Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-22 / 43. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 22. KOMMENTÁR Diagnózis: pénzhiány PÁKOZDI GERTRÚD Már jó egy éve ádáz vita folyik az SDL és az MKP között a nevesítetlen földek kezeléséről. A hol kisebb, hol nagyobb hangerejű szóváltás közepette a közvélemény figyelme óhatadanul elterelődik azokról a hírekről, amelyek az ágazat áldatlan állapotának további romlásáról szólnak. Igaz, a mezőgazdaságból élők általában nem a sajtóból szereznek tudomást a földművelés nehézségeiről. Saját bőrükön tapasztalják az egykor jól menő mezőgazdasági nagyüzemek csődbejutásának következményeit éppúgy, mint a termesztéshez szükséges műtrágyák, növényvédő szerek, energiahordozók stb. drágulásának költségnövelő hatásait. A rendszerváltás utáni kormányok nem nagy dicsőségére a mezőgazdaságnak 1990 óta még nem sikerült nyereséget elkönyvelnie. Az előzetes felmérések szerint tavaly az ágazat vesztesége meghaladta a kétmilliárd koronát. A ráfizetés mintegy 660 mü- lió koronával nagyobb az 1998-ban elkönyveltnél. Tehát 1999 sem lett a fordulat éve a földművelésben, és nem lesz az az idei sem. Leginkább a pénztelenség gyötri a mezőgazdasági vállalatokat. Az elsődleges fizetésképtelenség mindennapos. Nem csoda, hogy a még talpon állók is sokszor úgy kaparják össze a megcsappant alkalmazotti gárda fizetésére valót, éppúgy mint a termeléshez elengedhetetlen költségek fedezetét. Érthető, hogy egyre gyanakvóbbak, szűkmarkúak a földművelőkhöz a bankok is, évről évre kevesebbet hiteleznek az ágazatnak. Ilyen viszonyok között értheteden, hogy a politikusok miért foglalkoznak olyan vehemenciával a nevesítetien földek mindenképpen csak átmeneti megoldást igénylő kérdésével. ígéretük szerint ugyanis azok a földek, amelyeknek tulajdonosa 2005 után sem lesz ismert, újfent az állam tulajdonába, az Állami Földalap kezelésébe kerülnének. A kérdés tehát rendezhető, a kormányprogramnak e pontja teljesíthető, s az önkormányzatok néhány éven át némi bevételhez jutnának az 507 ezer hektár nevesíteden föld bérbeadásából. A mezőgazdaságnak nem ez a fő gondja, hanem a pénzhiány és nem utolsósorban a tárca sokat és joggal bírált rossz támogatási politikája. Emiatt még azok a termelők is képtelenek árban és minőségben versenyképes húst, tejet, gabonát, zöldséget termelni, amelyek jó természeti adottságok között gazdálkodnak. A tárcavezetésnek és a kormánynak e gondok megoldására kellene összpontosítania ahelyett, hogy olyan ügyben gátolja az előrelépést, amely a termelés hatékonysága szempontjából lényegesen kevesebbet nyom a latban. TALLÓZÓ SME Politikusaink a múlt héten is törődtek a szlovák nemzettel, és védték az ország jelképeit. Zsolna polgármestere azt próbálta megmagyarázni, miért kell Tiso márványportréjának a Katolikus ház falát díszítenie. Kijelentette: Tiso nem távolodott el a nemzettől, törődött vele. Slota nem először magasztalja ezért Tisót. Az egyáltalán nem zavarja ót, hogy közben több tízezreknek okozott szenvedést, re- zsimje megfosztotta őket méltóságuktól, vagyonuktól, életüktől. Amikor már öt hónapja folyt a zsidók deportálása, Tiso biztosította nemzetét: „Isten parancsa szerint cselekedtünk, mely így szól, szabadulj meg az ártalmas emberektől.” Jozef Migas a bősi erőművet vette védelmébe annak kapcsán, hogy azt egy svájci-svéd vállalat venné bérbe. Ä baloldali vezér szerint Bős az ország jelképe. Ugyanakkor ha nem változik a helyzet, az államnak 9 milliárd koronát kell az idén kifizetnie hiteltörlesztés címén. Ebben az esetben nem sok jut majd az oktatásra, az egészségügyre. Vajon Migas számára miért fontosabb az ország jelképe, mint az ország? RZECZPOSPOLITA A lengyel lapnak Ausztria EU- nagykövete, Gregor Woschnag nyilatkozott, aki szerint az új osztrák kormány nem fogja akadályozni a bővítési tárgyalásokat, ugyanakkor ismertette azokat a feltételeket, amelyeket a jelölteknek teljesíteniük kell. Ausztria szerint az agrártermékek teljesen szabad kereskedelme az EU és Kelet-Kö- zép-Európa között csak akkor lesz lehetséges, amikor az utóbbiak „eredményesen és maradéktalanul” bevezetik a növényvédelmi, állattenyésztési és környezetvédelmi uniós szabványokat. Ez azt jelenti, hogy az osztrák kormány ragaszkodni fog a mezőgazdasági termékek egy részére kiszabott vámok megőrzéséhez, nehogy elárasszák az uniós piacokat a sokkal olcsóbb élelmiszerek. Ausztria halasztást fog kérni Varsó EU-csatlakozása után is arra, hogy a lengyelek munkát vállalhassanak az Unió országaiban és elsődleges kérdésként kezeli az uniós szociálpolitika átvételét is. Az osztrák nagykövet szerint az osztrák aggodalmakat az Unió más tagországai is osztják. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella- panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport-(58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyílra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály: 58238327 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Pusztába kiáltott show. A csehországi Pilzenben úgy gondolják, manapság már csak értelmetlen dolgok megvalósítását érdemes követelni, a fontosakat úgy sem hallgatja meg senki. Néhány száz ember tiltakozott például az ellen, hogy a balkezesek diszkriminálják jobb kezüket, illetve követelte a hosszabítózsinórok lerövidítését, a banánok kiegyenesítését, a szónokok cipőbolti árengedményt követeltek a százlábúaknak és felemelték szavukat a préshurka préselése ellen. (CTK-felvétel) DOKUMENTUM Megalakult a VET Világtanácsa A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) létrehozza a VET Világtanácsát, amely a későbbiekben tanácsadó testületként működik. E szervezetbe azok kapnak meghívást, akik Erdélyből elszármaztak, de erdélyi gyökereikhez hűek maradtak. Természetesen azok is meghívhatok, akik nem Erdély szülöttei, mégis vállalják az erdélyi toleráns nyitottság és megtartó erő értékét. A VET Világtanácsába a VET Elnöksége kéri fel a jelölteket. Jelölésre bármely VET-tagjo- gosult. Az eddig jelölt ötven személy közül több mint harminc elfogadta a jelölést. A VET Védnöki Testületét alkotó erdélyi történelmi magyar egyházak vezetői áttekintették a Magyarok Világszövetségének májusi tisztújításával kapcsolatos kérdéseket és - Tőkés László püspök február 5-i támogató nyilatkozatának ismeretében - Patrubány Miklóst jelölték az MVSZ elnöki tisztségére. Ezt a döntést VET Országos Tanácsa határozatban erősítette meg. Az MKP csúcsvezetői legújabban már nem is hiányolják mások véleményét és az együttgondolkodást Menj en vagy maradj on Duray? Sokan nyilván fellélegeztek, legalább annyian pedig elko- morodtak, amikor hírül vették, hogy Duray Miklóst a Magyarok Világszövetségének elnöki tisztségébe jelölte az „összmagyarok” szlovákiai tanácsa. SZILVÁSSY JÓZSEF Nyilván akadnak szép számmal olyanok is, akik most azt fontolgatják, vajon melyik poszton tehetne többet a hazai és az egyetemes magyarságért a Magyar Koalíció Pártjának jelenlegi ügyvezető alelnöke. A három eddig ismert elnökjelölt közül Tőkés László - Dobszay László elemzése szerint - az MVSZ jelenlegi vezetésének sokféle gazdasági botránya, személyes torzsalkodásai miatt felháborodott tagok és a szövetségből kilépett személyek számára éppolyan megosztó lehet, mint eddig Csoóri Sándor. A másik jelölt, Patrubány Miklós programja pedig azzal kezdődik és végződik, hogy még több pénzt adjon a magyar állam. Ehhez képest Duray Miklós stratégiája sokkal életrevalóbb. Ő azt szorgalmazza, hogy a Világszövetség legyen független a magyar állam költségvetésétől, mert csak így kaphatja meg az ENSZ úgynevezett NGO (nem kormányszervezet) státusát, amelyben az MVSZ sokkal jobban tudná képviselni az egyetemes és a kisebbségi magyar közösség érdekeit. Távlatos, bátor terv, ám nagy kérdés, hogy Duray belátható időn belül rendet tudna- e vágni a dzsungelnál is átláthatat- lanabb érdekszövevények között, nem tennének-e neki és potenciális segítőtársainak keresztbe mindazok, akiknek a beharangozott radikális átalakítás miatt a legkülönbözőbb - a millennium évében fogalmazzunk visszafogottan - személyi és anyagi előnyei semmisülhetnének meg. A várható összecsapás háromesélyes, rövid távon legvalószínűbb a döntetlen, ám ez a patthelyzet nem lenne kedvező sem Duray- nak, sem a vitákban fuldokló Világszövetségnek. Ezért tűnik helyénvalónak azok véleménye, akik szerint hasznosabb lenne, ha az ügyvezető alelnök a szlovákiai magyar politizálás egyik stratégiája maradna. Politikai éleslátása ma is nélkülözhetetlen az MKP számára, amelynek csúcsvezetői legújabban a napi politizálás sűrűjéből mintha nem érzékelnék a célravezető eszközöket. Ráadásul ez egyre gyakrabban fel sem tűnik nekik, mert már nem is hiányolják mások véleményét és az együttgondolkodást. Eredményt észérvekkel, nem pedig hangerővel érhetünk el. Talán ezért sem szorgalmazza senki a hazai magyar értelmiségi fórum újraélesztését. S emiatt veszítettünk legújabban - remélhetően csak ideiglenesen - csatát a nevesítetlen földek körül kirobbant politikai háborúban. Mára már egyértelmű ugyanis, hogy a mező- gazdasági miniszter mégis csak talált jogi fogódzót az államhatalmat és a szlovákságot előnyben részesítő szándékainak leplezésére. Az MKP vezetői viszont csak hetek múltán döbbentek rá, hogy indulatos szavak helyett szakmai érvekre és, bizony, törvénymódosításra van szükség, mert csak így lehet az Állami Földalapból az önkormányzatok kezébe adni a termőföldet. Természetesen csak akkor, ha a kormánypártok részéről meglesz ehhez a kellő politikai akarat és kurázsi. Jól tudom, hogy nemcsak a szlovák ellenzék betegesen magyarellenes, hanem a kormánykoalícióban is találhatunk szép számmal olyanokat, akikből különösen a parlamenti szavazások során gyakran előbújik a magyarfóbia. Velük, a szlovák demokraták maroknyi csoportjával szövetkezve viszont csak úgy köthetünk számunkra is kedvező politikai alkukat, ha nem hangerővel, hanem észérvekkel politizálunk. S ezek kimutatásához Duray Miklósra is szükség van. A szerző a Csallóköz lapigazgatója Duray Miklós most éppen a kereszténydemokrácia hátán taposva szeretné elérni szenvedélyének végkielégülését Mindig mások hátán a személyi kultusz felé Dr. JANICS KÁLMÁN Ez úton válaszolnék az Új Szó február 10-i számában megjelent az Duray Miklós-féle nyilatkozatra. Az ember úgy gondolná, nyugdíjasként valóban nyugodtan töltheti hátralevő napjait. Meglepődve olvastam a nevem a napi sajtóban. Értelmetlennek és méltatlannak tartom rágalmazómmal szemben őhozzá hasonló stílusban reagálni személyemet érintő megjegyzéseire, botránkoztatva ezzel a már úgyis félrevezetett választópolgárainkat. A gyalázkodó politikus állítólag korábban nem akart botrányt kelteni. Most azt akar? Szenvedélyes egyeduralkodásra vágyó hajlamait mindig akkor helyezi előtérbe, amikor már úgy ítéli meg, hogy elegendő embert állított maga mögé, akikre sikertelensége esetén átruházhatja a felelősséget. Többségében talált is megfelelő bűnbakokat. Akadnak rejtélyes hátterű, gyűjtőnevű képzetei is. Például „egyéb platform” stb. Most éppen a kereszténydemokrácia hátán taposva szeretné elérni szélsőséges szenvedélyének végkielégülését. Mondja már ki egyszer őszinte, jel- lemes önvallomással, melyik titkosszolgálat mentette őt meg annak idején tetteinek számonkérésétől. Ha ezt volna bátorsága megtenni, valóban kitüntetést érdemelne. Egyre nem gondol. A történelem nem felejt, és egyszer kiderül a valóság! A jogvédő bizottsági érdemei csak részben igazak. A régmúltat egyébként már egyszer nyilvánosan lezártuk. Hiába. Ez Ő! VISSZHANG Nem vagyunk árulók! Válaszolni szeretnénk a Miért tanultak Magyarországon? című, Új Szóban (2000. 2.16.) megjelent levelére. Hogy miért? Anyanyelvűnkön szerettük volna magunkat képeztetni, és az ott megszerzett tudást a legmagasabb szinten átadni a szlovákiai magyar alsó tagozatos gyerkeknek. De erre a kérdésre a levélíró is válaszolt. Ezért kezdtük el tanulmányainkat 1993 szeptemberében a sárospataki és a győri tanítóképzőn. Tisztelt Szépvölgyi Úr! Hogy tévedés ne essék, mi a Magyarországon szerzett oklevelünkre nagyon is büszkék vagyunk, egy percig sem bántuk meg, hogy az anyaországban tanultunk. Azzal, hogy véget szeretnénk vetni a bennünket ért sok sérelemnek, még oklevelünket nem adtuk vissza, ahogy azt Ön gondolja. Egyszerűen meguntuk és belefáradtunk, hogy 1997júniusa óta - ugyanis ekkor vettük át tanítói oklevelünket -, folyton csak bizonyítunk mint „képesítetlen” pedagógusok, és küzdünk az anyagi és erkölcsi elismerésért. Azzal, hogy a napokban elkezdtük oklevelünk honosíttatását a nyitrai Konstantin Egyetemen, ennek a kellemetlen folyamatnak szeretnénk véget vetni. Sajnos, akik erre kényszerültünk - olyan áron, hogy családunktól vonjuk meg a tandíjra befizetett összeget -, nem tehettünk mást. Egyszerűen lépnünk kellett munkahelyünk megtartása érdekében. Mert mi van akkor, hajön egy friss hazai diplomás? Mivel mi képesítetlennek számítunk - bár teljes értékű alsó tagozatos tanítóknak érezzük magunkat, és ilyen munkát várnak el tőlünk feletteseink is -, a jelenlegi törvények értelmében ő lesz előnyben részesítve. Nem vagyunk sem megalkuvók, sem árulók, inkább a sorozatosjogsértések, megaláztatások, viták áldozatai. Mindezek ellenére sem hátráltunk meg, és mivel hivatástudatunk ezt kívánja, tovább küzdünk a „második” oklevelünk megszerzéséért. 1999. december 7-től a közvélemény középpontjába kerültünk, újságcikkek és rádiónyilatkozatok tömege foglalkozik a mi problémánkkal, sajnos eddig eredménytelenül.Hol voltak e segítő kezek mostanáig?! Tisztelettel az érintett 40 pedagógus
