Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-15 / 37. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 15. TÉMA: A GREENPEACE g| Beszélgetés Llubica Trubíniovával, a szlovákiai Greenpeace-iroda vezetőjével a problémákról és a lehetőségekről Vállalnak minden kozkázatot A médiának nagy szerepe van abban, hogy a zöldekről ilyen kép alakult ki. (Somogyi Tibor felvétele) Pozsony. Gyakran látni a hír­adók tudósításaiban, ahogy a környezetvédők egy nukle­áris hulladékot szállító vo­nat elé fekszenek, megaka­dályozva továbbhaladását. Máskor saját testükkel pró­bálják megvédeni a fókákat, vagy épp egy bálnavadász­hajó fedélzetéhez láncolják magukat. A nyilvánosság el­sősorban ezek alapján alkot vélemény a Greenpeace-ről. Erről beszélgettünk Lubica Trubíniovával, a szervezet szlovákiai irodavezetőjével. INTERJÚ Mért választották a tiltakozás­nak ezt a közveüen formáját? Mi, mint polgári szervezet az or­szág és az állampolgárok érdekeit tarjuk szem előtt, és - bár csak vég­ső esetben - de céljaink élérése ér­dekében kénytelenek vagyunk ilyen radikális megoldásokhoz folyamodni. Nem tartanak attól, hogy épp el­lenkező hatást érnek el? Támo­gatás, együttérzés helyett eset­leg megbotránkozást vagy ellen­szenvet váltanak ki? Az ilyen radikális tiltakozó meg­mozdulások mindig ellentmondá­sos hatást váltanak ki az emberek­ben. Nem mindenki ért egyet a nemtetszés kifejezésének ezzel a formájával. Ezt egyszerűen el kell fogadni. Szervezetünknek gazdag tapasztalatai vannak ezen a téren. Kezdetben az emberek nagyon vegyes érzésekkel reagáltak akci­óinkra. Példa erre a mohi atom­erőmű, ahol 1994-ben egy nagy transzparenst húztunk ki az egyik hűtőtoronyra. Ez a megmozdulás rendkívül megosztotta a közvéle­ményt. Volt aki egyetértett, volt aki nem. Sajnos egyesek nagyon agresszívan reagáltak. Elfogadjuk ennek kockázatát. Sok esetben vi­szont még határozottabban és el- szántabban kellene cseleked­nünk. Természetesen nekünk sem mindegy, milyen véleményt alakí­tanak ki rólunk az emberek, an­nak örülnénk, ha többségük tá­mogatná tevékenységünket. De realisták vagyunk. A külföldi ta­pasztalatok egyébként azt mutat­ják, hogy bizonyos idő elteltével a polgárok rádöbbennek: a Green­peace bizony nem akart semmi rosszat, sőt... Egyes vélemények szerint a kör­nyezetvédők az ilyen akciókkal gyakran saját magukra akarják felhívni a figyelmet, s a termé­szet megóvása csak másodlagos. A médiának is nagy szerepe van abban, hogy a „zöldekről” ilyen kép alakult ki. A híradások többsé­ge ugyanis a szenzációkra össz­pontosít. Ha mi nem húztuk volna fel azt a bizonyos transzparenst Mohiban, akkor lehet, hogy a nyil­vánosság tudomást sem szerez a környezetszennyezésről. így vi­szont mindenkinek a tudatába vé­sődött. Az, hogy a társadalom ho­gyan viszonyul például a kömyzet- védelemhez, s általában az olyan nézetekhez, amelyeket a polgárok­nak csupán kis hányada vall, a tár­sadalom fejlettségi fokát tükrözi, amelyre nagy hatással van annak összetétele, az emberek értékrend­je. Életünkben érzésem szerint túl nagy szerephez jut például a politi­ka. Más, fontosabb dolgokról egy­szerűen elfeledkezünk - legyen az az életszínvonal csökkenése vagy a környezetvédelem. Nekünk egyet­len célunk van: a természet védel­me. Szlovákiában sajnos a hasonló polgári kezdeményzéseket nagyon lebecsülik, és lekezelően bánnak velük. Ennek következtében kevés lehetőségük nyílik a kibontakozás­ra. Céljainkat ezért nehéz valóra váltani, ezek ugyanis nem a pénz­ről szólnak. Társadalmunk pedig tudvalevőleg főleg az anyagi érté­keket részesíti előnyben. Mivel foglalkozik a szlovákiai ki- rendeltség? A mi irodánk a volt csehszlovák szervezetből vált ki két évvel ez­előtt. Azóta is csak mint kampány­iroda működünk. Ez azt jelenti, hogy minden figyelmünket az atomerőművekre, a nukleáris hul­ladék tárolása és szállítása körüli problámákra összpontosítjuk. Tá­jékoztatjuk a nyilvánosságot a ki­égett fűtőanyag veszélyeiről, a biztonságos tárolás lehetőségei­ről. De a nukleáris energiaterme­lés nemcsak ökológiai, hanem ko­moly gazdasági probléma, erre szintén fel szeretnénk hívni a fi­gyelmet. Milyen a kapcsolatuk a környező országok Greenpeace-irodáival? Nagyon szorosan együttműkö­dünk az osztrák és a német környezetvédőkkel. Ami a volt szo­cialista blokk államait illeti: csak Moszkvában, Kijevben és Prágá­ban alakult ki saját iroda. Lengye­lországban és Magyarországon je­lenleg sem működik. A kormánnyal és a politikai pár­tokkal? A kapcsolatok kialakítása és ápolá­sa a munkánkhoz tartozik. Inten­zív levelezést folytatunk elsősor­ban a kormány tagjaival, de ha a helyzet úgy kívánja, személyesen is találkozunk. Ám hangsúlyozni szeretném, hogy a Greenpeace független szervezet, nemcsak a po­litikai tömörülésektől, de a külön­böző érdekcsoportoktól, vállala­toktól sem fogadunk el anyagi tá­mogatást, illetve nem hagyjuk, hogy más módon befolyásolják a munkánkat. Nem részesítünk előnyben egy pártot sem, vala­mennyivel jó kapcsolat kialakítá­sára törekszünk. De így is akadnak olyanok, amelyek teljesen ignorál- nak bennünket. Konkrétan melyek? A jelenlegi ellenzék például egyál­talán nem mutat hajlandóságot az együttműködésre. De akkor is fi­gyelmen kívül hagytak minket, amikor még a kormányban voltak. Azt is mondhatnám, hogy náluk ez elvi kérdés. Milyen forrásokból fedezik a ki­adásokat? Mivel kormányon kívüli szervezet vagyunk, állami támogatást nem kapunk. Jórészt az állampolgárok hozzájárulásaiból, adományaiból tartjuk fenn magunkat. De tekin­tettel a jelenlegi gazdasági hely­zetre és a lakosság életszínvonalá­ra, kizárólag ebből nem sokáig maradhatnánk fenn. Abból a szempontból viszont szerencsések vagyunk, hogy a Greenpeace nem­zetközi szervezet. A mienkhez ha­sonló kis irodák egy központi pénzalapból is támogatást kaphat­nak. Nyugat-Európában - ahol a környezetvédő szervezetek jóval népszerűbbek - sokkal nagyobb összegekkel támogatják a Green- peacet is. így ezek az irodák többel tudnak hozzájárulni a központi költségvetéshez, amelyből aztán a mi irodánk is részesedik. Nem áll kapcsolatban semmilyen politikai párttal vagy tömörüléssel, kizárólag a környezetvédelemmel foglalkozik Egy világszerte elhíresült szervezet ÖSSZEÁLLÍTÁS A Greenpeace az egyik leghíresebb természetvédő szervezet. Jelenleg közel 2,5 millió tagja van a világ negyven országában. Nem áll kap­csolatban semmilyen politikai párt­tal vagy tömörüléssel, mint függet­len szervezet csak a környezetvé­delemmel foglalkozik. S bár a köz­vetlen tiltakozó akcióiról vált híres­sé, minden körülmények között az erőszakmentes tiltakozás elvét vallja. Fennállásának 25 éve alatt rengeteg Greenpeace-akció járt si­kerrel. íme néhány példa: Ne csináljatok hullámokat! 1971-ben, a Greenpeace megala­kulásának évében az amerikai kor­mány fel akarta újítani a nyilvá­nosság heves tiltakozása miatt két évvel azelőtt felfüggesztett nukle­áris kísérleteit a csendes-óceáni Amchitka szigeten. Ez újabb, még hangosabb tiltakozást váltott ki. Az emberek többek közt attól tar­tottak, hogy a robbanások földren­géseket és hatalmas szökőárakat okozhatnak, mivel a sziget épp a gyakori földrengések vonalán fek­szik. A Greenpeace aktivistái a til­takozás egy szokatlan módját vá­lasztották: béreltek egy halászbár­kát, és a helyszínre hajóztak, ahon­nan nem tágítottak. „Ne csinálja­tok hullámokat!” - állt a Greenpeace óriásplakátjain. Az amerikai kormány kénytelen volt megváltoztatni álláspontján. Egyedül a bomba ellen David McTaggart, kanadai állam­polgár még 1972-ben csatlakozott ahhoz a Greenpeace-akcióhoz, amely a francia kormány légköri atombomba-robbantásai ellen irá­nyult. McTaggart Vega nevű hajó­ján a csendes-óceáni Mururoa atollhoz ment volna, hogy ottlété­vel megakadályozza a nukleáris kísérletek folytatását. Egy francia katonai hajó azonban a Vegát útja során súlyosan megrongálta, így csupán a kísérlet elhalasztását érte el az aktivista. Egy évre rá viszont újra visszatért. Ekkor a francia tit­kosszolgálat emberei saját hajóján megtámadták és megverték. McTaggart az egyik szemére meg­vakult. De az ügy nem maradt any- nyiban: bírósághoz fordult, ahol is a Vegán készített leleplező film­szalag szolgált bizonyítékul a tör­téntekre. McTaggart három év után megnyerte a pert. 1974-ben a francia kormány beszüntette a lég­köri robbantásokat. Vér a havon A hetvenes évek derekán a Greenpeace tudomást szerzett ar­ról, hogy Kanada keleti partvidé­kén kíméletlenül vadássák a fiatal fókákat. A nyilvánosságot is sok­kolta az elejtés brutális módja: a fókabébiket, amelyeknek még meg volt a fehér bundája, egyszerűen fejbevágták egy doronggal, és mie­lőtt még a szegény pára kimúlt vol­na, megnyúzták. Ilyen módszerrel több százezer fókát öltek meg, el­sősorban a kanadai és norvég va­dászok. A zöldek, hogy megakadá­lyozzák legyilkolásukat, odakötöz­ték magukat a kölyökfókákhoz, sa­ját testi épségüket is veszélyeztet­ve. Az Európai Bizottság 1982-ben betiltotta a fókabunda és -bőr be­hozatalát az EU országaiba. Az aktivisták a tiltakoztás szokatlan formájával hívják fel magukra a fi­gyelmet. EGY KIS KRONOLÓGIA Szemet, szemet... Mi legyen vele? 1971 - A Greenpeace első szervezett megmozdulása: a környezetvédők az amerikai kormány nukleáris kísérletei ellen til­takoznak az Amchitka nevű szigeten. Elnyerik a nyilvánosság tá­mogatását. Az amerikai kormány változtat álláspontján. 1978 - A szervezet eléri, hogy leállítsák a szürke fókák mészárlását egy északi szigeten 1982 - Az Európai Bizottság betiltja a fókabőr behozatalát. 1982 - Betiltják az üzleti célból történő cethalászatot. 1983 - Tilos a tengerekbe nukleáris hulladékot dobni. 1991 - Az Antarktiszról szóló megállapodást aláíró 39 ország dönt: a déli kontinensen 50 évig tilos az ásványi anyagok kiterme­lése. 1991 - Hosszú huzavona után a német Hoechts cég leállítja a freontartalmú termékek gyártását. 1992 - Franciaország felhagy a kísérleti atombomba-robbantások­kal a Mururoa atollon. Kész végleg abbahagyni, ha a többi nagyha­talom is hajlandó erre. 1992 - A világ óceánjain tilos a hajóval törénő bálnavadászat. 1992 - A Greenpeace kijelenti: Oroszország megsérti az 1983-as tilalmat, nukleáris hulladékot ereszt a tengerbe. Moszkva, kezdeti tiltakozása után mindent bevall. 1993 - Tilos ipari hulladékot a tengerbe dobni. 1995 - Európában betiltják a klórtartalmú parfümök előállítását. 1995 - A Schell olajipari cég lemond arról, hogy tengeri olajkútját az Atlanti-óceánba süllyessze. 1995 - Határozatot hoznak: tilos a hasonló „úszó szigetek” elsüly- lyesztése Gibrartától az Antarktiszig. 1995 - Több mint 150 ország kötelezőleg aláírja az üvegházhatás kialakulását segítő gázok gyártásásának mérsékeléséről szóló szer­ződést. 1995 - A Greenpeace elismerően szól a francia Renault cég Twingójáról. Az új modell környezetbarát, fogyasztása 3,1 liter/100 km. 1996 - Kínában elkezdik a Greenfreeze elnevezésű, freonmentes technológián alapuló hűtőberendezések gyártását. 1996 - Az ENSZ közgyűlése elfogadja a nukleáris kísérletek általá­nos betiltásáról szóló megállapodást. Illusztrációs felvétel Az oldal anyagát összeállította: Baros Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents