Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-16 / 38. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 16. KOMMENTÁR Oroszország eladó GÖRFÖL ZSUZSA Vlagyimir Putyin orosz kormányfő, ügyvezető államfő immár hiva­talosan is elnökjelölt - kezdődhet a vásár. A kommunista Gennagyij Zjuganov nyomban tévévitára hívta ki őt, de Putyin a fü­le botját se mozdította, hiszen tudja: ő a biztos befutó. Menthetet­lenül nyerni fog, mivel a csecsen háborúnak és Jelcin visszavonulá­sának köszönhetően ő lett egy személyben az új orosz hős és a ki­sebbik rossz. Ha az elmúlt vasárnap lett volna az elnökválasztás, akkor 57 száza­lékkal már az első fordulóban nyert volna. Valószínűleg március 26-án sem ér el rosszabb eredményt, hiszen Zjuganov támogatott­sága mindössze 17 százalékos, a liberális Grigorij Javlinszkij 4, a szélsőséges Vlagyimir Zsirinovszkij 2 százalékra számíthat, a többi lehetséges jelölt még ennyire sem. Meglepetéstől nem kell tartani, mert az orosz sajtó immáron elfelejtette a glasznoszty ízét: libera­lizmusa elkopott, kritikai hangvétele elerőtlenedett. Hazafias lel­kesedése viszont egyre szembetűnőbb, s főleg Csecsenföld kapcsán annyira lojális a jelenlegi politikai és katonai vezetéssel szemben, hogy az már émelyítő - külföldről nézve pedig egyszerűen érthe­tetlen. Pedig a magyarázat kézenfekvő: a glasznoszty idején az ál­lami kézben lévő médiumok bírálták a rezsimet, ma olyanok tolják Putyin szekerét, amelyek gazdái a legnagyobb pénzmágnások. Putyin csodát tett velük: nemcsak az ellenfeleket, még az ellensé­geket is összebékítette. A legjobb példa erre, hogy a két legnagyobb rivális, Csubajsz és Berezovszkij egyaránt Putyin táborát erősíti. A két Kreml-viselt oli­garcha mellé több dúsgazdag üzletember is társul, no meg a vidéki kiskirályok, a nagyhatalmú kormányzók, akik mind pénzzel, mind befolyással meg tudják támogatni Putyint, és ezt jó befektetésnek tekintik. Merthogy Putyinnak egyáltalán nincs gazdasági program­ja, a csecsének térdre kényszerítésén kívül politikai célkitűzése se nagyon, s aligha fog ezen a téren valami újat produkálni a jövő hét végére ígért választási programjában. S bár az oroszok milliói meglehetősen szegények, Oroszország va­lójában nagy és gazdag - van még min osztozkodni. Amíg az egy­szerű emberek az orosz katonák hősiességének örvendeznek, Putyin - aki kezében tartja a hírszerzést és kedvében jár a hadse­regnek - majd rendet teremt, és ebben az új liberális diktatúrában gyarapíthatják milliárdjaikat azok, akik most egy-két milliócskát befektetnek a volt kémfónökbe. Mégpedig kockázat nélkül, hiszen JEGYZET Kinek a sztrájkja? P. VONYIK ERZSÉBAT Sztrájkoltak a magyar vasuta­sok, idén immár másodszor. A januáritól eltérően most nem 60 órára, hanem kishíján 14 napra bénult meg az élet Ma­gyarországon. Pontosabban „csak” komoly fennakadások voltak, merthogy a menetrend- szerű járatok harminc százalé­ka közlekedett. Félmegoldást választottak: volt is sztrájk, meg nem is. Pedig sokan azt mondták, ha sztrájk, akkor hadd legyen sztrájk: teljesen be kellene zárni a „boltot”. Ott- jártunkkor több vasutas úgy fo­galmazott, „ez nem a mi sztráj­kunk”. Nem a vonatkísérőké, jegykezelőké, postaszállítóké meg más vasúti alkalmazotta­ké, hanem a mozdonyvezetők szakszervezeti főnökeié. Akik meglehetősen közel állnak bi­zonyos MSZP-s körökhöz. A legerősebb ellenzéki pártnak meg igazán jól jött, hogy valaki borsot tört az Orbán-kormány orra alá. A Fidesz-FKGP kor­mánykoalíció pedig nem en­gedhetett a nyomásnak. Hiszen precedens értékű lett volna, ha az állami tulajdonú MÁV Rt.- ben ráállnák a sztrájkolok által követelt 14 százalékos béreme­lésre. Mert ha így történt volna, a vasutasok példáján felbuzdul­va most a pedagógusok és az egészségügyiek is hasonló kö­veteléssel léphetnének fel. Egyébként is a Magyar Állam­vasutak átlagbérei messze nem a legalacsonyabbak Magyaror­szágon, vélik más ágazatok sokkal rosszabbul fizetett dol­gozói. Akkor meg mire volt jó az egész 329 órás munkabe­szüntetés, amely a MÁV számí­tásai szerint a sztrájk utolsó napjaiban óránként mintegy 5 millió forintos veszteséget je­lentett a társaságnak? Számta­lan megkérdezett sztrájkoló váltig állította, ók belelátnak a MÁV-főnökség kártyáiba. Mi­nél rosszabb a MÁV-nak, annál jobb nekik, a menedzsment­nek. S elégedettek akkor lesz­nek, ha a padlóra küldik a tár­saságot, majd bagóért privati­zálják maguknak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma (58238338). P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért feí el Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály: 58238327 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őizünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakda@ujszo.com TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY A napilap szerint a V4 nem egysége­sek vízumpolitikájukban. Prágának és Pozsonynak más a véleménye a szovjet utódállamok iránti korlátozá­sok bevezetéséről, mint Budapest­nek. ,A nemzeti érdekek akadályoz­zák annak a térségnek az egyesülését, amelyet Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország alkot. Ezt példázza a vízumpolitika” - írja a lap. Prága döntése, hogy néhány hóna­pon belül vízumra kötelezi Oroszor­szágot, Ukrajnát és Fehéroroszor­szágot, nagy visszhangot váltott ki Szlovákiában. A szlovák politikusok véleménye megoszlik arról, mikor és kivel szemben kell bevezetni a ví­zumkényszert. Budapest hozzáállása más, mint Prágáé. A V4 mindegyike egyedül próbálja megoldani a ví­zumpolitikát. Képtelenségük a poszt­szovjet térséghez való egységes vi­szonyulásra bizonyítja, müyen nehéz konkrét politikai tartalommal meg­tölteni az együttműködés eszméjét. Oroszország nemzetiségek lakta területei közül szinte mindegyik etnikailag, sőt gyakran vallásilag is heterogén Egyre halványuló remény Grosznij elfoglalása után jo­gos a kérdésfelvetés, hogyan tovább Csecsenföldön. Az orosz védelmi miniszter, Igor Szergejev szerint a katonaság gyorsabban ellenőrzése alá vonja majd a még csecsen fegyveresek által birtokolt dél-csecsenföldi hegyvidéki területeket, mint amilyen gyorsan Grosznijt bevette. ONDREJCSÁK RÓBERT A jelenleg csecsen ellenőrzés alatt álló körzetek elfoglalása minden bi­zonnyal nem megy majd olyan könnyen, mint ahogy azt a minisz­ter szeremé. Még ha az orosz hadse­reg elfoglalja is egész Csecsenföldet, nem biztos, hogy teljesen ellenőrzé­se alatt tudja tartani. Könnyen le­het, hogy ahhoz hasonló helyzet alakul ki, mint Napóleon spanyolor­szági vagy - hogy az oroszok számá­ra közelebbi példát említsünk - a szovjetek afganisztáni hadjárata so­rán. Akkor ugyanis a megszálló csa­patok ellenőrizték a nagyobb váro­sokat, településeket, csomóponto­kat, esetleg a közlekedési útvonala­kat, de ezeken kívül nagyon kevés hatalmuk volt. Teljes és tartós kato­nai győzelmet, a terület teljes ellen­őrzését gyakorlatilag nem érhetnek el az oroszok Csecsenföldön. A csecseneket ugyanis - Hemingway szavaival élve - legyőzni nem lehet, csak elpusztítani. Ákármennyi fegy­verest ölnek is meg az oroszok egy olyan háborúban, melyben az ellen­fél szinte minden felnőtt férfija fegy­verforgató, nem arathatnak klasz- szikus katonai győzelmet, legfeljebb a csecsen lakosságot irthatják ki. Fi­gyelembe véve, hogy Csecsenföld népessége kevesebb, mint a teljes orosz hadsereg létszáma - és az utóbbinak fegyverek nagyon széles skálája áll rendelkezésre -, ez elmé­letileg lehetséges, gyakorlatilag azonban nem. Amennyiben az oro­szok továbbra is ragaszkodnak a csecsenprobléma katonai meg­oldásához - minden jel arra mutat, hogy így lesz -, Csecsenföld állandó, fel-fellobbanó válsággóc marad. En­nek nagyon negatív hatása lesz Moszkva déli stratégiai pozícióira és gazdasági érdekeire (olajforrások, szállítási útvonalak). A katonai megoldáshoz való kizárólagos ra­gaszkodás tehát nem vezet tartós eredményre (legfeljebb látszólagos­ra és időlegesre, ez azonban megfe­lel az orosz tábornokoknak és politi­kusoknak), és hosszú távon károsít­ja Oroszország érdekeit. Egyelőre elképzelhetetlen a másik véglet, Csecsenföld függetlenségének moszkvai elismerése is. Amennyi­ben bármely orosz vezetés ezt meg­tenné, azonnal távoznia kellene a hatalomból, a közhangulat miatt. Egy ilyen lépést keményen ellenez­ne a hadsereg is, amelynek vezetése nagyon nehezen viselné el, hogy másodszor is ki kell vonulnia Csecs­Hemingway szerint a cse­cseneket nem lehet le­győzni, csak elpusztítani. nyából. Ha a csecsének függetlenek lennének, az súlyos csapást mérne a kaukázusi orosz pozíciókra és befo­lyásra is. Mindezek azonban semmi­ségnek tűnnek ahhoz képest, hogy végérvényesen megkezdődne az Orosz Federáció ellenőrizhetetlen felbomlása - amitől az egész világ retteg. Csecsenföld függetlenedése precedenst jeletene a többi önálló­sodással kacérkodó oroszországi te­rületnek, pl. Tatárföldnek. Ez etni­kai és vallási konfliktusok egész so­rozatát robbanthalja ki, hiszen Oroszország nemzetiségek lakta te­rületei közül szinte mindegyik etni- kaüag, sőt gyakran vallásilag is he­terogén. Jó példa erre a már említett Tatárföld, ahol a lakosság 48%-a ta­tár és 43%-a orosz, vagy Dagesztán a maga több mint 30 féle nemzetisé­gével és még hosszasan lehetne folytatni. Ha ez bekövetkezik, a mai Oroszország területén több tíz egy­mással harcoló állam jön létre ál­landó és stabil határok nélkül. Ez újabb potenciális konfliktusok for­rása lehet (hozzászámolva még a nemzetiségi és vallási megosztott­ságot), melyek kialakulásának eset­leges megfékezésére csak egy erős központi hatalom képes, amely el­lenőrizni tudná Eurázsia hatalmas szárazföldjének északi részét, így kitöltené a létrejött hatalmi vákuu­mot. E központ szerepét jelenleg Moszkva tölti be (geopolitikia okokból más nem is képes rá), ezért a világ vezető országai támogatják Oroszország egységét félve az eset­leges negatív fejleményektől. Ép­pen ezért - néhány elszigetelt mu­zulmán állam kivételével - Cse­csenföld a jövőben sem számíthat függetlenségének nemzetközi elis­merésére. Mindezeken túl az orosz határon bármilyen megváltoztatá­sa automatikusan felszínre hozná azokat a határproblémákat és eset­leges területi igényeket, amelyek a második világháború utáni területi elrendezésből adódhatnak. Akkor a volt Szovjetunió szinte minden irányban kiterjesztette határait a vele szomszédos országok kárára. Ha Moszkva elismerné Csecsenföld függetlenségét, területi igényekkel léphetne fel Finnország (az 1940- ben elszakított Karélia) problémás lehetne a jelenlegi kalinyingrádi körzet hovatartozása is (lengyel igény, de elméletileg fölmerülhetne a németek részéről is). Japán már 1945-től nem ismeri el a dél-kurili szigetek fölödi orosz szuverenitás és visszaköveteli a területet. Látha­tó tehát, hogy van némi igazság ab­ban, ha Oroszország szinte létkér­désként kezeli a Csecsenföld feletti szuverenitását. A két véglet - Csecsenföld teljes katonai ellenőr­zése, kizárólagos moszkvai uralom vagy függetlensége - közül egyik sem járható út. A megoldást vala­hol a kettő között kellene keresni. Csecsenföld de iure Oroszország része kell hogy maradjon. Csecsenföld de iure Oroszország része kell hogy maradjon, ebből Moszkva a már említett okok miatt nem engedhet. Gyakorlatilag azon­ban különleges státusszal egy na­gyon széles körű autonómiával rendelkező területté válhatna. A külügyek a biztonságpolitikai kér­dések és az igazságszolgáltatás Moszkva irányítása alatt maradná­nak, Csecsnyo gazdaságilag is Oroszország része lenne. A többi terület teljesen vagy legnagyobb részben a csecsének hatáskörébe tartozna. Persze így elméletben a probléma ésszerű kompromis­szumai, sőt, konszenzussal meg­oldható a gyakorlatban azonban mindkét fél többet akar, mint amennyit elérhet. Ha a felek a jövő­ben sem tudatosítják lehetőségeik korlátáit, egyre nagyobb vesztesé­gekkel lesznek kénytelenek szem­benézni, miközben egyre halvá­nyul a megegyezés reménye, és Csecsenföld egy újabb megoldat­lan és állandóan nagy áldozatokat követelő konfliktus lesz. OLVASÓI LEVÉL Miért tanultak Magyarországon? A kilencvenes évek elejétől évről évre növekedett azon felvidéki ma­gyar középiskolások száma, akik úgy határoztak, az anyaországban folytatják tanulmányaikat. így vol­tak ezzel a tanítóképző főiskolákra jelentkezők is. Miért? Az ok egysze­rű: az elmúlt évtizedekben a Nyitrai Pedagógiai Főiskola képte­len volt a magyar pedagóguskép­zést megoldani. Nagy mértékben csökkent a magyar diákok létszá­ma, a főiskola elveszítette hitelét. Ők szakmai szempontból is helye­sen döntöttek. Hol tanulhatnák meg szebben a magyar nyelvet, mint az anyaországban. Az Új Szó­ban december 7-e óta szinte hétről hétre arról olvashatunk, müyen, előre jól kiagyalt helyzet elé állítja a Nyitrai Konstantin Egyetem Akk- reditációs Bizottsága a Magyaror­szágon végzett pedagógusokat. Egyedül a „híres” Konstantin Egye­tem kompetenciájába tartozik, elis- merik-e diplomájukat. Erről Dr. Szabó Iván dékán nyüatkozott a nyitrai megbeszélésen: „Bennünket - a Konstantin Egyetem Akkre- ditációs Bizottságát - bíztak meg és jogosítottak fel, bíráljuk el és minő­sítsük az Önök diplomáját.” Valójá­ban mire is mond nemet a bizott­ság. Az érintett pedagógusok 4 éves tanítóképző főiskolát végeztek le­velező tagozaton, ami Magyaror­szágon egyenrangú a nappali kép­zéssel. A végzett pedagógusok okle­velében az áll: „Végzettsége általá­nos iskolai tanító.” Magyarorszá­gon bármelyik általános iskolában mint képesített pedagógusok tanít­hatnak. Ők ezt szeretnék tenni ide­haza. Anyanyelvükön tanítani. Eb­ben szeretnék őket megakadályoz­ni. A bizottság tudatosan szabotálja a Magyarországon végzett pedagó­gusok érvényesülését. Pedagógusa­inkat jogtalanul fokozzák le, a 9-es fizetési osztály helyett a 8-asba tar­toznak mint „nem képesített” peda­gógusok. Erkölcsüeg és anyagilag károsítva vannak. Nagyon szomorú, hogy ebben zászlóvivő Szabó Iván tanár úr. Egy „magyar”. Ő bizony­gatta a nyitrai találkozón: „Én is magyar vagyok, mint Önök”. Tisz­telt Szabó Tanár Úr! Nagyon nagy különbség van magyar és magyar között. Nem elég egyszerűen mon­dani, de termi is kell érte valamit! Ez a lehetőség az Ön számára adott. Tisztelettel kérem Önt mint a Kons­tantin Egyetem Pedagógiai Karának dékánját, kezdeményezze egy ob­jektív bizottság létrehozását, és ha­sonlítsák össze az érintett pedagó­gusok leckekönyvét a nyitrai haüga- tók indexével. Ebbe a bizottságba az egyetem hívja meg az érintett ma­gyarországi főiskolák képviselőit és a Magyar- Szlovák Oktatásügyi Ve­gyes Bizottság tagjait. A vizsgálat során bebizonyosodik, hogy a ma­gyarországi tanítóképző főiskolák 1-4-es szaka tantárgyainak tartal­ma megegyezii a Nyitrán oktatott tantárgyak tartalmával. így az intéz­mények oklevelei egyenértékűek. Kedves tanítók! Visszaemlékszem néhány ünnepélyes diplomaosztás­ra, ahol meghatódva, ám büszkén vettétek át a diplomát. Egy picit iri­gyeltelek benneteket. Én nem ad­nám vissza már megszerzett diplo­mámat! Sajnos, azokötvenen, akik kérvényezték 2 éves továbbképzé­süket, ezt teszik. Szépvölgyi Csaba Nagykapos A baloldal polgári védelmi alakulata kilépne a kormányból, hogy választói érdekében politizálhasson (TASR-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents