Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-10 / 6. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 10. KOMMENTÁR Pártos atomtemető TÓTH MIHÁLY Most már az is megeshet, hogy a közvélemény-kutatók felmérik, az ország lakosságának hány százaléka híve az erőművi nukleáris hulladék: 1. Oroszországba szállításának vagy 2. belföldön építendő lerakodóhelyen való elhelyezésének. A kérdés akkora publicitást kapott, hogy már az alanyi költők, az óvonénik és az orchideane- mesítők is késztetést éreznek az állásfoglalásra, miközben Szlovákiában a képesített atomenergetikai szakemberek száma nem lehet sokkal több ezernél. Nem az atomtechnika iránti leküzdhetetlen kíváncsiság az oka, hogy olyan kérdés megválaszolására hergelődik a lakosság, amilyenben a válaszadás kizárólag műszaki és gazdaságosságelemzési feladat lenne. Ilyenkor mondja keserű szájízzel a választópolgár: én ugyan okos ember vagyok, de nem tudom eldönteni, hogy az atomhulladék Oroszországba szállítása mellett kardoskodó demokratikus baloldaliaknak van-e igazuk, vagy azoknak, akik az SDK-ban Harach gazdasági miniszter vezetésével atomtemetőt építenének Jaslovské Bohunicében a nukleáris hulladék elhelyezésére. A nyilvánosságra került tények, hírek és híresztelések alapján az atomenergetikában és a közgazdaságtanban legjáratlanabbak is egyértelműen arra következtetnek, hogy a politikától e látszólag nagyon távol álló területen is az történik, ami 1998 ősze óta a miniszteri, a kerületi, a járási és a helyi posztok újrafelosztásában történt. Immár a nukleáris hulladék elhelyezésének kérdése is pártos kérdéssé vált. Le- heteűen kibogozni, hogy a koalíció (vigyázat, nem az ellenzék!) azért támadja-e az Elektromos Művek (EM) vezérigazgatóját, mert Kosovan az SDE embere, vagy mert Kosovan rossz szakember, netán magánvagyonként kezelte az állam tulajdonát. Hogy egy óriásvállalat működésének részletei nem kerülnek nyilvánosságra, afölött napirendre lehet és kell térni. De hogy az ország miniszterelnöke is úgy tesz, mintha semmit se tudna az EM számszerűsített eredményeiről, konkrétabban az atomhulladék sorsának anyagi és környezetvédelmi vonatkozásairól, az ország energiapolitikája több lábra állításának, illetve egy lábon tartásának esélyeiről és veszélyeiről, az nehezen hihető. A miniszterelnök gyengeségét és a döntés- hozatali gyakorlat tarthatatlanságát bizonyítja, hogy Mikulás Dzurinda ahelyett, hogy a legnagyobb mértékben gazdasági és környezetvédelmi kérdésben számszerűsítetten megalapozott határozott álláspontra helyezkedne, az EM vezérigazgató megtartásának, illetve menesztésének politikai lehetőségeit vizsgálja. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a koalíció leggyengébb láncszeme a miniszterelnök. JEGYZET Minőség „bármi” áron FARKAS OTTÓ Hajói emlékszem Mészáros Győző államtitkár jegyezte meg tavaly nyáron egy sajtótájékoztatón, hogy a 2000. év még inkább a minőség esztendeje lesz a mezőgazdaságban is. Nyilván nem túlzott, hiszen exportáló cégeink már eddig is tapasztalhatták, hogy a külföldi piacon csakis kiváló termékekkel lehet megmaradni, és természetesen a belföldi piac is egyre igényesebb a minőség iránt. Azt hihetné az ember, szűk látókörre vall, ha egy feldolgozó üzem még napjainkban sem igyekszik váltani, és számára nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos. Pedig találni rá példát, mert sajnos manapság mindenből, még ebből is lehet tőkét kovácsolni. A Nagyrőcei járás egyik tejfeldolgozójának tulajdonosai minden felvásárolt tejet - tehát a gyengébb minőségűt is - első kategóriába sorolnak. Állításuk szerit azért, hogy ezzel segítsék a termelőket, mivel a vidéken nem tudnak jó minőségű tejet termelni. Szerződéskötés előtt megnyugtatják leendő partnereiket, hogy a gépsoraikon áthaladó nyers tehéntej kiváló minőségűvé válik altkor is, ha eredetileg nem volt az. És valóban, szóbeli ígéretéhez híven a feldolgozó a laboratóriumi eredménytől függedenül mindig jó minőségű tejért fizet. Pontosabban fizetget, és talán éppen ebben rejlik a turpisság. A termelő hónapokon belül fizetésképtelenné válik. Nem tud vásárolni tőgybetegség-megelóző készítményeket - illetve nincs is rákényszerítve. És a kifejt tej egy idő után sok esetben valóban nem felel meg az előírásoknak. Ä termelő ezekután legalább két okból fél partnert váltani: bizonytalan, hátha a tejgyár nem fizeti ki az addig felhalmozott tartozásokat, másrészt beruházásra nem telik, anélkül pedig már nem tud előállítani minőségi tejet. A régióban nincs olyan tejgyár, amely szerződést kötne vele minőségileg nem megfelelő tejre. Ezért ki-ki sajátos módon oldja meg a helyzetét, többen üsző- vagy tehéneladásból fizetik a béreket, felszámolják a tehenészetet, és egy életre elmegy a kedvük a gazdálkodástól. Ä környéket, mi több, egy egész vidéket tehet tönkre anyagilag és erkölcsileg egy ilyen üzem, amely - furcsa módon - mindig talál új partnert. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (58238338), SidóH. Zoltán-gazdaság- (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), P. Malik Éva-régió-(58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport-(58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: ' tel., fax: 0819/704 200, Nyitni: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@voxnova.sk- Belátom, hogy a józan ész törvényei csődöt mondtak. Holnaptól Murphy törvényei szerint irányítom az országot. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ NOW CAS A legnépszerűbb napilap értesülései szerint a mezőgazdasági minisztérium számos irodáját újították fel az óesztendő végén. A cikk szerzője néhány százezer koronás bútorvásárlásról szerzett tudomást. Ján Kozák, a szaktárca irányítójának kabinetvezetője megkerülte a beruházás költségeinek nevesítését, mondván: „nem ismeri a pontos összeget”. A hírrel ösz- szefüggésben a lap megjegyzi, a legutóbb Ján Carnogursky igazságügy-miniszter újíttatta fel titkárságának helyiségeit. A rekonstrukció akkor főként a mennyezetet érintette, mivel annak állaga nem felelt meg a tűzvédelmi előírásoknak, illetve a hangszigetelési elvárásoknak. A Carnogursky vezette tárca a munkálatok befejeztével 5 millió koronás beruházásról számolt be. Eubomír Fogas, a jogalkotásért felelős miniszterelnök-helyettes sem volt elégedett irodájának állapotával, olyannyira, hogy az általa kezdeményezett átalakítások során lecserélték a padlóburkolatot is. Szlovákia és Horvátország elszigetelődött az euroatlanti szervezetektől, kimaradt az integráció első szakaszából Történelmi esély Zágrábnak Akkora volt a horvátországi választások tétje, mint az 1998-as parlamenti választásoké Szlovákiában. Horvátország és Szlovákia földrajzilag, történelmileg és kulturálisan is a Nyugat részei, mégis mindkettő a függetlenségétől egészen az utolsó, sorsdöntő választásokig mellék- vágányra került. ONDREJCSÁK RÓBERT Ennek oka mindkét államban azonos volt: a hatalmon levő elit nem a liberális demokrácia elveinek megfelelően irányította az országot; kísértett a nacionalizmus és a múlt felé fordulás. A kormányzás autoritativ jellegű volt, a hatalom jelentős része egy ember kezében összpontosult (Franjo Tudjman, Vladimír Meciar). Ide sorolható a titkosszolgálatok gyanús szerepe (Horvátországban a Tudjman-éra alatt a néhai elnök fia, Miloslav volt az ország titkosszolgálatának (HIS) a főnöke), a privatizáció, melynek során a hatalomhoz lojális személyek kezére kerültek komoly cégek - fillérekért. Mindezek következében Pozsony és Zágráb elszigetelődött az euroatlanti szervezetektől, kimaradt az integrációs folyamat első szakaszából. Ezt az izolációt úgy igyekeztek megtörni, hogy - mivel Nyugaton nem voltak szalonképesek - Moszkva felé fordultak. A Meciar-kormány „vonzódása” Oroszországhoz ismert, Tudjman is tett „ajánlatokat” Moszkvának a szorosabb együttműködésre. Miután a választók 1998- ban Szlovákiában és most Horvátországban is a változásokra szavaztak, újra több párhuzam vonható a két ország sorsa között. Az eddig kormányzó pártokban (Demokratikus Szovákiáért Mozgalom - HZDS, Horvát Demokratikus Közösség - HDZ) a választási vereség után belső feszültség figyelhető meg a konzervatívabb és a liberálisabb szárnyak között, s nem zárható ki a pártszakadás sem. Ennek oka részben az, hogy egyik sem standard politikai erő, nincs egyértelmű orientációja, különböző értékorientációjú és világnézetű csoportokból, egyénekből áll, amelyeket (akiket) főleg a hatalomban való részvétel, és az ebből fakadó előnyök tartanak össze. Miután ez ma már nincs, megszűnt a legfőbb összetartó erő. Horvátországban - Szlovákiához hasonlóan - az addig kormányzó HDZ-t legyőző ellenzék is heterogén. Két fő ereje közül az egyik a Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Horvát Szo- ciálliberális Párt (HSLS) koalíciója, amely a balközéphez sorolható, a másik - gyengébb - négytagú koalíció (HNS, HSS, IDS, HS) inkább a jobbközéphez tartozik. Külön-külön egyik sem elég erős a kormányzáshoz, a megalakuló horvát kormány a két koalíció koalíciójából, hat pártból áll össze. Ha párhuzamot akarunk keresni, érdemes a jobb-kö- zép-bal szlovák kormányra tekinteni. Az is közös, hogy minden ellentmondás ellenére, az eddigi ellenzéknek Zágrábban sem igen lesz más választása, ha kormányzati felelősséget akar vállalni, és kivezetni az országot a nemzetközi elszigeteltségből (további égető feladat a gazdaság talpraállítása, a privatizáció és a „gyanús” bűncselekmények kivizsgálása). A győztes ellenzék vezetői ezt tekintik legfőbb feladatuknak (a Dzurinda-kormányhoz hasonlóan), és nyilatkozataikból kitűnik elkötelezettségük Horvátország euroatlanti integrációja iránt. A horvátoszági ellenzék legnagyobb arányú győzelmét a fővárosban, Zágrábban aratta (újabb párhuzam). Ami az EU-hoz és a NATOhoz való csatlakozást illeti, Horvátország Tudjman elnöksége alatt tagjelölt sem volt, főként belső állapotai miatt. Az integráció jelentős gátja volt a szerb kisebbséggel való bánásmód is; az ENSZ adatai szerint az országban 1990 előtt élő 600 000 szerbből mára 120 000 maradt. Látszólag ellentmondásos volt a Bosznia-Hercegovinával szembeni horvát külpolitika is. Szavakban támogatta az ország egységét, de valószínűleg csak nyugati nyomásra. A színfalak mögött Tudjman a háromnemzetiségű ország felosztására törekedett, magánbeszélgetésein állítólag megkérdőjelezte a kétmillió boszniai muzulmán jogát az önálló államra. Horvátországnak geopolitikai szempontból fontosak lettek volna a boszniai területek, a patkó alakú, katonailag sebezhető ország A megalakuló horvát kormány összesen hat pártból áll össze. stratégiai helyzetén óriásit javíthatott volna a bosnyák területekkel való „kikerekítés”. Mivel Tudjmannak figyelembe kellett venni Szerbia létezését és érdekeit is a Balkánon, Belgráddal együttműködve igyekezett rátenni a kezét a horvátok számára fontos területekre. Erre utalhat, hogy egyes források szerint a délszláv háború során Tudjman negyvenhétszer találkozott titokban a fő ellenféllel, Miloseviccsel Bosznia-Hercegovina kettéosztásával kapcsolatban. Mindennek jelképe lehet, hogy Zágráb leblokkolta a muzulmán és a horvát részből álló hercegovinai főváros, Mostar egyesítését. Ha az új horvát vezetés komolyan gondolja az euroatlanti integrációt, le kell tennie elődje nem nagyon burkolt igényeiről a boszniai területekre, mivel a Nyugat támogatja Bosznia-Hercegovina egységét, és ellenez minden felosztást. Ha Horvátország elfogadja az EU normáit, komoly tagjelöltté válhat. Ezt megerősíti az ország gazdasági helyzete, állapota lényegesen jobb lesz, mint (Szlovéniát és az EU-tag Görögországot leszámítva) a Balkán többi részének. Ez jelentős mértékben a fejlett idegenforgalomnak köszönhető, és Horvátország (Szlovéniával) volt az ex-Jugoszlávia legfejlettebb területe. A győztes ellenzékválasztási programjában az állami kiadások 17 százalék lefaragását és az adók csökkentését helyezte kilátásba, ami javíthat a magas munkanélküliséggel küszködő ország gazdasági helyzetén (alacsonyabb adók - nagyobb vállalkozási kedv - magasabb foglalkoztatottság). A nemzetközi közösséggel kialakított kapcsolatokon javíthat az együttműködési készség a Hágai Nemzetközi Bírósággal a háborús bűnösök kiadatásával kapcsolatban. Ez elé a Tudjman alatt számos akadályt gördítettek, sőt az ANP holland hírügynökség értesülései szerint Hágában Tudjman ellen is vádat akartak emelni. Ha a változások megvalósulnak, Zágráb középtávon esélyes lehet a NATO-tagságra is. Az ország fekvése stratégiailag is kedvező - a Balkán nyugati kapuja, a volt Jugoszlávia mindegyik jelentősebb adriai kikötője Horvátországhoz tartozik az Észak-adanti Szövetség is kedvezően ítélheti meg a horvát tagsági kérelmet, amennyiben a demokrácia szilárd lábakon fog állni az országban. Mindezek fényében nem túlzás azt állítani, hogy az egy héttel ezelőtti választások után Horvátország kapott még egy, történelminek is nevezhető esélyt, hogy felzárkózzon azoknak az országoknak a csoportjába, ahová évszázados hagyományai alapján tartozik. OLVASÓI LEVÉL A Szent Korona „Nincs még nép ezen a földkerekségen, amely klenódiumnak olyan jelentőséget tulajdonítana, s olyannyira tisztelné, mint a Szent Koronát a magyar” - írja Ruffy Péter a „Magyar ereklyék, magyar jelképek” című könyvének a Szent Koronáról szóló írás bevezetőjében. Nincs még egy olyan művészettörténeti tárgy, nagyjelentőségű ékszer, amelyet a változó sors során annyi országban, helységben, várban, sasfészekben rejtegettek volna, mint nemzeti ereklyénket, a Szent Koronát. A lelkek fölött gyakorolt „hatalma” olyan erős volt, hogy a falvak, községek lakói az áhítattól, tisztelettől indíttatva letérdepeltek a koronát szállító hintó előtt. Épp e nemzeti ereklye iránti tisztelet nevelte a magyar lelkekbe a kitartást, a gyűlöletet mindennemű elnyomás ellen, a szabadság szeretetét és az összetartást, amely ma is példa értékű más népek szemében. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe, s bizonyára nemcsak nekem, amikor január 1-jén a televízió jóvoltából egyenes adásban lehettünk tanúi a történelmi eseménynek: a Szent Korona átvitelének az Országházba. A katonai tiszteletadás, az állami lobogó felvonása, a Himnusz, a koronaőrök parádéja, valamint a jelenlevők őszinte tisztelete a Szent Korona iránt, mind-mind lelket melengető érzés egy magyar számára, éljen a föld bármely pontján! S mily szánalmas az a nemzet, amelynek nincs nemzeti ereklyéje, nincs történelmi múltja, nincsenek hősei, vértanúi. Persze, a történelem nagykönyvében nemcsak a „szép” dolgok hódnak fel, hanem a tragédiák is. Amikor a díszszázad tisztelgett a nemzeti lobogó előtt, felidézte dicső elődeit, talán a doni pokolban pusztult II. magyar hadsereg hőseit is. Hányunknak maradtak ott rokonai, akiket soha nem ölelhettünk, kiket soha nem ismerhettünk meg. Ők vállalták a Szent Korona örökségét s a hűséget a magyar nemzethez, ezért életüket adták, bizonyítva: az eszme élteti a nemzetet! Az eszme, amely összetart, a kereszt és a kard, amely tiszteletet parancsol, a nemzet, mely a keblére ölel, s az anyanyelv, amely összeköt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavaroghattak azoknak a nézőknek a fejében, akik végignézték az adást. A Szent Korona új helyen vár, hogy erőt merítsünk történelmi erejéből, hogy a következő évezredben ismét büszke „apró magyarok” szolgáljuk az összmagyar- ság érdekeit. Bencze István, Tardoskedd
