Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-29 / 49. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 29. KOMMENTÁR Ember a sínek között PÁKOZDI GERTRÚD Holnap még nem lépnek sztrájkba a vasutasok; az ágazati szakszerve­zetnek munkabeszüntetésük előtt három nappal be kell jelentenie eb­béli szándékukat, és ezt eddig nem tette meg. Az elnapolás oka: a sztrájk megkezdéséhez még nem adta írásos beleegyezését a vasúti alkalmazottak több mint fele. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy a hét végén vagy később nem állnak le a vonatok, bizonytalan időre nem kényszerülnek zsúfolt autóbuszokba az eddig vonattal ingázók, a vas­ún teherszállítást igénybe vevők nem kényszerülnek pótmegoldáso­kat keresni. A legnagyobb állami vállalat meg keresheti az esetleges teljesítménykiesés miatti veszteségek pódásának lehetőségeit. Nem kevésről lenne szó. Sztrájknaponként a vasút mintegy 60 millió koro­na kárt könyvelne el. Avasutasok 10 százalékos béremelést követelnek, a vezetés 2,4%-os ajánlatát elfogadhatadannak minősítették. De nemcsak ezért döntöt­tek a sztrájk mellett; tiltakozásukkal a vasút áldatían, csődközeli hely­zetére is szeretnék felhívni a figyelmet. Meg arra, hogy ha az állam nem egyenlíti ki a vasúttal szembeni tartozását, szó sem lehet arról, hogy belátható időn belül jó irányba fordul az óriásvállalat fejlődése. Nem véletíen, hogy a vasút vezetősége nem írta alá a 2000-re szóló vállalati tervet. A közérdekű vasúti teljesítményekért járó 700 millió korona átutalásának elmaradása miatt 30 vonalon kénytelen lesz kor­látozni a szállítást. A pénztelenségnek azonban az a legszomorúbb következménye, hogy az elengedheteden korszerűsítés tovább késik. A vasút vezérigazgatósága és a kormány egyaránt elutasítja a sztráj­kot, a béremelés kikényszerítésének szélsőséges eszközét. Pedig egyik is, másik is tisztában van vele: a pár napos halasztás még nem jelenti a munkabeszüntetés végleges elmaradását. Érthetetlen, hogy miért a legegyszerűbb érveket húzzák elő a sztrájkot ellenzők, nevezetesen, hogy a vasutasok ádagkeresete meghaladja az országos átíagot; ha a vasutas aláírásával támogatja a sztrájkot, a munkabeszüntetés idejére nem jogosult bérre és szociális járadékokra stb. Akik így érvelnek, durva szociális érzékedenségről tesznek tanúbizonyságot, és talán még azokat is sztrájkpártolóvá teszik, akik az ország gazdasági hely­zetét látva inkább a munkabeszüntetést ellenzők érveire hallgatná­nak. Mindenesetre jobb lenne, ha a kormány és a vasút vezetése in­kább a sztrájkhoz vezető okok elemzésére, azok mielőbbi megszünte­tésére összpontosítana. Logikádan azok lelkiismeretére apellálni, akik a legkevésbé hibáztathatok a gazdaság rossz állapotáért. A sínek között baktató vasutas ezek közé tartozik, még akkor is, ha fizetésna­pon valamivel többet visz haza, mint mondjuk egy pedagógus. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órziink meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com tás lesz a vége.) S aki bálról bálra vándorol farsang idején, azért te­szi-e, mert tavasszal meg nyáron szívesebben megy a virágzó ter­mészetet, a tiszta, friss levegőt, az áldott napsütést élvezni? Ha megkérdeznénk böjt idején a templomokból kijövőket, mi a böjt, hányán tudnának rá helye­sen válaszolni, áhítatot említve, és nem a mértéktelen vágyako­zás, a nagy áhítás (időleges, át­meneti?) háttérbe szorulását, szorítását? Báli kavargásban jut- e eszébe valakinek is, hogy en­nek is lehet böjtje - és nem csak sorscsapás gyanánt? Ugyan nem mértéktelen ámítás-e, hogy jó- ban-rosszban csak a pillanatot lássuk és éljük? Tavaszváróban, farsang vagy böjt idején gondol­junk arra, hogy akkor igazi az öröm, ha mértékkel élvezzük, másra, másikra is gondolva, s ha egyensúlyt tudunk tartani éle­tünk, testi és lelki terheink, örö­meink terén. Se farsang, se böjt idején ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy minden a miénk, s egyik sem azért, mert ,jár ne­künk”, hanem mert az élet teljes­sége embervoltunk ígérete. Csak méltadanná ne legyünk rá! A szerző az MTI munkatársa A felmérések szerint hármunk közül egy előrehozott választást akar. Jobb lesz, ha most megmondja, a beismerés enyhítő körülmény. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az EU bővítési biztosa, Günter Verheugen januárban kijelentette, Szlovákiában nem hiányzik a stabi­litás. A múlt héten azonban felfe­dezte nyomait. Az Európa Parla­mentben azt mondta, hogy a szlo­vák belpolitikai helyzet „pergő és összetett”. Az előrehozott választá­sok sürgetése és a koalíció legerő­sebb tagjának gyakorlati szétesése szétoszlatták a politikailag stabil Szlovákia képét. A közvélemény­kutatások rámutattak, nem teljesül­tek az SDKÚ létrehozóinak elképze­lései arról, hogy pártjuk „nagy párt” lesz, hiszen a valóságban nem na­gyobb, mint az SDK anyapártjai. Úgy tűnik, ez olyan játék, melyben mindenki veszít - szögezi le a jegy­zetíró, aki ezután Duray Miklós és az SNS közé próbál egyenlőségjelet tenni. Az MÍG’ ügyvezető alelnöke szerint a szlovák alkotmánnyal el­lentétben a magyar alkotmányt nemzeti elvre kell építeni. Az SNS lényegében ugyanezt vallja. Szerin­tük a legnagyobb érték a nemzet, és nincs rosszabb az elnemzetietlení- tésnél. Persze, ha a szlovák nemzet­ről van szó. Az európai szélsőséges pártok jellemzője, hogy nem koalícióképesek, de általában igyekeznek őket karanténba zárni Nem kell Haidert kiáltani Az elmúlt hetekben a karin- tiai kormányzó, Jörg Haider nevétől volt hangos a nem­zetközi politika. Az osztrák kormány megalakítása előtt számos állam által kilátásba helyezett bojkottról kide­rült, több volt puszta fenye­getésnél vagy diplomáciai lavírozásnál. VASIK JÁNOS Ausztria hosszan tartó elszigetelt­ségnek néz elébe, aminek csak a kezdetét jelenti, hogy számos mű­vész, gazdasági szakember, politi­kus napolta el ausztriai teendőit. Eközben növekedni látszik a feszült­ség a közép-kelet-európai államok­kal fenntartott kapcsolatokban is. Bár kétségtelen, hogy az Európai Unión belül eddig egyedülálló jelen­ségnek vagyunk szemtanúi, még­sem állíthatjuk, hogy bármi váradan történt. Egykori köztársasági elnö­kének „köszönhetően” az ország már megért egy, a jelenleginél szoli­dabb bojkottot, afelől tehát egyeden osztrák politikusnak sem lehettek kétségei, hogy még egy magát de­mokratikusnak valló állammal szemben is életbe léphetnek hason­lóan negatív intézkedések. Ráadá­sul a diplomáciai figyelmeztetés időben érkezett: mint azt Viktor Klí­ma, az SPÖ elnöke a Der Standard­nak adott nyüatkozatában állította, már az október 15-i tamperei EU- csúcson egyértelmű jelzéseket kap­tak a várható lépésekről. A néppárti­szabadságpárti kormány megalaku­lásával, a populizmus, a szélsőjobb­oldal hatalomba való beemelésével Ausztria megsértette konszenzuson nyugvó egyik alapelvét annak az Európai Uniónak, melynek maga is tagja. A kiszámíthatatlanság és az állam által legitimált szélsőség je­lent meg az Unió határain belül. Tévedés lenne azt állítani, hogy a tiltakozásokat Jörg Haider szemé­lye, vagy csupán az általa vagy párt­ja által hangoztatott politikai néze­tek váltották ki. Európa szinte min­den államában megtalálhatók ilyen­olyan szélsőséges pártok. Azonban ezek közös jellemzője, hogy nem koalícióképesek a többi politikai aktor számára. Igyekeznek őket ka­ranténba zárni, a hatalomtól távol tartani, noha néhány helyen - Belgi­umban, Dániában - aránylag nagy Csak a gondolatok ala­nya változott kelet-euró­pai vendégmunkássá. támogatottságnak örvendenek. így a bevezetett, precedensteremtő szankciók egyben üzenetet is jelen­tenek a választópolgároknak: a tör­ténteket figyelembe véve fontolják meg, kire adják voksukat. A választások óta azonban nemcsak a nemzetközi politikai színtér, ha­nem az osztrák belpolitika is viha­ros. Tüntetés tüntetést követ, s ha Wolfgang Schüssel kancellár a konf­liktusok kihordását emlegette a ko­alíciós tárgyalások idején, most tár­sadalmi méretekben gyakorolhatja. Kormányának legalább kétfrontos küzdelemre kell berendezkednie. Egyrészt állandó belső nyomásnak vannak kitéve a parlamenti ellenzék vezetőjévé előrukkolni látszó zöl­dek, az Osztrák Szociáldemokrata Párt, valamint a civü szervezetek ré­széről. Másrészt ezzel a hátország­gal „sújtva” kell meggyőznie a nem­zetközi közösséget szalónképessé- géről, miközben kiszámíthatatlan, hogy a „politika Rambója”, Haider milyen újabb nyilatkozattal öregbíti hímevét. Ugyanis a karintiai kormányzó pragmatikus: ha fordulni látja a po­litikai széljárást, vagy veszélyben ér­zi tetszési indexét, ahogyan eddig, úgy várhatóan a jövőben sem habo­zik szirénénekre fakadva karbantar­tani renoméját. Az 1991-es, még a Harmadik Birodalom foglalkozta­táspolitikáját méltató, 1995-ben pe­dig az SS veteránjainak hízelgő poli­tikus mára már elnézést kért kijelen­téseiért, „melyek minden bizonnyal híján voltak a tapintatnak, és bizo­nyos félreértésekre adhattak okot”. A saját akkori mondataitól való mérsékelt elhatárolódás sem jelent­hette az eltávolodást az eszméktől, csak a gondolatok alanya változott kelet-európai vendégmunkássá, „bozótlakó négerré”, az egykori Ju­goszláviából érkezett menekültté. Ezt a fajta politikát pedig csak úgy lehet folytatni, ha az ellenségkép fennmarad, vagy ha a „helyzet foko­zódik”. Csehország, Lengyelország és Magyarország EU-csatlakozásá­nak 20-30 éves - foglalkoztatáspoli­tikai okokkal indokolt - tervezett je- gelése is ehhez a vonulathoz tarto­zik. Belpolitikai célra szánták, de a gondolat a felvételre várók nyilatko­zatait tette markánsabbá. Az oszt­rák kormány álláspontját Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter volt kénytelen sietve tisztázni: tá­mogatják az Unió kibővítését, nem tévesztve szem elől az átmeneti idő­szakokkal érvényesíthető sajátos osztrák érdekeket... Némely kelet-európai állam hallga­tása mögött azonban több is lehe­tett, mint az ajtón kopogtatók ki­szolgáltatott helyzete. A térség poli­tikai szubjektumai valószínűleg sa­ját jövőjüket vélték megpillantani az FPÖ példájában. Erre utal a szu­verenitás emlegetése, holott a nem­zetközi politikában ennek elérésé­hez már régen nem elég, ha valakit demokratikus úton választanak meg - ez nem teszi szalonképesebbé a fajgyűlöletet, idegenellenséget (Hitler sem puccsal került hatalom­ra). Ráadásul a nemzetközi jog megengedi „nem fegyveres represszáliák”, azaz büntetőintéz­kedések alkalmazását - gondoljunk csak az 1998 előtti Szlovákiára... Ezért érhette kettős arculcsapás a markánsan nemzeti vonallal koket- tálókat Csehországban és Szlováki­ában, hogy a bécsi kormány mosoly­offenzívája során nemcsak a máso­dik világháború zsidó kárvallottjait, hanem a benesi dekrétumok által sújtottakat is kárpótolni kívánja. Kérdés, hogy a Schüssel vezette Osztrák Néppárt képes lesz-e lesze­relni vagdalkozó koalíciós partne­rét, meggyőzve ezzel saját országa és a vüág közvéleményét: Ausztria a változások ellenére szilárd, megbíz­ható tagja az Uniónak és a nemzet­közi közösségnek, elkötelezett híve az emberi jogoknak. Ha nem, úgy marad a megelőlegezett bizalmat­lanság, a fokozott nemzetközi figye­lem, az elszigeteltség, illetve a kor­mányváltás. Nem kell farkast kiálta­ni, csak figyelmeztetni rá, mert a stabil demokráciákban van demok­ratikus alternatíva. A szerző az ELTE politológushall­gatója VISSZHANG A mi ügyünk (?) Megvalósult egy politikus régi ál­ma, miután a Meciar-féle választási törvény következtében megnyüt a lehetősége sajátos politikai stratégi­ájának megvalósítására. Az MKP új formátumú pártalakításának áldo­zatává a volt MKDM vált legna­gyobb taglétszámával, eszmei arcu­latának megszüntetésével, miköz­ben csupán üres frázis maradt a lentről történő építkezés alapelve. Ügyesen megtervezett és átgondolt taktikával semmissé lehet szugge- rálni minden eszmeiséget és prog­ramot, illetve mozgalom nevét. Igaz, ehhez médiasztárként szolgá­ló személyekre is szükség volt, de ilyen a biztató egyéni jövő érdeké­ben mindig akad. Sajtónk egyik szerkesztője hiába noszogatja időn­ként az olvasókat, szíveskedjenek már nyilvános vitát indítani közéle­tünkről. Ha például egy „egységes” magyar pártot, sőt akár annak tel­jes működését ilyen tökéletes takti­kával a hét országos alelnök közül egy is képes irányítani, akkor mihez is szólhatna hozzá az egyszerű vá­lasztópolgár? A robbanásszerűen kivívott egység megkéri az árát, ál­landó féltések közepette kell vi­gyázni az elért eredményt, ezért furcsa, hogy csupán így becsüli ezt meg maga a föstratéga. Furcsa, hogy egy ennyire éleslátó politikus ne érezzen rá, mikor elég! Engedi, hogy néhány odaadó híve naiv mó­don kritizálja felsőbb szintű képvi­seletünket. Paradoxként hat, hogy az egyesülés alatt a „rebellis” járá­sok (Léva, Nagykapos) konferenci­áin az oly kompakt csúcsvezetés meg sem akarta hallani a másként vélekedők hangját, s bírálatukat a párt egységének szétverésére irá­nyuló merényletként értékelte. Amit szabad Jupiternek, nem sza­bad az ökörnek! Előszedni a több mint 20 évvel korábban már nyil­vános, látszólag tisztességesen ren­dezett személyi ügyeket egy Janics Kálmánnal szemben, aki előrehala­dott koránál és helyzeténél fogva már nehezebben védekezhet? Ez az egység toleranciája? Az az em­ber sem kérte a kitüntetését, ráadá­sul az idei jelölést szervezet, nem pedig személy kapta. Ezért válja­nak választóink tagdíjat fizető párttagokká? A mennybéli manna­ként várt egyesülés után mégsem jött el a megváltás a gyalogma­gyarok számára. Mindazokat, akik nem voltak feltétlen hívei a gyors egyesülésnek, s szerettek volna megőrizni egy parányit is az előd- pártok jellemző eszmeiségéből, mellékvágányra állították, és he­lyettük regionális lobbicsoportok érdekeinek adtak helyet. Igen, az utolsó előtti választáson, koalíciós formában számbelileg sikereseb­bek voltunk, mint az összeborulás után. Akkor miért is riogattunk annyira ezzel a bűvös, alaptalan egységféltéssel? Értelmetlenül sok­ba került mindez. Úgy érzem, a magyarországi csiriz összetartó erejét tesztelik mostanság egyesek közülünk. És én a szó legjobb értel­mében szeretném, ha a mi ügyünk a miénk lenne, nem (csak) valaki­ké, vagy valakié. Fóthy Attila, Oroszka JEGYZET Lesz böjtje a farsangnak? ZAY LÁSZLÓ Hosszú idő telik el idén húsvétig. A böjt lesz tartósabb vagy a far­sang? Kinek ez, kinek az. Ne fe­szegessük, hogy talán az év végi és év kezdeti mértéktelenségek voltak-e valaha a böjtölés okai. Azt se tegyük mérlegre, mennyi­re készít elő a böjt a húsvéti örömre, vagy akár a nagyheti, nagypénteki elmélyülésre. A fia­talok amúgy sem korlátozzák magukat szórakozásaikban, vi­dámságukban, élet- és szeretet- szeretésükben az esztendő egyik vagy másik szakaszában, hogy aztán szabadjára engedhessék érzéseiket, vágyaikat, mulatsága­ikat, vidámságukat. Pedig igazán nem lenne rossz, ha az emberek nem élnének csak mértéktelen boldogságkeresésben (rátalál- nak-e?) vagy elmélyedésben és elszomorodásban. Vajon ha vala­ki pénteken (mondjuk) böjtölve alig-alig eszik, azért teszi, hogy vasárnap annál mértékteleneb­ből habzsolhasson? (Profánul szólva: gyomor- és közérzetron-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents