Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-24 / 45. szám, csütörtök
Csütörtök, 2000. február 24. 3. évfolyam, 6. szám r i A zsűri tagjai „nem tudták őket kategóriába sorolni", ezért nem kaptak dobogós helyet. A nyerteseket azonban érdekes módon érdekelte az együttes évadnyitó bemutatója. Szárnyakon járnak, szárnyakon táncolnak A szerző felvételein az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes műsorának néhány mozzanata látható KASSAI IVETT zzel a Bodrogközből származó népdalsorral lehetne igazán találóan jellemezni az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes évadnyitó bemutatóját, a na- gyidai kultúrházban. A helyi ön- kormányzat vezetősége harmadik alkalommal biztosította az együttes számára ezt a fellépési lehetőséget. Jó szórakozási lehetőség ez, viszont az együttes nemcsak szórakoztat. Elsősorban számot ad a mögöttük lévő esztendő eseményeiről, fellépéseikről, munkájukról, de terveikről és elképzeléseikről is. Az idei bemutatkozás hatalmas sikert aratott, hiszen valóban „szárnyakon járnak”, „szárnyakon táncolnak”, igazi mulatságot varázsolva a színpadra. Jóleső érzés volt ugyanis azt látni, hogy nemcsak a hazai közönség volt kíváncsi rájuk, hanem sok érdeklődő jött a környező falvakból is. S idén már nem hiányoztak a szakmabeliek sem, hisz több szlovák és magyar néptáncegyüttes képviselője tisztelte meg őket jelenlétükkel. A műsor közel két órás volt. Minden különálló rész rövid beszámolóval kezdődött, majd a kísérőzenekar hangulatteremtése után léptek színpadra a táncosok. Először gömöri táncot adtak elő, majd Fu- rik Rita által koreografált nyugat- polóc leánytáncot. Önállóan alkotott koreográfiájában kalotaszegi párost táncolt a Nagy Niko- lett-Nagy Péter testvérpár, valamint széki legényest és má- tyusföldi táncokat láthatott a közönség, melyeket Kupec Andrea és Kupec Mihály vittek színpadra. Ők egyébként az együttes vezetői és koreográfusai is egyben. Bemutatkozott a Kis-Ilosvai is, akikkel Csáji Csilla és Jakab Tünde foglalkozik folyamatosan. Rég elfeledett szokásokat, játékokat láthattunk az ő előadásukban „Virágvasárnaptól pünkösdig” címmel. Rendhagyó módon sor került még a legaktívabb táncosok jutalmazására is. Ebben a versenyben az elmúlt év eredményei alapján Matu Anikó és Ádám Norbert lettek az elsők. A jó tánc egyik alapja a jó zene. A salgótarjáni Dűvő zenekar évek óta visszatérő kísérője az Ilosvai- nak. Fő feladatuk a talpalávaló húzása volt, de önállóan is bemutatkoztak királyhelmeci gyűjtésű, moldvai, mezőségi, bodrogközi és székelyföldi népdalokkal. 1999-ben az Ilosvainak 38 alkalommal nyílt lehetősége arra, hogy különböző helyeken megmutathassa, összemérhesse tudását, s szórakoztasson. Ezek a lehetőségek többségében rutinszerű, hétköznapinak mondható fellépések voltak. Az elmúlt évekkel ellentétben nem volt közöttük nyugat-európai turné. Mindez egyedül annak köszönhető, hogy anyagi lehetőségeik szűkösek, hiszen kisebb összeggel csak a helyi önkormányzat támogatja őket. Az elmúlt év fellépései közül azonban nagyon fontos volt az együttes számára a jászberényi Csángó Fesztivál, valamint a Kállai Kettős Néptáncfesztivál Nagykállón, hisz mindkettő rangos esemény a szakmai berkekben, s komoly megmérettetést jelentettek az együttes számára. Nagykállóról a harmadik helyezést hozták el a Kupec házaspár által koreografált mátyusföldi táncokkal. Az év végén Budapesten, a Vigadóban is bemutatkozhattak Tímár Sándor a Magyar Állami Néptáncegyüttes egykori vezetőjének meghívására. Novemberben Kassán a Kelet-szlovákiai Folklórszövetség által megrendezett vetélkedőn bejutottak a kerületi fordulóba, s itt is számítottak dobogós helyezésre. A zsűri tagjai azonban „nem tudták őket kategóriába sorolni”, ezért újra csak a szlovák együttesek kapták a dobogós helyeket. Mindenesetre az ott szereplő és helyezéseket is elérő szlovák együttesek elismerően nyilatkoztak róluk, s néhányan közülük már ott voltak az évadnyitó bemutatón. A négy évvel ezelőtti Sárospatakon rendezett minősítő megmérettetésben, nagyon kevés (a 130-hoz mindössze 4 pont) hiányzott ahhoz, hogy bekerüljenek a kiválóan minősített kategóriába. Ez a minősítés egyébként a szlovákai magyar együttesek közül csak a Szőttesnek van meg. A minősítettek kategóriájába azonban csak az Ilosvainak sikerült bekerülnie a szlovákiai magyarok közül. Néhány kaput már ez a minősítés is megnyitott előttük, de az új minősítő vizsgán, mely a közeljövőben lesz, mindenképpen szeretnének följebb lépni, legalább 4 ponttal. Az idei évben az együttes az itthoni, magyarországi fellépéseken kívül újra Franciaországba készül. Egy hetet töltenek majd Párizsban, ahol előzetes tervek szerint négyszer lépnek majd fel, többek között a Magyarok Házában is. Egy újabb hétig pedig Bretagneban vendégeskednek, ahol szintén különböző fesztiválokon lépnek majd fel. Az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttesről tehát összességében véve elmondható: úgy tűnik, szűkös anyagi lehetőségeiket meghazudtolva „szárnyakon járnak már...” mind magasabbra szállnak elismertségben és fellépési lehetőségekben egyaránt. Fellépéseik helyei - Magyarország, Románia, Oroszország, Franciaország, Spanyolország - európai ismertségről tanúskodnak, meghívásaik számossága is önmagáért beszél, színvonalas táncukat mindezek után említeni sem kellene. Akik kedvet kaptak ahhoz, hogy megnézzék őket, vagy szeretnének meggyőződni kiválóságukról, azok az elkövetkezendő időszakban bizonyára sok alkalmat találnak majd erre. Az együttes ugyanis kétezerégyben ünnepli ötvenedik születésnapját, s meghívásaik száma - bizonyára e kerek évfordulónak köszönhetően - már most emelkedő tendenciát mutat.
