről szóló törvény sze­rint a szervezet feladata nem az ál­lamfő lddobatása, hanem az ország biztonságát és gazdaságát érintő in­formációk gyűjtése és értékelése. A SIS vezetői tehát elkövették a hivatali visszaélés bűntettét, és mivel a törvé­nyesen megválasztott elnök eltávolí­tásán mesterkedtek, egyéb államelle­nes bűncselekményeket is elkövet­hettek. Például a Rudolf Ziak (a HZDS alelnöke) irányította hírszer­zés, melynek a visegrádi államok lejá­ratása volt az elsődleges feladata. A nyomozóhivataloknak ki kell vizsgál­niuk, ezek a tettek kimerítik-e az ál­lamellenes bűncselekmény fogalmát. NOWCAS Egyre jobb eredményeket ér el az utóbbi időben a szlovák gazdaság. Ennek egyik jele a külkereskedelmi mérleg kedvező alakulása. Következ­ményeként erősödik a korona árfo­lyama az euróhoz viszonyítva. A gaz­daság fellendülésének másik jele a bruttó hazai össztermék növekedése, amely a múlt év utolsó negyedév­ében, az előző év hasonló időszaká­val összehasonlítva, 2,4 százalékos volt. Ám az árfolyam kedvező fejlő­dése szempontjából jelentősek a kül­földi befektetők, akik feszülten vár­ják a politikai történéseket. Azt, hogy lesz-e népszavazás, esetleg előreho­zott választás. Az üzletemberek nem politikusok, ugyanis vüágosan jelez­ték, ha sor kerül a fent említett ese­ményekre, azonnal odébbállnak Szlovákiából. NÉPSZAVA Magyarország még idén törvénybe foglalja a külföldön élő magyarok magyarországi munkavállalásának szabályait. A jövő évtől életbe lépő jogszabály kvótában határozza meg, mennyi ideig dolgozhatnak Magya­rországon a szomszédos országokból érkezettek. A szaktárca főként Romá­niából, Szlovákiából és a Kárpátaljá­ról várja a dolgozni kívánó magyaro­kat, akik várhatóan elsősorban a hír­adástechnika területén dolgoznak majd. Arra mindenképpen ügyelnek a törvényalkotók, hogy a magyaror­szági munkavállalókat ne sújtsa a le­gális külföldi munka. MAGYARHÍRLAP Több mint hét és félmillió forintot kapott a Fidelitas, a Fidesz ifjúsági szervezete a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram (GYIA) pályázatain, többet, mint az összes többi párt if­júsági tagozata együttvéve. Ézzel a Fidesz ifjúsági szervezete nyerte a legtöbb pénzt a GyIA pályázatain. A baloldali ifjúsági szervezetek képvi­selői szerint a testület politikai dön­tést hozott, amely a civil szféra átpo- litizálásához vezet. A Fidelitas elnö­ke szerint viszont pártatlan döntés született. A gyűjtőakció nem fog változtatni a CDU és a korábbi elnöke közötti fagyos csenden Kohl egészen közel és túl távol OLVASÓI LEVÉL Kész átverés! Nekem már februárban eljött az áp­rilis elseje. Még 1995-ben szerző­dést kötöttünk egy bizonyos céggel a vagyonalapos kötvényünk eladá­sára. ígéretük szerint két hónap után fizetnek. A határidő letelte után közölték, az eladás nem jött létre, mi ekkor írásban visszavon­tuk a meghatalmazásunkat. Erről a cég tudomást nem véve, ez év feb­ruárjában eladta a kötvényt. Éppen akkor értesített az RM-Slovakia a létrejött eladásról, amikor a család­dal úgy döntöttünk, megtartjuk, majd lesz vele valami. Az eladás dá­tumául február 2-át jelölték meg, s azóta várjuk a pénzünket, ami még nem érkezett meg. Elmentünk Ri­maszombatba, de ott is csak azt tudták mondani, nincs mit tenni, mint várni a pénzt. Persze, említe­nem sem kell, hogy a cég címe és telefonszáma hamis. Meddig ráz­zák még át a szegény állampolgárt? Több is veszett Mohácsnál, gondol­tuk, próbáltuk túltenni magunkat az ügyön. De Rimaszombatban még egy átverésnek lettünk az ál­dozatai, ami fájóbban érintett. A parkolóban az autónkhoz jött egy öreg nénike, aki panaszáradatot zú dított a nyakunkba, sírva magya­rázta, gyógyszert akart vásárolni a lányának, és hiányzik 50 koronája, de van „Delikátja”, eladná 16 koro­náért. Megszántam, és vettem egyet, a néni ekkor sem tágított, és még egyet ránk tukmált. Próbálko­zott volna tovább is, de én határo­zottan nemet mondtam.Akkor ért az igazi meglepetés, amikor meg­pillantottam az ételízesítő gyártási évét: 1990. A zacskó tartalma bor­zalmas volt. Hogy mi indította a né­nit ilyen cselekedetre, nem tudom, de az én szememben becsületesebb maradt volna, ha kér pár koronát a gyógyszerre (ha arra kellett neki, de már ebben is kételkedem) .Min­dig arra tanítottam a gyerekeimet, hogy tisztelni kell az öregeket, és a koldus mellett se menjünk el anél­kül, hogy ne adnánk neki egypár koronát. Jobb adni, ha van miből, mintsem, hogy mi szoruljunk kére­getésre. Mi eddig így cselekedtünk, de most már meggondolom, melyik idős ember érdemli meg a tisztele­temet. Kovács Mária, Zsór

Next

/
Thumbnails
Contents