Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-19 / 41. szám, szombat
Szombat, 2000. február 19. 4. évfolyam, 7. szám Sok idős ember csak tengeti az életét, s az őt érintő problémákat is apatikusan szemléli. Születnek tervek, elméletek, de ezek sose valósulnak meg a gyakorlatban. Ha egyszer nyugdíjasok leszünk... FIALA ILONA izony, nem nagyon beszélhetünk az any- nyit hangoztatott nyugodt öregkorról, a több tucat ledolgozott év utáni megérdemelt pihenésről. A szociális- és munkaügyi minisztérium által kiadott nemzeti program, amely az idős embereket hivatott védeni, (elsősorban szociális és egészségügyi szempontból) rámutatott, hogy nemcsak a szociális- és munkaügyi, illetve az egészségügyi minisztérium hatásköréből kiindulva kell kidolgozni az idős emberek védelmének állami politikáját, hanem más reszortok hatáskörét figyelembe véve is. És természetesen éppen elég hiányossággal kell megküzdeni, hogy az idősek életét jobbra változtassuk. Az utóbbi években, a gazdasági átalakulás időszakában, a szociálgaz- dasági elemzések nem fordítottak Ján Tomovcík professzor kellő figyelmet a nyugdíjas korú emberek életkörülményeire. Valószínűleg azért, mert feltételeztük, hogy a gazdaság transzformációja elsősorban a gazdasági szempontból aktív lakosságot fogja érinteni. A nyugdíjasokat olyan szociális csoportnak tekintettük, amelyet élet- színvonalát tekintve az állam szociálpolitikai intézkedései védenek. A valóságban azonban nem kielégítő a nyugdíjasok szociális helyzete, hisz tudjuk, milyen alacsonyak Szlovákiában a nyugdíjak, s milyen magasak a kiadások. S mindemellett nemcsak a nyugdíjasok anyagi helyzete a döntő, hanem életük minősége. Nem elég csak kinyilvánítani a tiszteletet az ősz hajszálak iránt, elmondani néhány szívet melengető szót arról, hogy az idős emberek milyen munkát végeztek (arról már nem is beszélve, hogy az ilyen elismerő szavak már nyugdíjba vonuláskor is egyre ritkábban hangzanak el), s nem elég csak sajnálni a nyugdjíasokat, hogy meg (A szerző felvételei) kell elégedniük a korábbi jövedelmük egy részével - határozott lépéseket kell tenni e tekintetben. Ján Tomovcík professzor, a Szlovákiai Nyugdíjasok Egyesületének az elnöke. Saját tapasztalatból is jól ismeri a nyugdíjasok helyzetét. - Sajnos, napról napra nehezebb az életünk - mondja. - A Szociális Biztosítónak 43,2 milliárd korona hiánya van, mert kliensei nem utalják át a kötelező befizetéseket. - A nyugdíjas alap évente körülbelül 60 milliárd koronát vesz igénybe, a beteg- biztosítási alap mintegy 10 milliár- dot. A Szociális Biztosító 1999. augusztusában kölcsönt kért a beteg- biztosítási alapból, ahol vannak bizonyos megtakarított összegek. Az év végéig kb. 2,4 milliárd koronára volt szükség, hogy a nyugdíjasok minden hónapban megkaphassák nyugdíjukat. A Szociális Biztosító igazgatótanácsa javában tárgyal, hogy a jövő évben biztosítani tudja a nyugdíjak folyósítását. A biztosónak joga van bírósági úton követelni pénzét azoktól, akik nem utalták át rendszeresen a befizetéseket. - Csakhogy azt a 43 milliárdot javára olyan vállalatok nem fizették be, amelyek ma már nem is léteznek. Tehát ez a helyzet a nyugdíjas alappal. Mi is azon igyekszünk szervezetünkben^ hogy keressük - a kormány és az illetékes minisztériumok által - az alternatívákat, amelyek biztosítanák számunkra legalább a minimumot. Az átlagos nyugdíj jelenleg a tavalyi nyári emelés óta 4800 korona. Azelőtt 4490 volt az átlag (ezt mondta a statisztika, a mi elemzéseink 4450 korona átlagnyugdíjat állapítottak meg). A nyugdíjakat 1999 júliusában 8 százalékkal emelték, tehát nagyjából 350 koronával. Ez az emelés azonban korántsem fedi a villanyáram, a gáz, az élelmiszerek és minden más termék és szolgáltatás árának növekedését. A katasztrofális helyzetben lévő egészségügy kérdése is felettébb érdekes a nyugdíjasok szemszögéből. Az idősebbek évente 7-8-szor látogatják meg a körzeti orvost, aki peSok nyugdjíasnak unalmas az élete dig szinte minden esetben gyógyszereket ír fel nekik. - Vagy vegyük a fogorvost - mondja ennek kapcsán Tomovcík úr. - Mindenkinek van valami problémája a fogaival. S a nyugdíjasok elhanyagolják fogsorukat, mert nincs rá pénzük, hogy rendben tartsák, kezeltessék fogaikat. Különféle fórumokon elhangzanak mindenféle tervek, elméletek, de ezek sose valósulnak meg a gyakorlatban. Az egészségügyiek azt mondják: 2500-al csökkentjük a kórházi ágyak számát, ezeket átirányítjuk a geriátriai osztályokra és az elfekvő idős betegek osztályaira. S nem történik semmi. Nincsenek geriátriai szakorvosok, sem nővérek, de senki sem tesz semmit a változások érdekében. Sok idős ember csak tengeti életét, s az őt érintő problémákat is csak apatikusan szemléli. Pedig más elképzelései voltak öregkoráról. De hiába vannak ideáljai, ha nincs módja megvalósítani őket. A Szlovákiai Nyugdíjasok Egyesülete próbál javítani a helyzeten. Tavaly kidolgozta a nyugdíjak valorizálásának javaslatát. Az e témakörben járatos, hozzáértő emberek terjesztették elő a javaslatot, szigorúan a törvényből kiindulva, amely kimondja, hogy a nyugdíjak valorizálására akkor kerülhet sor, amikor az ádagbér 5 százalékkal növekszik, illetve akkor, amikor a megélhetési kiadások 10 százalékkal nőnek.- Nos, tudjuk, mennyivel emelkedtek 1999. során a mindennapi élet alapvető kiadásai. Az év eleje óta 15 százalékos az infláció. A mi tanulmányunk szerint áprilisban 10 százalékkal kellett volna emelni a nyugdíjakat, további 7-8 százalékkal pedig szeptemberben vagy októberben. A parlament azonban nyáron nem egész 8 százalékos Smelést hagyott jóvá. Az előzetes információk szerint az idén bizonytalan a nyugdíjak emelése, ám a napi kiadások viszont tovább növekednek. Ahhoz, hogy egy nyugdíjas élete boldog legyen, fontos, hogy környezete, elsősorban legközelebbi hozzátartozói és ismerősei érdeklődjenek élete iránt, hogy színessé tegyék unalmas hétköznapjait, s hogy segítsenek neki továbbra is hasznos tagja lenni a családnak. S mindehhez az is elengedhetetlenül fontos, hogy a nyugdíjasok anyagi helyzete stabil legyen. Szlovákia lakosságának 17 százaléka túllépte a produktív kort (a nők esetében 55, a férfiakéban 60 év). Az idős kort a 65. év betöltése után kezdjük számítani. A 65 év fölötti emberek száma Szlovákiában eléri a 600 ezret, vagyis a lakosság több mint 11 százalékát. Tehát népességünk jelentős csoportjáról van szó, s ez a tény nem hagyhatja hidegen az illetékeseket. Helyreállt a már-már meginogni látszó lelki egyensúly. A nagyszülők alig tudták eltitkolni örömkönnyeiket. Valóra válik a szülői álom? PIERZCHALA JÓZSEF ürelmes, kitűnő mesterként tisztelték az alföldi városban, aki a jelentéktelennek tűnő gépalkatrészt is becsben tartotta. Megértésben élt a család. Egyetlen fiukat becsületességre nevelték. A meghatódottság első könnyeit a gyerek akkor varázsolta szülei szemébe, amikor az óvodai ünnepségen bátran elszavalta a mesteremberekről szóló, a munkát dicsőítő verset. Az iskolában könnyen és jól tanult. A felsőbb évfolyamokban a természettudományi tantárgyakban szervezett vetélkedőkön eredményesen szerepelt. Petőfi, Ady és a többi szellemi óriás művein felcseperedő fiú később az orvosi egyetemen is felvillantotta azt a pontosságot, következetességet, amit otthonról hozott. A gyönyörű fenyvesekkel borított hegyek közé ékelődött városban jól érezte magát. Egyre gyakrabban, és mindig ugyanazzal a kislánnyal mutatkozott, aki az egyetemtől néhány percnyire egy festőién szép falucskában lakott. A kapcsolat elmélyült, szerelem, promóció, házasság. Az ifjú házasok az egyetemi város kórházában kaptak állást, a fiatalasszony szüleinél laktak. Az alföldi városkába ritkábban látogattak, kivételt a vallási és családi ünnepségek képeztek, ám ezt is úgy oldották meg, hogy a megemlékezés második részét a feleség családja körében töltötték. Amikor a fiú édesanyja, aki közben nyugdíjas lett, vérnyomásgondokra panaszkodott, ügyesen és gyorsan intézkedtek. A kórházban megkülönböztetett bánásmódban részesítették az orvos fiú és meny munkatársai. Az igazgató főorvos nagyvizit után rendszeresen felkereste a mamát, s anyanyelvén társalgón vele. A tiszta levegő, a figyelmes bánásmód segítette a gyógyulást. A fiatalok tették dolgukat. Szorgalmasan dolgoztak, ha lehetőség adódott, túlóráztak. A szülők anyagi segítsége sem késett egyik oldalról sem. Lett szép autó, kényelmes családi ház, nem messze a kórháztól. Az első unoka után jött a második. Az évek gyorsan múltak, vagy csak a fehér hajú nagyszülők éreztek így? Kisiskolások lettek az unokák. Édesanyjuk szüleinél lényegesen több időt töltöttek, közelebb laktak. Az alföldi rokonságot a hosszabb iskolai szünetek idején látogatták meg. Délen melegebbek a nyarak, s a városkában nyitott strand működik, ahol reggeltől estig lehet pancsolni. Mama, papa mindenét odaadta volna a fürge unokákért. Fiuk mozgását, testtartását keresték és fedezték fel bennük, mégis gyakran elszomorodtak. Előfordult, hogy hallgattak, vagy csak úgy tettek, hogy nem hallják, de inkább nem értették a szépen, folyamatosan beszélő gyerekek nyelvezetét. Mama ilyenkor a konyhában foglalta le magát, papának műhelyében akadt halaszthatatlan dolga. A nyári szünetben terebélyesedő magyar szókincse a téli vakáció idejére megkopott. Félő, egy világ dől össze a nagyszülőkben, ha nem értik meg tökéletesen unokáik szavát. Nagyapa ilyenkor bejelentés nélkül távozott, hogy egy korsó sört elfogyasz- szon a régi cimborákkal sok-sok beszéd közben. Születésnapot ünnepeltek, a vasárnapi ebéd után a ngyszülők unokáikkal a cukrászdát vették célba. Csikorgón: a hó a lábuk alatt, fogták egymás kézért azért is, hogy ne csússzanak el. Beszélgettek. A gyerekek vitték a prímet. Az öregek mondókájának hibás végződéseit az unokák javították. Nagyapa minden bevezető nélkül megkérdezte a nagyobbik unokától: „Te, kicsi fiam, mi szereméi lenni?” A gyerek gondolkozás nélkül válaszolt: „Szlovák-magyar szakos tanár. A másik papi is ezt kérdezte, és még azt is mondta, hogy az jó, mert ahány nyelvet beszélsz, annyiféle emberrel tudsz szót érteni!” Helyreállt a már-már meginogni látszó lelki egyensúly. Megvalósulni látszik a nagyszülői álom. Alig tudták eltitkolni örömkönnyeiket. Melegséget, tiszteletet éreztek. Szorosabban fogták a kis kezeket. Valójában nem is a gyerekek kezét szerették volna megszorítani. Illusztrációs felvétel
