Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-01 / 50. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2000: MÁRCIUS 1. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 8. számában feltett kérdésre a héten 567 helyes meg­fejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Tóth Kálmán kassai, Szarka Marianné sellyei és Stribula Sándor pozsonyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Hégli Dusán. (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 20 % jövedelemadót vonunk le.) Nem csak amerikai filmeket láthatunk Pozsony. Amerikai produkciókon kívül két cseh film bemutatójára is sor kerül ezen a héten a fővárosi mozikban. A Tamás, a solymász című, szlovák-cseh koprodukcióban készült alkotás egy szabadsá­got szerető fiú kalandos története. Sasa Gedeon filmjét, A félke­gyelmű visszatér-t Szlovákia nagyobb városaiban már láthatta a közönség a Febiofest keretén belül, hivatalos forgalmazása most kezdődik. (SITA) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Ünnepi hangverseny 19 HVIEZDIOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Tangó 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Két úr szolgája 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: A szürke ló (vendégjáték Nagykaposon) 9,10.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai 10 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 IFJÚ SZIVEK FELLÉPÉSE SZEPSI - MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: 10,12.15,18 MOZI POZSONY HVIEZDA: Toy Story 2. (am.) 13,15,17 South Park (am.) 19, 20.45 OBZOR: Toy Story 2. (am.) 13.30 A csontember (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Zuhanás (am.) 15 Mindenki, akit szeretek (cseh) 18, 20 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szl.-cseh) 18.45 Hatodik érzék (am.) 18.30,20.30 A csaj nem jár egyedül (am.) 17.30, 21 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 17,20.30 A hét mesterlövész (am.) 18 A cseresznye íze (iráni) 20.30 Limonádé (cseh) 19.30 KASSA ÚSMEV: Anna és a király (am.) 16,19IMPULZ: Éjjeliőr a hullaház­ban (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Tarzan (am.) 16 Mátrix (am.) 17.45, 20.15 DRUZBA: Harcosok klubja (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Toy Story 2. (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ-PANORÁMA: Amerikai szépség (am.) 17,19 LÉVA-JU­NIOR: Sztárom a párom (am.) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Amerikai pite (am.) 17.30,20 NAGYMEGYER- SLOVAN: Ideglelés (am.) 19 GYŐR CINEMA CITY: Asterix és Obelix 13.15 A napfény íze 17.15 Ameri­kai szépség 15,17.30, 20 Zuhanás 17.30 Stigmata 15.30,17.45,20 Amerikai pite 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hatodik érzék 15, 20.15 Kétszázéves ember 15, 20 A szörny 13.30,15.45,18, 20.15 Tarzan 13.30, 15.30 Rosszfiúk 17.45, 20 Sivatagi cápák 13.30, 15.45, 18, 20.15 Anna és a király 14.30, 17.30, 20.30 Árvák hercege 14.45, 17.15,19.45 A huszadik századi szlovák képzőművészet Retrospektív kiállítás ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. A XX. századi szlovák képzőművészet címmel nagysza­bású retrospektív kiállítást készít a Szlovák Nemzeti Galéria. A részle­tekről Vladimír Cervenák, a galé­ria sajtófőnöke számolt be a kultu­rális minisztérium tegnapi sajtótá­jékoztatóján. A kiállítást, melynek ünnepélyes megnyitója 2000. áp­rilis 7-én lesz, számos kísérőren­dezvénnyel fogják bővíteni, és egy reprezentatív, gazdag képanyagú kiadványt is megjelentetnek a szervezők. Neves magyar, lengyel, cseh és osztrák művészettörténé­szeket várnak a megnyitóra, és re­ményeik szerint a rendezvény a szomszédos országok művészet- kedvelő közönségének figyelmét is felkelti. A projekt A művészet története Szlovákiában elnevezésű kiállítás­sorozat részrendezvénye. A soro­zat 1998-ban indult, a barokk kor­szak alkotásainak bemutatásával. A Szlovák Nemzeti Galéria össze­sen hat kiállítást tervez e sorozat­ban, ezek anyagáról könyv is meg­jelenik. A tervezet megvalósítását elsősorban az indokolja, hogy Szlovákiában a mai napig nem lé­tezik olyan kiadvány, amely teljes képet adna a művészet valameny- nyi ágának fejlődéséről az őskortól napjainkig. A mostani kiállítás a XX. századi szlovák képzőművészet legfonto­sabb jelenségeit és személyiségeit igyekszik feltérképezni. A bemuta­tásra kerülő alkotások a Szlovák Nemzeti Galéria és további szlo­vák, cseh és morvaországi kép­tárak, múzeumok gyűjteményéből, valamint magángyűjteményekből származnak. Pozsony után Prága és Budapest közönsége is láthatja majd a gazdag kollekciót. A kiállítás kurátora dr. Zora Ru- sinová, védnöke Milan Knazko kulturális miniszter, (me) Élő építészet 2000 - organikus építészet Szlovákiában címmel látható kiállítás március 10-ig a Magyar Intézetben Mitikus formákból építkezve Vállalkozók háza, Dunaszerdahely. Építész: Ravasz Marián (Archív felvétel) Pozsony. Második alkalom­mal láthat kiállítást a közön­ség a szlovákiai organikus építészetről. Az első ilyen jellegű bemutató 1994-ben volt Kassán, az ottani építé­szek kezdeményezésére. An­nak a kiállításnak az al­címében még az szerepelt, hogy „az organikus és regionalista építészek és azok terveinek a kiállítása”. TALLÓSI BÉLA A jelenlegi, az Élő építészet 2000 cí­mű kiállítás anyagát Pásztor Péter és Istenes József műépítészek, vala­mint kurátorként Kubicka Kucsera Klára művészettörténész állította össze, akit a bemutatott anyagról s annak tükrében a szlovákiai organi­kus építészetről kérdeztem. A most bemutatott fotódoku­mentációk, gondolom, többet mutatnak, mint a ’94-ben instal­lált anyag. Az akkori kiállítás zömmel terv­rajzokat tárt a közönség elé. Ezút­tal megvalósított, felépített épüle­teket mutatunk be Szlovákia egész területéről. Főleg olyan épülete­ket, amelyek az elmúlt kiállítás óta létesültek, de van egy-két régebbi realizáció is, mert szerettünk vol­na átfogó képet adni erről a terüle­tünkön tulajdonképpen tíz éve jelen levő mozgalomról vagy meg­nyilatkozásról. rettünk volna átfogó képet adni." (Somogyi Tibor felvétele) Az organikus építészet meghatá­rozást hallva, a legtöbbünknek Makovecz Imre neve jut eszünk­be. Az organikus építészet fogalma már a harmincas években megszü­letett, és akkor főleg az amerikai Wright munkásságához kötődött. Az akkori kora funkcionalista épí­tészet egyik ága volt. Napjainkban az organikus építészeten Európá­ban azt értjük, amit a magyaror­szági organikus építészet létreho­zott Makovecz Imre, Csete György és más építészek munkássága alapján. Makoveczcel nekünk is van kapcsolatunk, hiszen a műhe­lyében néhány szlovákiai építész is dolgozott, például Pásztor Péter. Makovecz Dunaszerdahelyen fiók­irodát is alapított. Ennek a kiállí­tásnak az érdekessége viszont, hogy nemcsak ez az irányzat van jelen, hanem a szlovák építészek ez irányú megnyilvánulása is. Va­gyis az általuk tervezett olyan épü­letek, amelyek nem közvetlenül makoveczi hatásra születtek, ha­nem a helyi táji sajátosságok, illet­ve a környezetbarát, ökológiai szemlélet ötvözetéből. Ezek az épületek a szerves építészethez tartoznak, csak más formavilág­gal. Ez pedig abból adódik, hogy az organikus építészetet az eszmei tartalom határozza meg, amely különböző építészeknél különbö­ző formavilágban nyilvánul meg. A főbb célkitűzések azonban min­denképpen azonosak. Bár az építészek többször, több helyütt lefejtették, nem baj, ha újra elmondjuk, mit kell értenünk a szerves építészet esz­meiségén. Aránylag könnyű megfogalmazni az organikus építészet nyomon kö­vethető céljait, a környezetbarát építést, a természettel megalko­tandó összhangot, a tiszta energi­ák használatát, a térbeli és törté­nelmi folyamatosságot, hagyo­mánytiszteletet. De ebben az épí­tészetben ennél sokkal meghatáro­zóbb a szellemiség szerepe, amely hosszú ideig ki volt zárva az építé­szetből. Az adott környezet kultú­rájának folytonossága, az elfelej­tett szimbólumok és jelentések új­jáélesztése és megalkotása, az épí­tészeti tér ünnepe és csodája, ösz- szekötöttsége a kozmikus térrel, a természetes anyagok jelenléte együtt a mitologikus és mitikus attribútumokkal, ez a nehezebben megfogalmazható, belső tartalma ennek az építészetnek. Amely, mint a kiállítás is mutat­ja, egyre nagyobb teret vív ki magának itt, Szlovákiában is. Hat éve, mikor Pásztor Péter lónyabányai temploma Jurkovic- díjra volt felterjesztve, lesöpörték az asztalról. E mostani kiállításun­kon két olyan munka is van, amely megkapta a ’99-es Dusán Jurkovic- díjat, tehát a hivatalos, éves építé­szeti díjat. Az egyik a vazeci német katonai temető, a másik pedig egy területi rendezési terv, mégpedig Poprád város terve, amely szintén az organikus építészeti elvek alap­ján született. Ez is mutatja a válto­zást, hogy kezdik befogadni a szer­ves építészet által képviselt szemlé­letet, amely valóban a huszadik század vége és a századforduló új, toleráns gondolkodásához csatla­kozik. Ez itt, nálunk egy folyamat­nak és gondolkodásmódnak a kez­dete, amelynek még mélyülnie, gazdagodnia kell. Most még az épí­tészek zöme is inkább csak a von­zódásának adja a jelét. Lényük még nincs átitatva a szerves építészet eszméivel. Miben különbözik a szlovák or­ganikus építészet formavilága a magyarétól? Nem úgy tennék különbséget, hogy szlovák és magyar, hanem az észa­ki területen, a Magas-Tátrában és a déli területeken alkotók. A szerves építészetben e régiók identitása, e tájegységek gyökerei jönnek fel­színre, illetve nyilvánulnak meg. Érdekes, hogy a szerves építé­szet remekei inkább közösségi épületek. Áz emberek, akik megértik és hisz­nek az organikus építészet által hordozott eszmében, azt látják benne, hogy ez az építészeti irány közelebb hozza őket egymáshoz. Ä szerves építészet alkotásai nem nagyméretű épületek. Ellenke­zőleg, kápolnák, templomok, autóbusz-megállóhelyek, családi házak, többlakásos házak, esetleg könyvtárak, közösségi házak, mű­velődési otthonok, mert az organi­kus építészet mögött mindig jelen van a közösség, a megint demok­ratikus módon összekovácsolódó új közösségek. Az említett épület­típusok közül nagyon sok úgy szü­letett, hogy az emberek összefog­tak, és saját kezűleg építették fel. Itt mondanám el, hogy az Élő épí­tészet 2000 című kiállítás vándor- kiállítás, a jövőben több települé­sen bemutatjuk majd. Nagyon örülnénk, ha a kiállításokon, ame­lyeken részt vesznek áz egyes épí­tészek is, a községi, városi hivata­lok, kisebb közösségek megtalál­nák a kapcsolatot az építészekkel, és esedeg megtalálnák a saját mes­tereiket. Egy város jövőjét illetően meghatározó, hogy milyen épí­tészgárda alakítja a képét. M. Csepécz Szilvia gondolatai mögül elősugárzik a meditáló, útkereső, érzelmekkel teli ásszonyiság Befejezetlenség, félbemaradt szoba HARASZTI MÁRIA M. Csepécz Szilvia az Iródia-nem- zedék tagjaként kezdte pályafutá­sát, verseivel először az 1986-os Próbaút című antológiában talál­kozhattunk. Első kötete 1990-ben látott napvüágot Történések küszö­bén címmel. Erről a kötetről a kö­vetkezőket írta Tőzsér Árpád: „Ér­dekes intellektuális-fogalmi költé­szetet művel. Módszere a befejezet- lenség, a töredékesség, a kihagyá- sos beszédmód. Történései, mon­datai, szókapcsolatai vagy éppen el­kezdődnek, vagy éppen befejeződ­nek, a narrátor pedig zavartan s ki­csit rezignáltan áll a »történések küszöbén«...” A verseskötet megjelenése óta M. Csepécz Szilvia folyamatosan al­kot, bár sajnos elég keveset publi­kál. Igaz, hogy időközben megje­lent két, gyermekeknek íródott műve is, új szemléletet hozva a ha­zai gyermekirodalomba (Az ajtón túl - gyermekversek, 1994; Kicsi, kisebb, legkisebb - meseregény, 1997). „A szerző szerint a mai mo­dem vüág nem tűri meg a meséket -jellemzi a kötetet tanulmányában Kozsár Zsuzsanna, s mint tovább megállapítja: - az egyik legtökéle­tesebb szimbólum a félbemaradt szoba, ahol az út kezdődik.” Ez a szimbólum már az 1994-ben meg­jelent Az ajtón túl című gyermek­verskötetben is szerepel. M. Csepécz Szilvia teljesítményének értékelésekor nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a gyermekeknek írt műveit, hiszen ezek szerves részei életművének, és fontosak szemlé­letmódjának, alkotói világának megfejtésekor, művészi fejlődésé­nek vizsgálatakor is. Nyilvánvalóvá válik általuk az is, a szerző számára mennyire meghatározó, hogy nő, asszony, anya. Bár idehaza sokat vitatkoztak már arról, hogy lehet-e “női irodalomról” beszélni, a té­nyek megkerülhetetlenek: a női pszichikum igazoltan másfajta mű­ködése törvényszerűen megjelenik minden női alkotásban, s még ak­kor is tetten érhető, ha a szerző szándékosan hangsúlytalanná, „nemtelenné” kívánja tenni. A jó művekben a másfajta aspektus so­sem hátrányként, korlátként, ha­nem többletként jelenik meg. M. Csepécz életfilozófiáját, társada­lombírálatát, művészetszemléletét is átjárja ez a másfajta érzékeny­M. Csepécz Szilvia Magház ség. Sem hangsúlyozni, sem rejteni nem akarja életérzéseit, gondolata­it, amelyek mögül elősugárzik a meditáló, útkereső, szorongásokkal és érzelmekkel teli ásszonyiság is. Néhol szimbólumokkal álcázza ma­gát, máshol gondolatot hagy függő­ben, ellentéteket állít fel, történése­ket sejtet. Befejezetlenség, fél­bemaradt szoba - a félbe hagyott mondatok félbemaradt cselekvése­ket, az érte vagy ellene bizonytalan­ságát, a dolgok szemlélésének többféle lehetőségét sejtetik. Az ol­vasó kénytelen részt venni költői játékaiban, átgondolni mindazon dolgokat, amelyekkel foglalkozik. Bár mint ő maga írja egyik sorában: ,A legnagyobb kísértés ismerni minden részletet”, szeretnénk a dolgok mögé látni, megérteni a le­írt gondolat mögötti eseményeket, jelenségeket, ez azonban nem ada­tik meg számunkra. A költő, akinek saját sora szerint is „hol édes, hol keserű a szava”, különféle hangu­latokba invitál, ezek többsége azonban lemondást, keserűséget sugall, a „mellemből madarat röp­tető” örömmel együttjáró üröm megtapasztalását, a földhöz ta­pasztó gondok súlyát, azt, hogy „szárny nélkül szűkebb az álom”. Érintésközeibe hozott részletek mellett kozmikus szemlélettel is szembetaláljuk magunkat ebben az erőteljes lírában. Verseit három fejezetre tagolva tárja elénk most megjelent Mag­ház című kötetében M. Csepécz Szilvia. A kötet illusztrátora a pár­kányi Bugyács Sándor, akit mese­könyve illusztrátoraként már is­merünk. (AB-ART, 2000)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents