Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-08 / 31. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 8. VENDÉG KOMMENTÁR Ez nem adóparadicsom PÁKOZDI GERTRÚD Néhány héttel ezelőtt még sértődötten reagált a pénzügyminisztérium illetékese arra az újságírói felvetésre, hogy a kisvállalkozók nem élnek tömegesen az átalányadó igénylésének lehetőségével. Mára ismeretes a szomorú, a törvény kudarcáról tanúskodó végeredmény: január végéig mindössze 2034 iparengedéllyel működő mesterember kérvényezte az átalányadót. A kisvállalkozók nem egészen egy százaléka. Pavol Prokopovic képviselő (egyúttal az Iparosok, Vállalkozók és Földművesek Szövetségének elnöke) nincs egyedül véleményével, mely szerint az érdektelenség oka nem más, minthogy rendkívül szűkre sikeredett azoknak a köre, akikre vonatkozik a törvény. De azt még ő sem feltételezte, hogy a 10-15 ezer érintett személynek is csak a töredéke kérelmezi majd az egyszerű és előnyösebb adófizetési lehetőséget. Miklós miniszterelnök-helyettes és Schmögnerová pénzügyminiszter elsősorban az elégtelen tájékoztatást okolja a kudarcért, mondván, az érintettek nem tudtak a lehetőségről. Nem ártott vona a hírverés, de nyilvánvaló, hogy az érdektelenség okát nem ebben kell keresni. Elsősorban abban, amit a kormány mindkét gazdasági felelőse inkább csak halkan mer kimondani: a törvényalkotók túlzott óvatosságában. Attól tartottak ugyanis, ha többen élhetnének az átalányadó fizetésének lehetőségével, ugrásszerűen megnövekedne azoknak a száma, akik eleve kevesebbet fizetnének be az államkasszába. Ki- mondaüanul is adócsalási hajlammal vádolják a kisvállalkozók tízezreit, akiktől egyébként könyörtelenül behajtanak minden adófillért. Ha pedig a kisvállalkozó késik az adófizetéssel, a bírságot sem engedik el. A vállalkozók adófillérei biztos jövedelmet jelentenek a költségvetés számára. A milliókkal, milliárdokkal tartozó nagyvállalatoktól viszont rendkívül nehezen hajtható be az adóhátralék, ha egyáltalán behajtható. Akárhogy van is, a kormány számára aligha marad más lehetőség, minthogy végre-valahára ne csak ígérje a munkanélküliség csökkentésében is nagy szerepet játszó kisvállalkozók támogatását, hanem tegyen is értük valamit. Tegye számukra hozzáférhetővé a banki hiteleket, könnyítse meg könyvviteli teendőiket, részesítse a kisvállalkozókat is megfelelő előnyökben. Ha csak minden második életképes kisvállalkozó legalább egy fővel növelhetné alkalmazottainak számát, jócskán csökkenhetne a munkanélküliség. A kormány ne tegyen úgy a vállalkozók „támogatásában”, mint az átalányadóról szóló törvény kidolgozásakor tett: adott is, meg nem is. A biztos, ami biztos filozófia érvényesült - nagyon kisszerűén. JEGYZET Hátha beválik BAROS RÓBERT A kis- és középvállalkozóknak január végéig volt lehetőségük, hogy bejelentsék: az átalányadóval történő adózást választották. Szomorú tény: csak 2034 szlovákiai vállalkozó kapott az alkalmon annak ellenére, hogy felhasználása sok tekintetben előnyös lehet számukra. A hazai viszonylatban újdonságnak számító módszer lényege, hogy a kisiparos előre kifizetheti egész évi adóját, amelynek nagyságát az 1999-es év bevételei alapján számolják ki, s ezzel jórészt mentesül a könyvelés és adóbevallás nyűge alól. Vitathatatlan: a kormány vérmes reményeket fűzött az új adózási formához, hiszen a legmerészebb elképzelések a kérvényezők számát legalább ötjegyűre taksálták. A kormány gazdasági alelnöke, Ivan Miklós egyértelműen a népszerűsítés hiányának tulajdonítja ezt a fiaskót. Szerinte nem voltak kellően kihangsúlyozva az új adóforma alkalmazásából származó előnyök, sem a kérvényezés, illetve a fizetés módja. „Nem a kabinet hozzáállásával volt probléma, óvatosan kellett eljárnunk, nem kockáztathattuk meg, hogy a kormány nagyvonalúsága esedeg visszaélésekhez, adócsalásokhoz vezessen. S az illegálisan végzett munka sem kedvez a módszer terjedésének” -jelentette ki Miklós. A sikertelenség mégis elgondolkodtató. Mert valamit csak elrontottak, ha a közel 100 ezer vállalkozó közül csak 2 ezret tudtak meggyőzni a dolog előnyeiről. Gyorsan akartak nagy eredményt. Naivitásra vall egy új ödettől - ami jelen esetben az átalányadó bevezetése - átütő sikert remélni anélkül, hogy azokat, akiket az érint - a vállalkozókat -, előzetesen meg ne kérdezzék felőle. Elmondhatták volna, hogyan és milyen formában óhajtják, ha óhajtják. De nem ez történt. Olyan törvényt hagytak jóvá, amely nem a valós viszonyokból indul ki, s nem szól a vállalkozók széles rétegeihez. Miért? Az eredmény azt sugallja, hogy a kormány nem ismeri a szlovákiai kisvállalkozók reális helyzetét. Ám ez nem valószínű. Sokkal inkább az, hogy meggondolatlan és következeden volt, és most arra vár, hátha beválik az ötlet. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály: 58238327 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk A képviselő-testületek tagjainak egyik legfontosabb feladata az ellenőrzés lenne Községi képviselő ne legyen „miniszter” Szlovákia törvényei nem teszik lehetővé, hogy a parlamenti pártok tagjai a parlamenti képviselői funkció mellett az ország kormányában vagy vagyonalapjának vezetőségében is tisztséget vállaljanak. KMOTRIK PÉTER Ez így van jól - hogy nézne ki, ha a környezetvédelmi-, pénzügyi-, mezőgazdasági-, ipari-, honvédelmi-, vagy más tárca dolgozója, vezetője - szándékos vagy véletlen - „baklövést” követne el, utána pedig a parlamenti padsorba ülve lehetőséget kapna, hogy szavazatával a saját munkája eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló jelentéseket láttamozza, szépítse, netán egy esetleges ellene kezdeményezett bizalmatlansági indítványról szavazzon. Szlovákia kormánya hatalomra lépésekor sok egyéb feladat mellett a korrupció elleni harcot állandó célként tűzte ki maga elé. Az idei évben az ország vezetése szeremé megvalósítani a közigazgatás reformját is, amelynek során az államigazgatási hivatalok hatáskörének jelentős része a települési és területi önkormányzatok kezébe kerül. Ez azt jelenti, hogy a városokhoz és falvakhoz sokkal több pénz jut majd vissza az állami költségvetésből, de ebből a megemelt keretből az önkormányzatoknak a jelenlegi járási hivatalok egyes feladatköreit is el kell majd látniuk. Ezáltal az önkormányzatok tulajdonképpen egy település igazi kormányává válnak majd. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy amíg „fent” az ország parlamentjének, kormányának és hivatalainak működésével kapcsolatban törvény írja elő a játékszabályokat, addig ez „lent”, az önkormányzatoknál kevésbé megoldott. Egy települési önkormányzat képviselő-testületének (parlamentjének) tagja simán betöltheti a város/község (ország) bármelyik „kormánytisztségét” - például erdőgazdálkodási miniszter (a városi erdőgazdálkodási vállalat igazgatója), kulturális tárcavezető (városi/községi művelődési központ-igazgató), a kormány alelnöke (polgármester-helyettes), építésügyi miniszter (városi/községi lakáskezelő vállalat), állami vagyonalap vezetője (városi/községi vagyonkezelő vállalat) stb. lehet. Ez a helyzet pedig lehetővé teszi a települési önkormányzatoknál a korrupció burjánzását. Az ön- kormányzati képviselő egyik fő feladata az önkormányzat hivatalnokainak ellenőrzése. Ha viszont a képviselő munkát vállal a városi- /községi hivatalban, azzal alárendeli magát az általa ellenőrzött hivatal vezetőjének. Ezért kétséges, hogy képviselőként ezek után is képes lesz elfogulatlanul ellenőrizni a hivatal munkáját, s előfordulhat, hogy megszegi képviselői esküjét, amelyben megfogadta: „cselekedeteivel és döntéseivel csakis a település és az összes polgár javát fogja szolgálni”. Ha pedig többségbe kerülnek az ilyen képviselők egy-egy korrupcióra hajlamos önkormányzatban, akkor máris kezdődhet a település kiszipolyozása, vagyonának prédálása, ingó és ingatlan vagyonának árverés nélküli adása és vétele, beruházások kivitelezőinek versenypályázat nélküli kiválogatása, önkormányzati lakások sógor-koma alapon való kiutalása, az ellenőrzések során felfedezett visz- szaélések takargatása stb. Ráadásul a városok és falvak önkormányzatainak költségvetéséből működtetett médiumok (városi-, vagy községi újságok, közlönyök, kábeltévé) is teljesen az önkormányzati szervek kényének-kedvének vannak kitéve. „Lent” nincsenek független tévé és rádiótanácsok, amelyek arra ügyelnének, hogy a polgárok adójából pénzelt médium független tájékoztatást nyújtson a polgároknak a települési önkormányzat munkájáról, döntéseiről. Ennek köszönhetően a korrumpálódott önkormányzatok kezében lévő médiumok rendszeresen masszírozzák a választópolgár agyát, aki vagy beveszi a maszlagot, és továbbra is a helyi hivatalos sajtó által tisztára mosott képviselő(k)re adja szavazatát, vagy annyira megcsömörlik az egésztől, hogy részt sem vesz az önkormányzati választáson. A cikk nem az összes szlovákiai ön- kormányzati képviselő-testület munkáját kívánja ostorozni, hanem arra a törvényi hiányosságra igyekszik rámutatni, amely lehetővé teszi, hogy a felvázolt példa Szlovákia bármelyik településének önkorfnányzatában elterjedjen. Ha törvényhozóink nem akarják, hogy választóik néhány éven belül „kitunelozott” településeken éljenek, akkor a parlamentnek még az önkormányzatok hatáskörének bővítése előtt törvényi szabályozással kellene rendeznie ezt a helyzetet. Ez jelentős előrelépés lenne a korrupció elleni harcban. TALLÓZÓ NOVY CAS Norvégia, Finnország, Nagy-Britan- nia és Dánia nem haboztak, vízum- kényszert vezettek be Szlovákiával szemben. Csak így tudták megakadályozni, hogy a szlovákiai romák tovább élősködjenek polgáraikon. Szlovákia gazdaságát már évek óta ukrajnai cigaretta- és alkoholcsempészek ezrei csapolják, többmilliós kárt okozva az államnak. Ukránok és oroszok ezrei vállalnak feketemunkát, miközben Szlovákia a munkanélküliség tekintetében Európában az élre ugrott. Az ukrán és orosz maffia nálunk nagyobb biztonságban érzi magát, mint odahaza, ami már több milliárdunkba kerül. Ebben a helyzetben Rudolf Schuster kijelenti, nem híve az Ukrajnával szembeni vízumkötelezettség elrendelésének. Ezt a lépést csak abban az esetben tartja elfogadhatónak, ha az EU ragaszkodni fog hozzá. Legalább igyekezhetett volna úgy megfogalmazni mondandóját, hogy azt a benyomást keltse, neki is érdeke az EU-tagság. Ha Szlovákia csatlakozni akar, egyeztetnie kell Brüsszellel. Csehország ezt már megértette. Ha a szlovák kabinet tétovázik, hamarosan megeshet, hogy a vízumkötelezettség bevezetéséről nem a kormány, hanem az orosz maffia fog dönteni. ABC Egyelőre nem vüágos, hogy az ausztriai kormányalakítás milyen hatással lesz Magyarország helyzetére - mondta Orbán Viktor az ABC spanyol lapnak adott interjújában. Szerinte az Európai Unió 14 tagja által bejelentett szankciók inkább csak jelképes döntést jelentenek, mivel a tagországok képviselői Brüsszelben, a tanácsüléseken továbbra is minden héten találkozhatnak minden osztrák miniszterrel. Magyarország viszont nem tagja az EU-nak, és emiatt az uniós szankciókhoz való csatlakozás esetén nem lenne módja találkozni az osztrák kormány tagjaival. „Fenn kell tartanunk a kapcsolatokat, mert különben elszigetelődnénk, ami nem szolgálná sem Magyarország, sem Európa érdekeit” - mondta. A magyar miniszterelnök elutasította, hogy párhuzamot vonjanak az Osztrák Szabadságpárt és a magyar kormánykoalícióban részes kisgazdapárt között. LA REPUBUCA Christoph Schönbom bécsi érsek szerint a Jörg Haiderral kapcsolatos heves európai reagálások sok osztrákot megbántottak, s nem lenne helyes, ha az egész országot karanténba zárnák. Az olasz lapnak adott interjújában az osztrák katolikus püspöki kar elnöke azt mondta, hogy az ország demokratikus hagyományai erősek, ezért nem történhet komoly változás. - Az osztrák egyház figyelmesen követi majd az új kormány tevékenységét, azt, hogy müyen lépéseket tesz az élet védelméért, a fejlődő országok megsegítéséért, az idegenek befogadásáért és beilleszkedéséért - mondta, s hangsúlyozta, az egyház képes ellensúlyozni az esetleges idegengyűlölő tendenciákat. OLVASÓI LEVÉL Időutazás a vasúttal Úgy látszik, a Szlovák Vasutaknál valami baj történt az időt mérő vasúti órákkal, legalábbis mechanizmusukkal. Valamilyen oknál fogva ugyanis tíz évvel ezelőtt megálltak, és sajnos azóta sem akadt vasutas, aki felhúzná vagy újraindítaná, vasutas nyelven szólva, felemelné a vonat indításához szükséges vasutaslapátot. De mielőtt elindítanák, az óramutató irányát is be kellene állítani, vagy kicserélni. Annál is inkább, mivelhogy Alistál község, így vasútállomása is visszakapta régi becsületes nevét, Hrobonovóból ismét Dolny Stál, vagyis Alistál lett. Történt mindez tíz évvel ezelőtt, 1990 októberében. Úgy látszik, hogy ezt a változást a Szlovák Vasutak elöljárósága valamilyen oknál fogva „elfelejtette” regisztrálni számítógépes rendszerében, így hát az állomás nevét hirdető jeízőtáblán ott díszeleg, dacolva az idővel, a régi megnevezés: Hrobonovo. De nemcsak az állomás nevével van ez így. A Pozsony-Komárom 131-es vonal menetrendjében is a régi név szerepel. Sokan szapulják a vautat, hogy így meg úgy, meg hogy nem akar Európába menni. De hát miért is menne? Ott ugyanis - ahogyan az alistáli, illetve a hrobonovoi állomás esete mutatja- a tíz év/nullás sebességről, mely ugye kényelmes, nem balesetveszélyes, hirtelen 160km/órás sebességre kellene váltani. Ott ugyanis a vonatok átlagban ilyen sebességgel közlekednek. Vagy az alistáli állomáson az idő megállásának esetleg más oka is lehet? Ez a Hrobon nevű költő olyan maradandót alkotott talán, hogy neve örökre fennmarad a vasútállomás homlokzatán? Meg a menetrendben? Utánanéztem. Mi, alistáliak, majdnem semmit, de inkább semmit nem tudunk munkásságáról, költészetéről. Biztosan így vannak ezzel szlovák polgártársaink is. Tehát nem alkotott maradandót. A község számára biztosan nem. Tíz év nem nagy idő. Legalábbis Szlovákia történelmében biztosan nem. A Szlovák Államvasutak történelmében sem. Annyit tudunk róla, hogy jelenleg a fejlesztés helyett leépítés folyik. Lehet, hogy Álistállal is ez a terv, és fölösleges már az állomás nevét megváltoztatni? Ha nem így van, akkor a vasút illetékesei térjenek már visz- sza a jelen időszámításba. Ugyanis 1990 helyett 2000-et írunk. Nyakunkon a 21. század, a harmadik évezred. Jó lenne, ha ők is tudatosítanák. Amíg erre rájönnek, addig az utazóközönség gondolkodhat rajta, hová is utazzon, illetve váltson jegyet. Hrobonovóra vagy Dolny Stálra, vagyis Alistálra - mert a törvény szerint már így is ki lehet(ne) függeszteni! Németh Géza Alistál Dzurinda ars politikája: Nem baj, ha leesel a bicikliről, csak erősen kapaszkodj a kormányba. (TA SR-felv.)
