Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-07 / 4. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 7. KOMMENTÁR Tétova békejobb TÓTH MIHÁLY A megbékélés szükségességének elméleti indoklása a legkönnyebb és legkellemesebb feladatok egyike. Sem a vezető politikusoknak, sem a karácsonyi misét celebráló püspököknek nem esett nehezükre magával ragadóan szónokolni a megbékélés hasznosságáról. Az elmélet és a gyakorlat között, sajnos, fényévnyi a távolság, és ez nem az erkölcsi nevelés fogyatékosságainak, de nem is a jogtudat hézagainak a következménye. Tíz esztendeje a politikust, a munkavállalót és a vállalkozót egyaránt belesodorta a történelem a mélyvízbe, s úgyszólván senki se tudott „úszni”. Törvényszerű, hogy ilyen viszonyok között mind a politikában, mind a tulajdonlásban tömegesen tűntek fel az aranyásók. Tíz év az aktív emberi életszakasznak teljes egynegyed része. Tíz évet teljes bizonytalanságban töltöttek a tulajdont szerzett vállalkozók, a politikában bársonyszékhez jutottak és a bérből élők. Ennyi idő már elegendő, hogy a „szabadfogású létfenntartási stílus” vérévé váljék mindenkinek. A politikust frusztrálja a bársonyszék elveszítésének gondolata. Az újgazdagot agresszívvá teszi a csak „félig-meddig övé-va- gyon" elveszítése. Arról nem is beszélve, hogy úgyszólván már páriaként tengődik a potenciális munkavállalók lassan egyötödét kitevő munkanélküliek serege. A tartós bizonytalanság következménye az agresszivitás általános fokozódása. Lassan már mindenki mindenkit utál. Az ilyen helyzet a könnyű megoldásokat ígérő politikusoknak kedvez. Hogy mennyire, azt a HZDS népszerűségének alakulása mutatja. Ez a politikai erő 1991 óta annyiszor vétett a jó ízlés, az erkölcs és az írott törvények ellen, hogy elméletileg már mindenkinek el kellett volna vezetőitől fordulnia. A lakosság egy- harmada szilárdan kitart mellette. Mi sem bizonyítja ennél jobban, hogy a gazdasági viszonyok és az életszínvonal rendbetétele nélkül, a biztonságérzet alapjainak megteremtése nélkül pusztába kiáltott szó a megbékélés szorgalmazása. A megbékélést nem pártok között, hanem értékek mentén kellene megkísérelni. Schusternek van képe KORPÁS ÁRPÁD Van képe az elnöknek. Majdnem nem lett, ám végül sikerült magát megörökíttetnief?) egyházi méltóságoktól övezettem Rudolf Schuster az új esztendő alkalmából fogadta a szlovákiai egyházak és vallási közösségek vezetőit. Ünnepi beszédében arra ösztönözte őket, hogy felekezeteik a társadalmi megbékélés érdekében hathatósan működjenek együtt. Jelezte, járási és kerületi szintű ökumenikus szertarásokon is kész megjelenni. „Az elnök egyedül semmit sem győz. Előállhat felhívásokkal, javaslatokkal, de ha nem lel támaszra a megvalósításban, biztosan nem lesz sikeres. Önök, akik ismernek, tudják azt is, ha valamiről meg vagyok győződve, és látom, hogy támogatják, azt nem adom fel, és minden erőmmel városról városra, faluról falura fogok járni, hogy meggyőzzem az embereket, és hogy megtaláljuk az egymáshoz vezető utat” - fejtette ki eltökéltségét. S bár felmerülhetett a gyanú, hogy Schuster módfelett gyakran ragozza az egyetértés rokonértelmű fogalmait, kétségkívül nemes szándékokról hallhattak a jelenlévők. Mint ilyenkor szokás, beszéde alatt vülog- tak a fotósok gépei, az újságírók is serényen jegyzeteltek. „Megtaláljuk az utat a nem hívők felé is, más módon, vannak itt lehetőségek az önkormányzatokon, a képviselőkön és az államigazgatáson keresztül” - folytatta az elnök. Hozzátette: „Nem akarok kényszerű lépéseket. Mindennek az önkéntesség és meggyőződés talaján kell állnia. Aki nem akar, annak nem kell velünk jönnie. Meglátjuk, ha megmutatkoznak az eredmények, sokan csatlakoznak, mert mindig vannak, akik várnak, hiszen volt már mindenféle, próbálják meg, meglátjuk, hogyan végződik a dolog.” A tudósítók ezután néztek össze: „És én arra kérem önöket, ne hagyják magukat lebeszélni sem az újságíróktól, akik mindent túlpolitizálnak, és gyakran sok dolgot csak egy vagy két színben látnak...” - hangoztatta. A „sem” szócska alapján mindenki a mondat folytatását várta. Az elnök azonban az újságírókon kívül másokat nem említett. Másképpen folytatta: „Azt gondolom, az ilyen felhívásokat, amelyek valóban valamennyi állampolgár javát kívánják szolgálni, kölcsönösen támogatnunk kell”. Mindenesetre sajátos egymáshoz vezető út az, amiből az elnök egy- vagy kétszínű summázata alapján az újságíró mint állampolgár kimarad. Nem a sajtó bosszúja, csak a sors fintora, hogy a fogadás végén, amikor az államfő az egyházi vezetők körében kívánta magát meg- örökíttetni, már egyetlen fotós sem volt jelen. A helyzetet az elnöki szóvivő mentette meg egy turista fényképezőképpel. Majdnem úgy volt, hogy nem készülhet kép az egyházi méltóságoktól körülvett elnökről. De Schusternek mégis van képe. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel, fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk ■- Megfogadtam, hogy újévtől nem iszom veled! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁVO A Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló és Dokumentáló prágai hivatal megvádolta Jaromír Obzina volt belügyminisztert, hogy a hetvenes évek végén az akkor hatályos törvényekkel is ellentétben utasítást adott az Állambiztonsági Hivatalnak (StB): próbálják meg Csehszlovákia elhagyására kényszeríteni a Charta 77 aláíróit. Az Asanace fedőnevű akció 1978 és 1984 között zajlott le, s a Charta 77 mintegy 50 ismert aláíróját vette célba. Fizikai és lelki terror alkalmazásával mintegy húsz személyt sikerült nyugati emigrációba kényszeríteni. Obzina 1973 és 1983 között vezette a csehszlovák belügyminisztériumot. Amennyiben a vád beigazolódik, tízévi szabadságvesztés fenyegeti. Vádat emeltek még a belügyminiszter egykori helyettese, s az állambiztonsági szolgálat 17 volt kerületi vezetője ellen is. Nemrégiben a hivatal egy hatvanas évekbeli ügy miatt vádat emelt Lubomír Strougal volt kormányfő és belügyminiszter ellen is. Indonézia egysége és stabilitása csak a számos, országot lakó népcsoport jogainak elismerése révén érhető el Autonómia vagy széthullás Újra zavargások törtek ki Délkelet-Ázsia legnagyob és legnépesebb országának, Indonéziának több pontján. Az ázsiai gazdasági válság, melyből a térség kilábalni látszik, egyedül Indonéziában eredményezett jelentősebb politikai változásokat. ONDREJCSÁK RÓBERT 1998 májusában lemondott az 1966 óta hatalmon levő Szuharto tábornok. Helyét alelnöke, Habibie vette át, aki elvezette az országot történelme első szabad választásához, amely az elnök által támogatott Golkar vereségét hozta. A parlamenti választásoktól még fontosabb elnökválasztás a mérsékelt iszlám erők vezérének számító Abdurrahman Wahid győzelmével zárult. Az új elnök - a társadalmi béke megóvása érdekében - alel- nökének Megawati Sukarnoputrit, a legnagyobb parlamenti párt (PDI-P) elnöknőjét nevezte ki. Ezek voltak az első lépések az ország demokratizálódása felé. Lassan megteremtődtek a demokrácia institucionális feltételei. A biztató kezdet ellenére a neheze csak most jön. A diktatúrától „megszabadult” országok eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a demokrácia intézményi feltételeinek megteremtésétől sokkal nehezebb feladat helyi szintre, és az emberek gondolkodásába „bevinni” a demokratikus értékeket. Mindez még rázósabb egy olyan országban, ahol nincsenek hagyományai a demokráciának. Az új kormány számára a legfontosabb Indonézia egységének megőrzése. Ez csak akkor lehetséges, ha a soknemzetiségű ország minden lakosa teljesjogú állampolgárnak fogja magát tekinteni, bármilyen nemzethez vagy vallási közösséghez tartozik is. Szuharto diktatúrája úgy akarta az ország egységét megszilárdítani, hogy igyekezett gyengíteni az egyes nemzetiségek identitástudatát, a közös „indonéz” identitást hangsúlyozta (a hivatalos nyelv is egy „műnyelv”, az indonéz) és a fegyveres erők segítségével elnyomta a népcsoportok törekvéseit. A többi nemzetnél visszatetszést keltett a jávaiak előtérbe helyezése, sőt dominanciája. Az általuk lakott sziget ugyan Indonézia legnépesebb szigete (a jávaiak a teljes lakosság több mint 40 százalékát alkotják), de a jelentős nyersanyagkincs többsége más szigeteken termelődik ki. A belőlük származó bevétel azonban először a Jáván levő fővárosba, Djakartába kerül, ahonnan csak töredéke jut visza a régiókba, ezért Jáva fejlettebb is, mint a többi sziget. Mindez a nemzetiségi és regionális törekvések további feléledéséhez vezet, amelyek tovább erősödtek a diktatúra bukása után, hiszen az elnyomó apparátus megszűnt. Ez figyelhető meg jelenleg Ambonban, és főleg azokon a területeken, amelyek nem kerültek rögtön a függetlenség kikiáltása után indonéz fennhatóság alá. Ide tartozik az erősen iszlám jellegű arab tartomány, amely autonómiát kapott a független Indonéziában, majd megszüntetése után, 1953- ban lázadás tört ki a központi kormány ellen. Az 1975-ig portugál uralom alatt álló, majd a függetlenség kikiáltása után erőszakkal elfoglalt és an- nektált Kelet-Timor lakossága számára az új indonéz kormány lehetőséget adott a népszavazásra. A tavaly augusztus 30-i referendumon a kelet-timoriak háromnegyede a függetlenség mellett szaIndonézia fontos az USA-nak, Ausztráliának és Japánnak is. vazott, így a terület függetlensége elérhető közelségbe került. Éppen Kelet-Timor esete jelentheti azt a precedenst, amelyre a többi önállósulni kívánó sziget hivatkozhat. A népszavazásra való igényét már Aceh is bejelentette, Wahid elnök egyelőre autonómiát helyezett kilátásba. Ha e régió is kivívná önállóságát, már komoly veszélyben forogna Indonézia egysége, és előrevetítené széthullása árnyékát. Ez nagyon is reális, tekintetbe véve, hogy az országot 140 népcsoport lakja. A felaprózás csak úgy előzhető meg, ha a régiók autonómiát kapnak (az erről szóló törvényt tavaly áprilisban már elfogadta az indonéz parlament), és a nyersanyag-kitermelésből származó bevételekből is nagyobb részese- déshet jutnának, ami elősegítené gazdaságuk fejlődését és a lakosság szociális helyzetének javítását. Az indonéziai helyzetet az ország nagysága, 200 milliós népessége, számottevő nyersanyagtartalékai és rendkívül kedvező, stratégiailag fontos fekvése miatt az egész térség, sőt a nagyhatalmak is figyelemmel kísérik. Az országnak megvan a lehetősége, hogy regionális hatalomként lépjen fel a nemzetközi politikában, de a már említett belső gyengeség, a szeparatista törekvések, valamint a nehezen átvészelt (?) gazdasági válság ezt megakadályozzák. Ezt tükrözi az indonéz hadsereg nagysága és felszereltsége is, amely az ország méreteihez és lehetőségeihez képest meglepően gyenge, ráadásul minden erejét lekötik a belső nyugtalanságok. Ha Djakarta sikeresen megbirkózna problémáival, nemcsak az ASSAN-országok vezető ereje lehetne, hanem a regionális hatalmak többé-kevésbé egyenjogú partnere is. Ebben az esetben a nagyhatalmak számára különösen érdekes lenne Indonézia külpolitikai beállítottsága. Az USA számára Djakarta a hidegháború idején volt fontos. Washingtonban tolerálták Szuharto diktatúráját is, mert az ország erősen kommunista-ellenes volt. A hidegháború után csökkent Indonézia jelentősége Amerika szempontjából, de Kína növekvő ereje bizonyára újra felkelti Washington érdeklődését. Indonézia amerikai támogatással elég erős lehet a déli irányú kínai nyomás mérséklésére. Ennek tudatában vannak az ASSAN-országok és Ausztrália is. Az utóbbi a kilencvenes évek második felétől éppen ezért fűzte szorosabbra kapcsolatait Djakartával, amit ugyan megterheltek a Kelet-Timor körüli problémák, de ha az új indonéz vezetés is úgy akarja, újra elmélyülhetnek. Wahid elnök megválasztása óta az indonéz külpolitika valamelyest közeledett Kínához, amit az országban komoly gazdasági hatalommal bíró kínai kisebbség is támogat. Az új elnök egy Kína- India-Indonézia tengely létrehozásának lehetőségéről is beszélt, amely a nem ázsiai hatalmak, elsősorban az USA ellensúlya lehetne. Egy ilyen szövetségnek nem sok reménye van a sikerre, figyelembe véve a problémás kínai-indiai kapcsolatokat, sőt a jövőben feszültA szigetországot összesen száznegyven népcsoport lakja. ség alakulhat ki Kína és Indonézia között a dél-kínai tenger feletti fennhatóság miatt. Indonézia rendkívül fontos Japán számára is, egyrészt mint nyersanyagszállító, másrészt fekvése miatt, hiszen az ország a Perzsa-öbölből Japánba szállított kőolaj útvonala mentén terül el, ezért stabilitása fontos Tokiónak. Látható, hogy Kína fejlődése miatt Indonézia egysége és stabilitása fontos az USA-nak, Ausztráliának és Japánnak is. Ha Djakarta a jövőben „felhasználható” lesz Peking szempontjából mint USA-elleni szövetséges, Kína szintén támogatni fogja egységét. Ellenkező esetben viszont Kína gyengíteni akarja majd Indonéziát. Ha az indonéz kormánynak sikerül véghezvinni az ország teljes demokratizálását, a gazdaság fejlődni fog és a régiók fejlesztésére is elegendő forrást biztosítanának, az ország megerősödik és lehetőségeihez méltóan léphet fel a nemzetközi porondon. Éllenkező esetben minimum állandó konfliktusokkal lesz kénytelen megküzdeni az ország több pontján, és köny- nyen a vallási és nemzetiségi ösz- szecsapások és a nagyhatalmi érdekek áldozata lehet. OLVASÓI LEVÉL A földművelés kész ráfizetés Szeretnék hozzáfűzni pár mondatot az üzemanyag, különösen a dízelolaj árának emeléséhez. A föld megművelése már eddig is veszteséges volt. Van 30 ár földem, 1998-ban az egész ráfizetés 1044 korona volt, a tavalyi esztendőben pedig 980 korona. Az emelések után még többe fog kerülni a földművelés. Mert a traktor se vízzel megy. Már tavaly is sok megműveletlen föld volt azon a dűlőn, ahol az enyém húzódik. Azokon a földeken derékig érő gaz terem, s ha így megy tovább, még több ilyen lesz. És a gaz mag- vát az egész határban szétviszi a szél, így az utódainknak már csak gyom terem. Most még tetőzi a gondokat a „suba alatti csődeljárás” a pöstyéni malmoknál. Ennek megint csak a magángazdák isszák meg a levét, mert nem értesítették őket a csődeljárásról. így aztán lehet, hogy a beadott gabonájuk után egy fillért sem kapnak. Így kerül padlóra a mezőgazdaság. A földművelési miniszter a megoldás helyett pedig irodai berendezésének cseréjét helyezi előtérbe. Ilyen közgazdászaink vannak, akiknek csak a piros könyvecske adta meg a közgazdász ti tulust. Az is fájdalmas az áremeléseknél, hogy a szegény ember italának, a sörnek az árát is felemelik. Pedig a Svejk-legenda szerint az a kormány rövidesen megbukik, amelyik emeli a sör árát. Lancz István Nagymácséd
