Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-03 / 27. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 3. TÉMA: A NÁCIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA Heydrich: „Megkíméljük a kisembereket, de a nemeseket, a papokat és a zsidókat meg kell ölni" A faj elmélet hamis prófétái Roman Herzog 1996-ban nyilvánította január 27-ét a nácizmus áldozatainak em­léknapjává. 1945-ben ezen a napon szabadította fel a Vörös Hadsereg az Ausch­witzi koncentrációs tábort. ÖSSZEFOGLALÓ A fajelmélet igazi prófétája Hitler Adolf, aki mindent átfogó, min­dent megmagyarázó „intellektuá­lis” rendszert alkotott. Az álbioló­giai rasszizmus talajára építette az igazi, „ésszerű antiszemitiz­must” - írja tanulmányában Kar­sai László. A faj a világtörténelem vezető ereje” - írta már 1921. január 26- án a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt jövendő vezére. A nemzetek „faj-tuberkulózisa” a zsidó, ő a felelős az 1918-as forra­dalomért, az I. világháborús ka­tonai vereségért. Hitler számára a megvilágosodás egyik döntő pil­lanata az volt, amikor 1920 tava­szán elolvasta Cion bölcseinek jegyzőkönyveit, és felismerte a zsidókat, Mózestől Leninig, „Jó­zseftől Rathenauig”. A zsidó, Hit­ler szerint, minden idők legnem­zetibb faja, amely parazita módon megrontja, korrumpálja a nemze­teket, miközben elszántan világ­uralomra tör. Az árja népek, és el­sősorban a germánok történelmi küldetése, hogy küzdjenek a zsi­dó világveszedelem ellen, az árja világrend megteremtéséért. Hitler valóban szerves „egységbe” ötvözte az áldarwinista antisze­mitizmust és a német nacionaliz­must, ebből alkotott világmegvál­tó vallást. A tömegek nacionalizá- lása, a faji tisztaság, a faj megtisz­títása és a könyörtelen nemzeti diktatúra egymástól elválasztha­tatlan volt gondolatvilágában és politikai gyakorlatában is. Hitler megvetette a polgári de­mokráciákat, a többpártrend­szert, a sajtószabadságot. „Utat a tehetségnek, csak a teljesítmény számít” - adták ki a náci publicis­ták a jelszót: a tehetségtelenek­nek el kell pusztulniuk. A nácik Németországában halál, koncent­rációs tábor fenyegette a politikai ellenfeleket, de rajtuk kívül a csa­vargókat, elmebetegeket, kóbor cigányokat, homoszexuálisokat és bűnözőket is. „A nemzet fönn­tartása fontosabb, mint szeren­csétlenjeink fönntartása” - fogal­mazta meg Hitler. A lengyel had­járat idején, 1939 őszén Heydrich kíméletlenül megmondta a had­sereg vezetőinek: Lengyelország­ban meg akarjuk kímélni a kisem­bereket, de a nemeseket, a papo­kat és a zsidókat meg kell ölni! (A felsorolásból „kifelejtette” az ér­telmiséget, de a német megszál­lók hamarosan hozzáláttak a len­gyel intelligencia módszeres kiir­tásához is.) A nácik jóval nagyobb ellenállás­ba ütköztek volna a zsidók mód­szeres kiirtásának kezdetén, ha az előző századok és különösen a 19. század antijudaista-antiszemita mozgalmai nem dehumanizálták volna a zsidóságot. Ha egy em­Jörg Haider csak a család náci hagyományait követi Ki is ma a náci? Wehrmacht-katonák amerikai fogságba vonulnak. Nekik szerencséjük volt; szovjet fogságba esett bajtársaik soha nem térhettek vissza Német­országba bercsoportról évszázadokon ke­resztül azt mondogatják, hogy tagjai vérszívók, paraziták, élős­ködők, bacilusok, idegen testek a nemzet szervezetében, akkor nyilvánvaló a megoldás: eltávolí­tás, fertőtlenítés, védőoltás, ka­rantén, gázkamra... A haláltáborok ötlete Eichmanntól származik A holocaust mérnöke ÖSSZEÁLLÍTÁS A világ most Ausztriára figyel. Az EU tagországai figyelmeztetnek: komoly következményei lesznek annak, ha Jörg Haider pártja kor­mányra kerül. Jörg Haider, az 1999. október 3-i ausztriai általános választásokon második helyezett Szabadságpárt CFPÖ) - a szavazásra jogosultak 21 Haider - apja fia százaléka, a választók 27, 2 száza­léka reá voksolt - elnöke náci csa­ládból származik. Édesapja ugyan­úgy lelkes tagja volt a nemzetiszo­cialista pártnak, mint a mai negy­venes-ötvenesek felmenői közül rengetegen Ausztriában. A náci családi múltat sokan sokfélekép­pen dolgozták fel. Heide Schmidt például, az 1993-ig még Heiderrel tartó, a parlamentből az utolsó vá­lasztások alkalmával kiszavazott liberális fővezér azt mesélte el egy­szer, hogy erről a kérdésről otthon sohasem beszéltek, ő pedig megta­nulta, hogy az iskolában is hallgas­son. Megint más utat választott az antifasiszta dokumentációs köz­pont vezetője, ő éppen az apai múlttal ellentétes oldalon találta meg az identitását. Haider viszont hű maradt a családi tradíciókhoz, abba a Szabadság­pártba lépett be, amelynek elődje, a VdU elsősorban kipróbált nácik­ból toborozta tagjait. Az egyete­mista Jörg számára Burschens­chaft volt az ifjúsági mozgalom. Ez a nagynémetséget, a nyers férfi­erőt dicsérő szervezet, amely a ná­cik hatalomra jutása után 80 szá­zalékos részvétellel. képviseltette magát a nemzetiszocialista NSDAP-ban. Haider tehát a jobb szélről érke­zett a politikába. Hogyjobbróljön és balra tart, azt túlzás lenne állí­tani. Pontosabb úgy fogalmazni, hogy a hatalomra tart, s ha ehhez az kell, hogy lejjebb csavarja a hangerőt, hogy megváljék ke­ménylegényeitől és a hecchangu­lattól, akkor így cselekszik. A vá­lasztásokon az idegenellenes ér­zelmek húrját pengette, az Euró­pai Unió keleti bővítését viszont, amit egyébként a kormánypártok sem szívlelnek, most nem szidal­mazta különösebben. A siker, a hatalom kedvéért Haider kész az ördöggel is szövetkezni, tegnapi ellenségeivel ma barátságot kötni. A nők, a munkások pártjává válni, előtte a katolikus konzervatívok­kal összehajolni. „Haiderrel nem az a baj, hogy náci, hanem hogy nem alkalmas az együttműködés­re, semmilyen ígéretét nem tartja be“ - mondta róla a tekintélyes néppárti politikus, Erhard Busek volt alkancellár. Jörg Haider náci édesapját, aki már akkor a fasiszták hatalomra jutásán mesterkedett, amikor ez még tilos volt Ausztriában, a Sza­badságpárt nyugdíjasszervezeté­ben végzett munkájáért magas ki­tüntetésben részesítette 1996-ban Klestil államelnök. Nagyon sok osztrák zsidó lakásá­ban még ma is azok laknak, akik ötven-hatvan évvel ezelőtt jogtala­nul beköltöztek oda. A zsidó gye­rekek agyával kísérletező náci or­vos megbecsült igazságügyi orvos szakértő lett, sokszor követelt pe­rére máig nem került sor. A négy­hatalmi megszállás belső szolidari­tásba hajszolta az osztrákokat, ké­sőbb pedig a pártpolitikai játékok függvénye lett annak eldöntése, ki is volt itt náci. LACZA TIHAMÉR 1962. május 31-én a Tel Aviv mel­letti Ramleh börtönében kivégez­ték Adolf Eichmann náci háborús bűnöst. Hogy ki volt ő és milyen bűncselekményeket követett el, arra a világ tulajdonképpen csak az 1960-ban kezdődött per során döbbent rá. Eichmann a második világháborút követően rövid ideig a szövetségesek fogságában volt, de sikerült megszöknie és 1950- től Ricardo Klement álnéven Ar­gentínában élt. Az izraeli titkos- szolgálat, a Mosad emberei Bue­nos Airesben bukkantak rá és sza­bályosan elrabolták. Eichmannt egy repülőgép cso­magterébe rejtve szállították Izra­elbe, ahol nagy szabású per indult Alapfokon még a hébert és a jiddist is elsajátította. ellene. Ennek során fény derült mindazokra a gaztettekre és ször­nyűségekre, amelyeket az ő pa­rancsára követtek el. Adolf Eichmann egy jól szituált középosztálybeli lutheránus csa­lád sarjaként Kölnben látta meg a napvilágot 1906-ban. Ez a réteg később Hitler egyik leghűsége­sebb támaszává vált. Eichmann rossz tanuló volt, igazából semmi­lyen iskolát nem tudott befejezni és szinte megváltásként adódott számára a lehetőség, hogy a náci pártban karriert csináljon. Belé­pett az SS-be is és 1934-ben már a dachaui koncentrációs tábor egyik alacsonyabb rangú tisztje lett. Itt figyelt fel rá a Heydrich vezette titkosszolgálat és külön­böző feladatokkal bízták meg. Kezdetben a szabadkőműveseket figyelte, majd a „zsidó ügyek fele­lőse” lett. Eichmann a cionista mozgalomra specializálta magát és alapfokon még a hébert és a jiddist is elsajá­tította. Himmler az akkoriban ala­pított Zsidó Ügyek Tudományos Múzeumának igazgatójává ne­vezte ki és Eichmann 1937-ben ebben a minőségében utazott Pa­lesztinába, ahol az arab vezetők­kel a zsidók esetleges kivándorlá­sának lehetőségéről szeretett vol­na tárgyalni. A brit hatóságok azonban kiutasították őt. Eichmann az Anschlusst követően Bécsben létrehozta a Zsidó Kiván­dorlási Központot, amely busás áron engedélyezte a zsidóknak, hogy szabadon elhagyhassák Ausztriát. Ez a vállalkozás jól jö­vedelmezett, hiszen a Központ kaparintotta meg a zsidók hátra­hagyott ingatlanait és egyéb va­gyonát is. Eichmannt 1939-ben Berlinbe rendelték, ahol a Biro­dalmi Biztonsági Hivatal IV B 4-es osztályának vezetője lett. Ez a részleg felelt a nácik zsidópoliti­kájának gyakorlati megvalósítá­sáért. A második világháború ki­törése után Adolf Eichmann a né­metek által megszállt országok­ban élő valamennyi zsidó sorsát a kezében tartotta. Kezdetben ő is a zsidók Afrikába történő kitelepí­tését szorgalmazta, de miután 1941 júniusában Németország megtámadta a Szovjetuniót, ezt a megoldást elvetették. A haláltáborok létrehozásának ötlete végeredményben Eich­manntól származik, és az ő utasí­tásai nyomán hajtották végre 6 millió európai zsidó likvidálását. Adolf Eichmann volt az, aki felet­tese ódzkodása ellenére 1944 nyarán kikényszerítette a ma­gyarországi zsidók tömeges el­hurcolását. Horthy Miklós kor­mányzó és a magyar kormány 1944 márciusáig tulajdonképpen megakadályozta, hogy a több mint 600 ezres magyarországi zsidóságot Németországba de­portálják, de a német megszállást követően ezt a halogató taktikát a magyar vezetés már nem foly­tathatta. Közel 400 ezer zsidót hurcoltak Auschwitzba, ahol sorsuk megpe­csételődött. Eichmann valódi sze­repéről és ténykedéséről csak a beavatottak tudtak, s talán ezért sem ültették a vádlottak padjára a nürnbergi perben. MEGKÉRDEZTÜK Mi volt a Holocaust-fórum célja. Szigeti Lászlót, az oktatásügyi minisztérium államtitkára A Stockholmban rendezett nemzetközi fórum célja és küldetése az volt, hogy egyrészt emlékezzünk a múltra, felelevenítsük a második világháború alatt végbement zsidóüldözést és a holocaustot, más­részt, hogy mementóként állítsuk a világ elé a nácik embertelen tet­teit. Mert - bár a 20. századot az atom, a számítógép és a soha nem látott fejlődés korszakaként emlegetjük - volt benne néhány drámai és tragikus esztendő, amely sötét árnyékként vetül az elmúlt évszá­zadra. A fórumon résztvevők fontosnak tartották felhívni az embe­rek figyelmét a holocaust szörnyűségeire a világ minden csücské­ben, hogy rögződjön az emberek tudatában, micsoda kegyetlen dol­gokat műveltek a zsidókkal a náci haláltáborokban, és a mindennapi életben egyaránt. Ma, amikor lépten-nyomon találkozhatunk az em­beri méltóság elleni támadásokkal, a kisebbségi és az állampolgári jogok semmibe vételével, ez a probléma még inkább előtérbe kerül. A két évvel ezelőtti, szintén a holocausttal foglalkozó konferencián részt vevő országok elhatározták, hogy az oktatásügy terén különö­sen nagy hangsúlyt kell fektetni erre a kérdésre. A stockholmi fóru­mon, amely lényegében ennek a kezdeményezésnek eredménye­ként jött létre, pont ennek szellemében fogadtak el egy nyilatkoza­tot, miszerint a közoktatásban nagyobb teret kell kapnia a holocaust kérdésének, hogy a történelemórák keretén belül ezentúl több fi­gyelmet szenteljenek a második világháborúban végbement zsidóül­dözésnek. Egy ajánlás is napvilágot látott, amelyben az egyes orszá­gok törvényhozó testületéinek javasolják: nevezzenek meg egy na­pot, amelyet hivatalosan is holocaust áldozatainak emléknapjává nyüvánítanak. Rudolf Schuster államfő, aki szintén részt vett ezen a konferencián, is Ígéretet tett arra, hogy kezdeményezni fogja: a szlo­vákjogrendbe is bekerüljön egy ilyen emléknap, -baros­ÉVSZÁZADOS GYŰLÖLET Pogány és korai keresztény antijudaizmus Már az Ószövetség említi: „Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodénak, és igen-igen elhatalmazának, úgy­hogy megtelék velők az ország”. Az új fáraó pedig legott sanyar­gatni, üldözni majd gyilkolni kezdte a zsidókat. Tiberiusz császár idején azt tervezték, hogy a katonakorú zsidó férfiakat Szardíniára küldik, hogy ott a banditákkal vívott harcokban és a rossz időjárás miatt elpusztuljanak. A többi zsidót pedig kivándorlásra kell kény­szeríteni, ha nem tagadják meg vallásukat. Antiszemitizmus A modem antiszemitizmus a 19. század hetvenes éveiben jelent meg. Az 1873-as „Gründer Krise”, amelynek során kispolgárok tí­zezrei mentek tönkre, Bécsben, Berlinben és Párizsben is tőzsdekracchal kezdődött. Nagyon sokan ama kispolgárok közül, akik az előző években olcsón jutottak hitelhez, az általános túlter­melési és kereskedelmi válságért egyedül és kizárólag a (zsidó) tőzsdespekulánsokat okolták. Az antiszemiták befolyása 1873 előtt csekély volt, de ettől kezdve Európa-szerte egyre nagyobb tömegek adtak hitelt propagandájuknak. Maga a szó, vagyis az „antiszemi­ta”, egy kirekesztett zsidó írástudó, Wilhelm Marr „találmánya”. Természetesen óriási különbség van a vallási alapú anti-judaizmus és a faji alapon álló antiszemitizmus között. Gobineau gróf 1853- 55-ben írott munkájában meghirdette az emberi fajok egyenlőtlen­ségét. Világos különbséget tett a szerinte felsőbbrendű fehér (árja), a polgársággal, a gyűlölt tőkés fejlődéssel azonosított sárga, és az általa mélységesen megvetett tömeggel azonosnak tekintett fekete fajok között. Gobineau elitista szemléletét a szociáldarwinista el­mélet hívei valóságos áltudományos világnézetté formálták a 19. Század végén. Az angol Houston Stewart Chamberlain már azt hir­dette, hogy az árja-germán faj minden más emberfajta fölött áll. Vádak a zsidóság ellen A templomokban évszázadokon keresztül azt hirdették, hogy a zsi­dók ölték meg Krisztust. De már Tacitus is arról írt, hogy a zsidó­ság az abszolút negáció népe, és Mózes az egyistenhitet csak azért találta ki, mert gyűlölte az egyiptomiakat, és pontosan az ellenke­zőjét akarta csinálni annak, amit ők. Tacitus ugyanazt mondta, mint a 19 század végén a pánszláv gondolat hirdetői: a judaizmus lényegileg erkölcstelen, fő célja minden más vallás gyűlölete, te­hát igazuk volt a Rómaiaknak, hogy elpusztították a Templomot. Rotterdami Erasmus gúnyosan megjegyezte: „Ha a zsidók gyűlöle­te a kereszténységet jelenti, úgy mi mindannyian ugyancsak jó ke­resztények vagyunk..Luther Márton már valóságos programot adott: a zsinagógákat a földdel kell egyenlővé tenni, a zsidók há­zait el kell pusztítani, csak a legnehezebb és a legdurvább munkát végezhetik, a gazdag zsidók vagyonát el kell kobozni, ha mindez nem segít, a keresztény fejedelmeknek az a kötelességük, hogy ve­szett ebekként kikergessék őket országukból. Vérvád a középkorban A Krisztus utáni első századokban keresztényeket vádoltak azzal, hogy gyerekeket rabolnak el, húsukat megeszik, vérüket megisz- szák. Természetesen a kínvallatásnak alávetett keresztények be­vallották, hogy mindezt meg is tették... A középkorban az eslő nyílt vérvádas esetről 1144-ben Norwich-ból tudósítanak a króni­kák. A vád szerint a zsidók húsvét előtt elraboltak egy kisfiút, és úgy megkínozták, mint Krisztust. Egy 1494-es nagyszombati vér­vádban a vádlók már egészen extrém indokokat találtak arra, hogy tulajdonképpen miért veszik a zsidók időnként a kereszté­nyek vérét: fájdalomcsillapításra használják azt a körülmetélési szertartáson, ételbe keverve szerelmi bájital, aztán a menstruációs görcsöket is csillapítja a keresztények vére, márpedig - a nagy- szombati bírák szerint - köztudomású, hogy nemcsak a zsidó nők, de a férfiak is menstruálnak... Mindezt „önként” és töredelmesen vallották be a a kínpadra vont zsidók. Az oldal anyagát összeállította: Klein Melinda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents