Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-15 / 37. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 15. KOMMENTÁR Életszagú megoldást PÁKOZDI GERTRUD A munkanélküliség várható alakulásáról a legijesztőbb előrejelzések látnak napvilágot. Legutóbb Frantisek Halmes, az SDK szociáldemokrata frakciójának vezetője rukkolt elő azzal, hogy márciusban e mutató eléri az abszolút mélypontot. Akár igaza lesz, akár nem, a munkanélküliség méretei akkorák, hogy mérséklésükhöz semmiképpen sem elegendő a kimutatási módszerekben való rendteremtés. A legszegényebbek óriási tömegének helyzetén keveset segít, ha egy pontosabb kimutatást eredményező statisztikai módszernek köszönhetően kiderül: nem 20, hanem csak 16-17 százalékos a munkanélküliség. A szociális támogatásból élők száma mindaddig nem változik, míg a kormány be nem veti a már régen ígért és életszagú gyógymódot, a munkahelyteremtést. Hasznos lenne, ha az intézkedések kidolgozói az elméleten túl a gyakorlatot, a valós vállalkozói környezetet is ismernék. Az íróasztaloknál született életidegen javaslatok némelyike ugyanis fényesen bizonyítja, megfogalmazói nem veszik figyelembe a gazdasági életet jobban ismerő vállalkozók észrevételeit. így születnek olyan tervezetek, mint amilyen az Országos Munkaügyi Hivatalból került ki. Az aktív foglalkoztatási finanszírozási modell abból indul ki, hogy az a vállalkozó, aki munkanélkülit vesz fel, a munkaügyi hivataltól munkahelyteremtő támogatásként kapja meg azt az összeget, amelyet a felvett személy nem merített ki a nekijáró segélyből. A támogatás a projekt értelmében legfeljebb 27 810 korona lehetne. Nem kell különösebben rafinált észjárás, hogy a munkáltatók könnyen megtalálják e támogatási modell gyenge pontjait. A lényeg, hogy éppen azokon nem segít, akik már nem munkanélküli, hanem szociális segélyből tengődnek. A szándék szép, de nem hatékony, mert kijátszható. Messze van azoktól a nálunk még mindig hiányzó törvényes lehetőségektől, amelyek kapcsán valóban aktív foglalkoztatáspolitikáról beszélhetnénk. A könnyen kijátszható rendszer helyett munkahelyteremtésre ösztönző adókedvezményekre lenne szüksége a vállalkozói körnek, amely mindeddig vár az életképes és észrevételeit is figyelembe vevő intézkedésekre. Ha a munkanélküliség csökkentéséért folytatott küzdelemben nem épít a kormány az ezért legtöbbet tehető magánszektorra, ha nem segíti hatékonyabban a kis- és középvállalkozók tízezreit, akkor minden egyéb próbálkozása ellenére marad a már-már kezelhetetlen munkanélküliség. TÁRCA A Tisza szőkesége KÖVESDI KÁROLY „Magyarország más mérési eredményeket próbál kimutatni” - röfögi valamilyen román helyi kiskirályocska, megyei prefektus a tévében, miközben az ember döbbenten és elszoruló szívvel nézi a huszadik század legnagyobb európai természeti katasztrófáját. A bunkóság, a gazemberség ezredvégi kirakatát. Nem elfoguladanul, hiszen a víz . szerelmese. Amit a Tiszával művelt a bizánci rablógazdálkodás, azt nem lehet mentegetni. Minimum kormányszinten kijárt volna a bocsánatkérés, az együttműködés felkínálása a károk enyhítésére, ha lehet egyáltalán bármit is enyhíteni, hiszen megölték Magyarország legszebb, leggazdagabb folyóját. Talán egy generációnyi időre, bizonyos tekintetben örökre. Mert talán nőhetnek még egyszer harminc- negyven kilós busák a Tiszában. Tízküós süllők, pontyok, férfikamyi kecsegék, mámák. Talán, valamikor. Egyszer. Majd ha az egész ökoszisztéma helyreáll, a növényzettől a mikoorganizmusokig. A planktonoktól az óriásharcsákig. Ha lesz mitől helyreállnia. Ha az okos természet valamilyen csoda folytán képes lesz helyrehozni azt, amit az élővüág legnagyobb állata, az ember elkövetett. Csak ezt az undorító, felháborító magyarázkodást ne kéne hallani! Ezt az arroganciát. Vagy legalább a magyar kormánynak lenne annyi esze, hogy nemzetközi megfigyelőket hív, ítéljék meg ők, mi történt a Tiszával. Bár félő, a Tiszán már a bűnök tisztázása nem segít. A halászon sem, aki elfordul a kamera elől, szégyellve a férfikönnyet. Ez volt az élete, a kenyere. A jövője. Korosodva zsugorodnak az ember álmai. De az a legszebb, legdédelgetettebb, hogy legalább egyszer lejusson a Tiszára harcsázni, igazi volt és elérhető. Mostanáig. Valahol Szeged környékén halászlevet főzni a parton. Igazi, hamisítadan nyurgapontyot fogni. Ülni a füzek alatt, mélázni Petőfin, látni a tiszavirágzást, amikor forr a víz az önfeledt halaktól. Ebben az életben már aligha. Vagy talán mégis? Gyermekkoromtól fogva, három évtizeden keresztül néztem a Sajót, hogyan szállítja a fekete lúg tonnáit Magyarországra a szocialista Csehszlovákiából. Tíz éve a zavaros habarék helyett tiszta víz folyik a mederben. Hallani, itt-ott most már fognak benne paducot, elvétve nagyobb csukát. Tíz év után. Pedig az nem cián volt, „csak” ipari lúg. A kettő közt a szomorú párhuzamot az a bizonyos szomszéd kecskéje jelenti. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály: 58238327 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wwWfUjszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Inkább bekapom a horgot, mielőtt ideér a cián. {Peter Gossányi karikatúrája) Az MKP-tábor izmosodása csattanós válasz lehetne az extrémizmussal vádaskodóknak Kezdeményező politika Igazi olvasói csemegeként tálalja a média az egyre szaporodó közvélemény-kutató ügynökségek munkáját. A kezdetben kétkedve fogadott eredményeket főleg az 1994-es választások után kezdték igazán komolyan venni, mind politikusaink, mind a közvélemény. JARÁBIK BALÁZS Az akkori magyarországi választás eredménye ugyanis „lemásolta”, s egyben igazolta az előzetes közvélemény-kutatásokat. Inkább természetes, mint meglepő, hogy az elemzők a szenzációgyanús eredményekkel foglalkoznak: Fico szárnyalása, illetve a baloldal és az „egyetértők” mélyrepülése között az ok-okozati viszony egyértelmű. Egyvalamiről viszont úgy látszik- megfeledkeztek az újságírók. Az MKP-nak mért 12,4 százalék nemcsak jócskán meghaladja a választáson elért 9,1 százalékos eredményt, s még akkor is, ha a lehetséges hibaszázalékot figyelembe vesszük. Követve az év elejetői eltelt politikai eseményeket, ennek két oka lehet: 1. az MKP politikai offenzí- vát nyitott, 2. a választók kiábrándultsága. Ha visszatekintünk az MKP-Koncos vitára, az elmúlt hetekben minden eddiginél - fogalmazzunk így - izgalmasabb volt. Tárgyalás, vádaskodás, sajtótámadások, majd Mészáros Viktor-Győző visszahívása követték egymást gyors egymás utánban. Ráadásul Koncos tevékenysége nem etnikai, kisebbségi téma, vagyis a magyar politikusok a legjobb úton haladnak afelé, hogy valóban bizonyítsák az általuk régóta hangoztatott kitételt: a párt foglakozik, sőt válasza is van a szlovák társadalom problémáira. Még izgalmasabb, s a szlovák választók szélesebb rétege számára fontos téma az alkotmánymódosítás kérdése. Pár hete Bugár Béla leszögezte: csak az Alkotmány preambulumának polgári módosításával együtt hajlandók tárgyalni erről a kérdésről. (A Szlovák Alkotmány így kezdődik: Mi, a szlovák nemzet...). Ezzel a nyilatkozattal azonban alighanem kiengedte a szellemet a palackból. Talán az egész szlovák polgári-demokratikus jobboldal próbája leSzinte csak a magyaroknak nincs semmilyen korrupciós ügyük. hét ez a kérdés, hiszen önmaguk ideológiáját cáfolnák derék szlovák demokratáink, amenyiben még az MKP által javasolt „Mi, a Szlovák Köztársaság polgárai...” tételt sem tudnák elfogadni. Bizonyára nem véletlen, hogy politikáját éppen a polgári értékekre alapozó Demokrata Párt sietett csatlakozni az MKP véleményéhez. Ezzel tulajdonképpen nem tett mást, mint jelezte, a nem éppen a nyugati liberális demokrácia szellemében fogant preambulum megváltoztatása éppúgy érdekli a szlovák, mint a magyar nemzetiségű választót. A Demokrata Pártban is alighanem rájöttek, az MKP ezzel a témával képes megszólítani a demokratikus érzelmű választókat is. Ráadásuk szinte csak a magyaroknak nincs semmiféle korrupciós ügyük, ami kiváló ajánlólevél a botrányoktól meg- csömörlött (szlovák) választónak. A több, mint 12 százalék mutathatja azt is, hogy az a hozzávetőleg 60 000 ezer magyar, amely a legutóbbi választáson nem az MKP-ra adta voksát, immár hajlik arra, hogy magyar politikusokat válasszon. De méginkább jelzi azt, hogy egyre több szlovák nem etnikai, hanem valóban politikai kategóriákban gondolkodik. Azért továbbra is veszélyes az a fajta „szimbiózis”, amelyet Peter Tóth, a SME kommentátora említ. A közvélemény-kutatások eredményét vizsgálva azt írta, csak három párt választótábora stabil: a HZDS-é, az SNS-é és az MKP-é. Ami fontos, a fiatal újságíróval nézetem szerint nem politikai jólne- veltsége nem mondatta ki, hogy három „extrém” pártól van szó, mert ő nem is gondolja ezt. Persze vannak ilyen vélemények is, melyekre az igazán csattanós válasz az MKP növekvő támogatottsága lenne. Amennyiben az of- fenzívát az MKP politikusai sikeresen befejezik, nem várják meg, hogy a téma „találja meg” őket, hanem a továbbiakban kezdeményező féllé válnak a szlovák belpolitikában, akkor megtalálják az utat a többi potenciális választók felé. A szerző a New York-i Columbia Egyetem ösztöndíjasa Hol lesz az Európai Unió végleges határa? - kérdezi a belga lap azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió ma újabb hat tagállammal kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat. A lap emlékeztetett arra, hogy jelenleg a kelet- és középeurópai államok közül tíz, a mediterrán országok közül két állam már a csatlakozási tárgyalások küszöbén áll az unióval. De immár Törökország is tagjelölt, egyes EU-államok javasolják, hogy a bővítési folyamatot terjesszék ki más Földközi-tenger menti államokra, s Oroszországtól a Kaukázusig számos állam gondol arra, hogy idővel az EU tagja lesz. Márpedig az EU-t már a tizenkét jelenlegi tárgyalóval bővülve is az együttműködés nehezedése fenyegeti, hiszen például csúcsértekezleteken alig jut majd ideje egy-egy tagország képviselőjének az érdemi vitára. Egy másik belga lap, a De Standaard ennek kapcsán azt számolta ki, hogy a jelenlegi rendszer változatlanul hagyásával milyen intézményes kvóták jutnának az belépőkre. Az új belépők közül egyedül Lengyelország rendelkezne két főbiztossal, minden más új tagállam eggyel. Magyarországnak 25 európai parlamenti képviselő jutna - a legnagyobb EU- államnak, Németországnak 99 van, a legkisebb Luxemburgnak 6 -, miközben a parlament mai 626- os összlétszáma 963 főre nőne. A miniszteri ülések szavazásain például a magyar küldöttség igenje összesen 5 igent érne - jelenleg a legnagyobb szavazati súllyal, tízessel, Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britan- nia rendelkezik, a legkisebbel, kettessel pedig Luxemburg. Ezek a számok azonban nyilvánvalóan változnak, hiszen az EU kormányközi konferenciájának célja éppen a jelenlegi intézményes rendszer felülvizsgálata. JHE WALL STREET JOURNAL EUROPE A belgiumban megjelenő lap azt írja, hogy az EU-ba törekvő fiatal közép-európai demokráciák kényes politikai egyensúlymutatványt végeznek az osztrák kérdésben. A magyarok például el akarják kerülni kapcsolataik megromlását az EU-val, de Ausztria fontos kereskedelmi partnerük. Orbán Viktor miniszterelnök kormánya kezdetben kiváró álláspontra helyezkedett, előbb látni akarja az új osztrák kormány programját. A magyar pártok magatartását áttekintve az amerikai lap úgy látja, hogy az MDF Ausztria hagyományos kormányzó pártjait hibáztatja a szélsőjobboldal előretörése miatt, a MIÉP üdvözölte a Szabadságpárt kormányra kerülését, a leghangosabb bírálatot pedig az ellenzéki MSZP és SZDSZ fejezte ki. A WSJE szerint népszerűségének csökkenésével Orbán Viktornak nem sok más választása marad, mint hogy a politikai színkép jobboldalának távolabbi részén keres támogatást. OLVASÓI LEVÉL Nagyot fordult a világ Alig vagyunk néhányan, akik még emlékszünk városkánk, Szepsi egykori rendőrére, Keszy bácsira. Úgy él emlékezetünkben, mint helytálló, hivatását becsületesen teljesítő egyén. A pontos és lelkiismeretes munka elvégzéséhez megvoltak a veleszületett adottságai, de a helyi viszonyoknak is szerepük volt személyiségének kialakításában, abban, hogy feladatát tökéletesen ellátta. Kis városunkban hosszú éveken, évtizedeken át egyedül végezte munkáját. Fegyvere a gumibot volt, de inkább csak jelképes, használatára ritkán került sor. Szolgálatát még a boldog békeidőkben kezdte, s akkor sem mozdították el, amikor városunk más államhoz tartozott. Bizonyára megkönnyítette ezt városunk akkori nemzetiségi összetétele, a csaknem színtiszta magyarság. Abban az időben itt mindenki szinte mindenkit ismert. Az életszemléletet, az erkölcsöt az évszázadokon át kialakult felfogás szabályozta, aminek megszegése törvénybe ütközőnek számított. A háború után felfordult világban még egyszer láttam ót. Egy öreg bácsival beszélgetett, aki szintén jól benne volt a korban, nyolcvanon felül lehetett. Azt kérdezte Keszy bácsitól: Tudja-e barátom, mikor örül az öregember? S Keszy bácsi megfelelt: amikor magától öregebbet lát. S elárulta, kilenc- venegy éves. Még akkor is sötétkék uniformisában volt, derekán a gumibottal, mely szinte oldalra húzta. Azóta nagyon megváltozott a világ, kis városunkban is nagy átalakulás történt. Lakossága erősen felduzzadt, sok idegen telepedett le. Többnyire más nyelvűek, más szokásokat, életszemléletet, erkölcsi felfogást hoztak magukkal. Még inkább elmondható ez a cigányokról, akiket a város pereméről a városba költöztettek be. Az őslakos magyarok szokásai, hagyományőrző szerepük erősen felhígult vagy megszűnt, domináns szerepük már nincs. Az idegen elemekkel a káros civilizációs termékek is beszivárogtak. Mindez szükségessé teszi a helyi lakosság nyugalmának, biztonságának fokozott védelmét. Napjainkban már tizenkét városi rendőrünk van. Mégis gyakran érezzük úgy, ez a jól felszerelt, feladatát tökéletesen végző rendőrállomány is kevés. Nosztalgiával gondolok városunkra, amikor a mozgalmas nappalok után ráborult az éjszaka csendje, amikor a sötétséget csak néhány útszéli lámpának a fénye törte meg. Olyan ez a mai szomorú valóságban, mint egy vágyálom. Demeter Ferenc Szepsi
