Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-08 / 56. szám, szerda
Ill A párkányi gimi egyik diákja az amerikai egyesült államokbeli Észak-Karolinában, avagy egy jöttment, akivel mindenki ismerkedni akar ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 8. _______________________________________________________________________________________________________Nagyszünet Himmler Gyuri in USA amerikai foci, a kosárlabda, a baseball, a birkózás, a softball, az európai foci (soccer), a tájfutás és a röplabda. Ez persze nem minden, de ezek a legnépszerűbbek. Ezek után a tevékenységek után mindenki hazatér, ahogyan tud. Mivel a cserediákok sajnos nem vezethetnek az államok területén, megpróbálok mindig valami havert szerezni, aki hazavisz. Otthon (USA) egyébként körülbelül ugyanazt csinálom mint otthon (SZK). Nehéz volt beilleszkedni? Nem, egyáltalán nem. Szerencsémre jó családot kaptam, és az iskolában is, mivel én vagyok az egyetlen jöttment, mindenki ismerkedni akar velem. Miben különbözik a párkányi gimi a hickoryi High Schooltól? Mindenben! Ez egy más világ, és összehasonlítani a két iskolát szinte lehetetlenség, mivel mind felszereltségben, mind oktatási téren abszlúte más egy szlovákiai gimnázium, mint egy ameriai High School. Például az itteni iskolámnak külön golfpályája van az iskolai golfcsapat számára. Ez azt hiszem tükrözi azt, hogy mit meg nem csinál egy amerikai középiskola akár már 15 tanulóért is, akiknek ebben a félévben pont golfozni támad kedvük. (Az iskolám neve egyébként nem hickory H.S., hanem East Burke H.S.) Össze szoktak a fiatalok járni iskola után? Nem, és ez az, ami egy kicsit hiányzik nekem. Itt mindenki letanulja a magáért, utána elmegy a sporköre- ire, aztán be az autóba és haza. Ennyi! Ezt mondjuk meg is tudom érteni, mivel nincsen hova össze- jámi, ugyanis itt elképzelhetetlen, hogy egy csapat fiatal bemenjen egy presszóba beszélgetni, vagy bi- liárdozni, vagy mit tudom én mit csinálni. Ez köszönhető annak, hogy 18 év alatt itt néha még a McDonaldsban is csúnyán néznek rád, hát még egy bárban! Másrészt meg itt ismeretlen a panelház fogalma, mivel mindenki családi házban lakik, és ezért nincsen az, hogy a lakótelep előtt találkozunk, mikor a legközelebbi haverod 15 percre lakik tőled autóval. Érdemes volt kimenned? Nem bántam meg, hogy kijöttem, sőt örülök neki. Eddig egy csepp honvágyam se volt, s azt hiszem, ez már pozitívum a javából. Mi volt az eddigi legérdekesebb élményed? Azt hiszem, ez a Homecoming day volt. Ez egy iskolai rendezvénysorozatot fed, ami mint általában minden, az amerikai foci köré fonódik. Ez arról szól, hogy már napokkal a HD előtt kezdenek különféle fényképeket és plakátokat ragasztani az iskola falaira, WC-ülő- kéire, pingpong-ütőire, szóval mindenhová az iskolában. Ezek a dolgok mind propagációs anyagul szolgálnak az iskola legmenőbb csajainak. Ugyanis ezek a csajok egy évre az iskola királynőjének jelöltetik magukat. Persze propagandaanyagaikon feltüntetik iskolai eredményeiket, és Minden lehetséges - avagy a hölgy férfi? hogy ki a kísérőjük (ezek általában az iskola menő fiúi) a HD alatt. Másnap kolektív szavazás van az iskola diákságának részvételével. Aztán elérkezik a nagy nap (mindig péntek, ugyanis ekkor zajlik a középikolai focibajnokság), amikor a negyedik óra után mindenkit beterelnek a tornaterembe, és elkezdődik a show, amikor is az iskolai fúvószenekarral és a Cheerle- aderekkel (kb. olyasmik, mint a mazsorett-lányok nálunk, csak ők kifejezetten amerikai foci mellé szolgáltatják a hangulatot) karöltve a leendő királynőjelöltek személyesen is bemutatkoznak a nagyközönségnek. Aztán este elérkezik a fő attrakció, a focimeccs félidejében kihirdetik az iskola az évi királynőjét. Ilyenkor a kilenc jelölt a világ legújabb és legdrágább nyitott sportautójával tesz egy kört a focipálya körül, és ünnepük a ki- rálnőt. Tudom, ez így leírva eléggé egyhangú, de látni az egész attrakciót igencsak emlékezetes és nagyon jó buli. A meccs után mindenki visz- szamegy a suliba és buüzik tovább a Homecoming Dance című kollektív foglalkozáson. A cím viszont az én iskolám esetében megtévesztő, ugyanis táncolni nem tudott senki, mert egy Hard Rock zenekar szolgáltatta a zenét egész éjjel. De azért én igazán jól szórakoztam. *A beszélgetést a Van Ilyen című országos középiskolás lapból vettük át. A pittbullt is Amerika adta... (Dömötör Ede illusztrációs felvételei) American dream - fel az ég felé! Hogy kerültél ki? Már régóta benne volt a fejemben a gondolat, hgoy valami angolszász helyre kéne menni tanulni, élni, „kulturálódni”. Természetesen én is sokat hallottam a cserediákokról meg az élményeikről és szüleimmel együt elhatároztam, hgoy én is megpróbálom a dolgot. Ezenkívül mindig is szerettem utazni, más tájakat, embereket megismerni, na meg persze azzal is tisztában voltam, hogy városomban, Párkányban sosem fogok tudni jól megtanulni angolul, nem mintha nem lenne rá lehetőség, de én ezen a téren túl lustának éreztem magam. Tehát már jó néhány hónapja gyűjtöttem otthon a különféle cserediák utakat propagáló szervezetek prospektusait, mikor az Új Szó hasábjain felfigyelt- emegy újabb reklámra (a pozsonyi illetőségű AISE-től). A név ismerős volt, mivel az irodájuk egy emeleten volt a pozsonyi magyar főiskolai és egyetemi klubok irodájával (Ez itt a reklám helye!), ahová annak idején elég gyakran jártam. Ezután már felgyorsultak a dolgok, és egy teszt elvégzése után bekerültem a sodrásba. Az előbb feltett kérdésre, miért pont most mentem ki: hát, ha nem most, akkor mikor?? Hogy telik egy napod? Egy átlagos hétköznapomon korán reggel 5.50-kor kelek (ami igencsak nehezemre esik), hogy elérgatom, ahol minden reggel elolvasom az aznapi sajtót otthonról. Aztán elkezdődik az első óra, mégpedig az iskolatévé bekapcsolásával. Ilyenkor a bemondók, akik az iskolatévé című tantárgyat űzik, elmondják az aznapra esedékes instrukciókat, a tegnapi sportsikereket, általánosságokat és a sportkörtől kezdve a színjátszó körön át az iskolai fúvós zenekarig minden lehet. Persze legtöbben a sportkörökbe járnak, amit nagyon komolyan vesznek az itteni iskolákban. Külön edzésterv, étrend, szappan a zuhanyozóban, szóval minden. A leglátogatottabb sportkörök az Sport, sport, sport! VAN ILYEN?* I ássuk, milyen az ő szemével egy amerikai középiskola éle- I te. Hogy jutott eszedbe pont most kimenni? Mi az, hogy pont most? Ha ezt a kérdést 1990-ben teszed fel, akkor azt válaszolom, hogy a szovjet rendszer hanyatlása vezérelt erre a tettre, meg az, hogy a határok megnyíltak. jem azt a nagy sárga buszt, amilyet az iskolás filmekben lehet látni a tévében. A napom ezen szakaszát nagyon-nagyon utálom, a 45 perces buszozást meg egyenesen gyűlölöm. Aztán fél nyolckor beérek az iskolámba. Ilyenkor a fanatiku- sabbak elmennek a sportköreikbe reggeli edzésre, a hívők reggeli misén vesznek részt a színházteremben, aztán még sokan mennek a médiacenter nevű helyiségbe is, ami azt jelenti, hogy vagy száz számítógépen intemetezünk egyszerre. Én rendszerint az utóbbit látotöbbit. Ezután következik a második óra (a tanítási órák itt húsz percesek!), aztán jön az ebédszünet, ahol a tanulók 1.60 dollár fejében megkaphatják az aznapi pizzát, hamburgert, süteményeket, vegetáriánus kaját, salátákat, vagy ötféle italt. A szünet végeztével a harmadik majd a negyedik óra következik. Utána megbolondul az iskola, mivel vége a sulinak. Ilyenkor mindenki szalad: vagy a buszra vagy az autójához, de a többség ott marad iskola utáni tevékenységein részt venni. Ez a kismillió
