Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-21 / 42. szám, hétfő
10 Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 2.1. Hamarosan kiderül, mire lesz képes Ivan Hlinka a Pittsburgh Penguins kispadján; a cseh szakvezetőt, aki Naganóban csodát tett, óva intették leendő védencei Megtört a jég: európai szakvezető az NHL-ben Eddig még egy európai edző sem irányított tengerentúli csapatot (CTK-felvétel) Az európaiak előtt sokáig zárva voltak az észak-amerikai profi hokiliga (NHL) kapui. Az első játékos, aki felől az ígéret földjén érdeklődtek, Jaroslav Drobny volt, 1949-ben. Egyszer sem lépettjégre az USA-ban. Csakúgy, mint Sven „Tumba” Jo- hanson, aki a Boston edzőtáborában megsérült, ezért hazaküldték az öreg kontinensre. MAREK SVÁTEK Honfitársa, a svéd Ulf Sternernek adatott meg először a négy lehetőség: a ’60-as években a New York Rangers színeiben lépett jégre. Még tíz év kellett hozzá, hogy Európa sztárt is szállítson az Államokba. Borje Salming volt az. Egy újabb svéd. A konkurenciától való félelmükben az agresszív hazafiak kezdettől fogva fenték rá a fogukat. Salming állta a Jeget”, s ezzel megnyílt az út Európa játékosai előtt - nem úgy a kapusokkal. Ezt eleinte Dominik Hasek is megérezte, akinek két évig csak a másodhegedűs szerepe jutott a Chicagónál. Aztán megtört a jég: Hasek a világ legjobban kereső hálóőre lett, és jöttek a többiek. Tu- rek, Habibulin, Stalenkov, Salo, írbe... A tulajdonosi mellett egyetlen posztból azonban nem engedtek az amerikaiak: a vezetőedzőjéből. Nos, ez a korszak is lezárult. Az elmúlt évtized legsikeresebb szakemberét, Ivan Hlinkát leszerződtette a Pittsburgh Penguins. Amikor Hlinka januárban Pitts- burghben járt, az érintettek tagadták, hogy bármire készülnének. Nem kellett sok idő hozzá, hogy véleményt változtassanak. A naganói olimpián aranyérmet szerző cseh válogatott szövetségi kapitánya már aláírta a szerződést. Az idény végéig Herb Brooks edző mellett asszisztál. Egyébként a Brooks-Hlinka az egyetlen trénerpáros az NHL-ben. Mindkét szakembert összeköti egy apróság: olimpiai bajnoki címet szereztek csapatukkal, a válogatottal. Brooks Lake Placidben sokkolta a világot, 1980 telén, amikor az USA együttesével kiharcolta az aranyérmet. Hlinka diadala sem okozott kisebb meglepetést a sportág nagyhatalmainak Naganóban: a negyeddöntőben az Egyesült Államokat, az elődöntőben Kanadát búcsúztatta a cseh válogatott, a döntőben pedi az oroszok is alulmaradtak Hlinka védenceivel szemben. Ez a dicsőség a tengerentúli szurkolók számára nem sokat jelent. A „Nagy Vízen” túl alig ismerik, nem is veszik jó néven, hogy a Pittsburgh edzői posztjára pályázik. Craig Patrick, a Pingvinek főmenedzsere azonban érti a dolgát, tudja, kire veti ki a hálóját, és meggyőződése: Hlinka irányításával attraktívabb lesz Jágrék játéka. Craig véleményét Mario Le- mieux, a klub tulajdonosa is osztja - egyébként is, a esetiekről jó véleménye van, Jaromír Jágrrel és Jifí Hrdinával kétszer nyert Stanley Kupát. Hlinka jó társaságba kerül. Tizenhárom európai korongozó van a Pittsburgh szolgálatában, javarészt csehek: Martin Straka, Robert Lang, Jan Hrdina, Jifí Slégr, Jaromír Jágr. A felsorolt öt játékos mind kulcsembernek számít. És mind örömmel fogadta az új edző érkezését. „Már gyerekként csodáltam. Nagy példakép volt a számomra, - vallja Jaromír Jágr - de kicsit féltem őt. Új dologba vág bele, s ez mindig kockázattal jár. Lehet, hogy hős, lehet, hogy egy senki lesz.” Robert Lang is némileg aggódik Hlinka miatt: „A legnagyobb akadály, amelyet le kell küzdenie, hogy európai. Kénytelen lesz alkalmazkodni, s ez nem könnyű feladat. Eddig nem sok hozzá fogható edzővel találkoztam. Azért tartom komoly szakembernek, mert nem mond hegyibeszédet a mérkőzések előtt, nem fecsérli az időt videónézéssel. Hagyja, hogy valamennyi játékosa önmagát adja.” Jifí Slégr, akinek édesapja, Jifí Bubla Hlinka jóbarátja, is óva inti a leendő vezetőedzőt: „Még nem is sejti, mire adta a fejét, de remélem, bejön a számítása.” Ivan Hlinka 1950. január 26-án, Mostban született. Már tizenhat évesen a Litvínovnál belekóstolhatott a felnőttek bajnokságba. Három évvel később a válogatottban is bemutatkozott. Húszévesen vett részt először világbajnoki tornán, 22 volt, amikor világbajnoki címet szerzett. Václav Sasek, a Litvinov és a csehszlovák válogatott akkori masszőré így emlékezik Hlinka egy Slovan elleni mérkőzésére: „Megsérült a térde és alig tudott lábra állni. Az orvos ugyan elküldte röntgenre, de nem lehetett a lelkére beszélni. Visszament játszani.” Pár év múlva, 1978-ban Ivan Hlinka megkapta a legjobb csehszlovák játékosnak járó Aranyho- kibotot. Addigra már három világ- bajnoki aranyérem díszítette a vitrinjét. Az 1972-es prágai vébégyő- zelem után 1976-ban és 1977-ben is Csehszlovákia bizonyult a földkerekség legjobb csapatának. Azon kevesek egyike lehetett, akik a vasfüggönyön túlról hivatalos úton kijutottak külföldre: 1981- ben szerződött a Vancouver Ca- nuckshoz. Könnyen beilleszkedett, első idényében 60 pontot gyűjtött, ami máig újoncrekordnak számít Vancouverben (Pavel Bure ugyanennyire volt képes). A Canucksszal bejutott a Stanley Kupa döntőjébe, de a New York Islanders jobbnak bizonyult. Két évet töltött az NHL-ben, majd pályafutását a svájci Zugban fejezte be. Harminchat évesen, 1986-ban lett a Litvinov vezetőedzője; a csapat akkoriban a tabella legalján bukdácsolt. Hlinka nem gatyázott, úgy döntött, ha kell, saját erejével húzza ki az együttest a kátyúból. Korcsolyát húzott, jégre lépett, és a Litvinov kiharcolta a bennmaradást. Először 1992-ben került a válogatott élére. Két világbajnoki és egy olimpiai bronzérmet szerzett a csapattal. Ennyi. Aztán az 1997-es, finnországi vébé előtt megint bizalmat szavazott neki a szövetség. Világbajnoki bronzzal indított, majd Naganóban... Tudjuk, mi történt. És végre 1999-ben aranyat tudott szerezni a világbajnokságon is - annak ellenére, hogy a kanada elleni elődöntőben hatalmas kockázatot vállalt. A büntetőlövésekre új kapust küldött be, Roman Cechmáneket. Ezt látván a Eurosport kommentátora a következőket mondta: ,A cseh tréner vagy őrült, vagy géniusz.” Cechmánek hatékony ellenszer volt a megfáradt kanadaiakkal szemben, Csehország továbbjutott, és tarolt. Hogy mire lesz képes ez a fenomenális szakember a Pittsburgh kispadján? Hamarosan kiderül. Marián Gáborík egy hete ünnepelte 18. születésnapját, de lassan már draftra készül; nagy a valószínűsége, hogy valamelyik gyengébb csapathoz kerül 55 Nem hivatalosan” évek óta a felnőttek között tartják számon ANDREJ MIKLÁNEK Marián Gáboríkot neve nem ismeretlen a szlovákiai hokidrukkerek előtt. Annak ellenére sem, hogy február 14-én még csak 18. születésnapját ünnepelte. Hivatalosan tehát a múlt héten lett a felnőtt, de jégkorongtudását tekintve már jó ideje ebben a kategóriában tartják számon. Három éve figyelt föl rá a szakma, amikor serdülőként a legeredményesebb játékos volt a kor- osztályos bajnokságban. Hogy hogyan illeszkedett be a nagyok táborába? „Pontosan emlékszem a kezdetekre. Minden fiatal játékos életében örök emlék marad az első találkozó a felnőttek mezőnyében. A kassai csapat ellen kaptam lehetőséget; az első harmad után 1:4 volt az állás, amikor azt mondta a tréner: készüljek fel. Egy ideje már az A csapattal edzettem, de a mérkőzés teljesen más. Sokkal gyorsabbnak tűnt az iram, nem találtam a helyem, minden olyan hirtelen történt. Nem sok örömöt leltem a játékban” - mondta a 18 éves Gáborík a trencséni kezdetekről. Ahogy teltek a hónapok, egyre több tapasztalatot szerzett. Magabiztosabban kezdte kezelni a korongot, egyre inkább érződött, kivételes tehetség van a láthatáron. Legnagyobb előnye a gólütési képességében rejlett. Már a harmadik felnőtt mérkőzésén, a Skalica ellen megtalálta az ellenfél kapujába vezető utat. Úgy tűnik, a szlovák bajnokságban épp a szakolcai együttes felelt meg neki a legjobban: 1999. október 21-én egyen- líttte ki az Extraliga csúcsát, azzal, hogy ötször küldte Lipovsky (illetve a találkozón csereként beálló Hamerlík) kapus háta mögé a korongot. A dicsőségen nem sokat változtat az a tény, hogy ebben a időszakban „egy bizonyos” Miroslav Satan volt a partnere a csatársorban, aki akkoriban nem volt hajlandó a Buffalo Sabres színeiben jégre lépni az NHL-ben, és ezért Július Supler edző csapatánál keresett „menedéket”. „Olyan képességű, olyan hírű támadóval egy fölállásban játszani mindany- nyiunk számára nagy kihívás volt. Miro még nem is volt a jégen, akkor is mindannyian éreztük a hatását. Én egymás után mind a három mérkőzésen mellette kaptam lehetőséget. Remek iskola volt. A felelősség és a profizmus iskolája. Miro azt szokta mondani, hogy egy csatár számára, akinek a gólütés a dolga, ugyanolyan hiba helyzetet kihagyni, mint a hátvédnek az, ha egy rossz passzal helyzetbe hozza az ellenfelet” - mesélte Sátánnál átélt élményeit a trencséni ünnepelt. Megelepetésre, mint kiderült, a tengerentúli bajnokságról nem sok szót ejtettek. „Egyikünk sem spekulálós fajta. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Főleg a játékról beszélgettünk. Azt tanácsolta, ne tartsam sokáig magamnál a korongot, hanem amint lehet, passzoljam tovább valamelyik társamnak vagy próbáljam meg váratlanul befejezni az akciót. így rengeteg fölösleges sérülés el lehet kerülni.” Marián Gáborík az elmúlt három év alatt gond nélkül beverekedte magát a trencséni „katonák” keretébe. Az 1998/1999-es idényben nyújtott teljesítménye hűen tükrözi, hogy gólérzékét sem vesztette el: 36 találkozón 12 gólt és 9 gólpasszt adott, s ezzel a trencséniek hetedik legeredményesebb játékosa volt. Természetesen idén magasabbra tette a mércét. Tervei megvalósítását segíti, hogy a kis- padon Július Supler az úr; a szlovák válogatott első szövetségi kapitánya egyebek mellett arról ismert, hogy kifinomult érzéke van a tehetségek felfedezéséhez. Csak néhány név azok közül, akikből ő csinált nagy hokist: Pálffy, Satan, Petrovicky, János, Daűo, Sekerás, Svehla, Bondra. „Igazán örülök, hogy Július Supler a trénerünk. Még akkor is, ha néha túl sokat követel, és ilyenkor könyörtelen. De kiváló szakember, a tengerentúlról is vannak tapasztalatai, ennek köszönhetően a bajnokságban a legmagasabb pozíciókért fogunk harcolni.” Marián Gáborík tehát bizakodik, de egyelőre inkább úgy fest, idén a Slovan és a Zvolen között dől el, ki nevet a végén. Marián eddig valamennyi korosztályos válogatottnak a tagja volt. A szlovák hoki eddigi legnagyobb nemzetközi sikeréből is kivette a részét: a 20 éven aluli csapattal bronzérmet szerzett a junior világbajnokságon Winnipegben, az 1998/’99-es szezon fordulóján. Ján Filc szövetségi kapitány minden bizonnyal nem bánta meg, hogy meghívta mert Gáborík két mérkőzésen is győztes gólt ütött. A sikeres fellépés után senki nem kételkedett abban, hogy a 18 éven aluliak válogatottjába is meghívják. így is történt, de a fiatalabbaknál már jóval nehezebb dolga volt: a füsseni vébén a szlovákok tőle várták a mindent eldöntő találatokat. „Már az első meccsen, a norvégok ellen két gólt szereztem. Ereztem, hogy ez az én tornám lehet.” Nem tévedett: a tengerentúli játékosügynökök szeme láttára a világbajnokság gólkirálya lett. „A legjobbat akartam nyújtani, csak erre összpontosítottam. Az NHL ügynökei nem érdekeltek.” Az alsóbb korosztályok után várható volt, hogy Gáborik a felnőttek nemzeti együttesében is szóhoz jut. Főleg azután, hogy Ján Filc került a leköszönt szövetségi kapitány, Ján Sterbák helyére. A trencséni fiú Kanada ellen debütált egy barátságos mérkőzésen. Valószínűleg nem marad ki a Szentpétervárra utazó vébéke- retből. Azzal, hogy betöltötte 18. életévét, részt vehet az észak-amerikai hokiliga draftolásán. A helyi tehetségkutatóknak ez már korábban eszükbe jutott; előzetes hírek szerint Marián Gáborík lehet az első számú jelölt a játékosválogatón. Először fordulna elő, hogy olyasvalakit illetne meg ez az előkelő pozíció, aki nem a tengerentúlon keresi a kenyerét. Sokan Jaromír Jágr utódját látják benne. Marián Gáborík lehet az első számú jelölt a játékosválogatón. Mitsch Com, Gáborík menedzsere gyakran hivogatja„ügyfelét” az Államokba, de Mariánnak nem sürgős. „Van még elég időm. először is szeretnék leérettségizni a Trencséni Textilipari Szakközépiskolában, aztán meglátom, hova megyek.” A draftolást illetően furcsa helyzet állhat elő. Minél előkelőbb helyre sorolnak egy játékost, annál valószínűbb, hogy gyöngébb klub csapja le rá a kezét. Idén a Minnesota Windnek és a Columbus Blue Jacketnek lesz lehetősége rá, hogy elvigye. „Épp ez a jó benne: feltételezem, hogy új csapatot akarnak építeni, és én ennek a része lehetek. Komoly esélyem lesz rá, hogy kezdőjátékos leszek. Erről még korai beszélni, az üzleti érdekek sokat változtathatnak a dolgok állásán.” Egyszer fent, egyszer lent. Marián Gáboríknak egyelőre jól alakul a sorsa (TA SR-felvétel)
