Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-10 / 33. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 10. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Komáromi Lapok 1897. február 6-i számából Személyi hír Majláth Gusztáv gróf, komáromi h. plébánost ó felsége erdélyi s. püspökké utódlási joggal, f. évi jan. hó 28-án kelt legmagasabb kéziratában kinevezte. Az új püspököt ma egy hete városunk előkelőségei és több testület melegen üdvözölte, este pedig a 12-ik gyalogezred zenekara adott tiszteletére szerenádot. Fogadja Ő méltósága a sajtó részéről is a legőszintébb üdvözletünket. A polgári kör bálja Oly fényesen sikerült mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben, hogy a műkedvelők bemutatkozása óta nem láttunk zsúfoltabb és festőibb közönséget egybegyűlve. Meg kell adni, hogy a rendezőség nemcsak a reklámhoz értett, hanem a terem pazar díszítéséhez is. Nérei nagyterme annyira szűknek bizonyult, hogy éjfél előtt a táncz csak markí- rozás volt, s inkább heringes hordót mutatott a szorongásig megtelt bálterem. Meg se tudnánk mondani, hogy a négyest a kolosszális két nagy kolonban hány pár tánczolta, csak azt tudjuk, hogy a fesztelen jókedv fent és lent kivirradtig hullámzásban ringatta a ritka szép közönséget. Igazán jól esett ezt ^z erős polgári publicumot együtt látni, eltekintve a politikai firmától. Őszintén üdvözöljük új körünket fényes bevonulása alkalmából. Hölgyek oly nagy számban voltak jelen, hogy a névsort helyszűke miatt nem közölhetjük. A valódi és a hamis Zacherl A bécsi törvényszék a minap érdekes védjegy-pört tárgyalt. A három vádlott avégből egyesült, hogy a Zacherl-féle híres rovarpomak hamis gyártmányokkal konkurencziát csináljon. Minthogy közülük az egyiket véletlenül szintén Zacherlnek hívják, ők is e népszerű néven bocsátották forgalomba gyártmányukat. A törvényszék mind a három vádlottat vétkesnek mondta ki, közülük kettőt két hónapi és egyet egy hónapi börtönre ítélt, azonkívül az összes költségek megfizetésében elmarasztalta őket. A megokolásban a törvényszék súlyosító körülménynek vette, hogy a hamisítók még az igazi Zacherl gyártmányok védjegyét is utánozták és a közönséget tévedésbe ejtették. Lámpatolvaj Vasárnap virradóra ismeretlen tettes a Mester-utcza sarkán lévő utczai lámpást ellopta, az üvegrészeit a gombai soron megtalálták, azonban sem a lámpást, sem tettesét nem sikerült kézrekeríteni. Komárom foghúzói Komárom sz. kir. város rkapitányi hivatala ezennel közhírré teszi, hogy ezen szab. kir. város területén foghúzást az erre képesített orvosokon kívül csakis azon borbélymesterek jogosultak teljesíteni, akik erre vonatkozólag régebbi időből az egészségügyi hatóságok által engedéllyel vannak ellátva. Midőn tehát erről a közönséget saját érdekében is, nehogy hozzá nem értők kezébe kerüljön, hirdet- ményileg értesítjük, jelezzük, hogy a foghúzáshoz való jogosultságukat a kapitányi hivatalnál csakis Piszár Károly és Szenczy János igazolták, így a többi netán foghúzással foglalkozó borbélyok jövőre mint kuruzslók fognak büntettetni. Főkapitányunk figyelmébe Újabban lábra kapott az a rendetlen szokás, hogy egyes üzlettulajdonosok, különösen a sötét esti órákban különböző edények gyanús és nem gyanús tartalmát a boltajtóból az utczára kilögygyentik és gyakran megesik, hogy a járókelők egyikét vagy másikát végig öntik, e sorok írója e napokban részesült azon szerencsében, hogy egyik kereskedő, hála Isten csak vízzel, öntötte végig, de mikor ezt elmondotta, rögtön akadt egy hasonlóan megtisztelt nő, aki arról panaszkodott, hogy őt múltkor tisztelték meg úgy, hogy egy óra kellett, míg kitudott mosakodni. Ezúttal neveket nem említünk, de erélyes főkapitányunktól szigorú intézkedést kérünk. Válogatta: Kamoncza Márta Az évek súlya alatt (Archív felvétel) Értesítette galántai járási tűzszerészeket Veszélyforrás KOVÁCS ISTVÁN A háború utáni földosztáskor a Kis-Duna bal partján elterülő, Popper milli- ■■■■■■ omos tulajdonába tartozó földterületet is felosztották. Engem az igazi szerencse elkerült, mert olyan táblacsücsköt kaptam -, melyet a Hattyas erdő belső sarka és a Pá- hó-part határolt. Ugyanis, ezt a táblacsücsköt jócskán össze-visz- sza taposta egy rajta tanyázó tüzérüteg, amelynek, a front közeledtével sürgős lehetett a mehetnékje, mert a szerte hagyott éles ágyúlövedékeket (mintegy 70-75 cm hosszúságúa- kat) nekem kellett összehalmozni, egy egy méter széles és kicsit hosszabb gödörbe, egymás fölé rakni majd betemetni olyan vastag földréteggel, hogy a művelés folytán az ekevas ne sértse semmiképp se... Az immár Nádszeg község kataszterébe tartozó táblacsücskéről csupán egy termést takarítottam be, mert a következő évben már a helyi közös gazdaság vette birtokába, mely táblán jobbára zöldségféléket termesztett. Ez idő alatt semmi baj nem történt. Mindamellett, bár megkésve, a veszélyforrásról a községi hivatalt értesítettem, de visszajelzést a mai napig nem kaptam. Mivel pozsonyi lakos vagyok már több évtizede, a tábla jövőbeni sorsa nem hagyott nyugodni, arra gondoltam, hogy tulajdoncsere, földosztás később is bekövetkezhet. Balsejtelmem beigazolódott; egy telefonbeszélgetés során említettem az ügyet, s a legnagyobb meglepetésemre közölte az illető, hogy azt a területet (a Páhó-partit) újfent felparcellázták. A földem új tulajdonosa éppenséggel nem is tudja milyen veszélyforrás rejtezik a tábla mélyén. Ezért fordultam az illetékes galántai járási tűzszerészekhez, hogy a helyi községi hivatal illetékeseivel szorosan együttműködve - és a szóban forgó terepet is jól ismerve -, a veszélyforrást felderítsék, majd a tűzszerészek megsemmisítsék. Sajnos, több éve tartó betegségem a helyszínen való részvételt, a személyes segítségnyújtást nem teszi lehetővé, ezést a fölösleges keresgélés-kutatás elkerülése végett aránylag jól behatárolt helyrajzot készítettem, melyet meg- küldtem postán a községi hivatalnak. A fémkeresővel ekkora tömegű fém felderítése nem okozhat különösebb nehézséget. FELHÍVÁS Mondák, regék, históriák... Biztosan sokan vannak olvasóink között olyanok, akik egy-egy régi épülethez, kolostorhoz, szökókúthoz, várromhoz, kastélyhoz, hídhoz, bástyához, toronyhoz vagy egyéb építményhez fűződő régi mondát, elbeszélést, történetet, históriát ismernek. Szeretnénk, ha megosztanák velünk is az ilyen módon szájhagyományban élő misztikus, meseszerű történetet és ezzel is segítenének, hogy az utókor számára is fennmaradjon a konkrét helyekhez fűződő mendemonda. Örülnénk, ha a leírt történetet az építmény fényképével is illusztrálni tudnák, így az arrafelé látogató turista emlékezetében is jobban rögződne a történet. Elbeszéléseiket küldjék el szerkesztőségünk címére: Új Szó, Prievozská 14/A, P.O.Box 49, 824 88 Bratislava 26. A borítékra ne felejtsék el felírni: RÉGIÓINK - Mondák, regék, históriák... Történetek a régmúlt időkből Egy ember életében sok maradandót alkot, tudomány, kincs, nagy gyakorlat birtokába jut. Egy-egy érdekes élettörténetet vagy akár nyúlfarknyi történetet néha egész nemzedékek emlegetnek, apáról, fiúra száll az,Emikor nagyapád a háború alatt...” kezdetű családi monda. Sajnos, egyre ritkábban, egyre kevesebbet foglalkozunk egymással, az idősekkel, akiknek szükségük volna egy kis figyelemre. Pedig néha csak az kellene, hogy őket is meghallgassa valaki, hogy érezhessék, éveik súlya nem hiába nyomja vállukat. A gyerekek, az unokák, a dédunokák rohannak az iskolába, a munkába, vállalkoznak, bedolgoznak, vagy éppen külföldön üdülnek, így talán soha nem is hallottak arról, milyen volt régen az élet. Szeretnénk, ha jelentkeznének, megírnák életük történetét azok, akik megélték a háborúkat, a fellendülést, akik még emlékeznek arra, milyen volt vidékeinken és városainkban az élet akkor, amikor még nem találták fel a televíziót, a mosógépet, amikor az emberek nehezebben szerezték meg a mindennapi kenyeret, mégis több idejük maradt figyelni egymásra, amikor nemzedékek éltek egy fedél alatt békében. Talán régen elfelejtettnek hitt történetek jutnak Olvasóink eszébe, talán a ma emberének is segíteni tudnak példájukkal! Történeteiket; tapasztalataikat írják meg, és küldjék el szerkesztőségünk címére: Új Szó, Prievozská 14/A, P.O.Box 49,824 88 Bratislava 26. A borítékra ne felejtsék el felírni: RÉGIÓINK- Történetek a régmúlt időkből. RÉGMÚLT IDŐK TÖRTÉNETEI Anyám a kontyát adta az életünkért A fénykép Kőhídgyarmaton készült, a hölgy neve Klimó Juliska néni, született Mátyás, a gyerekek a testvérei gyerekei. Az ölében a legkisebb Juhász Imre, a fehér szoknyás kislány Mátyás Mariska. A sötétkék szoknyás kisfiú Juhász Gyula, a nadrágtartós fiú Pásztor László és az ötödik fiú Mátyás Lajos. JUHÁSZ IRÉN elhívásukra írok a múltból egy történetet amely a mai napig megmaradt az emlékezetemben. Küldök egy féltve őrzött fényképet is abból az időből, amikor még a kisfiúk is szoknyában jártak. A fénykép jobb oldalán elöl sötétkék szoknyában fehér gallérral a férjem, Juhász Gyula van, 1936-ban, kétéves korában. Egy Ipoly menti faluban, Ipolyszakálloson születtem a háború alatt kislány voltam, de jól emlékszem a történtekre. Állt a háború, a nagyszüleimnél laktunk, édesapám katona volt. A kertben egy úgynevezett bunkert készítettek a nagyszülők, hogy szükség esetén oda meneküljünk. Egyik nap a nagymamám és az édesanyám a kertben tilolták a kendert, engem bent hagytak a házban, hogy ringassam a bölcsőt, amelyben ott szunyókált a kis- öcsém pólyában. Egyszer csak nagy robajjal jöttek a repülők és bombáztak. Emlékszem, én nagyon féltem a nagy robajra a kis- öcsém is sírni kezdett, én meg olyan hevesen ringattam a bölcsőt, hogy fölborítottam. A nagymamám ijedtében bement a bunkerba, de édesanyámnak eszébe jutott, hogy mi a házban vagyunk, és szaladni akart értünk, hogy minket is bevigyen a bunkerba. Ä lugason kellett volna átbújnia, de mivel azon szögesdrót volt kihúzva, a sietségben nem figyelt és beleakadt a haja. Szegény addig rángatta a haját, amíg az egész kontyát leszakította. A haja a dróton maradt, de minket sikerült megmentenie! Amikor a harcok egy kissé alábbhagytak, kiköltöztünk a pincékbe: nagyapámnak volt egy igen nagy és erős pincéje, amelyben több család is menedéket talált. A felnőttek végigterítették a pincét szalmával. Azon aludtak gyerekek, felnőttek egymás mellett. Arra is emlékszem, hogy a pincébe gyakran járt egy orosz katona és olyankor har- monikázott, és dalolgatott nekünk. Engem is megtanított egy orosz dalocskára, amit még ma is tudok. Aztán egy idő után visszamentünk a faluba. A katonák között volt két orosz bárisnya, Olga és Verka. Mindig magukkal hurcoltak, szép ruhácskákat varrtak nekem. Anyukám meg mindig aggódott, hogy egyszer ellopnak, de ők csak báboztak velem, nem voltak rossz lányok. A háború végeztével édesapám is szerencsésen hazatért, megkezdték a háború okozta károk helyre- állítását. Lassan elkezdődött az élet. Nagymamám éjjel-nappal a kenderrel dolgozott, tilolt, font, szőtt. Nagyapám kosárfonással foglalatoskodott, meg mindenfélét javítgatott a falusiaknak. Akkor még nem volt mosógép, legtöbb helyen fahamuval mostak, aki meg megtehette odahaza főzött szappant és azzal mosott. A nagyobb darab ruhaneműt az Ipoly- ra hordták kimosni. Mosószék és mosófa segítségével mostak az asszonyok. A hűtőt pedig a kút helyettesítette, kandliba tették az ételt és kötélen leeresztették a kútba. Rádió nem volt, a tévének meg még híre sem volt. Világítani petróleumlámpával és gyertyával világítottunk. Az iskola egy öreg parasztházban volt. Az egyik helyiségben folyt a tanítás a fal másik oldalán meg bőgtek a tehenek. De aztán lassan megindult a fejlődés a petróleum- lámpát felváltotta a villany, a televízió is eljött a faluba, bár először csak egy családnak volt. Az egész falu népe oda járt nézni. Olyanok voltunk, akár egy nagy család. Főképp télen, amikor jobban ráért mindenki. Rengeteget nevettünk, szórakoztunk, meséltünk, színdarabot játszottunk, nótaesteket, műsoros esteket rendeztünk, ott volt az egész falu apraja-nagyja - mindig együtt. Annak ellenére, hogy sokkal szegényebben éltünk, mégis nyugodtabban, vidámabban teltek a napok. Most már minden másképp van. Majdnem mindenkinek megvan mindene: rádió, tévé nem hiányzik talán egy házból sem, a jó meleg szobából ki sem akaródzik menni. Elzárkózunk az emberek elől már nem járunk ösz- sze este beszélgetni, sem tollat fosztani. A tévé mindent a házhoz hoz, főleg a sok reklámot. j VJ V;) Ó 1 1 V ] < AZÚJKÓMELLÉKUmE A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt,, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310
