Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-17 / 39. szám, csütörtök

Régióink ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 17. Továbbra sem múlt el a vihar a könyvek és a könyvtárak felett RÉGMÚLT IDŐK TÖRTÉNETEI Habent sua fata libelli ELMÉLKEDÉS ajd tíz éve új lakás­ba költöztünk. Munkatársaim rendes fiúk voltak, becsületesen segí­tettek a szállítás­nál, ami nem volt könnyű, lévén, hogy a panelház negyedik emele­tén laktam, amelynek tervezése­kor kifelejtették a felvonót. A bú­torral nem volt sok baj, hiszen szo- ba-konyhás lakásból költöztünk, de a könyvek bizony gondot okoz­tak... Egyik munkatársam dohogott is eleget, egyrészt a cipekedés miatt, másrészt progresszív technokrata volt az elektrotechnika világában. Mondogatta, hogy maradi vagyok, nem figyelem a számítógépes fej­lődést, manapság az adatokat, te­hát a könyveket is digitális tá­rolórendszerekbe rögzítik. Mond­ta, mondta a szakkifejezéseket, amelyekből lényegében semmit sem értettem, és nem jegyeztem meg mind a mai napig. A beszélgetést a könyvek jövőbeni sorsáról a közeli vendéglőben is folytattuk, ahová beugrottunk ál­domást inni az új lakásomra, meg a költözködésre és a könyvek sike­res átszállítására. Noha a könyvek még a padlón vártak sorsukra. Lassan kezdett tekintélyem faze­kán repedés támadni, így hát mér­nök barátom hardverekről, fájlokról meg egyéb - nem vita­tom, fontos és jelentős - műszaki eszközökről szóló előadását kény­telen voltam megszakítani:- Nézd, János barátom én is olva­sok újságot és bevallom, a lelkem mélyén szurkolok minden emberi alkotásnak, ami kedvező, s embe­ri, humánus célokat szolgál. Hoz­záértő emberek csinálják, munká­juk csodálattal tölt el! De a könyv az más, ugyan tárgy, mely papír­ból van, de ha kézbe veszem, úgy érzem, a könyvnek lelke van. És minden könyvnek más a lelke, mert más a súlya, vastagsága, mé­retei, a papír minőségétől függően más a tapintása, mások a betűtípu­sai, benne a rajzok, grafikák és fényképek vagy festmények, ame­lyek összeolvadnak a könyv tartal­mával, mondanivalójával és üze­netével. Nem beszélve arról, hogy illata is van a könyvnek. Az antik­váriumok polcairól leemelt köny­veknek más a szaga, de az sem baj, hogy elszíneződött, szakadozott a borítója, ha olyan könyvre bukka­nunk, amelyet már régen keresünk és szeretnénk, ha ott lenne könyv­tárunkban, és főként elolvasni, megtartani, megőrizni szeretnénk- mondtam, és kortyoltam söröm­ből.- No, nem mondom, hogy részben nem lenne igazad, de ti idősebbek egyszerűen gyűlölitek a számító­gépeket, féltek, sőt reszkettek tő­lük, mert újat kell tanulnotok, meg kell tanulni őket kezelni. Ilyenkor mást sem csináltok, csak nosztalgi­áztok - hangzott a ledorongoló megállapítás.- Nézd, hajói figyeltél, észrevehet­ted, hogy nem a számítógépekről beszéltem, és arról, hogy vegyük elő a szorzótáblát, esedeg a szovje­tektől - akkor még voltak - golyós számítógépeket hozassunk. A könyvről beszéltem, a mindenkori könyvről, amelyet magammal vi­hetek az ágyba, olvashatom a bu­szon, vonaton, metrón, és vihetem magammal akár a strandra is, de félrehúzódhatok a természetbe, s egy vénséges fa árnyékában is ol­vashatom. Oda pedig a számítógé­pet, a PC-t nem tudom magammal vinni... Nyilván folytattuk még a vitát, de az eltelt időszak alatt az írott anyag digitális tárolása nem sokat ment előre. Sőt úgy látom, bará­tom állítása is egy picit megingott. Éppen a szakemberek jöttek elő a tényekkel, hogy az információk di­gitális tárolása nem biztonságos. A minap olvastam egy hírt, amit a tekintélyes Newsweek c. folyóirat­ból vettek át, íme: „Hatalmas mennyiségű fontos tudományos és történelmi anyagot veszítünk el a fájlok meghibásodása és az elavu­lás miatt... A digitális táro­lórendszerek, például a lemez- meghajtók, érzékenyek a hőre, A könyvet magunkkal vihetjük az ágyba, olvashatjuk buszon, vonaton, s egy vén fa árnyékában is olvashatunk. nedvességre, oxidációra és a bár­hol előforduló mágneses mezők­re... A technika rohamos fejlődése további nehézségeket jelent azok­nak, akik digitális formában pró­bálják megőrizni az információt. Az adatok tárolására használt hardver olyan gyorsan változik, hogy a rendszerek hamar elavulttá válnak... Csak akkor van esély az információ megőrzésére, ha meg­tartunk néhány régi szalagos meg­hajtót és PC-t, azaz személyi számítógépet.”A fenti hírek halla­tán egy picit elgondolkodtam, és rájöttem, hogy nincs okom vigad­ni, mármint a könyvvásárlást ille­tően. Egyrészt a központoktól tá­vol élőknek nehéz magyar könyv­höz hozzájutni, másrészt a köny­vek ára a csillagos égig szökött fel. Véleményem szerint csökken a ve­vők száma, mert a könyv iránt át­lagosan vonzódó olvasó - ha meg­engedheti is magának - nagyon meggondolja, hogy könyvet vásá­roljon. A könyvek és könyvtárak felett nem múlt el a vihar, talán többszörösen érvényes a latin mondás: Habent sua fata libelli - A könyveknek megvan a maguk sor­sa! (nn) Nyomor szülte kamaszkaland KOVÁCS ISTVÁN K amaszkorom emléke sejlett föl bennem a minap. Hó nélküli ja­il nuár köszöntött re- mmmmm ánk, fogvacogtató hideggel. Munka, kereseti lehetőség sehol. Márpedig abban reménykedtünk, hogy hóla­pátolással némi közmunka adódik. Nem adódott! Súlyosbítva az amúgy is nyomorúságos, nehéz helyzetünket. A gazdasági válság éveiben csak fával tüzeltek a falu szegényei, gazdagjai. Erről jut eszembe: a nincstelen szegényember három­szor melegedett tőle. Először, ami­kor több kilométernyi távolságból hazacipelte - természetesen a vál­lán -, másodszor a felaprításkor; s végül, amikor a tűzhelybe került. Feltéve, ha keményfa volt, mert ha csak nyers puhafát sikerült besze­reznie, az bizony először habot eresztett, s olyan keservesen sis- tergett, hogy belesajdult tőle az ember szíve. Ebben a se gyerek-se legény kor­ban mit tehettünk télvíz idején? Kukoricacsuhéból bevásárlószaty­rokat vagy zsupszalmából hasított vesszővel szakajtókosarakat fon­tunk. Ha ezt meguntuk, előkerült a kalendárium, azt bújtuk vagy ma­gunk készítette kártyával csaptuk agyon az időt. Csakhogy a földpadlós szoba ha­mar kihűlt, s dideregni kezdtünk. - Pajtásaim! Elfogyott a tűzifa - közölte a csöppet sem vigasztaló tényállást. - Gyerünk fáért, mert elég hamar megvesz minket az is­ten hidege. Ha már fagyoskodni kell, hát legyen némi haszna is. Nem sokat teketóriáztunk. Kis fű­részt dugtam a foltos lajbi zsebébe (hol volt akkor a jó meleg télika­bát, legfeljebb csak a képzeletünk­ben, no meg a ruhaüzletben, elér­hetetlen, borsos áron). Alig há­romnegyed órányi kutyagolás után elértük a jeges vízen átnyúló A gazdasági válság éveiben csak fával tü­zeltek a falu szegé­nyei, gazdagjai. Munka, kereseti Iehetőség nem volt. mácsonyási fahidat. Ezen átsza­ladtunk, s usgyi, be az akácosba. Mind beljebb merészkedünk, kö­zel a Tölgyes-gázlóig. Itt néztünk ki tűzrevalót. Ketten a fűrészt ke­zeltük, a harmadik meg lesben állt, mert sosem lehetett tudni, hon­nan, melyik irányból jön valaki. Gyorsan legallyaztuk a fákat, váll­ra vettük, s indultunk a híd irányá­ba. De alig mentünk néhány száz métert, báránysapkás, görbebotos férfi bukkant föl a part menti gyér akácosban.- Jön a csősz! - szeppentünk meg, majd másodpercnyi késlekedés nélkül megszabadítottuk magun­kat a vállunkat nyomó tehertől, s amilyen gyorsan csak lehetett, ke­reket oldottunk, ellentétes irány­ban.-Dirr, durr... - hangzott a riasztó lövés. Mi meg loholtunk, ahogy csak erőnkből telt. Egészen a gázlóig, ahol aránylag alacsony volt a víz­állás, legfeljebb derékig érhet - latolgattuk. Tétovázásra nem volt idő. Egymás biztatása nélkül nekirontottunk a jeges víznek. Mire az üldöző lihegve a vízhez ért, már bottal üthette a nyomun­kat. Egykettőre a folyó falu felőli partján voltunk. A töltésárokba húzódva a fagyos szél elől, levet­tük csuromvizes gúnyánkat, ki­csavargattuk, majd a libabőrös testünkre erőszakoltuk, s mint a szabadjára engedett tüzes csikók, trappoltunk hazáig; azaz Jenő pajtásom otthonáig, ahol a köz­ben csontkeményre merevedett gúnya megszáradhatott a vas­kályha melegétől. Az esetet ilymódon elkendőzve já­rulhattam csak drága jó anyám szí­ne elé. Mert ha ez a kamaszos nyo­mor szülte csínytevés kitudódik, bizony akadt volna dolga a hajda­nában apám derekát szorító, jó öreg nadrágszíjnak. Archív felvétel SLOVENSKÁ SPORITELNA, a.s. dunaszerdahelyi városi kirendeltsége pályázatot ír ki a hitelfőosztály vezetői tisztségének betöltésére Feltételek: ♦ közgazdasági főiskolai végzettség ♦ 3 éves közgazdasági vagy banki gyakorlat ♦ vezetői és szervezői képességek, tapasztalatok ♦ idegen nyelvek ismerete előnyt jelent. Jelentkezését a kitöltött személyi kérdőívvel, szakmai életrajzzal és a képe­sítést igazoló okirattal a megjelenést követő 10 napon belül a következő címre kérjük: Slovenská sporitelna, a.s. MsP, Hlavná 23., 929 33 Dunajská Streda * (RGÍŐI j<tk AZ UJ SZÓ MELLÉKLETE A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 A pozsonyi Egyetemi Könyvtár (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents