Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-03 / 27. szám, csütörtök

Csütörtök, 2000. február 3. 3. évfolyam, 4. szám Minden hónap második szombatján egyre több gyermek és szülő jön el, hogy mesét hallgasson, kipróbálja kézügyességét, játsszon és táncoljon A Csiribiri Játszó- és Táncházban Alkotás közben - gyermekek és szülők PUNTIGÁN JÓZSEF özei egy év telt el az­óta, hogy a szerve­zők, Kelemen Zsu­zsanna, Ibos Henriet­ta és Gyetvai Judit 1999. március 20-án először hívták játszó- és táncházba Losonc és környéke gyermekeit és szüleit. “Akkor még nem tudtuk, akadnak-e majd szülők, akik elhoz­zák a gyermeküket, s megtaláljuk-e a gyermekekhez vezető utat.” - fog­lalta össze kezdeti félelmeit Gyetvai Judit, akit arról is faggattam, ho­gyan értékelik az elmúlt időszakot. Legnagyobb örömünkre bebizo­nyosodott, hogy a városban úgy a gyermekek, mint a szüleik részéről van igény az ilyen irányú tevékeny­ség iránt. Minden hónap második szombatján egyre több gyermek és szülő jön el, hogy mesét hallgasson, kipróbálja kézügyességét, játsszon és táncoljon. Ami a tartalmat illeti, természetesen több minden meg­változott, átformálódott, a játszó­házak váza, a mese a gyermekvilág lételeme megmaradt. A mesékből soha sincs elég. E világból kindulva a képzőművészet, népművészet sokféle technikáját kipróbáltuk. Például a Három kismalac történe­ténél eljutottunk a dobozokból való házak felépítéséig, a moduritból való kismalacok készítéséig. De na­gyon jól sikerültek a tésztából ké­szült nyakláncok is, amelyet a “Ka­tiról és Petiről” szóló mese hatására készítettek a gyermekek. Mindenki számára ismert Jancsi és Juliska meséje, élmény volt látni, hogy mi­lyen felszabadulást jelentett a gyer­mekeknek, amikor megtudták, hogy boszorkányok csak akkor van­krajna, Magyaror­szág és Szlovákia szomszédos hármas határ menti térségé­ben a kilencvenes évek első felében alakultak meg a Regionális Vállal­kozásfejlesztési Szövetségek azzal a céllal, hogy elősegítsék a kis- és középvállalkozások kialakítását, támogatását és fejlesztését, vala­mint a régiók gazdaságának fellen­dítését. A szövetségek időközben felvállal­ták a határon átnyúló együttműkö­dés fejlesztését, s ezáltal a gazdá­nak, ha rongyokból ők maguk ké­szítik őket. A júniusi játszóház a gyermeknap jegyében telt el. Egy bábszínházi előadáson a gyerme­keknek kellett segíteni kiszabadíta­ni a királykisasszonyt. Ez nem volt egyszerű és könnyű, de úgy érez­tük, hogy megérte a fáradtságot, hi­szen egyik gyermek sem tért haza üres kézzel. A nyári szünet után ha nem is óriási burgundi répát, de ibolyát, és borostyánt mindenki ül­tethetett saját díszítésű cserepébe. Októberben kedves vendégeket, a váci Kis családot, köszönthettük kö­rünkben. A legfiatalabb gyermek, Márk jóízűen elmondott meséjével lepett meg, bátyja Gergely népze­nei előadásával kápráztatott el fel­nőttet és gyermeket egyaránt - be­mutatva a hangszereit, a citerát és a kobzot. Az édesanya Ica néni király­fonást, csuhából, rongyból babaké­szítést, és sok más újfajta technikát mutatott be. Novemberben Benko Tünde, füleki pedagógus adott ötle­tet a gyermekeknek - milyen népi motívumokat lehet belefűzni az üveggyöngyökből készült nyak­ékekbe. „Legbüszkébbek talán mégis a decemberi játszóházra va­gyunk, hiszen nagyon sok energi­ánkba került, de most már tudjuk, megérte. December 11-én a buda­pesti Hegedős együttes látogatott el hozzánk, akik a brémai muzsiku­soknál is nagyobb sikert arattak. Igazán jól értettek hangszereik használatához, s a dudát, hegedűt, brácsát, furulyát és még más népi hangszereket bemutatva szólaltat­ták meg a legtöbb gyermek számá­ra eddig csak magnóról hallott du­nántúli, gömöri dallamokat. A ze­nekar szószólója, Agócs Gergely megmutatta hogy nemcsak a zené­ság- és térségfejlesztési feladatok koordinálását, valamint a komplex fejlesztési elképzelések felvázolá­sát, kidolgozását a térségekre vo­natkozóan. Az Ung-vidéken lévő nagykaposi szövetség azon felül, hogy az eltelt időszak eredménye­ként számos térségi és határon át­nyúló partnerkapcsolat kialakításá­ról, azok sikeres együttműködésé­ről adhat számot, újabb kezdemé­nyezésekkel próbálkozik ezen a te­rületen. Mihók Gábor, a szövetség irodavezetője elmondta, hogy az együttműködés fejlesztése és a jobb tájékoztatás céljából létrehozták a térségi vállalkozók klubját, mely­nek keretében különböző szakmai hez ért, de a gyermekek hullám­hosszára is rá tud hangolódni. A de­cember különös volt abból a szem­pontból is, hogy eddig csak gyerme­kekhez szóltak a rendezvényeink, de ugyanezen a napon, december 11-én a Hegedős együttes koncert­jének és az azt követő táncháznak a rendezését is felvállaltuk. Kelleme­sen meglepődtünk azon, hogy a lo­sonci közönség milyen nagy szám­ban jött el a Pelikán szállóba, s hall­gatta meg az együttes által előadott gömöri, erdélyi, nógrádi dallamo­kat. A táncházban is aktívan részt vettek, s jól hangzott ennyi losonci ember szájából hallani az együttes által tanított gömöri dalt. Losonci viszonylatban a táncháznak nincse­nek nagy hagyományai, a gyerme­kek és szüleik körében mégis sikert aratott. A változtatás szándékával döntöt­tünk úgy, hogy minden játszóház táncházzal folytatódik. Ezeket, amikor csak ideje engedi a füleki Rakonca gyermektáncccsoportot vezető Varga házaspár irányítja. Nemcsak a néptáncot tanítják, min­dig valami újat, meglepőt is bemu­tatnak - népi játékot, éneket esetleg népszokást. A kezdetekhez képest változott az előkészítés “szervezési” oldala is. Tavaly márciusban úgy kezdtünk a szervezéshez, hogy nem alakítot­tunk külön társulást, önálló szerve­zetet. Nem tartoztunk senkihez, hárman, Kelemen Zsuzsanna, Ibos Henrietta és én egyszerűen neki­fogtunk a szervezéshez. Azonban be kellett látnunk, hogy ha hosz- szabb ideig szeretnénk működni, akkor ezen változtatni kell. Új lo­sonci szervezetet alakítani lehetetíen lett volna, hiszen abból itt már volt elég. De nem akartunk olyanokhoz sem tartozni, akik nem segítenek, s mint volt alkalmunk ta­pasztalni, csak kisajátítani akarták a más munkáját, esetleg elkönyvel­ni a sikereit. Egy igazi segítségre azonban sike­rült rátaláltunk. A losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás a tőle tel­hető minden segítséget megadott és megad a működésünkhöz. 1999. novemberében felvettük a Csiribiri Játszó-és Táncház nevet. Külön kö­szönet illeti Hahn Józsefnét vala­mint a losonci református egyhá­zat, azért, hogy a Magyar Kulturális Központ helyiségét a rendelkezé­sünkre bocsátják. A mai viszonyainkban játszó- és táncházat sem lehet pénz, anyagiak nélkül megrendezni. Az elmúlt év­ben nem volt semmilyen alapítvá­fórumokat tartanak a vállalkozás­sal kapcsolatos tudnivalókról, a vál­lalkozókat érintő rendelkezésekről, szabályokról és folyamatosan tájé­koztatják a klubtagokat a támoga­tási lehetőségekről, azok rendsze­réről, köztük az Új Kézfogás Közala­pítvány és bankok, valamint más pénzintézmények által nyújtandó hitelek igénybevételének formái­ról. Rövidesen bevezetik a vállalko­zói fogadóórákat is a szövetség nagykaposi irodájában, ahol az adatbázis segítségével naprakész információkkal látják el az érdeklő­dőket. „Az Ung és Latorca menti térség komplex fejlesztésére csakis úgy látunk lehetőséget, ha kialakít­nyi vagy egyéb támogatásunk. Azt, hogy mégis havonta jelentkezhet­tünk, és még egy nagyobb koncer­tet is rendezhettünk csak a szülők, a szervezők és a losonci vállalkozók nagylelkűségének köszönhetjük. Sok tapasztalatot szereztünk, sok emberrel találkoztunk, sok embert megszólítottunk. Úgy vettük észre, vannak emberek és vállalkozók, akik függetlenül attól, hogy milyen az anyagi helyzetük, segítséget nyújtanak.Találkoztunk olyanok­kal is, akik minimális segítséget Még nem tudtuk, akadnak-e szülők, akik elhozzák gyerme­küket, s megtaláljuk-e hozzájuk az utat. sem voltak hajlandóak megadni, holott ez nem jelentett volna szá­mukra különösebb gondot. Bízunk viszont abban, hogy az eddigi mun­kánkat az alapítványok is értékelik, s támogatást nyújtanak rá, s ne­künk több időnk marad az előkészí­tésre. A szülők együtt járnak a gyermeke­ikkel, s élvezik a játékot, szívesen beszélgetnek és találkoznak a többi szülővel. Örülünk annak, hogy ná­lunk lehetőségük van találkozni más magyar szülőkkel, hogy sokan közülük maguk is bekapcsolódnak a foglalkozásokba - van aki segít a gyermekének, vagy maga is “dolgo­zik”. Sokuk számára lehetőség kí­nálkozik arra is, hogy megfigyel­hessék gyermeküket olyan helyze­tekben, amire máskor nincs lehető­ségük. Gondolok itt a társas kapcso­juk, megszervezzük az egymással összefüggő határ menti gazdasági övezetet, amely teret biztosítana a felzárkózáshoz hazai, valamint kül­földi vállalkozók, cégek idetelepíté­sével. Vagyis szeretnénk felkelteni a térségünkben beruházni szándé­kozók figyelmét a kedvező földrajzi elhelyezkedésű vidékünk iránt. Hi­szen az itt megtelepedő befektetők, vállalkozók, üzletemberek néhány kilométeres körzetben három or­szágot, mint potenciális piacot el tudnak érni. A tervezett különleges gazdasági övezet keretében létre­hozandó ipari park pedig az itt be­fektetni szándékozók részére nyúj­tana újabb kedvező lehetőséget. latokra, az irányított foglalkozások alatt, a tánclépések elsajátítása köz­ben. Nem feledkezhetem meg a köszö­netről sem. Voltak akik felajánlot­ták segítségüket a plakátkészítés­nél, volt aki süteménnyel, gyü­mölccsel lepett meg minket, többen segítettek az uzsonna elkészítésé­nél, vagy lehetőségeikhez mérten anyagi támogatást nyújtottak. S ha a köszöneteknél tartunk, ak­kor a saját férjeinket sem felejthe­tem ki, akiknek a támogatásuk, megértésük, és bizony sokszor a se­gítségük nélkül nem tudnánk ennyit foglalkozni elképzeléseink, terveink megvalósításával. Az idei tervünk elkészült. Sajnos számolnunk kell azzal, hogy mind­erre eggyel kevesebben leszünk. Ibos Henrietta a családjával más városba költözik. Elsődleges cé­lunk, hogy folytassuk, a gyermekek pedig jól érezzék magukat. Az anyagi lehetőségeinktől függően szeretnénk a játszóházakban minél több eredeti népi mesterséggel, képzőművészettel, különleges technikával foglalkozó szakembert vendégül látni, bővíteni a gyerme­kek ismeretét, felkelteni az érdek­lődésüket a népművészet iránt, s lehetőséget adni arra, hogy megta­lálják azt a formát, technikát ami a legközelebb áll hozzájuk, ami által a leginkább megvalósíthatják ön­magukat. Reménykedünk abban is, hogy sikerül két nagyobb kon­certet megszervezni, amelyen gyermek, felnőtt egyaránt jól érzi majd magát. Elsődleges célunk azonban marad a régi, biztosítani a gyermekeknek havonta egy dél­utánt, amikor egyszerűen jól érzik magukat. Ha ez sikerül, elértük amiért dolgoztunk. Bár a gazdasági vagy vállalkozói övezetek létrehozását szabályozó törvény megjelenésével csak az év közepén számolhatunk, de már dolgozunk az ezzel kapcsolatos ta­nulmányon, amely pontos adatok­kal, tényekkel szolgál majd az ille­tékes állami szervek részére az öve­zet létrehozásának indoklására, il­letve annak engedélyezéséhez. Megvalósítása esetén a feltételezett árucsereforgalom és kereskedelem, illetve vállalatok megtelepedése a régió gazdaságának élénkítésén kí­vül az itt tapasztalt nagyarányú munkanélküliség csökkentését is jelentősen elősegítené” - jegyezte meg az irodavezető, (kát) Attraktív rendezvénnyel Csalogatni is tudni kell a látogatókat BODZSÁR GYULA Hajdanán, az 1960-ban vég­rehajtott területi átszervezé­sig járási székhelyként műkö­dött Kékkő, amely ma a maga alig 1500 lakosával Szlovákia legkisebb városának számít. Évszázadokon át a Balassák ősi fészke volt a település fe­letti meredek dombon álló vár, melynek már csak a rom­jai láthatók, viszont a közelé­ben ugyancsak a Balassák ál­tal épített várkastély a maga szépségében megcsodálható és látogatható. Szlovákia egyetlen báb- és játékmúzeu­ma kapott benne helyet.- Intézményünk profilját te­kintve valóban báb- és játék­múzeum vagyunk - jelentette ki Dr. Vladimír Sivácek igaz­gató -, de némileg megtévesz­tő a megnevezés, mert mi üzemeltetjük az alsósztregovai Madách-kas- télyt, a szklabonyai Mikszáth- emlékházat és a Vel’ky Lom­ban található tájházat is. Itt Kékkőn, a múzeum épületé­ben hat állandó kiállítást te­kinthetnek meg a látogatók. Ezek közül kétségtelenül a Szlovák színházi bábfigurák és A játékok fejlődése Szlová­kiában címet viselő expozíci­ók a legvonzóbbak, de a Hont és Nógrád megyék nép- é-nek életét és munkáját be­mutató néprajzi kiállítás is sok látnivalót kínál. A közeli Alsóesztergályban élt Pavol Marko műgyűjtő számos érté­kes tárggyal ajándékozta meg múzeumunkat, ezért köteles­ségünknek éreztük, hogy az általa ajándékozott darabo­kat egy külön kiállítóteremben mutassuk be. Hasonlóképpen Kékkő vá­ros történetét is. A Szlovákiai Fogtechnikusok Kamarájának jóvoltából született a fogá­szat történetét felvonultató kiállítás. Ami a látogatottsá­got illeti, a múzeumigazgató elmondta, érthető, hogy a lá­togatók túlnyomó része Kék­kőt keresi fel, jóval keveseb­ben fordulnak meg Alsósztregován Madách Imre és a régióban élt többi literá- tor életét és munkásságát fel­ölelő irodalmi múzeumban, viszont ennél is szerényebb a szklabonyai Mikszáth-emlék- ház látogatottsága, ami rész­ben a nyitvatartási idő gyako­ri változásának a rovására is írható. Mindent egybevetve, tavaly több mint tízezren te­kintették meg a múzeum kiál­lításait.- Természetesen, nagyobb lá­togatottságot is elbírtunk vol­na, szívesen vettünk volna, ha többen is kíváncsiak a régiónkban élt híres magyar írók múzeumára - jegyezte meg Dr. Sivácek -, ám ha ab­ból indulunk ki, hogy nem a legforgalmasabb helyen va­gyunk, mi több, megnöveked­tek az utazás költségei, elfo­gadhatónak találom az idei látogatók számát. Idén is, akárcsak a múlt évben, sze­retnénk néhány attraktív ren­dezvénnyel növelni múzeu­munk látogatottságát. A vidék kedvező földrajzi elhelyezkedésű: az itt megtelepedő befektetők néhány kilométeres körzetben három országot el tudnak érni Gazdasági övezet és ipari park létrehozását szorgalmazzák KATÓCS GYULA A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents