Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-23 / 44. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 23. KOMMENTÁR Szobrok és emléktáblák VRABEC MÁRIA Nincs szerencsénk ezekkel a szobrokkal és emléktáblákkal. Vagy a helyet választjuk meg rosszul, vagy a méretekkel van baj, vagy a bronzba öntendő, márványlapon megörökítendő személyiség köztér- és szalonképtelen. Nem csoda, hogy a civilizált világ nem képes megérteni ezt a különleges szlovák folklórt, amelynek a legfőbb sajátossága, hogy mindig ott hódolna hőseinek, ahol az a legkevésbé alkalmas, vagy olyan személyt választ ki a nemzeti legendák tárházából, akinek nevét még a történelemkönyv lapjai is nehezen viselik. Itt van a komáromi Cirill és Metód-ügy, amelynek még az EDU tisztségviselői is •csodájára járnak, mert határainkon túl nincs ember, aki felfogná, hogyan lehet centiben mérni a tiszteletet. Azt mégsem köthetik az orrukra a maticások, hogy az egésznek már régen semmi köze az imád- ságos lelkülethez, sőt a két hittérítőhöz is nagyon kevés. És hogy nehezen megszerzett kétes hírnevünk feledésbe ne merüljön, itt a következő botrány: Jozef Tiso emlékére avatnak márványtáblát a zsolnai városatyák - mintha nem lett volna elég a nyitrai bíboros által megszentelt márványlap a plébános-elnök bánovcei parókiáján. Slota és csapata páratlan bravúrt produkált, egyeden szavazással a világsajtó címlapjaira küzdötte fel magát, rögtön Haider mellé. Remélhetőleg a március 14-i táblaavatóra is meghívják az osztrák sógort, meg Le Pent. Úgyis annyit panaszkodunk, hogy a külföldi turisták messziről elkerülik kies hazánkat. Slavkovskának sem kell többé Altöttingbe zarándokolnia a nemzetiszín pántíikás koszorúval. Mert az a főügyészségre érkezett két beadvány ellenére is biztos, hogy Zsolnán lesz márványtáblája Tisónak, ha máshol nem, hát Slota házának a falán. Mi az az egy tábla, ahhoz az életnagyságú szoborhoz képest, amely négy éve Caka- jovce főterén díszeleg. Szlovákiában most sem keltett közfelháborodást, hogy egyesek a zsidók tízezreit halálba küldő történelmi személyiség emléke előtt kívánnak tisztelegni, egy kézen meg lehetne számolni azokat a vezető politikusokat is, akik rögtön elítélték a zsolnaiak döntését. Még az USA pozsonyi nagykövetsége is hamarabb mondott véleményt, mint köztársasági elnökünk. A legszomorúbb a vallási ügyekben talán legilletékesebb és egyéb szoborügyekben mindig tettrekész KDH sokat mondó hallgatása. Lehet, hogy úgy gondolják, ez esetben is érvényes a Camogursky-féle tézis, amely szerint az államalapítás olyan érdem, hogy még a halálos bűnök alól is feloldozást nyújt. Ajatollahok alkonya GÖRFÖL ZSUZSA Nem revolúció, hanem evolúció zajlik Iránban - állítja Ataollah Mo- hadzserani, az iszlám ügyek minisztere. Ez a kijelentés tökéletesen jellemzi azokat a faramuci állapotokat, amelyek a közép-keleti országot jellemzik. Az idézett állítás értelmezhető úgy is, mint az iszlám ügyek főfelelősének próbálkozása, hogy kisebbítse a változások jelentőségét. Csakhogy Mohadzserani a reformer Mohamed Hatami elnök kormányának tagja, s azt vallja, hogy az új iráni társadalom pillére manapság a kultúra és a sajtószabadság. Megfigyelők szerint az erősödő sajtószabadságnak köszönhető, hogy a reformerek már a parlamenti választások első fordulójában abszolút többséget szereztek. A medzslisz 290 mandátumából 152 máris az övék, s a második fordulóban tovább növelhetik előnyüket. Mindez mégsem jelenti azt, hogy az iszlám köztársaságnak bealkonyult. Ám az biztos, hogy az ajatollahok, a társadalomra fullasztóan rátelepülő főpapok megkérdőjelez- heteden hatalmának befellegzett. Az új politikai személyiségek és választóik ugyan tisztelik az iszlám törvényeket - de nem vakbuzgók. A 80 százalékos választási részvétel pedig valóságos népszavazás volt Hatami elnök mellett, aki két éve van csak hivatalban, de már sikerült amolyan nemzeti hőssé válnia. Főleg a kultúra, a sajtószabadság és a gazdaság terén igyekezett reformokat kiharcolni, de próbálkozásai sorra elbuktak a konzervatív többségű parlamentben. Ezentúl azonban nem a változásokon, hanem gyorsaságukon lesz a hangsúly, hiszen a társadalom türelmeden: a csadorok hátrább csúsznak, a nők számára kötelező fekete kabátok rövidülnek, és alóluk tiltott farmerek villannak elő. A férfiak ismét nyakkendőt kötnek, a szakáll háromnapos borostává szelídül, a házakon újra megjelennek a parabolaantennák. Köszönhető mindez annak, hogy az irániak nagy részének Khomeini 1979-es forradalma történelem: a lakosság 60 százaléka 25 évnél fiatalabb, választójoggal pedig a 16 évnél idősebbek rendelkeznek. Elegük van a tilalomfákból. A nők is szót kémek: 424 nő jelöltette magát a parlamentbe. Mégis jogos a külföld óvatossága: az ajatollahok nem mondanak le egykönnyen kiváltságaikról. És maradtak még eszközeik, hiszen a parlament által elfogadott törvényeket még felülbírálhatja a 12 tagú legfelsőbb vallási testület, s persze Szajed Ali Hamenei ajatollah, Khomeini utódja, az ország vallási vezetője. Az utolsó szó mindig az övé. Bár az új helyzetben talán még ő is meggondolja, mit mondjon... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel, fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Transzparens szavazatszámlálás Iránban. Hátránya, hogy napokig eltart Magyarországon már legalább vitatkoznak az adóköteles paraszolvenciáról A hálapénznek kevés köze van a hálához A budapesti Társadalomkutatási Intézet nemrég közzétett, a hálapénz jelenségét elemző tanulmánya szerint 1998-ban a magyar lakosság legalább 33 milliárd forintot fizetett ki hálapénzként az egészségügyi dolgozóknak. A becslések szerint ebből az orvosok 29 milliárdot kaptak. PÉTERFI SZONYA A számítások szerint a szóban forgó összeg bő másfélszerese az orvosok (hálapénz nélküli) „tiszta” jövedelmének. Sem az orvostársadalom, sem a lakosság nem kedveli a paraszolvenciát, gyakran el is ítéli, mégis megtanult vele együtt élni. A beteg ugyanis úgy érzi, ha nem fizet, legközelebb, amikor esetleg újra ugyanahhoz az orvoshoz utalják, hátrányba kerül (hét). Ezt támasztja alá az a gyakorlat, hogy tíz beteg közül nyolc általában utólag, a kezelés végén adja oda a borítékot. A tapasztalatok szerint a hálapénz egyenetlenül oszlik meg az orvosi szakterületek között. Van, ahol csak ritkán és keveset szokás adni, másutt, például a szülészeten, sebészeten szinte mindenki, és sokat fizet. Mivel a hálapénzadás tulajdonképpen illegális, nem akad sem orvos, sem beteg, aki szívesen beszélne róla. Talán azért sem, mert adóköteles jövedelem a más szakmákban is meglevő láthatatlan bevételekhez hasonlóan. Ráadásul sok esetben nem a hála kifejezéséről, sokkal inkább hivatali korrupcióról van szó. Noha Szlovákiában nem készült a magyarországihoz hasonló felmérés, a hazai „szokások” a tanulmányban feltüntetettektől alig különböznek. Ki ne tudná, hogy az orvos akkor (is) kap a betegtől pénzt, amikor hivatali szakértői tevékenységet lát el, kedvezményekhez vagy esetleges munkakörök betöltéséhez feljogosító igazolást állít ki, esetleg betegállományba küld, illetve leszázalékol valakit?! Sokszor ráadásul kikényszerített pénzről van szó, amikor a hálapénz nagysága jóval magasabb az átlagosnál. A hálapénz erkölcsi megítélésében az általam megkérdezett hazai orvosok és betegek nagyjából egyetértettek: a hálapénz adása megnyugtató a beteg számára, mivel úgy érzi, ezzel nagyobb figyelmet és gondoskodást vásárolt magának. Az orvosok szükséges rossznak tartják, sőt akadtak olyanok, akik bevallották: a paraszolvencia miatt maradtak a pályán, a megalázóan alacsony fizetés ugyanis kevés a megélhetéshez. Utaltak arA beteg anyagi lehetőségei nem befolyásolják a hálapénzadás tényét. ra: a hálapénz léte bizonyítja, hogy a társadalom is alulfizetettnek ítéli őket, noha nem tagadták, ezzel együtt kényelmetlen és megalázó mind a beteg, mind az orvos számára. Az intézeti orvosi ellátásra szorulók szerint bizonyos esetekben fizetni kell. Alig akadt valaki, aki ne a nőgyógyászatot tartaná a leginkább hálapénzes ágazatnak. Nincs olyan műtét, melynek ne lenne előre megszabott ára; a rutinjellegű beavatkozásoknál - röntgenfelvétel, sugárterápiás kezelés, nő- gyógyászati szűrés - pedig a többség általában nem fizet. A hazai hasi operációk ára 3-6 ezer, a szívműtét legalább tízezer korona, ezen felül pénzt kapnak az osztályos szobaorvosok is. A belgyógyászatokon és a szemészeti osztályokon is jelentős fizetéskiegészítést jelent a paraszolvencia (a szürkehályog eltávolításáért a többnyire nyugdíjas betegek 2-3 ezrest adnak), a legkevésbé hálapénzes kórházi terület a pszichiátria. Feltehetőleg azért, mert a lelki betegek között sok a szociális eset, a rokkantnyugdíjas. Akadnak persze orvosok, akik mérlegelnek. Ha gyógyíthatatlan betegről van szó, és esetleg úgy érzik, nem képesek segíteni, akkor nem fogadnak el semmit. Hasonlóan döntenek akkor is, ha tudomást szereznek arról, hogy a beutalt nehéz anyagi körülmények között él. Bár többen tapasztalták, a beteg anyagi lehetőségei általában nem befolyásolják a hálapénzadás tényét. Legfeljebb az összeg nagyságát. Noha a magyarországi felmérés szerint valószínűsíthető, hogy a magasabb jövedelműek többet adnak, a hazai gyakorlat más: minél rosz- szabb valakinek az egészségi állapota, annál többet fizet. A jobb ellátás reményében. Gyakran előfordul, hogy az egészségügyben dolgozók önmaguk, illetve hozzátartozójuk gyógykezeléséért ugyancsak adnak hálapénzt. A betegek általában nem tudják, hogy a kifizetett összeg hogyan aránylik mások hálapénzéhez, bár a szokásos tarifákról a kórházi folyosókon vagy a kórtermekben szereznek tudomást. A minden esetben borítékot átnyújtok között mégis egyre többen vélekednek úgy, hogy a megfelelő kezelést elsősorban személyes kapcsolatok, protekció útján hamarabb el lehet érni, mint hálapénzzel. VISSZHANG A miniszternek nem fáj Felháborodva olvastam az Új Szóban megjelent interjút az egészségügyi miniszterrel. Az az érzésem támadt, hogy a miniszter úr beszédet mondott, és nem interjút adott, nem a kérdésekre felelt, csak néha, ha kénytelen volt elismerni, hogy vannak még hibák a gyógyszerek kategorizálásában, a fogorvosok és más orvosok pontozási rendszerében. Az utolsó kérdésre szeretnék bővebben kitérni, ami miatt tollat fogtam. Ebben az is benne volt, hogy miért a nyitrai kórház igazgatója készítette el a kerületben tervezett ágyak számának csökkentését, és miért Komárom kárára. Erre csak azt válaszolhatta volna, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze”, de hogy miért épp a nyitrai igazgató kapta a megbízást, nem tudtuk meg. Ehelyett felhozta a fejlett nyugati országokat példának, hogy ott milyen remek és gyors a betegellátás. Igen, ott lehetséges, mert az állam és a biztosítók nem packáznak a kórházakkal és a magánorvosokkal. Ott mindenki megkapja, ami jár neki, gondolok itt egyebek között a pontértékek összegére. Miért van az, ha az államnak kell adni, akkor nem említik a fejlett Nyugatot?! Arra sem kaptunk megnyugtató választ, miért zárják be a komáromi szemészetet. (A bőrgyógyászat már bezárt.) Pedig mondhatta volna, hogy az épületre - ahol a szemészet működik - valakinek fáj a foga. A miniszter úr úgy véli, nem tragédia egy-egy osztály megszüntetése. Igen, neki nem, de az ott dolgozó orvosoknak és nővéreknek, bizony, nagyon nagy traTALLÓZÓ PRAVDA Ismerős a Demokratikus Baloldal Pártjának (SDL) óhaja, hogy meg kell változtatni a kabinet kormányzási stílusát. 1998-ban az ellenzék hangoztatta ugyanezt, főként a baloldali párt. Akkor a harmadik Me- ciar-kormánynak címezték a kritikát, most saját koalíciós köreiket bírálják. A nyilvánosság ‘98-ban értette, mire játszanak a baloldaliak, manapság kevésbé értik, mi az SDL célja. A jegyzettre szerint ezt a kérdést a kormány prioritásain keresztül lehet megértem. Több mint húsz van belőlük, melyeket a koalíciós pártok eltérően értelmeznek, és még saját prioritásokat is megjelöltek. A jobboldaliak a gazdasági átalakulás fel- gyorsításának hívei, az SDL a reformok szociális vonatkozásait hangoztatja. És ez napjaink fő kérdése: a szociális stabilitás megőrzését előnyben részesíteni, vagy felgyorsítani a reformokat, mert mint azt a jobboldal állítja, hasonló lehetőségünk egyhamar nem lesz. Ez pedig már az elvek, és nem a stílus kérdése. MOSZKVAI LAPOK Az orosz titkosszolgálatok kétkedéssel fogadták a budapesti FBI-iroda létrehozásának hírét, hangoztatva, hogy segítségük nélkül a magyarországi képviseletnek „aligha sikerülhet érzékelhető eredményeket elérnie az orosz maffia elleni küzdelemben” - emelte ki több moszkvai napilap. A Vremja az orosz belügyminisztérium egyik illetékesét idézte, aki szerint „valójában inkább politikai akcióra hasonlít az egész”. A The New York Times állítása szerint a budapesti FBI-iroda legfontosabb feladata Szemjon Mogiljevics és Szergej Mihajlov elfogása lenne, de egyikük sem mutatkozik már Magyarországon. Ezért nem világos, hogyan akarják őket ott elkapni az amerikaiak. Az Izvesztyija meg nem nevezett magyar „kollégákat” idéz, akik értedenségüket hangoztatták, s azt kérdezték a magyar kabinettől, hogy „mikor adtak ki bizonylatot saját lustaságukról a nemzeti rendőrség és az igazságügyi szervek, idegen bácsira ruházva át saját kötelességeiket?” A napüap kiemeli, hogy az amerikai ügynökök ugyanolyan jogokat élveznek majd Magyarországon, mintha az Égyesült Államokban lennének, ráadásul elbocsáthatják a helyi rendőröket, besúgókat verbuválhatnak és saját ügynöki hálózatot építhetnek ki. A Szevodnya szerint a budapesti FBI- irodának megszerzett széles jogkörök az amerikaiak hatalmas sikere. „Különösen figyelemre méltó, hogy mindezt az orosz maffia ürügyén sikerült elérnie az irodának.” EL PAIS Baltasar Garzon spanyol vizsgálóbíró újfent kérelmezte Jack Straw brit belügyminisztertől, engedélyezze a londoni házi őrizetben lévő Áugusto Pinochet chilei exdiktátor egészségi állapotára vonatkozó spanyol orvosi vizsgálat előkészítését. A madridi lap megbízható forrásokra hivatkozva közölte, Garzon megkérdőjelezte a brit orvosi vizsgálat eredményeit, és spanyol törvényszéki orvosok kijelölését kérte. Közben Abel Matutes spanyol külügyminiszter ismételten kijelentette: a madridi kormány nem kíván fellebbezni Jack Straw döntése ellen. gédia! Ők idáig sem kapták meg a megérdemelt bért, mert ezt is elismerte a miniszter úr. Ez az érem egyik oldala, mert hát a dolgozók majd eltengődnek a munkanélkülisegélyből - sokan élnek így! A másik oldal a fájóbb: a környék betegei, akiknek ezután utazniuk kell, vagy netán kapnak mentőt?! Nem tudom, milyen döntés születik majd, de felhívnám a figyelmet arra a tényre is, hogy Pozsonytól a határ mentén sok-sok kilométeren nincs szemészeti osztály. Remélem, hogy az MKP képviselőivel való beszélgetésen ez is szóba kerül! Bakulár Ilona, Nagykeszi (Ctk/ap)
