Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-24 / 45. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 24. Oktatás A törvény szerint március 31-ig a magasabb szintű iskolatanácsoknak is létre kell jönniük, és itt van az az időzavar, amely az érintettek többségét aggodalommal tölti el Kevés idő jut az iskolatanácsok létrehozására Jelentős késéssel látott napvilágot az iskolatanácsokról szóló törvény végrehajtó rendeleté. A késés okairól és lehetséges következményeiről Fodor Attilával, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnökével beszélgettünk. VOJTEK KATALIN Sokan attól tartanak, hogy a minisztériumi rendelet tetemes késése veszélyezteti a járási és kerületi iskolatanácsok időben és rendben történő megalakulását. Helytálló ez az aggodalom? Ez a késés kellemetlen helyzeteket okozhat, hisz időigényes procedúráról, választások sorozatáról van szó. Választaniuk kell a pedagógusoknak, az iskola nem pedagógus alkalmazottainak, továbbá a szülőknek, és a középiskolákban a diákoknak is. A szülők esetében van egy kemény kitétel: az első körben csakis akkor érvényes a választás, ha az érintett szülők fele eljön választani. A párkányi iskolában például, ahol 1100 gyerek tanul, legalább 550 szülő jelenléte szükséges. Országos viszonylatban ez egy kisebbfajta parlamenti választásnak felel meg, hisz 1,2 millió gyerek látogatja a szlovákiai iskolákat. A törvényalkotók valószínűleg számoltak azzal, hogy lesznek iskolák, ahol nem lesz meg a szükséges arány, mert a rendelet második része kimondja: amennyiben az első kör sikertelen, újat kell kiírni, és ott gyűlés előtt harminc nappal beindítania ezt a procedúrát, fel kell szólítania a feleket, hogy válasszák meg a képviselőiket. Tehát február utolsó napjaiban már fel kellene szólítani az iskolákat, hogy a járási iskola- tanácsba delegálják a jelöltjeiket. A minisztérium részéről nagyon nagy felelőtlenség, hogy ekkora csúszás történt. Gyakorlatilag a törvény végrehajtását gátolja azzal, hogy annyit késett a rendelet kiadásával. Meggyőződésem, hogy ezt már a minisztérium is tudatosította, és szívesen kiadna egy utasítást vagy rendeletet, amely egy hónappal meghosszabbítaná a határidőt. A gond ott van, hogy a határidőt beépítették a törvénybe. Rendkívül kellemetlen a késés, mert áz egész folyamatot fel kell gyorsítani, ami a minőség ellen hat, nincs lehetőség, hogy az érintettek alaposan áttanulmányozzák a törvényt, és megfontoltan cselekedjenek. A minisztérium a rendelet késését azzal indokolta, hogy sok módosítójavaslat érkezett, és ezeket bele kellett dolgozni a rendelet szövegébe. Hihető ez az indoklás? Nem vagyok illetékes arra, hogy ezt megítéljem, mégis személy szerint nehezen tudom elfogadni ezt az indoklást. Mit lehetett még javasolni a végrehajtó rendelet kapcsán? A törvény a legfontosabb kereteket megadta. A legfőbb kérdés, vagyis az, hogy mi az iskolatanács küldetése, feladata, még november 2-án eldőlt, ezen nem volt mit utólag észrevételezni. A törvény meghatározszervezetekkel. A rendeletben viszont már minden szinten külön, önállóan jelennek meg. Ők mindenütt megkapják a maguk helyét, a többi szerv és szervezet meg viaskodjon egymás között a maradék egy helyért. Ez lehetett az egyik feszültségforrás; a szakszervezetek feltehetően nyomást gyakoroltak a rendelet megfogalmazóira. Másrészt ki merem jelenteni, hogy a minisztérium vezetősége sem egységes. Ott legalább háromféle tagolódást vélek felfedezni. Az egyik a baloldali miniszter, és a rá rendkívül nagy hatást gyakorló hivatalvezető, Peter Gabco. A másik vonal a tőlük teljesen eltérő oktatáspolitikai elveket valló két kereszténydemokrata államtitkár. A harmadik a régi minisztériumi apparátus a maga érdekeivel, bém'tó, visszahúzó hatásával. 1990 óta ismert, hogy ez az apparátus minden, számára kényelmetlen minisztert fel tudott őrölni. Tehát magán a minisztériumon belül is elképzelhető a három- pólusos viaskodás, és ehhez járulnak az esetleges külső nyomások. Azt hiszem, itt keresendő a késés oka. Mert november 2-én fogadták el a törvényt, és két héten belül bármilyen törvényekben jártas oktatásügyi szakember ki tudta volna dolgozni a rendeletet. Elmondható róla, hogy sokat váratott ugyan magára, de megérte? A rendelemek rengeteg verziója volt, és elmondhatom, hogy a végleges változat sokkal rosszabb, mint a civil szervezetek által karácsony előtt véleményezett tervezet volt. Ha bekerültek volna az általunk ajánlott módosítások, jobb rendelet születik, mert a civil szervezetek valamennyi javaslata a demokratizálást szolgálta. Az oktatási miniszter gyakran hangoztatja, hogy a tárca döntéseibe demokratikus módon be-. \\ Ha egyszer önkormányzati szervről van szó, nem szükséges az állami hivatalnokok túlságos bábásko- . . dása. « vonják a civil szervezeteket is. Lehetséges, hogy részvételük csak formális? Ha valakit az ellenérdekeltek meghívnak a tanácskozásukra, és ő ott kifejtheti a véleményét, előadhatja a javaslatát, akkor is elmondható róla, hogy részt vett a döntési folyamatban, ha a javaslatát a meghívók egyhangúan leszavazták. Akad a törvényben olyan pont, amely az SZMPSZ javaslatára került be? Nagyképű lennék, ha most azt mondanám, hogy ez és ez a pont a mi javaslatunkra került a törvénybe, hisz szinte követhetetlen, hányán szóltak bele a megformálásába házon belül és kívül. De azt elmondhatom, hogy amit mi képviseltünk, annak egy része ott van. Vannak a törvényben olyan részek, amelyek megegyeznek az SZMPSZ programjában foglaltakkal, Ilyen például az igazgató kinevezése. Az SZMPSZ programja márl996-ban kimondta; az SZMPSZ az iskolaigazgatók kinevezésének kérdésében egyetért azzal, hogy a kinevezés a fenntartó joga, de javasolja, hogy az érintett feleknek egyetértési joguk legyen. Ez van a törvényben is: az iskolatanács javaslatot tesz az igazgató kinevezésére, és a fenntartó nem nevezhet ki olyan személyt, akit az iskolatanács nem fogad el. Egy másik programpontunk kimondta, hogy az igazgatók kinevezését kössék nyilvános pályázathoz, ahol a pályázó az életrajzi és szakmai adatainak ismertetése mellett köteles felvázolni az iskolajövőképét, programját is. A tör„A minisztériumi rendeletet négyesre osztályoznám." (Archív felvételek) vény 7. a) paragrafusa ugyanezt fogalmazza meg. Az iskolatanácsokról szóló törvény tehát mindenképpen pozitívumnak tekinthető, és az eredeti, 1990. évi törvényhez viszonyítva is előrelépést jelent. Amit vitathatónak tartok, az a testületet alkotók létszámának megszabása. A törvény itt olyan dologba szól bele, amibe nem kellene. Ha osztályzattal kellene minősítenem a törvényt, kettest adnék rá. Kár, hogy olyan rendelet egészíti ki, amelyre csak négyest tudnék adni. Személy szerint azt gondolom, hogy fölösleges a végrehajtó rendelet, hisz a törvény alapján létre lehetett volna hozni az iskolai önkormányzati szerveket. Ugyanúgy, mint 1990- ben, most is jó szolgálatot tett volna egy mintastatútum. Az azonban, mint a neve is jelzi, csak minta volt, amelytől a helyi feltételektől függően el lehetett térni. A rendelet azt mutatja, hogy idehaza még mindig hiányzik a bátorság ahhoz, hogy értelmes emberekre megfelelő kompetenciákat bízzanak. Meggyőződésem, hogy a pedagógusok, a szülők, az önkormányzati tagok értelmes emberek, akik túlszabályozás nélkül is el tudnak boldogulni. Ha egyszer önkormányzati szervről van szó, nem szükséges az állami hivatalnokok túlságos bábáskodása. Félő, hogy a sok bába között elveszik a gyerek? A túlszabályozás megkötéseket jelent. Például járási és kerületi szinten a testületet alkotók létszámának 11 főben történt megszabása nem ad lehetőséget arra, hogy megjelenítse az adott régió természetes eltéréseit. A járási iskolatanácsnak képviselnie kell az óvodákat, az alapiskolákat és minden olyan oktatási intézményt, amely a járási hivatal fennhatósága alá tartozik. A szűkre szabott létszám miatt azonban nincs lehetőség megjeleníteni az ott élő nemzetiségeket, ahogy azt sem, hogy vannak kisiskolák, vannak teljes szervezettségűek és vannak egy-két osztályos összevont iskolák. Hogyan lehet ezeket az eltéréseket két pedagógussal és két szülővel megjeleníteni? Nem tartom helyesnek azt sem, hogy a törvény kimondja: a helyi iskolatanács létrehozásáért a fenntartó, a járási és a kerületi iskolatanács létrehozásáért pedig a járási illetve kerületi hivatal vezetője felelős. A kettő azonban egy és ugyanaz, mert az állami iskolák fenntartója a járási és a kerületi hivatal. így a járási és kerületi hivatalok óriási hatalomhoz jutnak, hisz kevés a magán- és az egyházi iskola. Ha jóhiszemű vagyok, azt mondom, jó, hogy van egy felelős, aki kezdeményezi az iskolatanácsok létrehozását. Ha kissé gyanakvó vagyok, nem tölt el különösebb örömmel az állami hivatal túlzott szerepe. Mi annak idején azt javasoltuk, hogy a járási illetve a kerületi hivatal jogköre az iskolatanácsok létrehozásában a következőkre szorítkozzon: kinevezni egy előkészítő bizottságot, amelyet az érintettek alkotnak, biztosítani a technikai és anyagi feltételeket, és felügyelni, hogy ne történjék törvénysértés. Tehát a választások körül ne az állami hivatal, hanem az érintettek bábáskodjanak. Ellensúlyozni tudják majd az iskolatanácsok az állami dirigiz- must? A jelenlegi eléggé centralizált oktatásirányítási struktúrában ellenpólusként ez a most létrejövő iskolatanácsi rendszer megfelelő. Az iskola- tanács egyik legfontosabb küldetése, hogy szembeállítson az állami irányítással, az állami hivatallal egy önkormányzati szervet, amely az előbbit ellenőrizni jogosult. Iskolai szinten ez az önkormányzati szerv partnere az igazgatónak, járási szinten a járási hivatalnak. Beleszólhat az iskola szakmai életébe, a költségvetés, a gazdálkodás, a működés, az oktatás anyagi biztosítása kérdéseibe, és képviseli az iskolával szemben támasztott helyi igényeket. Ajól működő iskolatanács a demokrácia egyik alapsejtje, amely pozitív modellként szolgálhat a gyerekek számára. Tehát van nevelési vonzata is, arról nem is szólva, hogy a középiskolások képviselője maga is tagja a testületnek. Úgy tudom, akadtak sokan minisztériumon belül és kívül, akik nem vették szívesen a diákok képviseletét. Szerencsére azok győztek, akik elismerték, hogy egy tizenhat-tizennyolc éves gyereknek lehet véleménye az életét érintő kérdésekről. A kerületi iskolatanácsban egy közép- iskolás képviseli a nemzedéke véleményét. Feltételezem, hogy a gyerekek jobban képesek kommunikálni a többi iskolával és így valóban sokak véleményét képviselni, mint a testületben helyet foglaló két pedagógus és két szülő. A rendelet kitüntetett helyet biztosít a szakszervezet képi- selőinek. Melyiknek? Ez jó kérdés. Egy nagyobb szlovák iskolában ugyanis megtörténhet, hogy pedagógusai közt vannak tagjai a Tanítók Fórumának, a Keresztény Pedagógusok Szakszervezetének és a „vörös” szakszervezetnek is. Most ki fogja eldönteni, melyik legyen képviselve? A rendelet a döntés jogát az állami hivatalnokra bízza. Ezt ugyan betű szerint nem mondja ki, az előző pont viszont igen, amikor az „egyéb szervezetek és intézmények” esetében a járási elöljáró dönti el, hogy a kínálatból kit választ be. Feltételezhetően a szakszervezetek esetében is az övé lesz a választás joga. Az én értelmezésem szerint ezen a ponton sérül a demokrácia. Ráadásul a szakszervezetek alanyi jogon való részvételét az iskolatanácsban diszkriminációnak tartom a többi szakmai szervezettel szemben. „Egy gimnazistának már lehet véleménye az életét érintő kérdésekről.1 Én is szavazhatok? már nem érdekes, hány szülő jelenik meg. Ezenkívül még az önkormányzatnak is meg kell választania a maga képviselőjét. Akárhogy is vesszük, ez napokba, sőt hetekbe telik. Csak ezt követően kerülhet sor a második fordulóra, a járási illetve kerületi iskolatanácsok létrehozására. A törvény megszabja a járási és kerületi iskolatanácsok megalakításának határidejét is? A törvény nem azt mondja, hogy a helyi iskolatanácsoknak kell március 31-ig megalakulniuk, hanem az „iskolai önkormányzati szerveknek”, márpedig idetartoznak a kerületi és járási tanácsok is. A törvény szerint tehát március 31-ig a magasabb szintű tanácsoknak is létre kell jönniük, és itt van az az időzavar, amely sokakat aggodalommal tölt el. Az egészre másfél hónap marad, ráadásul közbejön a tavaszi szünet. A testület megalakulásért a törvény értelmében a fenntartó felelős, vagyis az igazgató vagy a járási hivatal elöljárója, akinek a rendelet szerint kötelessége az alakuló za a lehetőségeket, kompetenciákat, sőt még azt is kimondja, hány tagja legyen az iskolatanácsnak, ami véleményem szerint teljesen fölösleges. A törvény azt is felsorolja, kik akotják a tanácsot: pedagógus, nem pedagógus iskolai alkalmazott, szülő, diák, önkormányzat és egyéb, oktatásban érintett szervek és szervezetek. Tehát a testület összetétele is adott. Kérdezem, mit akart akkor az a sok javaslattevő? Mert a másfél hónapos késéssel kiadott rendelet nem szól másról, mint arról, hogy az egyes érdekelt felek hány fővel képviseltethetik magukat. Ilyen technikai dolog nem késleltethette annyit a kiadását. Inkább azt gyanítom, hogy működésbe léptek a különböző lobbyk, és hogy az egyik töréspont - a minisztériumon belül is - a szakszervezetek képviseletének kérdése volt. Nyáron a törvényjavaslatban a szakszervezetek még nem is szerepeltek, aztán egyszerre „valaki becsempészte” őket a törvény végleges formájába. A törvényben azonban még mindig egy vonalban vannak említve az egyéb szervekkel és
