Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-10 / 33. szám, csütörtök

Csütörtök, 2000. február 10. 3. évfolyam, 5. szám Az érsekség kiemelt figyelmet szentelt a mezőgazdasági községre, fokozatosan mintagazdaságot hozott létre Egy amerikai professzor segített a galéria elkészítésében Egy község merész tervei tak partjain főleg nyárfákat és fü­zeseket találunk. Sok kétéltű és vizimadár él itt. A Haraszt nevű majorban a néhai kúria parkjában nő a védett molyhostölgy (Quer- cus pubescens), és a nyárfalevelű platánfa (Platonns orientalis). Ebből is látni, hogy a község hatá­ra rendkívül fontos régészeti lelő­hely. A község történetét (1312- től egészen 1948-ig) egy kiállítá­son mutatták be, felhasználva az eredeti kutatások fényképeit. Ami a község jelenét illeti, sok problé­mát okoz a három major, hiszen az állami gazdaság megszűnésével az ott élők és dolgozók munkanélkü­liekké váltak, így megélhetésük nagyon keserves. Az állami birtok a transzformáció után Bajcprodukt néven ugyan még működik, de csak 120 embert al­kalmaz. A kft. vezetésével próbálja megoldani a problémákat. Az öregotthont a község ingatlanadó helyett kapta, itt 28 idős embert gondoznak, de ennek az üzemelte­tése is nagyon sok gondot okoz. „Míg 1998-ban 550 ezer korona, addig 1999-ben csak 130 ezer ko­rona támogatást kaptunk, ami nagy különbség. Mivel a község földrajzi fekvésénél fogva, két vá­ros között fekszik, sokan kihasz­nálják és a városokon keresnek munkát, esetleg oda is költöznek, és így kezd elöregedni a falu. Ezért úgy határoztunk, hogy fokozato­san felépítünk 70 családi házat, lennének is érdeklődők, de előtte meg kell oldanunk a kimért terület infrastruktúráját, ami 18 millió ko­ronába kerül. Többféle variáción gondolkodtunk, bízom abban, hogy az első családok rövid időn belül megkezdhetik az építkezést. Mivel a községünket egy nemzet­közi főút szeli át, tavasszal mind­két oldalon virágokat fogunk kiül­tetni, hogy az áthaladók, gyönyör­ködjenek a községünkben. Január­tól működik a kábeltévé is. Tovább folytatjuk az úthálózat karbantar­tását és az orvosi rendelőt szeret­nénk rendbe hozni, hogy az idős embereknek ne kelljen minden ki­sebb betegséggel a városba utazni. Ezt a célt fogja szolgálni a Szlovák Takarékpénztár fiókjának a meg­nyitása is. Szeretnénk minél több szolgáltatást a községbe hozni, hogy a polgárok minél kényelme­sebben éljenek. Gáz és vezetékes ivóvíz van a községben. Mivel a kultúrház nem a község tulajdoná­ban van, nem tudjuk megoldani, hogy a lakóink részére színvonalas kultúrműsort szervezzünk, mert egyszerűen nincs hol. Szereténk több munkalehetőséget teremteni a községben, hogy lete­lepedésre csábítsuk az innen el­származottakat. Jó lenne, ha a jö­vőben növekedne a falunk lakói­nak száma, vissza kell hódítanunk a fiatalokat, meggyőzve őket arról, hogy mi a városnál jobb feltétele­ket kínálunk számukra. Szeretnénk az érseki hagyomá­nyokra építeni, és növelni a turis­taforgalmat. - fejezte be a község polgármestere. A tavalyi gyermeknap Csapó Ferenc, mérnök, polgár- mester Az I. és a II. világháború áldozatainak emlékműve az új bevásárlóközpontot, 1985- ben megnyílt az óvoda új épülete, a posta új épületet kapott, 1995- ben adták át az új iskolát. 1999 -ig a község csaknem teljesen az álla­mi birtok termeléséből élt. A köz­séghez három település (tanya) is tartozik, mégpedig Farkasd, ahol ma 115-en élnek, (mára a legtöbb gazdasági épületet lebontották), Haraszt, itt 117-en laknak, a tele­pülés több területe üres, és pusztu­lás fenyegeti őket. Ellető, ahol már csak 58-an élnek, régen itt volt az intéző lakása, iskola és a cselédek lakásai. Ez is az előbbi kettő sorsá­ra jutott. Az állami birtok megala­kulása után sokan költöztek ezekbe a majorokba, a ha­talmas pusztulás, az állami gazdaság megszűnése után alakult ki. Kár ér­tük, hiszen ezeken a településeken nagyon sok, érté­kes műemlék jelle­gű épület találha­tó. Pl. Farkasdi ma­jorban van egy kú­ria, ami az érseki major intézőjének lakása volt. A mö­götte elterülő ter­jedelmes parkot - sajnos - benőtte a gyom. Ellető ma­jorban áll egy ha­rangláb, faszerke­zetes, zsindelyes sátortetővel. A ha­rangláb mögött ta­lálható a lourdes-i barlang, a kőből készült építmény­ben a Lourdes-i Szűz Mária szobra áll. A Haraszt majorságban van egy víztorony. A községben és az egyes gazdasági udvarokban meg­maradtak a mezőgazdasági mun­kások földszintes nyereg- vagy kontyolttetős házai. A két-három- teres lakások egymás után sora­koznak, és önálló bejáratuk van. Mára a legtöbb ilyen házat a köz­ségben korszerűsítették és átépí­tették. A falu határában találjuk Szlová­kia egyik legnagyobb kiterjedésű fácánosát. Érdekes terület a Perbetei patak bajcsi része is. A pa­MIRIÁK FERENC 1188 lakosú Bajcs község a Duna menti sík­ságon, Komá­romtól 22 kilo­méterre fekszik. A község az esztergomi herceg- prímás legrégibb birtokai közé tar­tozott, egy régebbi településből fejlődött ki, és első ízben 1312-ben említik nevét. A 16. századtól az érsek a községet bérbe adta. Bajcs történelmének új fejezete Batthany József hercegprímással kezdődött, aki lecsapolta az itteni kiterjedt mocsarakat, és felépítette az utat. 1790-ben pedig klasszicis­ta nyári kastélyt létesített kis ma­jorsággal. így a XIX. század elején Bajcs jelentősége megnőtt, és fo­kozatosan Komárom megye érseki birtokainak székhelyévé vált. Eb­ben az időszakban Simon János ér­sek új gazdasági épületeket, isko­lát, kórházat, cselédlakásokat épít­tetett. Az érsekség kiemelt figyel­met szentelt a mezőgazdasági köz­ségre, fokozatosan mintagazdaság jött itt létre. Az első világháború után az esztergomi érsek birtokát elkobozták, állami igazgatás alá került, és később átvette a nagy- szombati apostoli adminisztrátor. A község II. világháború utáni idő­szakáról már a község polgármes­terével, Csapó Ferenc mérnökkel beszélgettünk:- 1948-ban itt alakult meg Cseh­szlovákia első állami birtoka. 1950-ben építették az új kulturhá- zat, majd a Krim nevű fürdőt az ér­seki parkban (ma sajnos lepusz­tult állapotban van). Felépítették Térnövelő bútorzat FARKAS OTTÓ osoncon 1968-ban bezárták a magyar óvodát, huszonkét é- vig nem is nyílt meg. A szülők nyomásásra 1990-ben a Vasúti utcai szlovák óvodában tizenkét gyerekkel létre jött egy magyar csoport, amely 1992-ben átköltö­zött a Füleki úti óvodába. Az elmúlt egy évtized során a ma­gyar óvodások száma szerencsére Losoncon /is/ megsokszorozódott. Jelenleg a harminchét gyerekkel két csoportban négy pedagógus foglalkozik. Gyetvainé Demecs Ju­dit nyolc éve dolgozik a magyar óvodában, mint mondja a tisztior­vosi szolgálat megállapítása sze­rint a terem befogadóképessége harmincöt gyerek. Nagy az óvoda vezetőinek felelőssége, hiszen ért­hető okok miatt nem küldhetenek el egyetlen magyar szülőt sem, aki magyar óvodába szeretné járatni gyermekét... „A nagy változás tör­ténete akkor kezdődött, amikor az Óvodai nevelés egyik számában rábukkantunk a Caloria BT Galé­riacenter egyik hirdetésére” -ma­gyarázza az óvónő. -,,A magyaror­szági cég témövelő óvodai galéri­áit ajánlotta a pedagógusok figyel­mébe.” A Füleki úti magyar óvoda pedagógusai elképzelték, mennyi­re más lenne a csoportszoba ha természetes anyagból készített, szép formájú, gyermekreszabott bútorzattal lenne berendezve. Rá­adásul, a témövelő bútorzat révén akár még több gyerekkel foglal­kozhatnának, nem lenne zsúfolt­ság az óvodában. Pályázatokat ír­tak, de mindenhonnan elutasító választ kaptak. Ekkor kérték az Amerikai Egyesült Államokban élő Demecs Dezső Desiderio segítsé­gét. Mivel a nyugalmazott egyete­mi professzor, aki az ötvenes évek­ben vándorolt ki a közeli Ipoly- bolykról a tengeren túlra, hamaro­san válaszolt, az óvónők megren­delték a témövelő galériát. A magyarországi cég alkalmazottai kiutaztak a helyszínre, felmérték a csoportszobát és a pedagógusokkal megbeszélték a bútorzat részleteit. A témövelő galéria néhány hete el­készült, a gyerekek azóta már bir­tokukba vették a berendezéseket. Az óvónő szerint a Galériacenter is sokat segített az óvodának, hiszen a saját költségükön végezték el a közben adódott többletmunkát. Az óvoda és a „galéria" (A szerző felvétele) Közösségi érdek? Egyéni érdek? Sok hűhó semmiért PUSKO GÁBOR int arról már ko­rábban beszámol­tunk, Tornaiján az MKP helyi szerve­zetének elnöke, és néhány önkor­mányzati képviselője szerette vol­na elérni, hogy városunk az új te­rületi felosztás során járási szék­hellyé váljék. A Tornaijai Városi Hi­vatal a napokban kapta meg a Niznansky-féle tervezet véglegesí­tett változatát - azt, amelyellel a kormány is fog foglalkozlni - s ebből a dokumentumból egyértelművé válik, hogy a javaslat nem számol Tornaijával, mint járási székhellyel. Ezzel szemben mint leendő regioná­lis központ szerepel. Ugyanakkor a dokumentumból az is világossá vál­hatott mindenki számára, hogy a já­rási székhelyeket eddig megillető jogkörök nagy része átkerül az egyes településekhez. Tehát a jövő Szlovákiája - mint ahogy az az EU ajánlásaiban olvasható - a régiók, vagy kis térségi egységek Szlovákiá­ja lesz. A tornaijai kezdeményezés egyik irányítója, Gaál Imre, nyugdí­jas tanár véleménye szerint Tornai­jának még arra a kevés plusz jogkör­re is jogot kellene formálnia, ami a járási státusszal jár, ezért kell kiállni elképzelésük mellett. Az előző terü­letfejlesztés alkalmával ezek az em­berek úgy nyilatkoztak, hogy nem értenek egyet e térség Nagyrőcéhez történő besorolásával, s ha kell, az alkotmánybírósághoz is elmennek. Valójában azonban még azon köte­lezettség-vállalásaikat sem teljesí­tették, melyet január elején tettek annak a néhány környékbeli polgár­mesternek és önkormányzati képvi­selőnek, akik részt vettek a nevezet­tek által összehívott megbeszélésen. Ezen ugyanis azt ígérték, hogy janu­ár 15-ig Pozsonyban felkeresik az MKP parlamenti képviselőit ügyük támogatása érdekében, s így fognak cselekedni a koalíciós pártok helyi képviselői is. Értesüléseink szerint ez utóbbiak azonban még járási szinten sem tudták elfogadtatni kö­veteléseiket, s a kezdeményezés irá­nyítói sem mentek el a fővárosba, hanem a járási hivatal elöljáró-he­lyettesével küldték el dokumentu­mukat különféle üzenetek kíséreté­ben az MKP bővített elnökségi ülé­sére. Mivel a dokumentum a lehet­séges öt alternatíva közül négyet úgy tüntet fel, mint elfogadhatót (Tornaija legyen járási székhely, ha nem, csatolják a Rimaszombati já­ráshoz, ha ez sem megy, csatolják a Rozsnyói járáshoz, de az sem lesz baj, ha egy kisebb területi egység központja lesz, csak ne tartozzon a Nagyrőcei járáshoz), értesüléseink szerint az MKP elnöksége nem iga­zán értette, hogy mit is akarnak a dokumentum megfogalmazói, ugyanis Tornaijával elejétől fogva, s helyzetéből adódóan, mint regio­nális központtal számoltak. Az el­készültjavaslatban ez az alternatí­va szerepel. Mindenesetre a, járási székhely-stá­tuszú’ szorgalmazók közül néhá- nyan most ezt az eredményt saját si­kerként könyvelik el. Bajcsi utcarészlet

Next

/
Thumbnails
Contents