Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-08 / 56. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 8. KOMMENTÁR Alkotmányok KORPÁS ÁRPÁD Ne tovább! Mintha újfent valami ilyesféle magatartás körvonalazód­na - egyelőre nyilatkozatok szintjén - a szlovák kormánypártok ré­széről az MKP törekvéseivel szemben. „Az SDK, az SOP és az SDK ki­nyilvánította, hogy az alkotmánymódosítás tervezete mostani formá­jában teljesen elfogadható, és ha érkeznek e tervezet kereteit megha­ladó észrevételek, nyilván az MKP-tól jönnek majd” - jelentette ki Ladislav Orosz, az SDK frakcióvezetője. Magyarán ez annyit jelent, hogy bár a házelnök Jozef Migas közlése szerint március végéig nyújt­hatók be módosító javaslatok, a koalíciós partnerek már megszabták a keretet, s ami jön (és az MKP berkeiből jön), az már meghaladja. Eddig és ne tovább. Ilyen határvonalakat a szlovák kormánypártok már többször húztak vagy próbáltak vonni az MKP elé, köré. Gondol­junk csak a már akkor is irányt adó Robert Fico a magyar kormány­párttal szembeni berzenkedésére a kabinet megalakulását követően, Pavel Koncos időnként nevesíteden gondjaira, Ján Camogursky meg- kövesedni látszó álláspontjára a szoborcsoport kérdésében. A magya­roknak jelzett nem, tehát az, hogy a koalíciós partnerek elzárkóznak a preambulum módosításától, persze, kissé kifinomultabb, udvariasabb elutasítás, hiszen az alaptörvény megváltoztatáshoz kétharmados többség kell, de így is eléggé határozott. Mintha hasonló elszigetelés készülődne, hasonló fal emeltetne az MKP köré, mint a nyelvhaszná- lari törvény tárgyalásakor. A koalíciós kollégák egyébként nem csu­pán a preambulum kérdésében készek a válasszal. Ivan Simko az SDKÚ részéről arra is magyarázattal szolgált, hogy az alkotmánymó­dosítást előkészítő csoport munkájáról, s főleg a politikai elvi meg­egyezésekről az MKP azért tájékozódhatott kévésbé rugalmasan, mert az alkotmánybíróvá választott Mészáros Lajos helyett nem volt MKP-s tagja a csoportnak. Orosz pedig azt mondja, hogy a koalíció egyetért az ombudsmani intézmény alkotmányba foglalásával, ám eddig nem kaptak kidolgozott tervezetet Csáky Pál miniszterelnök­helyettestől, s ha a biztosi rendszer bevezetésére vonatkozó elképze­léseket most terjesztenék be, az hónapokkal odázhatja el az alkot­mány reformját. A kormánypártok egyelőre csak kerülgetik a forró kását. Az alkotmánymódosítás folyamata időben párhuzamosan ha­lad a HZDS előrehozott választásokat célzó törekvéseivel, és a szüksé­ges alkotmányos többség révén akár komolyan is próbára teheti a ko­alíciót. Persze, elhamarkodottan kár ítélkezni, bolhákból pedig kár elefántokat gyártani. A preambulumra is utalva Mikulás Dzurinda kormányfő a minap jelezte: a koalíción belül konszenzusos megoldá­sokat kell keresni. A partnert szinte kizáró konszenzus azonban nincs. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaőe, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem óraink meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Fegyvert csak normálisnak SZABÓ MÓNIKA Feltehetően mostantól nehezebb lesz fegyverviselési engedélyhez jutni. Egyrészt a parlament feb­ruár elején elfogadott egy tör­vénymódosítást, s szigorodtak azok a feltételek, melyek teljesí­tése mellett az ember szert tehet egy ilyen irományra, másrészt a közelmúltban a fegyverarzenál­lal és Semtex-szállítmánnyal együtt több hamis rendőrségi bé­lyegzőt, illetve valódi, kitöltetlen fegyvertartási engedélyt is lefog­laltak a rendőrök. Ezentúl tehát a fegyvertartást legalizáló papír és a fegyver már nem csak pénz kérdése lesz, mint eddig. Persze, ha az ember a megfelelő helyen kopogtatott az ügyben. Vajon hány alvilági alak jutott ilyen ú- ton-módon engedélyhez, és hány bűntettet követtek el így legali­zált fegyverekkel? A dolog azért is foglalkoztat, mert egy ismerő­söm, aki kiismeri magát a kér­désben, felajánlotta, hogy segít a fegyvertartási engedély megszer­zésében. Az ajánlatot még az előtt tette, hogy a törvényhozás (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ NOVYCAS Az elnöki hivatalnak kötelessége el­lenőrizni a petíciós íveken össze­gyűlt aláírásokat, de ehhez techni­kai eszközök nem állnak rendelke­zésére, legfeljebb az aláírásgyűjtők lelkiismeretére támaszkodhat. Több járókelő is jelezte, hogy kiskorúak is aláírták a HZDS-íveit, vagy egy sze­mély akár többször is, esedeg valaki más nevében. Az ellenőrzés azon­ban nem egyszerű - jelentette ki Ladislav Orosz, az SDL frakcióveze­tője, aki 1994-ben az elnöki hivatal munkatársaként a HZDS és az SNS által szervezett petíció során össze­gyűlt aláírásokat ellenőrizte. Akkor a 433 ezer aláírásból csak 233 ezer volt hiteles. Michal Kovác államfő nem írt ki népszavazást. A kérdésre, hogy az ellenőrzés során manipulál­ható-e az eredmény, Orosz elmond­ta: minden az elnöki hivatal alkal­mazottaitól függ. A jogszabály sze­rint ellenőrizni kell az aláíró nevét és lakhelyét, azt azonban nem lehet hitelesíteni, hogy valódi névről és címről van-e szó. A jogszabály az életkor alapján sem tesz különbsé­get a polgárok közt. Az orosz vezető körök nem mondtak le a birodalmi gondolkodásról, és beleszólnának Közép-Európa sorsába A semlegesség csak illúzió Szlovákiában tartósan 50 szá­zalék alatt van NATO-csatla- kozás támogatása. Ez jelentős részben annak tudható be, hogy a tagság előnyeiről ke­vés információja van a lakos­ságnak. ONDREJCSÁK RÓBERT Szlovákia belpolitikai helyzete lé­nyegesen kedvezőtienebb, mint Csehszlovákiáé volt. Míg a föderá­ció a térség nagyobb országai közé tartozott, az 1993. január 1. óta függetien Szlovákia 49 ezer négy­zetkilométeres területével és 5,3 millió lakosával Közép-Európa egyik legkisebb állama. Gazdasági, katonai potenciálja távolról sem elég arra, hogy saját erejéből szava­tolja biztonságát. A semlegességgel való kacérkodás nem más, mint il­lúzió. Először is: a semlegesség nem ér semmit, ha azt csak az adott ország deklarálja. Azt a nagyhatal­maknak kell garantálniuk, és el kell ismernie a nemzetközi közösség­nek. Nyilvánvaló, hogy Szlovákia erre nem számíthat. Nincs olyan nyugati hatalom, amely biztonsági garanciákat nyújtana egy NATO kö­telékein kívüli országnak. Gyakran emlegetett ellenérv Ausztria semle­gességének négyhatalmi elismeré­se 1955-től. Csakhogy az a maihoz nem hasonlítható helyzetben szüle­tett, egy hidegháborús kompro­misszum eredményeként. Manap­ság Ausztriából is hallatszanak olyan hangok, hogy a semlegesség már értelmét vesztette, és a transzadanti integráció jelend az ország jövőjét. Másodszor: a semle­gesség gazdaságilag is nagyobb ter­het ró az országra, hiszen a maga erejéből kell biztosítania minden ehhez szükséges eszközt. Tehát az össznemzeti termékből jóval na­gyobb százalék megy el katonai, biztonsági kiadásokra, elvonva ez­zel a pénzt a produktív befekteté­sektől. Megemlíthető itt Svédor­szág, amely hagyományosan sem­leges, és GDP-jének 3,78%-át for­dítja katonai kiadásokra. Ez lénye­gesen nagyobb, mint a hasonló la­kosságú nyugat-európai NATO-tag- országok (Belgium 1,2%, Hollan­dia 2,4%) katonai kiadásai, sőt meghaladja a vezető nyugat-euró­pai hatalmakét is (Franciaország 2,8%, Németország 1,6%). Látha­tó, hogy a semlegesség gazdasági szempontból sem kifizetődő. Egy kollektív szervezet sokkal hatéko­nyabban garantálja a biztonságér­zetet, mert a tagok ereje összeadó­dik. Mindezt olcsóbb is, mert több ország kevesebb ráfordítással is több pénzt tud biztonságának ga­rantálására fordítani, mint egy. Müyen veszélyek fenyegetik a tér­ség, és ezen belül Szlovákia bizton­ságát? Az elmúlt tíz évben végbe­ment változások nyomán gyökere­sen új helyzet állt elő a régióban: megtörtént az átmenet a hideghá­borús „magas szintű kockázat - ma­gas szintű stabilitás” állapotából az „alacsony szintű kockázat - bizony­talan stabilitás” állapotába. A Szov­jetunió 1991-ben történt felbomlá­sa után az egész terület az instabili­tás állapotába került (etnikai és val­lási konfliktusok, szervezett bűnö­zés, regionális feszültségek, szepa­ratista törekvések). A legfontosabb utódállam, Oroszország továbbra is a világ második legnagyobb nukleá­ris arzenáljával és Európa legna­gyobb hadseregével rendelkezik. Ehhez kapcsolódik a fegyverek (kü­lönösen az úgynevezett ABC- tömegpusztító fegyverek) feletti el­lenőrzés bizonytalan volta. Mindez valós veszélyt jelent régiónk bizton­ságára, hiszen az egész volt Szovjet­unió területének jövője bizonytalan. A bizonytalanság pedig mindig az egyik legnagyobb veszélyforrás. Meg kell említeni azt is, hogy az orosz vezető körök nem mondtak le a birodalmi gondolkodásról, és Kö- zép-Európát olyan területnek tekin­tik, melynek sorsába még mindig beleszólhatnak. Emlékezetesek Primakov erőfeszítései, hogy a régió országainak NATO-csatlakozását blokkolja, vagy Jelcin exelnök be­avatkozása a szlovákiai belügyekbe azzal, hogy Meciar újraválasztását segítse. Az orosz hatalmi törekvé­sekkel, vagy a bizonytalanságból eredő veszélyekkel Szlovákia csak akkor nézhet eredményesen szem­be, ha betagolódik az euroatlanti szervezetekbe. Bármilyen más irá­nyultság, esetleg az orosz kultúrkör­be, rosszabb esetben hatalmi szférá­ba kerülés, az ország számára ka­tasztrofális következményekkel jár­na. Ennek elkerülése érdekében, va­lamint azért, mert a NATO az egyet­len olyan szervezet Európában, amely egyenrangú Moszkvával, lét­kérdés Szlovákia NATO-tagsága. Közép-Európa, tehát Szlovákia biz­tonságát komolyan veszélyeztető A NATO egyik legfonto­sabb funkciója a stabili­tás megteremtése. tényező még a Balkánon 1991-től Jugoszlávia szétesését követően ki­robbant etnikai-vallási konfliktu­sok. Az az érv, hogy Szlovákia nem határos a Balkánnal, s az ottani konfliktusok nem fenyegetik bizton­ságát, nem helytálló. Először is: a fegyverrendszerek mai fejlettségi szintjénél a Balkán és Szlovákia kö­zötti kb. 300 km-es távolság nem nyújthat biztonságot. Másodszor: az ottani konfliktusok fokozatos ki­terjedésének veszélye még az előzőt is felülmúlja. A délszláv háborúk megmutatták, hogy Európában sem az ENSZ, sem az EBESZ nem rendel­kezik olyan lehetőségekkel, hogy kezelni tudjon ilyen problémákat. Csak a NATO-nak van olyan politi­kai súlya és - szükség esetén - kato­nai ereje, hogy kezelni tudja a regio­nális válsággócokat. A NATO egyik legfontosabb funkciója a stabilitás megteremtése. Azok az országok, amelyek a NATO tagjai, az egész vi­lág leggazdagabb, legstabilabb, leg­jobban fejlődő demokráciái. Ha a gazdasági szempontokat vesszük fi­gyelembe, nyilvánvaló, hogy Szlo­vákiának a szerkezetátalakításhoz, gazdasági fejlődéshez szüksége van külföldi befektetésekre. De a cégek csak ott fektetnek be, ahol a helyzet stabü, nem fenyegeti semmilyen ve­szély befektetéseik megtérülését. Jellemző a következő összehasonlí­tás Szlovákia és Magyarország kö­zött. Déli szomszédunk a nemzet­közi közösség által stabilnak tartott ország, köszönhetően annak is, hogy 1999 áprilisában NATO-tag lett. Ezzel szemben Szlovákia az előző kormány politikája következ­tében kimaradt a bővítésből, és a nemzetközi közösség nem tekintet­te megbízható partnernek. Ez tük­röződik a befektetések arányában: a magyarországi befektetések nagysága kb. 20 milliárd dollár, a hazai ettől nagyjából tízszer keve­sebb. Ez jelzésértékű arra nézve, mit jelent a gazdaság szempontjá­ból a politikai stabilitás. Végül, de nem utolsósorban meg kell említe­ni a NATO-tagság egyik legfonto­sabb következményét, és egyben feltételét is. Ez a demokrácia, a jog­állam és az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása. Ez volt a NATO létrejöttének egyik legfontosabb oka, és egész fennállása alatt ez ma­radt egyik legfontosabb feladata. Az emberek biztonságérzete lehe­tőséget adott arra, hogy a nyugati civilizáció, amelyhez Szlovákia is tartozik, szabadon fejlődjék. Egy olyan országban élni, ahol az embe­rek biztonságban érzik magukat, demokrácia van, a jog uralma érvé­nyesül és a gazdaság is fejlődik - ezt jelentheti a NATO-tagság. OLVASÓI LEVÉL Tiso, Benes és Slota A zsolnai önkormányzat és Ján Slota polgármester emléktáblát ál­lítana a fasiszta szlovák állam megalapítójának és elnökének, Jozef Tisónak. Az osztrákokat ehe­ti a sárga irigység, mert Jörg Haider náci kilengései ehhez ké­pest kamaszos próbálkozások a fa­sizmus újjáélesztésére. Igazán nem tudok örülni e hiretelen jött népszerűségnek, hogy megint ró­lunk cikkeznek Nyugaton. A világ egyszerűen nem tud rendre térni a fasizmus rehabilitására tett kísér­letek fölött. Ellentétben velünk, ahol először nem akadt vezető szlovák politikus, aki elítélte volna a zsolnai próbálkozást, s azt, hogy értelmi szerzője parlamenti képvi­selő. Ezek a politikusok a másik ol­dalon egyenesen frászt kapnak a benesi dekrétumok semmissé nyil­vánításának puszta említésétől. De mit is mondanak ezek a hírhedt dekrétumok? Hogy vagyonelkob­zással, jogvesztéssel, kiközösítés­sel kell sújtani minden, a náci Né­metországgal kollaboráló sze­mélyt, kollektívát. Tiso rezsimje a háború utolsó pillanatáig együtt­működött Hitlerrel, ha úgy tetszik, kollaborált. Ha Tehát szó szerint vesszük a benesi dekrétumokat, amelyeket még most is olyan előszereltei alkalmaznak (lásd: Koncos elvtárs igyekezete) akkor vonatkoztathatók mindazokra a szlovákokra, akik ezzel nem száll­tak szembe, és még ma is fennen hirdetik, hogy az akkori Szlovák Köztársaság volt maga a jogállam, s a mai köztársaság egyenes köve­tője amannak. A kollektív bűnös­ség elve alapján pedig Benes för- medvénye az egész szlovák nem­zetre vonatkoztatható. Persze, ha elfogadjuk a szlovák újnácik állítá­sát, hogy Szlovákia jó oldalon állt a II. vüágháborúban. A normáli­sabb országokban a jogszabályok, dektérumok egyformán vonatkoz­nak mindenkire. Valaki vagy tolta Hitler ágyútalpát, vagy nem. Olyan nincs, hogy csak egy kicsit tolta. Merthogy Európa emlékeze­te nem fakult ki, bizonygatja ezt a Haider-jelenségre való reagálás. Vagy némelyek arra törekszenek, hogy teljesen kiközösítsenek min­ket Európából? Palágyi Lajos, Dunaszerdahely Szöveg nélkül JEGYZET és a rendőrség intézkedett volna. Semmi másra nem lett volna szükségem, mint a bünteüen elő­életemet igazoló erkölcsi bizo­nyítványra és persze egy kis lő- gyakorlatra. Egyik sem jelentett volna nagyobb problémát. Bi­zonygatta, hogy pszichikai vizs­gálatról szó sincs. Talán azt hitte, ez az, ami visszatarthat. Kijelen­tése nyomán elgondolkodtam. Vajon mi alapján döntik el az il­letékesek, hogy ki milyen szán­dékkal akarja kiváltani az enge­délyt, ha nem a lélekbúvár vizs­gálódásának eredménye alapján. Ebből talán kideríthető, hogy a kérvényezőnek vannak-e öngyil­kos hajlamai, esedeg veszélyes-e környezetére. Attól ugyanis, hogy valaki büntetien előéletű és kicsit lőni is tud, még nem biztos, hogy az elméje is rendben van, és a fegyvert nem ámokfutásra, tömegmészárlásra használja. De ez a veszély elhárult. Megnyu­godhatunk, a honatyák szigorí­tottak, a rendőrök remekeltek. A pszichikai vizsgálat pedig szük­séges, és reménykedhetünk, hogy engedélyhez ezentúl szigo­rúan a hivatalos szerveken ke­resztüljuthat mindenki. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a rosszfiúkat e fejlemények eltán­torítják majd szándékaiktól.

Next

/
Thumbnails
Contents