Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-16 / 38. szám, szerda

Szerda, 2000. február 16. 2. évfolyam, 2. szám Ha egy fergeteges nyarat szeretnél tölteni Amerikában... A nagy kihívás Egy furcsa akció, amelyen a diákokat is komolyan kellett venni, ugyanis, fontos beosztást kaptak A „főnök" és beosztottai A drogellenes nap (Archív felvétel) NÉMETH ERIKA, VARGA MÓNIKA Nagymegyeri Keres­kedelmi Akadémiá­ban és Gimnázium­ban az elmúlt év vé­gén lezajló akadémi­ai héten diákigazga­tót és két helyettest választottak az iskola tanárai és diákjai. Tapasztalaikról, benyomásaikról az iskola két tanára faggatta őket. Mennyire volt meglepő számo­tokra, hogy az iskolánkban diák- diri-választásra kerül sor? Csicsay László - diákdiri, a gimná­zium 4. G osztályos tanulója: Nagyon. Utólag visszagondolva nem is sejtettük, hogy ilyen jó visszhangja lesz a diákok körében. Mindegyik jelölt nagy gondot for­dított a kampányra. Minden esz­közt megragadtunk (programbe­széd, diszkó, kaja...)., hogy minél több szavazatot kapjunk, mert a választó véleménye szent dolog. Ilyenkor érzi át az ember, hogy milyen lehet politikusnak lenni. Nem volt mindegy, hogy milyen kép alakul ki a diáktársakban ró­lunk. Érdekes érzés volt a másik oldalon állni. Mi tartozott a kötelességeitek közé? Csicsay László: A hét eseményei­nek megszervezése tartozott a fel­adataink közé. Pál Klaudia - pedagógiai helyet­tes, a kereskedelmi akadémia 3. B osztályos tanulója: Rám hárult a napi helyettesítés elkészítése; szerdán, a Nyitott napon társaim­mal együtt körbevezettük isko­lánkban a leendő elsősöket, akik betekinthettek az egyes tanítási órák menetébe, információt kap­hattak a felvételikkel kapcsolat­ban; a drogellenes napon begyűj­töttük a cigarettákat, helyette cu­korkát osztogattunk. Hogyan viselkedtek a „vezető­séggel szemben” a többiek? Bekó László: A diáktársak és köz­tem nem változott a viszony, to­vábbra is baráti maradt, de észre­vehető volt „a vezetőséggel” szem­beni tiszteletadás, vagyis az a fajta tisztelet, ami ezzel a poszttal jár. Csicsay László: Azt hiszem, hogy „készségesebb beosztottakat” egy főnök sem várhatott volna, min­denben együttműködtek velünk. Híre sem volt a rossz főnök-beosz­tott viszonynak. Pál Klaudia: Nagyon örültem, hogy bekerülhettem a választások­ba, ugyanis a többiek is megismer­hettek, így sokukkal baráti vi­szonyba kerültem. A nagybetűs életben ilyen ta­pasztalatok után szívesen lenné­tek, vagy éppenséggel nem szeretnétek főnökök lenni? Csicsay László: Nagyon nagy fele­lősséggel járt ez a pozíció. Ez alatt a hét alatt meggyőződhettünk, hogy a komoly munka mögött ko­moly felelősség van. Bizton állítha­tom, hogy az igazgatónő, Végh Zsuzsanna mémöknő nélkül nem lett volna zökkenőmentes ez a hét. Arra is rájöttünk, hogy nem csupa szórakozás egy iskola vezetése. Mindezek ellenére úgy hiszem, hogy szívesen lennék főnök. Pál Klaudia: Mindig is szerettem volna betekintést nyerni az igazga­tó, a tanárok munkájába, szembe­sülni a kötelességekkel, elvárások­kal. Szeretnék az életben is na­gyobb funkciót betölteni, ezért ez a hét nagyon jó próba volt szá­momra. Miben látjátok ennek a hétnek a jelentőségét? Bekó László: A hét legnagyobb je­lentősége számomra abban volt, hogy megtanultam tisztelni mások munkáját, mert legkönnyebb azt mondani, én ezt sokkal jobban megoldhattam volna. Másodsor­ban megtanultam „viselni” a he- lyettességet, még öltönyt is hord­tam, hisz az is hozzátartozik egy funkcióhoz. Először kicsit feszélye­zett, de mindent meg lehet szokni. Pál Klaudia: Szerintem ennek a hétnek a segítségével a tanár - diák közti kapcsolat szorosabbá vált. Másik előnye, hogy a diákok érdekei közvetlenül diákok által voltak képviselve. A hét mely eseménye vonzotta legjobban a diákokat? Csicsay László: Véleményem sze­rint a drogellenes nap. Nem hittük volna, hogy a diáktársak hajlan­dók az együttműködésre. Bekó László: Szerintem az elsősök avatása, ahol mindenki megmu­tathatta, hogy mire képes. Pál Klaudia: En az egész heti akciók közül a zsibvásárt díjazom. Legmeg­lepőbb a tanári stand volt, ott min­denki magánemberként kínálta a portékáját. Szerintem ez is közelebb hozta egymáshoz a tanárt és diákot. A főnöknek „kijár” egy titkárnő. A tiétek milyen volt? Bekó László: Mi kivételezett hely­zetben voltunk, mivel több titkár­nővel rendelkeztünk, akik a fel­adatokat szakszerűen látták el. Már csak egy igazi gőzölgő kávé hiányzott... Csicsay László: ... és egy filmbeli „boss” bárpultja. NAGY CSILLA A nánani Medve Lin­dával beszélgettem, aki négy nyarat töl­tött az Egyesült Álla- mmmmmm mokban, a Camp America szervezet táborában. Jelenleg csak hétvé­gekre jön haza kicsi falujába, hi­szen Budapesten tanul. 18 éves voltam, amikor először hallottam a Camp America-ról. Rövid hirdetés volt, amely így szólt: ha fiatal vagy, lelkes és egy fergeteges nyarat szereméi Ameri­kában tölteni, akkor érdeklődni a következő címen... Az első amerikai út nagy kihívás volt számomra. Megfelelek-e a kö­vetelményeknek, mennyire jó az angol nyelvtudásom. Sosem hit­tem volna magamról, hogy képes vagyok gyerekekkel bánni. Aztán először mint vezető, úszás oktató, majd életmentő nagyon gyorsan megtanultam az ottani szabályo­kat és most már élveztem is. Töb­bek között golfkocsit és motorcsó­nakot vezetek. Mindenki a tudása és tapasztalata alapján választhat­ja ki a tevékenységi körét, például sportot, zenét oktathat, lehet kar­bantartó, kertész vagy életmentő, s aki a konyhában való tartózko­dást részesíti előnyben, ott helye­zik el. Nagyon sokféle tábor van: kicsik, nagyok, fiúk, lányok, ke­resztények, zsidók, testi-szellemi fogyatékosok számára és egyéb. A munka gyakran fárasztó, de meghozza gyümölcsét. Ez egy na­gyon jó lehetőség az utazásra, tel­jesen más kultúrák megimerésére, az angol nyelvtudás tökéletesíté­sére, s rengeteg új barát szerzésé­re. A Camp America szervezetet éven­te több mint 7500 fiatalt küld ki amerikai táborokba az egész világ­ból. A szervezet biztosítja a szál­lást, ellátást, fizeti a repülőjegyet s még zsebpénzt is ad. Nekünk csak az egészségügyi biztosítást, a vízu­mot és Frankfurtig az utat kell fi­zetnünk. Tábor után, ami általában 2 hóna­pig tart, az újonnan szerzett bará­taimmal kocsit bérelünk s átutaz­zuk Amerikát. Felejthetlen élmé­nyekkel jövök haza. Minden 18-ik életévét betöltött lel­kes diáknak, aki beszéli a nyelvet, szereti a gyerekeket és nem ijed meg a munkától, ajánlom, hogy használja ki ezt a lehetőséget. Szí­vesen adok tájékoztatást a 0810/7597 090 telefonszámon. iszak-Karolina, camp Mary Atkinson. Linda az alsó sorban jobbról az el­ső (hátizsákkal) (archív felvétel) AZ ALÁBBI KÉT CIKKET AZ UDVARDI KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJÁNAK, A CSUSZARESZELÖNEK A SZERKESZTŐI KÜLDIK SZÁMOTOKRA Drog(éria)? Inkább ne! Drogellenes hét az iskolában M anapság az egyik legelterjedtebb (szórakozó)szer, a kábítószer. Egyes mmmmmmmm fiatalok számára a „drogozás” a gondtól való menekülés útja. Má­sok azért próbálják ki, hogy kielé­gítsék kíváncsiságukat. Vannak, akik a depresszió enyhíté­sére vagy egyszerűen unaloműzés­re használják. És ha már egyszer elkezdték, sokan folytatják, csu­pán az élvezet kedvéért. De miért? Nem is vesszük észre, hogy ezek használata nincs is ja­vunkra. Nemcsak a szervezetünk megy tönkre, de lelkünk világába és be­legázol. És aki egyszer rászokott, nagyon nehezen tud róla leszokni. Óvakodjunk tehát ezektől a veszé­lyes anyagoktól, amelyek egész életünket tönkretehetik! Most pedig röviden a legelter­jedtebb drogokról és hatásaik­ról: 1. A heorin fehér színű, vízben jól oldódó, kristályos por, hasonlít a porcukorhoz. íze keserű. A kevés­bé tiszta heroin barnásvörös vagy szürke színű. Főleg tűvel szúrják. Általában már két-három adag után kialakul a függőség. Ázsiában szívják többnyire : a cigarettába heroingolyócskákat tesznek, vagy szívás előtt heroinporba mártogat- ják. Szlovákiában 10 heroinfo­gyasztó közül 9 szúrja magát. Az elvonási tünetek rendkívül súlyo­sak. kéz-, ujjremegés, verejtéke­zés, depresszió tünetei jelentkez­hetnek, öngyilkosságra való haj­lam. 2. A kokaint a Dél-Ameriká- ban honos kokacser- jéből nyerik. Az ős­lakosok a cserje levelét rágva jutottak a koka­h o z . Rendsze­res haszná­lata esetén de­presszió alakulhat ki, a teljesítőképesség roha­mosan csökken. A levél szárí-- tott porát szippantják, de már egy­re többen szúrják magukat. Rászo- kás esetén nő az agresszivitás és a szexuális ingerlékenység, impo­tencia is kialakulhat. Gyorsan leso­ványodik, járása bizonytalan, arc­bőre sárgás-szürke, szeme karikás, beszéde összefüggéstelen, s mind­inkább romlanak szellemi képessé­gei is. 3. A hasist az indiai kenderből nye­rik. A hasist pipában szívják el, vagy pedig egyéb anyagokkal pl. vajjal, mézzel, édességgel fo­gyasztják el. Jelenleg többnyire dohány közé keverve pipából vagy cigarettából szívják - ezt nevez­zük marihuánának. A hasis az idegrendszert támadja meg, élvezetes hallucináció lép- / hét fel és hosszabb ideig tar­tó bódulat. Egy marihuánás ci­garetta több mint 400 kémiai ve- gyületet tartalmaz. 4. A speed olyan amfetamin-szár- mazék, amely a központi ideg- rendszer működését serkenti. A szer hatásakor megnő az önbiza­lom, a pupillák kitágulnak, erős fejfájás következik be. Hatása kb. 4-8 óra után múlik. A tiszta speed ötször olyan erős, mint a tiszta ko­kain. A szer elhagyásakor nyugta­lanság, ingerlékenység lép fel, gyakran öngyilkossági gondolatok támadnak. Van élet és remény, ezért viselj gondot életedről, ne pusztítsd magad, állj ellen ennek a kísértésnek; a drogok nem pótolják ezt a napfényt! T. Éva 3. P. skolánkban az elmúlt év végén rendezvény- sorozat vette kezdetét Drogellenes hét meg­nevezéssel. Tanára­ink ily módon is sze­retnék felhívni a diákok figyelmét arra, hogy a kábítószer és más ká­ros szerek, milyen veszélyt jelen­tenek számunkra, ha kipróbáljuk őket. Ezen a héten az iskola diákjai sok mindent megtudhattak az alkohol, a cigaretta és más kábítószerek ká­ros hatásairól. Az első nap a diá­kok munkáiból összeállított kiállí­tást tekinthették meg az érdeklő­dők, mely különféle rajzokból és tanulságos újságcikkekből állt. Másnap mi, a 3. P. és még néhány érdeklődő diák az iskolánkról, meglátogattuk a bátorkeszi Re­ménységház rehabilitációs köz­pontot, melyet egy lelkészházas­pár felügyel. Ezen a helyen a drog- és alkoholfüggő emberek kapnak még egy esélyt arra, hogy ismét be- üleszkedjenek a társadalomba és megszokott (drogmentes) életet éljenek. A találkozás az itt élőkkel és a csoportos beszélgetés alkal­mat adott arra, hogy megismerjük az ottani körülményeket. Beszél­gethettünk a gyógyulás útjára lé­pett betegekkel is. Beszélgetésünk során lehetőség nyílott arra, hogy elgondolkodjunk a probléma ko­molyságáról, hogy vajon megéri-e ilyen árat fizetni a fiatalok meg­gondolatlanságáért? ! Harmadik nap a középiskolás diá­kok verseny keretében mérhették össze tudásukat, mely Kábító­szerellenes egészséges életstílus megnevezés alatt került megren­dezésre. Ezen a versenyen iskolá­ink szlovák- és magyar anyanyelvű tanulói egyaránt részt vehettek. Az eseménydús hét a tanárok és diákok közös összejövetelével feje­ződött be, ahol mindenki elmond­hatta véleményét a rendezvényso­rozatról. Ez a hét nemcsak a fiataloknak, de az idősebbeknek is tanulságos volt. Mindenkinek a hasznára vált és ha akart, sokat tanulhatott belő­le. Elza

Next

/
Thumbnails
Contents