Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-07 / 30. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 7. Saku Koivu a TPS Turku csapatában kezdte pályafutását - fiatalon nem sok lehetőséget kapott Finnországban, de amint a tengerentúlra került, mindenki ráismert tehetségére Lehetőség híján a hoki Mekkájába zarándokolt Ahány tó, annyi remek jég- korongozó - röviden így lehetne jellemezni Finnország hokiállományát. De míg a tavak egy helyben maradnak, a tehetséges játékosok általában elhagyják otthonukat egy színvonalasabb bajnokságért. Saku Koivu is így tett. MAREK SVÁTEK Saku Koivu 1974. november 23- án született Turkuban. Ő az első európai, aki a Montreal Canadiens csapatkapitányi mezét viseli. Ehhez persze hosszú út vezetett. A hokit már fiatalon megkedvelte. Először Esu Keskinen volt a példaképe, majd amikor már arról álmodott, hogy egy napon az NHL- ben fog játszani, Wayne Gretzkyt és Jarri Kurrit kezdte csodálni. Tizennyolc évesen debütált a TPS Turku csapatában. Lassan illeszkedett be, első gólját 23. mérkőzésén ütötte: a Tappara Tampere elleni rangadón Jari Hurme kapusnak kötényt adva szerezte azt a bizonyos találatot. Eleinte ritkán kapott lehetőséget, de még a szezon végén draftolta a Montreal Canadiens. A juharlevelesek sokat vártak tőle, s Saku nem okozott csalódást. Bár alkatilag a csapat legalacsonyabb tagjai közé tartozik („csak” 178 centiméter magas és 82 kg súlyú), de tudását illetően az élen jár. Erről már az első ten- N gerentúli idényében tanúbizonyságot tett: az alapszakaszban Jól irányít, pontosan passzol, kifinomult technikával rendelkezik. mind a 82 mérkőzésen jégre lépett, 20 találatáért és 25 gólpasz- száért 45 pontot gyűjtött. A közönség elsősorban bátor játékának köszönhetően jegyezte meg a nevét. Nem riad vissza senkitől és semmitől, ráadásul remekül lát a Az első európai, aki a Montreal csapatkapitányi mezét viseli (Archívum) pályán, centerként az akciók többségéből kiveszi a részét. Jól irányít, pontosan passzol, kifinomult technikával rendelkezik, s mindezek mellett még gyors is. Az emlékezetes rövidített idényben (1996/1997) 50 találkozón szerepelt, 17 gólt és 39 gólpasszt adott. Több se kellett az ellenfelek hátvédeinek: ma már egy pillanatra sem tévesztik szem elől. Sajnos a Montreal nem sok ilyen ászt tartogatott. S miután Vincent Dampho- usst és Mark Recchit elcsábította a Philadelphia, Saku teljesen magára maradt. Főleg Recchi átigazolása érintette súlyosan; ó volt az, aki (még a kezdet kezdetén) fölkarolta a tapasztalatlan finn „kölyköt”, a jégen és azon kívül is remekül megértették egymást. Recchi helyét egy fiatal lett játékos, Dainius Zubrus vette (volna) át. Ezúttal Koivunak jutott az „istápoló” szerepe, de nem volt túl lelkes, a Ca- nadiensnél nem maradt egyenrangú partnere. Az egyetlen, aki a követelményeknek megfelelt a cseh Martin Rucinsky volt. De hiába. Nem ment a játék. A csapat nem is jutott a rájátszásba, ami a sportág Mekkájának számító városban főbenjáró bűn. Koivu sem villogott. Tizennégy gólra és 30 asszisztra futotta kedvéből. Egy játékos sem akadt a Canadiensnél, aki több mint 20 gólt ütött volna. Márpedig erre utoljára 1941-ben volt példa a csapat történetében, amikor 18 találattal John Quilty bizonyult a Kanadaiak leggólképesebb támadójának. A playoff egyébként decemberben úszott el a Canadiens számára, akkor ugyanis 11 mérkőzésből egyet sem voltak képesek megnyerni a fiúk. Az utóbbi 50 évben harmadszor fordult elő, hogy az alapszakaszban fejezték be a szezont. Az 1999/2000-es idény előtt a klub vezetői megpróbálták felfrissíteni a játékosállományt. A szétesőben levő New York Islan- derstól megvásárolák Trevor Lindem. Mos tehát úgy néz ki, a Canadiens átlépi a playoff kapuit. Magasabb célkitűzései nem nagyon lehetnek a csapatnak, mert a társaság éppen átalakulóban van: új arcok jönnek, régiek mennek, ezért nincs összeszokva az együttes. És hát a kanadai klubok évről évre rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek. Pedig a babona szerint a Montreal Canadiens 7 évnél többet sosem vár a Stanley Kupára. Itt jegyezzük meg, hogy utoljára 1993-ban győzött, tehát a matematika szerint idén nyernie kellene. Ehhez Linden és Koivu segítségére lenne szükség, csakhát egy anyagi gondokkal küszködő egyesület nem a legvonzóbb otthon két ilyen sztár számára. Ennek ellenére Koivu minden bizonnyal hű marad a Canadienshez, nemrég három évvel meghosszabbította szerződését. Mivel a Montrealnak nem igazán ment a játék, Koivut gyakran láthattuk a finn válogatottban szerepelni. Tizenhét évesen mutatkozott be a címeres mezben, az A csapatban pedig 1993-ban kapott helyet Franciaország ellen. Egy évre Saku Koivu minden bizonnyal hű marad a Canadienshez. rá, a lillehammeri olimpián a bronzéremért harcolhatott Oroszország ellen. Az összecsapást a finnek 4:0 arányban megnyerték. A téli játékok után, áprilisban Olaszország rendezte a világbajnokságot. A Suomi bejutott a fináléba, de büntetőkkel Kanada bizonyult jobnak. Egy évvel később, Stockholmban ismét döntős volt a finn válogatott. A házigazda svédeket Koivuék 4:1-re legyőzték, így aranyéremmel térhettek haza Helsinkibe. Finnország az évszázad hokitomáján, Naganóban is érmet szerzett. A döntőbe jutásért Oroszországgal mérték össze tudásukat az északiak; az emlékezetes találkozón Pavel Bure öt gólja temette el a finnek reményeit (az oroszok 7:4-re nyertek). Következett a helyosztó, melyen Kanada szállt harcba a Suomi ellen a bronzéremért. Gretzkyék álomcsapata azonGyakran kap lehetőséget a válogatottban (Archívum) ban a csehektől elszenvedett vereségből nem bírt magához térni. Finnország 3:2 arányban győzött, Saku ezen a találkozón két gólt ütött. Tíz pontjával a naganói olimpia legeredményesebb játékosa volt - megosztva ezt a dicsőséget honfitársával, Teemu Selánne- vel, aki szintén tízet gyűjtött. Saku a hoki mellett szívesen tölti szabadidejét a moziban. Kedvenc színésze Bruce Willis, még akkor is, ha kedvenc filmjében, a Titanic- ban nem ő alakítja a hős szerelmest. Ha nem a moziban és nem a jégen időzik, biztosan valamelyik montreali nagyáruházban kellene keresni, ugyanis imád vásárolni. De amit még ennél is jobban szeret, az az étkezés. Kedvenc étele a rántott hús sült krumplival, hozá Coca-Cola vagy almabor. De, persze, leginkább az ellenfél játékosait szeretné „elfogyasztani”. Andre Agassi zsinórban negyedszer jutott Grand Slam-torna döntőbe, ami utoljára a legendás Rod Lavernek sikerült 1969-ben - ő a négyből hármat megnyert Amerika Melbourne-ben is megleckéztette a teniszvilágot A női egyes döntőjében Lindsay Davenport (balról) Martina Hingist oktatta ki (TA SR-felvétel) JÁN HUDOK Australian Open Tennis Championships - ez a becsületes neve annak a nemzetközi teniszfesztiválnak, amely idén 88. alkalommal fogadta a földkerekség 64 női és ugyanennyi férfi teniszezőjét. A legjobbakat. A torna története 1905-ben kezdődött, s azóta négyszer kellett Melboume-ben költözködnie. Végül a Flinders Parkban talált otthonra, amit négy éve Melbourne Parkra kereszteltek. Tíz év alatt ez a létesítmény a világ legmodernebb teniszközpontjává vált. A Lód Laver Arena, amelyben a döntőket rendezik, 15 ezer nézőt tud befogadni. Külön érdekessége, hogy esőzéskor befedhető. Röviden összefoglalva ennyi lenne az Ausztrál Nyílt Bajnokság története. Minden évben Melbourne az első állomása a Grand Slam-vi- adaloknak. Idén Lindsay Daven- portnak és Andre Agassinek jött ki a lépés. Mivel a torna előtt világossá vált, hogy sérülés miatt Venus Villiams és Szeles Mónika nem indulhat, a hölgyek mezőnyében négy favorit harcára lehetett számítani. Venust húga, SERENA WILLIAMS helyettesítette, de januárban egy tornán sem vett részt, ezért nem sokat vártak tőle. A fiatalabbik Williams lány sokakat meglepett: új, vörös-fekete mezben jelent meg a pályán. Ez még nem lett volna olyan szörnyű (bár ez a színkombináció elég agresszívan hat). A nagyobbik baj az volt, hogy három kiló súlyfölösleggel érkezett, s ezzel nem tudott megbirkózni. így is nézett ki a játéka, már majdnem az első körben kiesett - a hazai Amanda Grahamet csak nagy nehézségek árán győzte le. Világos volt, hogy ez nem Serena tornája, ám ehhez képest jól bírta a strapát, csak a nyolcaddöntőben búcsúzott - az orosz Jelena Lihovceva küldte haza Floridába. Lihovceva sikeréből a szlovák Tomás Malik is kivette a részét: egy ideje ő az orosz hölgy trénere. Serena után egy másik esélyes, MARY PIERCE is távozott. A montreali születésű francia lány öt évvel ezelőtt diadalmasIdén Lindsay Davenportnak és Andre Agassinek jött ki a lépés. kodott Melboume-ben. Erőnlétileg tökéletesen fel van készítve, sajnos azonban a pszichikai nyomással nem bír igazán megbirkózni. Emiatt kapott ki két játszmában a japán Ai Sugyiamától a nyolcaddöntőben. A harmadik és negyedik kiemelt kiesését használta ki Con- chita Martinez. A huszonhét éves spanyol játékosnak egy hátránya van: túl régimódi a játéka, magas labdáival aligha lehet eredményes. Más eset az amerikai Jennifer Capriati. A tehetségét és pénzét korábban kábítószerre és alkoholra pazarló lány két éve jó úton halad a sikeres visszatérés felé. Tavaly már az első harminc között állt a WTAlistán, idén már az első húsz között leledzik. Amint elmondta, ez még korántsem a végállomás, szeretne a legjobb tíz közé férkőzni. Ha azt vesszük, hogy 1991-ben, 15 évesen a hatodik helyen állt, nem vonhatjuk kétségbe: van rá esélye. Martinezt és Capriatit az elődöntőben az első két helyen kiemelt, és a világranglista vezető pozíciójáért évek óta harcoló MARTINA HINGIS, illetve LINDSAY DAVENPORT állította meg. Svájc és az Egyesült Államok legjobbja számára ez volt a tizedik közös finálé. Davenport még egyszer sem kapott ki (a tavalyi Hopman Kupa óta az utóbbi négy összecsapáson még játszmát sem vesztett). Hingisnek ezzel megszakadt az Australian Openen tartott hároméves veretlenségi sorozata. Ráadásul utoljára 50 találkozóval ezelőtt kapott ki. Melboume-ben viszont még a páros döntőjében is vereséget szenvedett Mary Pierce-szel. Ezt a találkozót Hingis édesanyja, Melanie Molitro nem is bírta végignézni. Az egyéni finálét egy nappal később viszont nem volt szíve otthagyni. Szokás szerint nemcsak a fent említett négy favoritra figyelt föl a közönség, hanem Anna Kur- nyikovára is. Az orosz primadonnát édesanyja, Álla és edzője, Van Harpen mellett új barátja, Mark Philippoussis is árgus szemmel figyelt a díszpáholyból. Mark és Anna románcát a sajtó fújta föl igazán, de az is lehet, hogy csak reklámhúzásról van szó. Annyi biztos, a moszkvai születésű Kumyikova már a reklámfilmek mellett a pályán is megállja a helyét, teljesítményére is oda lehet figyelni, ami korábban azért nem volt jellemző. Ezt Lindsay Davenport is megerősítette, aki így minősítette Kumyikova játékát: , Javul.” A férfiaknál jóval szélesebb volt a bajnokjelöltek skálája. Különösebb meglepetés nem született. Számíthattunk rá, hogy Lleyton Hewitt komoly veszélyt fog jelenteni a többiekre, hiszen a 19 esztendős ausztrál játékos az Australian Open előtt tornát nyert Adelei- de-ben és Sydneyben, s az ATP-lis- ta élére ugrott. A Grand Slam-torna első fordulójában a spanyol Alex Corretját is kioktatta. Az ígéretes fiatalembernek a nyolcaddöntőben fogyott el az ereje Magnus Norman ellen. A Monacóban élő svéd sztár az Open előtt egyetlen találkozót veszített el: Auck- landben a négy között bukott el. Melbourne-ben az elődöntőig futotta erejéből, s ezzel igazolta, hogy tavalyi öt tomagyőzelme (ennyivel rajta kívül csak Ágassi és Sampras büszkélkedhet) nem a véletlen műve volt. A Sampras-Aggassi elődöntőt amolyan előrehozott finálénak tartotta a közönség, hiszen a továbbjutásért a világranglista első két helyezettje küzdött meg. Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy Agassi már a második fordulóban elköszönjön. Wayne Black ellen 0:2-es vesztésre állt, de öt játszmában végülis legyőzte. Örök vetély- társa, Sampras ellen is öt játszmában küzdött meg. A negyedikben tie break döntött a győztesről - Sampras már 4:0-ra vezetett, de végül 7:5 arányban alulmaradt. Ez lelkileg kikészítette Pete-et, nem tudott magához térni. A vereség után lemondta részvételét a Davis Kupa-csapatban, amelynek Andre Agassi szintén tagja. A címvédő Jevgenyij Kafelnyikov- nak könnyebb doíga volt. Simán bejutott a döntőbe, remek formában játszott, s ha nem Agassivel hozza össze a sors, gond nélkül megvédhette volna tavalyi győzelmét. Agassi azonban ezúttal le- győzhetetlennek tűnt. Zsinórban negyedszer jutott Grand Slam- toma döntőbe, ami utoljára a legendás Rod Lavernek sikerült 1969-ben - ő a négyből hármat megnyert.
