Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-10 / 58. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 10. KOMMENTÁR Egy kisbank utóélete TUBA LAJOS Nem is volt annyira fájdalmas - könyveli el a közvélemény a tényt, hogy a betétvédelmi alap 1,7 milliárd korona kifizetésével kártalanította az első csődbe ment hazai bank kisbetéteseit. Ez azonban csak első látásra ennyire egyszerű. Kezdjük azzal, hogy az AG Banka tulajdonképpen nem is ment csődbe. A banktanács mindössze a banki tevékenység végzésétől tiltotta el. Arra viszont már három hónapja hiába várunk, hogy a jegybank megtegye a következő lépést: működési engedélyének bevonását. Ennek legvalószínűbb oka, hogy az illetékesek tartanak a Juraj Kamarás (Rezes egykori pénzembere) vezette részvényesek feljelentésétől, ahogyan ez a felfüggesztés esetében is történt. A jegybanki illetékesek számára a legjobb megoldás az lenne, ha az AG Banka csődeljárás keretében csendben kimúlna, és így nem kellene szembesülniük azzal a váddal, hogy sajtókijelentéseikkel ők váltották ki a betétesek végzetes rohamát. Erre is megvan az esély, hiszen a csődeljárást az elmúlt három hónap alatt többen is kezdeményezték. A bíróság azonban - mint napjaink Szlovákiájában általában - ezúttal sem kapkodja el a döntést. Eközben a háttérben élénk mozgás zajlik. Bár a sajtó a bankcsőddel kapcsolatban általában csak a kisbetéteseket sajnálja, egy üyen eseményre mégis főként a vállalkozók és a szervezetek üzemek rá, hiszen őket senki sem kárpótolja. Mivel azonban az AG Banka három hónapja az előbb említett felemás helyzetben van, érdekes körforgás alakult ki. A banknak tartozók 50- 70%-os árfolyamon felvásárolják más cégek bankkal szemben fennálló követeléseit. Ezután pedig csak írásban értesítik a bankot, hogy a megszerzett keretet beszámítják saját kötelezettségükbe. Vagyis például 5 millióért megvesznek valakitől egy tízmilliós követelést, majd értesítik a bankot, hogy ezt beszámítva a saját hitelüket letör- lesztettnek tekintik. Ezzel viszont a körön kívül kerül mindenki, akinek az AG Banka tartozik ugyan, de nem tud beszállni ebbe a játékba. A kisvállalkozókon kívül ezek főként a közintézmények: az adóhivatal és a társadalombiztosítási alapok, amelyek pedig egy csődeljárás során az elsők között juthatnának hozzá a pénzükhöz. Mivel azonban a fent leírt folyamatok miatt az AG Bankában a csődeljárás kezdetére valóban nem marad semmi, ők hoppon maradnak - természetesen az így képződött hiányt mindannyiunk pénzéből fedezik. Az első beteg hazai bank felszámolása tehát nem sikersztori. Ennél sokkal rosszabb viszont, hogy a jegybank láthatólag megriadt, és hiába várunk a többi beteg bank ellen ígért tavaszi hadjáratra. Vagyis továbbra is érvényes: mindenki maga felel a megtakarított pénzéért, a hivatalos felügyeletben egyelőre nem bízhatunk meg. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com A Mari hónalja JUHÁSZ KATALIN Mi, mérsékelten középkorúak, emlékszünk még erre a Bettes István verséből fogant felvidéki slágerre, amely ilyen humorosra vette a marihuánaproblémát. Nos, a szlovák társadalomnak egyáltalán nincs humora, sőt ami ennél is rosszabb, egyáltalán nem tudja, hogyan is viszonyuljon a legújabb botrányhoz, Richard Müller rockénekes drogokhoz fűződő viszonyához, amelynek sajtója már-már meghaladja Schuster államfő bulgáriai kalandjainak taglalását. Előrebocsátom, hogy elfogult vagyok Risóval kapcsolatban, szerintem egyike azoknak a kevés honi szórakoztatóknak, akik eredeti, remek őrietekkel, határozott zenei elképzelésekkel és kivételes karizmával rendelkeznek. Hogy hogyan éri el az alkotáshoz szükséges lelkiállapotot, honnan jön az inspiráció és mitől olyan energikus hősünk a színpadon, az egyáltalán nem érdekel. Számomra, egyszerű fogyasztó számára (bocsánat, nehogy már félreértsen (TA SR/EPA) Nem csak nálunk értetlenek a hivatalnokok. Spanyol gazda fejti ki álláspontját. TALLÓZÓ NAPI GAZDASÁG A bíróság elutasította a Diósgyőri Acélművek (DAM) csődkérelmét, de a felszámolási kérelmekről még nem döntött. Diósgyőrben két hete folyamatos a termelés, kisebb megszakításokkal csapolnak az elektro- kemencéből és működnek a hengersorok is. A DAM termékeit elsősorban azoknak a továbbfelhasználó cégeknek szállítják, amelyek közreműködtek a kohászati cég termelésének újraindításában. A kassai vasmű tulajdonában levő DAM hivatalosan mintegy 4 milliárd forinttal tartozik hitelezőinek, más források a tartozást 7 milliárdra becsülik. A cég az energiahordozók - a Mól és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. - ultimátuma után, a kifizetetlen számlák miatt több hétig szüneteltette termelését. A DAM dolgozói - hasonlóan az elmúlt három hónaphoz - nem kapták meg múlt havi bérüket, s erre még ígéret sincs. A termelés mindenesetre folyamatos, a cégnek a tulajdonosi elvárás alapján májusig bizonyítania kell: veszteségmentesen is tud acélt gyártani. A kohászati szakemberek szerint azonban erre a mai állapot szerint nem sok remény van. Magas koleszterinszintű és fogyó nemzettel nem lehet dübörögni, dinamikusan fejlődő országot építeni Magyar idegenvállalási kedv Évente egy ötvenezres város lakossága „tűnik el” Magyar- országon, ekkora a népesség természetes fogyása. HOLOP ZSOLT A lakosság száma idén 10 millió alá csökken, de határon túli viszonylatban sem jobb a helyzet: kétmillió honfit kellene varázsütésre előteremtenie annak a magyar kormányfőnek, aki 15 millió magyar miniszterelnöke kívánna lenni. Lélekben. A fogy a magyar munkacímmel ellátható szakértői jelentés nemrég került Orbán Viktor asztalára, s egy része a magyar kormány eddigi határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájának gyökeres megváltoztatását sürgeti. A jelentés szerint már azt sem lehet elkerülni, hogy a népesség kilenc és fél, esetleg kilencmillióra csökkenjen, s ha a fogyást nem sikerül megállítani, 2050-ben csak nyolcmillió magyar sirathatja a régi dicsőséget. Fogyó és magas koleszterinszintű nemzettel pedig nem lehet dübörögni, dinamikusan fejlődő országot építeni, és a szűkebb térség meghatározó államává válni, legyen bármüyen energikus is a mindenkori magyar kormány. A helyzet annyira súlyos, hogy a tendenciát a gyermekvállalási kedv emelkedése és az átlagéletkor növekedése sem fordíthatja meg, és - a jelentés szerint - az egyensúly csak bevándorlással állítható helyre. S ha már bevándorlás, akkor inkább a határon túli magyarok jöjjenek, mint mondjuk afganisztáni menekültek. A számítások szerint egymillió ember azonnali betelepítésével állna helyre az egyensúly. Évente folyamatosan 50 ezer ember bevándorlására lenne szükség, ha a többi mutató nem javulna, de ekkora tömeg befogadására csak a legfejlettebb országok képesek. Magyarországnak a 20-25 ezer fő is gondot okozna, s ezzel is csak a 9,5-10 milliós számot lehetne tartani. S persze nekik is állást, lakást, egészségügyi ellátást stb. kellene biztosítani, mert programszerűen aligha jön meg gyermekvállalási kedvük. Akijön, az lehetőleg értelmiségi, felsőfokú végzettségű és vüágnyelveket beszélő legyen, a saját megélhetése érdekében. S ha mindez megvan, végig lehet majd nézni a számbelileg megfogyatkozott, „agyelszívott”, lefejezett, beteg társadalmi rétegződésű határon túli magyar sivatagon. Nézelődni, persze, már most is lehet, hiszen a felvidéki magyar közösségből azok a fiatal diplomások is nagyon hiányoznak, akik magyarországi felsőoktatási intézményekben végeznek, s akiket eddig mindenáron haza akartak kényszerítem. De mint a fenti számokból kitűnik, az évi 20 ezer személy is csak fenekeden kútba öntött értelmiségi lenne. Ami hiányozna itt, eltűnne ott; a macska nem fog kint is, bent is magyar egeret. Ha a magyar kormány a gyermek- vállalási és életkedvet nem tudja növelni, az „idegenvállalási” kedvet kell megpróbálnia, ami még nehezebb lesz. Nem véletlenül kerül ide az „idegen” kifejezés, holott miró- lunk van szó, kik szintén magyarok volnánk. A magyarországi közvélemény-kutatásokban rendre mi is e címke alatt szerepelünk, együtt a Sri Lanka-iakkal, románokkal és arabokkal, s ezt még senki sem kifogásolta „odaát”. Személyes beszámolók alapján pedig a Magyarországon letelepedő „szlovákok”, „románok” és „szerbek” (azaz kisebbségi magyarok) irányában a társadalom jelentős része alig burkolt ellenszenvvel viseltetik. A Magyar Hírlapban közölt, a Tárki közvélemény-kutató intézet februári felmérése szerint a magyar lakosság 38 százaléka egyáltalán nem engedne be idegeneket az országba, s ez az arány évek óta növekvő tendenciát mutat. Ha mégis a bevándorlási politika módosítása mellett dönt a kormány, módosítani kell Orbán Viktor februárban közzétett vízióját is, ami már nem lesz olyan vonzó: minden magyar családnak legyen három szobája, három gyereke, négy kereke és egybevándorolt szomszédja. Úgy tűnik, a HZDS-nek édesmindegy, hogyan és mi miatt, de mindenképpen bírálni akarja a kormányt Ha bírálja azért, ha nem, azért bírálja SÓKI TIBOR A HZDS mindig azon acsarkodik, hogy a kormánykoalíció nem hajlandó komolyan venni, illetve nem úgy bánik vele, ahogy egy tisztességes elenzéki párttal szokás. Pedig ők megígérték a választások után, hogy konstruktív ellenzék lesznek. Ha valakinek esetleg a HZDS parlamenti viselkedése nem lett volna elég arra, hogy lássa, mit is jelent a HZDS szótárában a „konstruktivitás” kifejezés, az megfelelő választ kaphatott a mozgalomtól az elmúlt napokban. A Vladimír Medar nevével fémjelzett csoportosulás pár napja bírálta a kormányt, amiért az hivatalosan nem foglalt állást Ján Slota legújabb zsolnai fasisztoid marháskodása miatt. A mozgalom szerint a miniszterelnök és a kormánytagok nem hivatalos kijelentések és pártnyilatkozatok mögé bújtak ahelyett, hogy egyértelműen megmondanák, miként vélekednek a Katolikus ház falán elhelyezendő Tiso-emléktábla ügyéről. Meglett az akaratuk. Bár a kabinet tagjai már számtalanszor elutasították és a fasizmus propagálásának minősítették a zsolnai polgármester táblaagyrémét, szerdán hivatalos nyilatkozatban is megerősítették ezt. Csalódnia kellett annak, aki azt várta, hogy a HZDS elismerően bólint: szép volt fiúk. Nem, Marián Kardos, a mozgalom szóvivője a kormány döntése után arról beszélt, a tábla- bolondéria a zsolnai polgárok ügye, elsősorban nekik kell erről véleményt mondaniuk, nem a kabinetnek. Merthogy a kormány egy helyi problémát akar felfújni. Ä HZDS talán amnéziában szenved, és megfeledkezett nemrég keltezett saját felhívásáról. Vagy esetleg ez az egész ügy olyan, mint a nyuszika meg a farkas esete, amikor a farkas minden ürügyet kihasznál, hogy megverhesse a tapsifülest. Amozgalom- nak édesmindegy, hogyan és mi miatt, de mindenképpen bírálni akarja a kormányt. Ha nem ítéli el a táblát, azért, ha elítéli, azért. És még egy dolog. Ha egy begőzölt agyú politikus vezette csoport emléktáblát akar állítnai egy háborús bűnösnek, aki részt vett több kisebbség meghurcolásában és kiirtásában - az nem regionális probléma. Az nagyon is komoly kórkép. Mint az is, ha valaki ezt megpróbálja elbagatellizálni. OLVASÓI LEVÉL Boj kottáim a referendumot! Minden kétséget kizáróan Mecia- rék populista aláírásgyűjtő akciója a figyelem középpontjába terelte a mozgalmat mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. A HZDS a referendum kiírásának kierőszakolásával nemcsak saját magát szeretné népszerűsíteni, hanem utolsó kísérletet tesz az 1998-as választások óta végbement kedvezőbb változások visszafordítására. Most, amikor az országban sikerülne törleszteni az előző kormány által felhalmozódott államadósságot, jelentkezne a reform kedvező hatása, a gazdaság élénkülésének küszöbén a Meciar- mozgalom az idő előtti választások előráncigálásával és megnyerésével magáénak szeretné feltüntetni a gazdasági fellendülés eredményeit. A referendumot szorgalmazó peri- dós akdó sikerét követően a köz- társasági elnöknek kell eldöntenie, kiíija-e a közel 600 millió koronát felemésztő népszavazást, vagy sem. Ha az utóbbi mellett döntene, kiküszöbölhetné azt a taktikai hibát, hogy a Meciarral való többszöri találkozása során áldását adta az aláírásgyűjtő akcióra. Lépésével nemcsak meglepetést szerzett, hanem az ország politikai állapotának romlását, kedveződen nemzetközi megítélését is megelőlegezte. Külföldről máris negatív jelzések érkeznek. Kevesebb tőke áramlik be az országba, a nyugati befektetők kételkednek, nem történik-e politikai fordulat, amely újabb elszigeteltségbe, nemzetközi hátrányba és gazdasági hanyatlásba taszítaná az országot. Semmilyen szín alatt nem helyes az idő előtti választások kiírása. A kormánynak négyéves esélyt kell adni, s a kormánykoalíció pártjainak mindent meg kell tenniük választóik felvilágosításáért, és meggyőzni őket a referendum bojkottálásáról, mert részt venni benne elhibázott lépés lenne. A demokratikusan gondolkodók hatalmas öngólt lőnének maguknak, a Medar-mozgalom javára. Krascsenics Géza, Nyárasd JEGYZET valaki: hallgató számára) csak a végeredmény a fontos, egyébként meg mindenki úgy önpusztít, ahogy akar. A Marlü'za televízió bizony hibázott, amikor első számú hírként tálalta Müller drogszimpatizáns kijelentéseit. Ennek az anyagnak a „kis színesek” között lett volna a helye, vagy még ott sem, mivel magánszférába kalandozott, szenzációt hajhászott, és egy népszerű sztár véleménye, bizony, befolyásolhatja az ifjúságot. A dolog ott rohant vakvágányra, amikor az egészségügyi minisztériumtól kezdve a különböző kábítószerellenes szervezetekig mindenki állást foglalt, és a hálás sajtó teret is adott e nyilatkozatoknak, nagyobb hűhót kavarva, mint amüyet a hír érdemelne. Hazánkban ez az első ilyen sztárbotrány, így valahol természetes, hogy senki sem tudja megfelelően kezelni. Amerikában szinte havonta derül ki egy-egy híres emberről, hogy kábítószer-élvező, a közvélemény már alig reagál ilyesmikre, az illető örülhet, ha egy-két napilapba bekerül. Müller jelenlegi óriási publicitása azt mutatja, a hírveréshez nálunk ennyi is elég. Minek is a stúdióban szöszmötölni, vagy a koncerteken ugrálni?
