Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-01 / 25. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 1. TÉMA: AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY Még minden elnökjelölt versenyben van. A demokraták és a republikánusok rúghatnak labdába. Texas kormányzója Arizona szenátora ellen ÖSSZEFOGLALÓ Iowa államban zajlott a republikánus elnökjeköltek nagy televíziós vitája, amelyen a hat, még versenyben lévő elnökjelölt volt jelen: Gero- ge W. Bush, Texas kormányzója, John McCain, arizonai szenátor, Steve Forbes, milliomos, Alan Keyes, a fekete republikánus, Gary Bauer és Orrin Hatch, a futottak még kategóriából. A vita színvonalát és témáját a két legesélyesebbnek tartott elnökjelölt, Bush kormányzó és McCain szenátor „diktálta”. Márpedig a republikánusok ebben az évben átmentek technokratába: legfontosabb kérdés számukra az adók csökkentése. A legelszántabbnak épp George W. Bush tűnik, aki átlagosan 6 százalékos adócsökkentést ígér megválasztása esetén. John McCain szenátor elméletben egyetért az adók csökkentésével, viszont a fennmaradó összeget a szociális háló befoltozására használná fel. Az intenzív adócsökkentési vitán kívül azonban a republikánus jelöltek véleményére ráiillik a mondás: tizenkettő egy tucat. A Bush-McCain adóvita jelentette az iowai vita savát-borsát, de nincs ez másként a Republikánus Párt jelöltjeinek országos vetélkedésein sem. Bár az országos népszerűségi listát Bush vezeti, a kampányát később kezdő John McCain ott lohol a nyomában. McCain háborús hős: berepülőpilótaként repülőgépét 1967-ben Vietnam fölött lelőtték, ő maga öt és fél évig ette a kommunista Vietnam rabkenyerét. A fogságban megőszült fiatalember hősiességét csak erősítette, hogy apja generálisként fontos pozíciót töltött be az amerikai hadseregben, a vietnamiak felajánlották számára a cserét, de ő ezt visszautasította. George W. Bush-t ellenben „apja fiaként” tartja számon a közvélemény. Az idősebb Bush árnyékából 1994-ban tudott csak végleg kitömi, igaz akkor nem akárhogy: Texas kormányzójává választása mellett az „új republikanizmus” megalkotójaként ünnepelték. Éppen ennek egyik mérdföldköve lehet az általa megálmodott adócsökkentés is. George W. viszont kellemetlenül meglepte sajátjait, amikor kétszer is leégett külpolitikai kérdésekben: másodszor éppen egy fiatal szlovák újságíró kérdésére keverte össze Szlovákiát Szlovéniával jó pár hónappal ezelőtt. A Bush-McCain vita mindenesetre sokkal inkább lázban tartja a közvéleményt, mint a hasonló kaliberű demokrata A1 Gore-Bradley párharc. A republikánus eszméknek ráadásul nagyon jót tesz Alan Keyes indulása: a fekete bőrű elnökjelölt rendkívül népszerű sajátjai körében, 1994-től sikeres rádiós showmanként tartják számon. Bár a republikánus elnökválasztási előfordulókig van még egy kis idő - március 14-én kezdődnek New Hamshi- re-ben -, általános vélekedés szerint meglepetés csak akkor lesz, ha nem George W. Bush lesz a republikánus jelölt. Az előválasztások egyik legfontosabb indikátora a pénz, vagyis, hogy az egyes jelöltek mennyi pénzt „szereztek” kampányukra. Míg George W. Bush a maga 57 millió dollárjával minden eddigi rekordot megdöntött, addig McCain „csak” az ötödik helyen áll több, mint 9 millió dollárral. Amennyiben a választási prognózisok jónak bizonyulnak, az igazi csemege inkább négy év múlva várható. Valószínűsíthető ugyanis, hogy négy év múlva ringbe száll az elnöki posztért a legfiatalabb Bush fiú, Jeb is, aki jelenleg Florida kormányzójaként szerez jó pontokat családjának és pártjának. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a demokrata választók 46 százaléka Al Gore-ra voksolna KAMPÁNYMORZSÁK Elnöki slukkok Annak idején Clinton elnökről kinyomozták az újságírók, hogy fiatal korában elszívott pár füves cigarettát, azonban - és most jön a csel - saját bevallása szerint „nem szívta le a füstöt”. A mostani demokrata jelölés egyik várományosa, Bili Bradley is bevallotta, hogy annak idején kipróbálta a „zöld dohány” hatását, sőt, ő a letüdőzést sem tagadja. A kokainfogyasztás tényét azonban nem ismerte be. Bradley egyébként az egyetlen elnökjelölt, aki nyíltan vállalja fiatalkori félrelépését, bár a pletykalapok Al Gore-t sem kímélik: állítják, az alelnök notorikus marihuána- és hasisélvező volt egyetemista korában. Utáltad? Válaszd meg! „Egyetemi tanár, kosárlabdacsillag, elnökjelölt - tulajdonképpen olyasvalaki, akit utáltál a gimiben.” - Bill Bradley választási plakátja ezzel a meglepő üzenettel próbál híveket toborozni a küszöbön álló jelöltállító pártgyűlés előtt. Az elnökválasztási kampány a mostani langyosból novemberre minden bizonnyal agresszívebbre vált majd, az amerikai választási hadjáratban ugyanis nem tilos és nem is szokatlan az ellenjelölt negatívumainak bemutatása, a személyeskedésbe átcsapó kritika sem. Hadd gondolkozzam! Egy bostoni tévériporter alaposan csőbe húzta George W. Bush-t, a republikánusok első számú jelöltvárományosát. November végén egy interjú kapcsán kis külpolitikai teszttel lepte meg Bush elnök fiát. A Közel-Kelet ismert vezetőit, illetve néhány más politikust kellett megneveznie, illetve besorolnia. Az elnökjelölt - finoman fogalmazva - nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, a lapok pedig hetekig csámcsogtak Bush „botrányos tudatlanságán”. Azóta Geroge W. mondott egy nagyszabású külpolitikai beszédet, amivel bebizonyította: bepótolta a leckét. Iowai előjáték A január 24-i iowai választási nagygyűlésen Al Gore fölényes győzelmet aratott egyetlen, demokrata pártbeli ellenlábasa, Bill Bradley fölött. A republikánusok közül a legjobb helyezést az ifjabb Bush érte el. John McCain, akit Bush legveszélyesebb ellenfelének tartanak, csak a New Hampshire-i fordulóban száll ringbe. PORTRÉK George W. Bush (republikánus), 53 éves, nős, két gyermek édesapja. A Yale és a Harvard egyetemeken tanult történelmet, majd a hat évig a texasi légierő pilótája volt. Apja, George Bush elnök 1988-as újraválasztási kampányának főtanácsadója, 1994-ben Texas állam kormányzójává választották. Al Gore (demokrata), 51 éves, nős, négy gyermek édesapja. A Harvard egyetemen kormányzáselméletet tanult, majd a Vanderbilt jogtudományi iskolát látogatta. A vietnami háborúban haditudósítóként dolgozott. 1985-től Tennessee állam szenátora volt, 1993-tól pedig az Egyesült Államok alelnöke. Pártkatonák előnyben Az amerikai elnökválasztás jegyében telik az esztendő, akár tetszik ez a jenkiknek, akár nem. Mind az elektronikus média, mind pedig az írott sajtó ontja az egyes jelöltekről és kampányukról szóló híreket, érdekességeket. ÖSSZEÁLLÍTÁS George W. Bush kétszer is leégett külpolitikai kérdésekben. Összekeverte Szlovákiát Szlovéniával. Az interneten nyújtott szolgáltatások pedig idén már részben virtuálissá is tették a kampányolás mesterségét. A most folyó kampány azonban még messze nem az elnöki posztért vívott küzdelem: a végső, elnökválasztási csata csak a végig talpon maradó két jelölt küzdelme lesz a választók kegyeiért. A mostani kampány - amelyet bátran nevezhetnénk a jelöltvárományosok versengésének - tuljadonképpen azért folyik, ki nevezheti majd magát hivatalos elnökjelöltnek. Az európai fülnek első hallásra kissé bonyolult választási rendszer az USA minden tagállamában aláírja az úgynevezett primary, vagyis az elnökválasztási előforduló megtartását. Az egyes államokban összehívott pártaktíva, ahová minden pártsejt egy, szavazati joggal bíró képviselőt küldhet, dönti el, ki lesz az adott párt hivatalos elnökjelöltje. A jelölés pálmáját az viszi el, aki több jelöltállító pártgyűlést nyer meg Egyesült Államok-szerte. Ezért aztán szinte csak két nagy A mostani kampány tétje: ki nevezheti majd magát hivatalos elnökjelöltnek (Fotó: TA SR) amerikai párt - a Demokarata Párt és a Republikánus Párt - rúghat labdába az elnökválasztásért folyó küzdelemben. A „futottak még” kategóriájában szerepel a különc müliárdos Ross Perot által gründolt Reformpárt, amely egyre komolyabban gondolja a nagy párttá válást, s kísérli meg az amerikai politikát hárompólusúvá változtatni. A párthoz a közelmúltban olyanok csadakozhat, mint Donald Trump (a New York-i felhőkarcolók többségének tulajdonosa), Pat Buchanan, a neokonzer- vativ ideológus (a párt mostani jelöltje az elnöki tisztségre), ill. Jesse „The Body” (a test) Ventura díjbirkózó, akit 1998-ban a mértékadó körök óriási megdöbbenésére választottak Minnesota állam kormányzójává. A szlovák származású Ventura lehet sokak szerint a Reformpárt következő elnökjelöltje, s bár az ötíet akár őrültségnek is tűnhet, mindenestre New York utcáin már most lehet Jesse „The Mind” (az ész) Ventura for President feliratú trikókat látni. Az egyes primary-k szeptember végéig tartanak, valószínű azonban, hogy nem kell az őszt megvárni, hogy megtudjuk, kik lesznek a pár(t)harcok szereplői. Annak javára ugyanis, aki begyűjti a jelöltséghez szükséges győzelmet, a többiek lemondanak. Mégiscsak pártügyről van szó, vagy mi a szösz!? Demokraták a szociális hálóban TÁJÉKOZTATÁS Amikor az 1996-os elnökválasztáson a demokrata Bili Clinton legyőzte republikánus vetélytársát, Bob Dole-t, a Demokrata Párt szavazói négy évre fellélegezhettek. Más kérdés, hogy az utóbbi hónapokban az amerikai elnök - s ezáltal az egész párt - renoméja megingott. A Lewinsky-botrányt azonban túlélte Clinton, s a demokraták az alelnök, Al Gore révén ismét esélyesek a győzelemre. Mások Bili Bradley-ra, az egykori profi kosárlabdázóra esküsznek. Amikor a neves Gallup közvélemény-kutató intézet nemrég a legégetőbb társadalmi kérdésekről faggatta az amerikaiakat, azok első helyre az oktatást tették, az egészségbiztosítás rendszere a második pelyre szorult. És éppen ezek a témák lehetnek majd a demokraták legerősebb adujai. Míg ugyanis a republikánus Bush és McCain inkább íz adókra és a gazdaságra koncentrálnak, a Demokrata Párt jelölésére pályázók a gazdasági kérdések helyett a szociális hálóban bekövetkezett szakadásokra figyelmeztetnek. A legfontosabb demokrata-témák közé tartozik a már említett oktatáson és egészségügyön kívül az otthontalanok kérdése, a faji megkülönböztetés témája, a bűnözés elleni harc és a környezetvédelem. Megdöbbentő tény, hogy 44 mülió amerikainak nincs egészségügyi biztosítása egy olyan országban, ahol egyetlen rutinjellegű vakbélműtétért egy átlagpolgár havi fizetését kérik el az orvosok. Nem csoda tehát, hogy Bill Bradley, aki 12 évig a szenátusban is aktívan képviselte az átlagamerikaiak érdekeit, az egészségügyi ellátást tűzte elsőként zászlajára. Azt Ígérte, hogy minden amerikainak megfizethető egészségbiztosítást ígér. Párton belüli ve- télytársa, Al Gore az államkassza bevételének 15 százalékát szerette volna az egészségbiztosításba fektetni, hogy tíz év alatt az amerikaiak 90 százaléka juthasson olcsó orvosi ellátáshoz. Al Gore szeremé megtartani és megreformálni a mostani, Medicare elnevezést viselő biztosítási rendszert, Bradley megszüntetné a szerinte nem megfelelően működő intézményt, és új alapokra helyezné a betegellátást. Al Gore a következő tíz évben 115 müliárd dollárt fordítana az oktatásügyre, kétmillió középiskolai tanári állást ígér Bradley 90 müliárdos reformjával szemben, aki viszont az egyetemi oktatást támogatná évente 400 millióval. Egy másik statisztika szerint az amerikaiak legalább 65 mülió kézifegyvert birtokolnak - engedély nélkül. Bradley már húsz éve a fegyverek azonnali regisztrálását és eüenőrzését indítványozza, míg Al Gore szerint ez rövid távon megoldhatatlan feladat. Bradley megválasztása esetén a követő tíz év alatt adóemelés nélkül 125 milliárd dollárral növelné az adókból befolyt összeget, a pénzügyi szakemberek szerint - és persze Gore szerint is ez leheteüen és teljesíthetetlen ígéret. A demokrata jelölés mindkét várományosa a nukleáris kísérleteket betiltó egyezmény megszavazását Ígérte. Gore és Bradley egyetértett abban is, hogy az abortuszról a nők szabadon dönthessenek, hogy a hadseregben homoszexuálisok is szolgálhassanak, és mindketten támogatják a halálbüntetést is, bár különböző feltételek meUett. Gore gyakorlatias idealista: a legtöbb kérdésben az arany középútra esküszik, Bradley a radikálisabb reformok híve. Al Gore-nak ellenlábasai leginkább egyénisége unalmas szürkeségét róják fel, Bradley ellen pedig az utóbbi időben sűrűn jelentkező szívpanaszok szólnak. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a demokrata választók 46 százaléka Al Gore-t látná szívesen a Fehér Házban, 40 százaléka pedig Bili Bradley-ra adná le a voksát. Nemsokára kiderül, melyiküknek szavaznak bizalmat a New Hamps- hire-i demokraták. John McCain (republikánus), 63 éves, nős, hét gyermeke és négy unokája van. Tengerészeti akadémiát végzett, majd 23 évig hivatásos pilótaként szolgált. A vietnami háború idején hat évig volt hadifogságban. 1982-től képviselő, 1987-től szenátor. A Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI) elnöke. Bill Bradley (demokrata), 56 éves, nős, két gyermeket nevel, egyiküknek mostohaapja. A Princeton és az Oxford egyetemeken tanult történelmet, politológiát és gazdaságtant. Tíz évig hivatásos kosárlabdázó volt, 1979-től 1996-ig New Jersey állam szenátora. Televíziós műsorvezető, több egyetemen óraadó tanár. Az oldalt anyagát összeállította: Jarábik Balázs (A Columbia Egyetem ösztöndíjasa, New York) és Juhász László (A Magyar Emberi Jogok Alapítvány munkatársa, New York)
