Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-26 / 47. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 26. Fotók, festmények, grafikák Tardoskedd. A helyi szabadidőközpontban február 28-án 14 óra­kor nyitják meg Vanek Angelika, Vanek Marek, Klaudia Kosziba, Matus Gábor és Asztalos Árpád közös kiállítását, amely fotókat, festményket és grafikákat sorakoztat fel. A tárlat március 10-ig te­kinthető meg. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZ.: Szerelmi bájital 19 HVIEZDOSLAV SZ.: Stuart Má­ria 19 KIS SZÍNPAD: Oleanna 19 a.ha SZÍNHÁZ: Antigoné 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Meséről mesére 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár,jó estét szerelem 10,15 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Gyilkosságok és gyengédségek 19 TATABÁNYA JÁSZAI SZÍNHÁZ: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Toy Story 2. (am.) 15, 17 South Park (am.) 19, 20.45, 22.15 TATRA: Amerikai szépség (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Anna és a király (am.) 17.45, 20.30 Toy Story 2. (am.) 15.30, 18 South Park (am.) 20.30 Acid House (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szl.-cseh) 18.45 Ha­todik érzék (am.) 18.30, 20.30 A csaj nem jár egyedül (am.) 17.30, 21 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 17, 20.30 Az öldöklő an­gyal (mex.) 18 A három veterán (cseh) 19.30 KASSA ÚSMEV: Amerikai szépség (am.) 16,18.15,20.30 IMPULZ: Két apá­nak hány a fele? (fr.) 16.15,19.15 CÁPITOL: A félkegyelmű visszatér (cseh) 15.45, 18, 20 DRUZBA: Harcosok klubja (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Toy Story 2. (am.) 16,18 South Park (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az átok (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Anna és a király (am.) 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Meghitt fészkek (cseh) 16.30, 19 SLOVAN: Két kéz (ausztrál) 19 GALÁNTA - VMK: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.30, 17.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Fergeteges forgatás (am.) 18 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: A legkedvesebb bárom (am.) 18 GYŐR CINEMA CITY: Asterix és Obelix (ff.) 13.15 A napfény íze (am.) 17.15 Amerikai szépség (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 Zuhanás (am.) 17.30, 22.30 Stigmata (am.) 15.30, 17.45, 20, 22.15 Amerikai pite (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Hatodik érzék (amerikai) 15, 20.15, 22.30 Kétszázéves ember (am.) 15, 20 A szörny (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Tarzan (am.) 13.30, 15.30 Rosszfi­úk (magyar) 17.45, 20, 22.15 Sivatagi cápák (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Anna és a király (am.) 14.30,17.30, 20.30 VK-103 A kőszívű ember fiai a Jókai Színházban. Klasszikus értelemben vett romantika - meggyőződés nélkül Semmink nincs, csak szavak? A „legkisebb fiú" és kísértője (Bernáth Tamás és Benes Nagy Anna) (Dömötör Ede felvételei) Azt sejteni lehetett, márcsak a bemutató apropóján is - százhetvenöt éve született Jókai Mór, méghozzá Komá­romban -, hogy különösebb vagánykodásra nem számít­hatunk, A kőszívű ember fiait a nemzeti klasszikust megü- lető tisztelettel állítják szín­padra a Jókai Színházban. LAKATOS KRISZTINA A téma hálás, hisz a kőszívű Baradlay fiai nemes ügyért szállnak síkra, a forradalom és szabadság- harc ugyan a jelenlegi színpadi vál­tozatban diszkréten megbújik a háttérben, de azért ott van, az anya iránti gyermeki hűség pedig igazán megható. Az öregúr rögtön az ele­jén meghal, a rendelkezései ellen lázadó, fiait a haza oltárán feláldoz­ni is kész Baradlayné keményen, jó­szerével megingás nélkül viseli a csapásokat, hogy a végén elmond­hassa, a harcból mégis ő került ki erkölcsi győztesként - a jelek sze­rint erről szól a darab. Nem kis teljesítmény a dramaturg részéről egy görög tragédia magját kihámozni a regényből, Jókainak nem a drámai sűrítés az erőssége. Akinek elsődleges élménye az ala­pul szolgáló regény, az olvasás, akaratlanul is kevesebbnek érzi a színpadi adaptációt, hiszen pont azt nem lehet három órában és né­hány négyzetméteren visszaadni, amiért az írót szeretjük: kalandos, szerteágazó meseszövését, határo­kat nem ismerő fantáziáját. Ettől függetlenül érdemes (lehet) felele­veníteni a cselekmény zanzásított változatát. Hajdani kötelező olvas­mányok félig-meddig elfeledett fi­gurái kelnek új életre a színpadon, illetve egy sosem hallott-látott- olvasott sztori izgalmait élheti át a néző. (A második felvonás utolsó jelenete: Pallwitz Ottó haldoklik, s fia születésének titkát a nemes el­lenfélre, Baradlay Richárdra bízza. Mögöttem, a nézőtéren két hölgy élénken beszélget. Miután megdi­csérik a színészek - Tóth Tibor és Gál Tamás - játékát, elhangzik egy alapkérdés: „Te, én nem tudom, ki ennek a gyereknek az anyja, de re­mélem, a végére kiderül!”) Ami a színházak szempontjából akár ör­vendetes eseménynek is tekinthető, hiszen azt jelzi: a kényelmes ottho­ni olvasgatás (hátránya: maga a re­gény több száz oldalas), a majszol- gatás közbeni tévénézés helyett egyesek a lényegesen fáradságo­sabb, körülményesebb színházba járást választják. Adott tehát a történet, amelyet nemzeti-történelmi-évfordulós és egyéb okokból (mondjuk, hogy vannak egyéb okok, bár nehezen tudom elképzelni, mik lehettek azok - a fentebb vázolt ismeretter­jesztésen túl) színpadra vittek a Jó­kai Színházban. Jó, ha emellett akad rendező is, akinek van mon­danivalója a témában, és akadnak színészek, akik az adott rendezői felfogás szerint képesek megjelení­teni a figurákat. Gáli László m. v. olyan, klasszikus értelmezésen alapuló előadást ren­dezett, amely nem tudott túlmutat­ni a színházi minőségeken kívül ál­ló ok- és célrendszer határain, Solténszky Tibor m. v. Hevesi Sán­dor és Kardos György feldolgozá­sán alapuló dramaturgi munkája pedig az előadás jó részében a szí­nészi felkészületlenségen, fásultsá­gon futott zátonyra. A szereplők többsége egyetlen nyelven beszél, a szavak nyelvén, mondataik pedig a légüres téren át a semmibe úsznak el. Hogy csak két példát említsek: Az első felvonásban Rideghvárynak (Boráros Imre) sikerül meglepnie: miután végighallgatja Lánghy tisz- teletes (Pőthe István) szenvedélyes fölháborodástól éppenséggel nem izzó gyászbeszédét, hűvös úriem­berként kijelenti: „Lecsukatom”, majd ugyanilyen flegmatikusán fo­gadja Baradlayné elutasítását is. A harmadik felvonásban, Planken­horsték bécsi házába érkezik a bör­tönből frissen szabadult Richárd, hogy magával vigye a szerelmét, Editet. Plankenhorstné olyan ener- váltan próbálja kiutasítani a házból, hogy a néző számára érthetetlenné válik a szavakban rejlő konfliktus. Mivel Gáli László a nemzeti roman­tikát hagyománytisztelően értelme­zi, arány- és hangsúlyeltolások nél­kül próbálja visszaadni a kor törté­nelmi szellemét, „nagyságát”, ma­gasztos eszményeit, nehezen elfo­gadható, amikor a szereplők játéka éppen ezt kérdőjelezi meg. Álphonsine (Benes Nagy Anna) leginkább egy orfeumi művésznőt idéz, Plankenhorstné (Benes Ildi­kó) ugyanaz, csak némileg „kültelkibb” kiadásban,, a Richár- dot alakító Gál Tamás szemmel lát­hatóan kínosan nevetségesnek érzi magát a huszármentében, modo­ros játéka sokadrangú népszínmű­vek huszárfiguráit idézi. A feledhető alakítások mellett ki­emelkedik a Haynaut játszó Mokos Attila, aki két jelenetében hiány nélkül, hitelesen, szinte zavarba ej­tő őszinteséggel mutatja fel a tá­borszernagy minden vonását. Emellett Jókai igazi vizionárius mesélőnek bizonyul: mintha jó elő­re tudta volna, hogy a sors igazság­talanságát a legjobban demonstrál­ni a felhozatal legjavának, Jenőnek az erőszakos halálával lehet: Bernáth Tamás kidolgozott, pontos alakítást nyújt a „gyenge”, köny- nyen befolyásolható, érzékeny, de végsőkig kötelességtudó „legki­sebb fiú” szerepében. Zavarba ejtő a Baradlaynét alakító Kucman Eta játéka: a színészileg nem megoldott első jelenet után Forgószínpad ide vagy oda, az ízlésbeli olcsósá­got sem sikerült elkerülni. magára talál, előadásában az öz­vegy erős jellem, igazi magyar nagyasszony, a szó eredeti értel­mében, ennek ellenére pillanatnyi kihagyásai, merev gesztusai újra és újra visszatérnek. Az előadás díszleteit és jelmezeit Húros Annamária m. v. tervezte. Fi­gyelembe véve a színház anyagi le­hetőségeit, a szembeötlő „olcsóság­nak” objektív okai vannak, az azon­ban nem írható kizárólag ezek ro­vására, hogy - forgószínpad ide, forgószínpad oda - az ízlésbeli ol­csóságot (főleg Plankenhorsték esetében) sem sikerült elkerülni. Alexander Jirousek kassai fotóművész Kelet-Szlovákiában készült alkotásai jelenleg Kazincbarcikán láthatók A természet költészete fekete-fehérben JUHÁSZ KATALIN Kassa/Kazincbarcika. A kassai Nova fotóklub és a kazincbarcikai Kamera fotóklub immár tizenhat éve szervez közös kiállításokat, fotóstúrákat, alkotótáborokat a kölcsönös együttműködés hatá­rokra fittyet hányó, inspirativ szellemében. Ez a tény remekül példázza azt, hogy projektek, szerződéshegyek és közös alapít­ványok nélkül is működhet egy életre való kezdeményezés. A na­pokban Kazincbarcikán nyílt kiál­lításon egy neves kassai művész, Alexander Jirousek természetfo­tóit láthatja a közönség. A kiállított kilencven kép zöme a kelet-szlovákiai régióban készült, bár a művész világot járt ember, Japánban, az Egyesült Államok­ban, Spanyolországban, Görögor­szágban és még sokfelé kattogtat­ta a gépét. 1975 óta negyven önálló kiállítása volt a világ több országában. A fényképezésen kívül kiadói te­vékenységet is folytat, tavaly pe­dig Besztercebányán övé lett az év legszebb falinaptárának járó díj. Művei több mint száz album­ban, kiadványban találhatók meg, találkozhatunk nevével számos kassai képeslapon is. A most kiállított fotók A termé­szet költészete címmel láthatók. A költészet szó ez esetben találó, hi­szen utal a művész szándékára, a kivitelezés módjára és a megvaló­sítás színvonalára is. Jirousek köl­tői szemmel műveli, amit művel, minden alkotása egy lírai vallo­másnak tekinthető. Tanúi lehetünk az évszakok és a napszakok változásának, a Ma- gas-Tátrában készült képeken igyekszik bemutatni a sötétedés folyamatát, a folyóparti képeken pedig a víz hullámzását örökíti meg. Nagy szerepük van a kont­rasztoknak is, szereti ütköztetni a sötétet a világossal, a különleges fényviszonyok is vonzzák. Ale­xander Jirousek kazincbarcikai kiállítása március tizenkettediké­ig tekinthető meg a városi kiállí­tóteremben. (juk) Alexander Jirousek: Szepességi táj A kőszívű ember és hitvese (Ropog József és Kucman Eta m. v.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents