Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-08 / 31. szám, kedd

Kultúra oktatás ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 8. Cseh művészek a West Színházban Pozsony. A havi rendszeresség­gel cseh színházi előadásokat felvonultató sorozat részeként a West Színházban február 26-án a Csuka ebédre című vígjátékot mutatják be, a főbb szerepeket Kvéta Fialó váj Nad’a Konvalin- ková, Libuse Svormová és Vác­lav Postránecky alakítja. A szó­rakoztató bűnügyi történet há­rom nővérről - egy sörgyár tu­lajdonosairól - és hűséges tár­sukról szól, aki harminc éven át elviseli a vénlányok váltakozó hangulatait, azok azonban el­határozzák, hogy megszabadul­nak tőle. (SITA) Az SZMKT jubileumi kiállítása Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társa­sága megalakulásának 10. év­fordulója alkalmából jubileumi kiállítást rendeztek, amely je­lenleg a Kortárs Magyar Galériá­ban látható. A tárlaton a társa­ság ötven tagja közül negyven­négy mutatkozik be - többnyire legújabb alkotásával. A kiállítást Sz. Haltenberger Kinga művé­szettörténész rendezte, aki a tárlatokról elmondta, hogy há­rom generáció képei láthatók a legkülönbözőbb képzőművésze­ti zsánerek, technikák, szemléle­tek megjelenítésével. Ilyenfor­mán ez a tárlat a hazai képző- művészeti áramlatok teljesen hű keresztmetszetét adja. (A kiállí­tásról, amelyet először a komá­romi Duna Menti Múzeumban rendeztek meg, tavalyi, decem­ber 6-i számunkban részletesen írt Sz. Haltenberger Kinga.) Az SZMKT jubileumi tárlata a Kor­társ Magyar Galériában február végéig tekinthető meg. (föd) gHg|ggg|g|BR&m| Szilva József: Picasso képe a fa­lon, olaj (Reprofotó) A nyitrai Macbeth Csehországban Prága, Brünn. Február 11-én a prágai Nemzeti Színház közön­sége előtt mutatkozik be a nyit­rai Andrej Bagar Színház társu­lata William Shakespeare Mac- bethjével. Az előadást az elmúlt színházi évadban négy Deszka- díjjal jutalmazták: a legjobb előadásért, rendezésért, díszle­tért, a legjobb női főszereplő dí­ját pedig Lady Macbeth alakítá­sáért Adela Gáborová kapta. A turnét február 13-án Brünnben folytatja a nyitrai társulat, ahol a Trialógus epilógussal 2000 el­nevezésű színházi fesztivál ven­dégeiként mutatják be a Mac- bethet a Csehországban is jól is­mert és közkedvelt Marián La- budával a főszerepben, (bee) SZÍNHÁZ _________________POZSONY SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 __________________KASSA ÁL LAMI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A csizmás kandúr 9.30,11 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Beta, hol vagy? 19 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: A bátor lovag 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hatodik érzék (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Börtön­palota (am.) 15.30,18, 20.30 YMCA: Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: A csaj nem jár egyedül (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Hatodik érzék (am.) 17, 20 Kicsi­kém - Sir Austin Powers II. (am.) 15.30, 18, 20.30 Szerelmi törté­netek (lengy.) 18.30, 21 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szl.-cseh) 18.45 ítéletnap (am.) 17.15,20.30 Stigmák (am.) 18.30 Amerikai história X (am.) 20.45 Fergeteges forgatás (am.) 17 Ginger és Fred (ol.) 18 A boldogságtól ordítani (am.) 20.30 A tava­lyi nyár édes játékai (szí.) 19.30 KASSA ÚSMEV: Börtönpalota (am.) 16,18, 20IMPULZ: Két apának hány a fele? (fr.) 16.15,19.15 CAPITOL: Hatodik érzék (am.) 15.45,18, 20 DRUZBA: Ideglelés (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Hatodik ér­zék (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: ítéletnap (am.) 17,19.15 LÉVA-JUNI­OR: Mindenki, akit szeretek (szl.-cseh) 16.30, 19 GÚTA - VMK: Apafej (am.) 18.30 GYŐR CINEMA CITY: Tarzan (am.) 13.30, 15.30 ítéletnap (am.) 17.30, 20 Hatodik érzék (am.) 13,15.15,17.30, 20 A napfény íze (magy.) 13.15, 16.45, 20.15 Asterix és Obelix (fra.) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 Harcosok klubja (am.) 14.15,17,19.45, 22.30 Amerikai pite (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 14.30,16.30,18.30, 20.30 Az orleans-i szűz (am.) 13.30,17, 20.30 Rosszfiúk (magy.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Börtönpalota (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Beszélgetés Hodossy Gyülával, a Katedra Alapítvány igazgatójával legújabb, oktatási tervezetükről Milyen lesz a jövő iskolája? „Nem csupán anyagiak kellenek, hanem elsősorban az érdekelt felek kö­zötti párbeszéd." (Archív felvétel) Országhatárokon átnyúló ok­tatási programok létrehozá­sát kezdeményezi a Katedra Alapítvány A 21. század isko­lája elnevezésű projekttel. A tervezetről Hodossy Gyulát, a Katedra Alapítvány igazga­tóját kérdeztük. SZILVÁSSY JÓZSEF A Katedra Alapítvány a 21. szá­zad iskolájának vízióját kívánja megrajzolni. Milyen célok jegyé­ben? Elöljáróban hadd mondjam el, hogy a Katedra Alapítvány egyik legfon­tosabb célja kezdettől fogva a minő­ségi iskola megteremtésének az elő­segítése volt. Ami természetes, hi­szen a nemzetiségi - esetünkben a szlovákiai magyar tannyelvű - isko­lák még inkább csak akkor marad­hatnak fenn, csak abban az esetben élvezhetik a szülők bizalmát, ha kel­lő tudással, kreativitással és erkölcsi értékrenddel vértezik fel a tanuló­kat, hogy azok meg tudjanak felelni a 21. század kihívásainak, talpon maradjanak és boldoguljanak az egyre erősebb konkurenciában. Nos, üyen célok eléréséhez eddig is szükségünk volt arra, hogy figye­lemmel kísérjük elsősorban a ma­gyarországi, a szlovák, valamint a cseh oktatástudomány eredménye­it. Nem véletlen, hogy a Katedra Na­pokra rendszeresen hívunk magyar- országi és szlovák előadót is, de többször jártak már nálunk erdélyi szakemberek is. Napjainkban, ami­kor végre Szlovákia is erőteljesen bekapcsolódik az európai integráci­ós folyamatokba, s újra erősödnek a baráti szálak a visegrádi négyek or­szágai között, úgy gondoltuk, hogy az iskolák semmiképpen sem ma­radhatnak ki az együttműködésből. Erre többen rámutattak a tavaly szeptemberi Katedra Napokon. Meglévő tapasztalatainkból tudjuk, hogy iskoláink pedagógusai egyál­talán nem, vagy csupán nagyon hé­zagosán ismerik a szomszédos or­szágok oktatási rendszerét, az otta­ni eredményeket. Szeretnénk elér­ni, hogy Szlovákia, Magyarország és Ausztria ne csak földrajzi értelem­ben, hanem a tapasztalatcserében és az iskolák, valamint a tudomá­nyos intézmények együttműködé­sében is közel kerüljön egymáshoz. Milyen gyakorlati lépéseket ter­veznek? Alapítványunk a 21. század iskolája projektet kívánja valóra váltani. En­nek megfelelően a szlovákiai isko­lák Katedra Klubjaiban, pozsonyi, továbbá magyar és osztrák partne­reinkkel együttműködve más fóru­mokon is szakmai vitákat rende­zünk, s az ottani véleményeket, ja­vaslatokat közöljük szakfolyóira­tunkban, a Katedrában, ahol ugyancsak nyűt, a szülőket is bevo­nó eszmecserét szervezünk. A to­vábbiakban tudományos konferen­ciákon elemezzük, rendszerezzük és véglegesítjük a tapasztalatokat. Tanulmányi utakat is szervezünk, hogy még jobban megismerjük egy­mást. Szakdolgozatok, közös kiad­ványok elkészítését is ösztönözzük, s ezekből a nagyon fontos részletek­ből áll össze a 21. század iskolájá­nak optimális, általunk megrajzolt és igényelt képe. A munkacsoport­ok a három országban önállóan dolgoznak, az időrendet és a tartal­mi keretet viszont a pályázat hatá­rozza meg. Ez a támogatás közös tapasztalatcserét elősegítő nemzet­közi konferenciák, kölcsönös tanul­mányutak megszervezéséhez és há­romnyelvű - német, magyar és szlovák - füzetek és tanulmányok publikálásához nyújt anyagi segít­séget. Elsősorban a következő té­mákkal szeretnénk foglalkozni: 1. Az iskolák finanszírozása. 2. Az is­kolák működtetése, háttérintézmé­nyek. 3. A pedagógusok szakkép­zettsége és továbbképzése. 4. Az is­kola és a szülők kapcsolata. 5. Isko­lákon kívüli nevelés. 6. A tanulás ta­nítása - a tanulók értékelése, vizs­garendszer. Meggyőződésem, hogy közös szellemi munkánk eredmé­nyeként elérhetőbb közelségbe ke­rül a diákközpontú, nyitott nevelői és oktató programmal rendelkező, az alternatív oktatásra és az egyes típusok közötti átjárhatóságra is le­hetőséget nyújtó iskola. Ezeket az iskolákat csak a pedagógusok, a szülők és minden érdekelt személy és intézmény közös összefogásával lehet csak fokozatosan megterem­teni, mert a kívánt eredményhez nem csupán anyagiak kellenek, ha­nem elsősorban az érdekelt felek közötti párbeszéd és együttműkö­dés is nélkülözheteden. Milyen lesz a pályázat valóra vál­tásának, tehát az együttműkö­désnek az időrendje? Örömmel közölhetem, hogy felké­réseinket siker koronázta, mert a Bécs-Győr-Pozsony központú is­kolaprogramunkhoz minden álta­lunk felkért intézmény szívesen nyújt szakmai támogatást. Decem- berhen már megjelent a szükséges információs anyag, s rövidesen megszervezzük a programkoordi­nátorok első nemzetközi találkozó­ját. A klubtevékenység is elkezdő­dik, s amint már említettem, a leg­jobb hozzászólások, előadások és javaslatok napvilágot látnak a Ka­tedra hasábjain. Ugyanilyen szak­mai találkozókat, vitákat rendez­nek Magyarország és Ausztria ha­tár menti régióinak pedagógusai is. Májusban és júniusban záró viták­ra, szakmai értékelésre kerül sor. Már megkezdtük annak a tanul­mányútnak az előkészítését, amelynek az a célja, hogy három ország pedagógusai találkozzanak, betekintést kapjanak egymás neve­lési rendszerébe, és személyesen is véleményt cseréljenek, eszmecse­rét folytathassanak az oktatás sar­kalatos kérdéseiről. Augusztusban befejeződnek a már említett há­romnyelvű publikáció nyomdai előkészítő munkái. Szeptember­ben rendezzük az összegző nem­zetközi konferenciát, s októberben, az idei Katedra Napokon újra ele­mezzük a szakmai eredményeket. Igazgató úr, személy szerint mi­lyen eredményeket vár ettől a kezdeményezéstől? A pályázattal azt szeretnénk elérni, hogy az általános, közép- és felső- oktatási intézmények a határvidé­keken közös programokat alakítsa­nak ki, melyek lehetőséget adnának a kölcsönös információáramlásra, szorgalmaznák az együttműködést a nevelés és az oktatás területén, valamint a diákok csereoktatását biztosítanák. Mindez segítené a szomszédos országok kultúrájának közeledését, a kölcsönös toleranci­át, a megértést és nem utolsósorban az iskolák átjárhatóságát. Bizako­dunk abban, hogy a jövő generáció­ja számára e pályázat megvalósítá­sával nagyobb lehetőség nyílik a munkafolyamatokba, az európai integrációba, végső soron az életbe való beilleszkedésre, a kapcsolatok kialakítására. Roman Polanski rendező részt vett új mozgóképe, A kilencedik kapu lengyelországi bemutatóján Film Wladyslaw Szpilman zeneszerzőről MTI-JELENTÉS Varsó. Roman Polanski nem hisz az ördögben, mégis több filmjében szerepelteti - így a legutóbbiban, A kilencedik kapuban is, melynek lengyelországi bemutatójára rövid időre szülőhazájába látogatott. A sátán éppúgy a mitológia termé­ke, mint az angyal, csakhogy sokkal izgalmasabb, érdekesebb nála - mondja a vüágszerte, egyebek közt kiváló Macbeth filmjéről ismert rendező, aki a premier alkalmából a Polityka című lengyel közéleti he­tilapnak nyilatkozott. Artur Pérez- Revert regénye ezért keltette fel ér­deklődését olyannyira, hogy filmet forgatott belőle. A főhős, Corso, aki rendíthetetlen materialista, és meg­veti a metafizikát, egyszer csak ér­deklődni kezd a szellemvilág iránt. Úgy érzi, találkoznia kell az ördög­gel, noha sejti, ezért nagy árat kell fizetnie. Az európai kultúrán nevelkedett nézők számára a fausti párhuzam nyilvánvaló - mondja Polanski. Mé­lyebb tartalmat azonban ne keres­senek filmjében - teszi hozzá. Attól sem kell félniük, hogy megtekinté­se után hinni fognak az ördögben. Csak egy szórakoztató filmet lát­nak, amellyel különben a regényíró is meg volt elégedve. Polanski ma­gát materialistának vagy legfeljebb agnosztikusnak tekinti. A valláso­kat, köztük a judaizmust is, sajátsá­gos ideológiáknak tartja., A totalitá­rius ideológiákat, a fasizmust és a kommunizmust bizonyos távolság- tartással figyelve megállapítható, hogy mindkettő egyfajta vallási fa­natizmus alakját öltötte. Az isten és az ördög harca minden mitológia ál­landó témája - mondja. - Az emberi természetben is benne rejlik a jó és a rossz. Nevezhetnénk ezt altruiz­musnak és egoizmusnak is. Ezek az erők, akár a mitológiában, harcol­nak egymással. Végül a jó győz, hi­szen másképpen nem maradhatott volna fenn fajunk a földön” - mond­ja. Polanski nem hisz a „nyers film- művészetben”, amelyet dán rende­zők fogalmaztak meg Dogma című kiáltványukban. Ennek lényege, hogy kerülik a mesterséges, profi megvilágítást, és amatőr videoka­merákat használnak, így próbálván védekezni az amerikai filmkészítési módszerek ellen. A Kés a vízben ren­dezője szerint ezt semmiképpen sem lehet új irányzatnak minősíte­ni, ezek az újítások inkább a dán rendezők válságát bizonyítják. Hi­szen azáltal, hogy homályos a kép, remeg a kamera, és rossz a hangmi­nőség, a néző nem kap semmi újat, érdekeset. Polanski azt vallja, hogy a rendezőnek legyen mondanivaló­ja. Senkinek se használ azzal, ha „dadog”. Polanski régóta tervezi, hogy filmet készít a holokausztról. Ő maga gyerekkorában szüleivel együtt a krakkói gettóba került, de új filmjének színhelye, melyet szü­lőhazájában, lengyel szereplőkkel készítene, főként Varsó lesz. Végre megtalálta a megfelelő alapanya­got, Wladyslaw Szpilman neves len­gyel zeneszerző A zongorista című memoárkötetét. Szpilman túlélte a zsidóüldözést, és emlékeit könyv­ben örökítette meg. Polanski el­mondta, hogy egy ideig korainak érezte ezt a témát, de most, miután családot alapított, gyermekei szü­lettek, másként értelmezi a gettó­ban szerzett élményeit, új megvilá­gításban látja azt, hogy mit érezhet­ték egykor szülei. Polanski Ophelie Winter énekesnő társaságában Cannes-ban (Fotó: TASR)

Next

/
Thumbnails
Contents