Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-25 / 19. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 25. TÉMA: A PIRAMISJÁTÉKOK g VALLOMÁS „Személyiségfejlesztő", vagy inkább népbutító piramisjáték Szlovákiában Nem mind arany, ami fénylik Én is bedőltem az Astran ígéreteinek. A játék ismertetése során a nagy pénzösszegek emlegetésével kimosták az agyunkat. Ha ott lett volna velem a szükséges 50 000 korona, higgyék el, rögtön kiteszem az asztalra. De az sem baj, ha nincs pénze az embernek, elég kimondani az IGEN-t, s ők két nap alatt elintézik a bankkölcsönt, amelyhez különben több hónapos utánajárás kellene. Két nap múlva felvehettem a pénzt a takarékpénztárban, a rá következő napon rendezett találkozón pedig befizettem az összeget. Mindenki gratulált, s én azonnal leendő milliomosnak éreztem magam. Azóta négy hónap telt el. A kölcsönt a szerény eladónői fizetésemből törlesztem. Legalább 50 embert próbáltam meg rábeszélni - ismerősöket és ismeretleneket egyaránt. Hiába. Novy ZIVOT TURCA, 1998. szeptember 2. Sok gyanútlan embert csőbe húztak Vádat emeltek ellenük Becslések szerint legalább 26 ezer embertől csaltak ki másfél milliárd korona körüli összeget egy piramisjáték szervezői Szlovákiában, akik személyiségfejlesztő oktatás címén lopták meg ügyfeleiket. ÖSSZEFOGLALÓ A rendőrség közlése szerint a polgári társulásként két éve megalakult Astran Klub nevű vállalkozás tulajdonosai azt ígérték, hogy ügyfeleikből az üzleti- és magánéletben sikeres embereket faragnak. A személyiségfejlesztő kurzusok résztvevőitől 40 ezer koronás beugrót kértek és azt ígérték, hogy ezt a pénzt visszakapják, ha további új embereket győznek meg az Astran Klub tagságával járó előnyökről. A rendőrség azt valószínűsíti, hogy további becsapottak tesznek feljelentést, jóllehet, a nyomozóhivatal igazgatója szerint igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a becsapottak valaha is visz- szakapják pénzüket. A rejtett piramisjáték szervezői és haszonélvezői ellen már három hete vádat emeltek. A kárvallottak aligha kapják vissza a pénzüket (Illusztrációs felvétel) Átgondolt forgatókönyv szerint történt a gyanútlan résztvevők „beetetése" Fedőnév alatt gyűjtötték a pénzt ÖSSZEÁLLÍTÁS Az utóbbi hetekben gyanút fogtak a rendőrök azzal a Humán Klub Egyesület néven bejegyzett társasággal kapcsolatban, amelynek tagjai a füzesabonyi művelődési házban tartottak személyiségfejlesztő előadásokat. Sejtésük beigazolódott: az egyesületi fedőnév alatt valójában egy újabb piramis- játék szervezése folyt. A kizárólag meghívóval látogatható rendezvényeken nagyon is átgondolt forgatókönyv szerint történt a gyanútlan résztvevők „beetetése”: ki ne esne gondolkodóba, ha - meggyőzőnek tűnő jogi biztosítékokra hivatkozva - rövid idő alatt nagy jövedelmet garantálnak neki. Hiszékenyek pedig még mindig akadnak... Szerencsére a rendőrség közbelépése megakadályozta, hogy a 150 résztvevő java része bedőljön a szervezők bűvös ajánlatának, miszerint 310 ezer forintjuk kilenc hónap alatt ötmillió 760 ezer forintra hízik. Ezért csak annyit kell tenniük, hogy további két-három személyt beszerveznek az egyesületbe, amelyről kiderült, hogy a korábban már piramisjátékkal megvádolt - s hiszékeny emberek százait becsapó - szlovák Astran- klubbal áll kapcsolatban. Megerősítette ezt a számos lefoglalt irat, dokumentum, amely egy az egyben az Astran mintájára készült. Továbbá az, hogy a rendezvények szervezői között tizenkét, magyarul jól beszélő szlovák állampolgár is volt. A rendőröknek körültekintően kellett cselekedniük, mert az esteket biztonsági őrök vigyázták, ám a gyors és szakszerű intézkedést ők sem tudták megakadályozni. Ennek kapcsán a budapesti F. E.-nét, illetve három szlovák állampolgárságú segítőtársát őrizetbe vették, s további huszonkét személyt hallgattak ki, másokat később idéznek be tanúvallomásra. Heves Megyei Hírlap, 1999. április 28 Azt hangoztatták: életünk fordulóponthoz ért, lehetőséget kapunk, hogy megfogjuk az Isten lábát Sportkocsi és családi ház medencével Éva:- Egy ismerősöm szólított meg: akarok-e könnyen sok pénzt keresni, mert ő tudja hogyan kell. Ha kíváncsi vagyok, részt vehetek vele az összejövetelen, ahol én is megtudhatom. Nemet mondtam, de tovább járt a nyakamra, addig telefonált, üzengetett, amíg belegyeztem, hogy elmegyek a találkozóra. Kérdezgettem: miről lesz ott szó, de nem volt hajlandó elárulni. „Én nem tudom olyan jól elmagyarázni, ott majd mindent megértesz” - válaszolta. Sejtettem, mégis úgy döntöttem, elmegyek, hadd lássam, mi folyik ott. A találkozón több ismerőssel találkoztam - volt közöttük orvos, tanító, kőműves és munkanélküli is. Azzal kezdődött, hogy aláírattak velem egy nyilatkozatot: titokban tartom, amit a gyűlésen hallok -100 000 koronás pénzbírság terhe mellett. És kezdetét vette az előadás. A teremben halk, majd egyre erősödő ritmikus zene szólt. Az első felvonásban a főgó- rék azt ismételgették körbe-kör- be: életünk fordulóponthoz ért - lehetőséget kapunk, hogy felrúgjuk az eddigi szürke hétköznapokat és megfogjuk az Isten lábát, hogy bekerüljünk a felső tízezer közé, hogy nyugati sportkocsink legyen, meg családi házunk medencével. A tömeg pedig minden mondat után felállt és tapsolva él- jenzett. Egy táblára grafikonok, táblázatok kerültek és elmagyarázták, hogy ha belépünk a klubba, akkor ezután minden héten elég, ha rábeszélünk két új tagot a játékra - utánuk fejenként kilencezer korona üti a markunkat, s ha az általunk beszervezett is szerez egy tagot, utána ennyi és ennyi prémiumot kapunk, így ha mindenjói megy, akkor egy év múlva megvan az első milliónk. A színpadon ekkor már több „nagyember” állt, akik magabiztosan nevetve kérdezték: elhisszük-e. A Aláírattak egy nyilatkozatot: titokban tartom az elhangzottakat. kisemberek pedig kipirult arccal és csillogó tekintettel éljeneztek. A szünetben, kávéivás közben mindenhonnan kérdő tekintetek szegeződtek ránk: na, belépsz? Az öreg rókák ekkor mérték fel, hogy ki mennyire van bepalizva. Az első felvonás annyira hatásos volt, hogy én is gondolkodóba estem, de még mindig nem értettem, mit kell ezért a hatalmas ösz- szegért csinálni. A második rész azzal kezdődött, hogy az egyik menedzser megkérdezte, mit gondolunk, mennyit kell nekünk mindezért áldozni - félmilliót? Á, dehogy. Négyszázkilencvenkilen- cezret? Még ennyit sem. Nagy éljenzések, ovációk közepette félórás licitálás után jutottunk el végül a negyvenhétezres összeghez, ami akkor már a többség számára csak jelentéktelen apróságnak tűnt mindazért, ami várhatóan az ölünkbe hullik. Ezután minden „első áldozónak” felvételi kérvényt osztottak ki, és közölték, ha most nem lépünk be, akkor a klub szabályai szerint csak négy év múlva kapunk újra lehetőséget, sőt még a házastársunkat is megfosztjuk ezzel négy évre a leendő klubtagságtól. Aztán aki aláírta, szépen kiballagott az emelvényre, ahol a főgórétól a kisgóréig mindenki kezet fogott vele - a többiek pedig éljenzéssel és tapssal fogadták őt maguk közé. Nagyon hatásos volt, minden új tag a világ közepének érezhette magát, aki a figyelem középpontjába került, mindenki dicsérte, gratulált neki. Körülbelül tizenegy embert láttam, akik aláírták, aztán eljöttem. Többen egészen az ajtóig kísértek. „Jól gondold meg!” - mondták. Elismerem, nagyon szug- gesztív volt az egész. Amikor kiértem végre a csendbe, a szabad levegőre, pici kerti törpének éreztem magam, aki lehet, hogy most szalasztotta el élete nagy lehetőségét. Egészen megviselt ez az agymosás - csak másnap tértem magamhoz. Később megtudtam, hogy a pénzt két napon belül kellett leperkálni. Sokan még a jegygyűrűjüket és a biciklijüket is a zaciba csapták, csakhogy ki tudják fizetni. Most már nem bánom, hogy otthagytam őket - szerintem becsapták a többieket. S annak is örülök, hogy nem kell nekem is ugyanazt csinálnom amit ők: új balekokat keresnem, akiktől én zsebelem be a pénzt... Roland:- Az engem beszervező játékos keményebb taktikát választott, egész idő alatt beszélt hozzám, nem hagyott még gondolkodni sem, sőt, senkit nem engedett a közelembe a résztvevők közül, nehogy esetleg elszólják magukat. A végén a rám nehezedő pszichikai nyomás alatt aláírtam a belépési kérvényt, de közöltem, hogy nincs ennyi pénzem. Nem baj - mondta és előhúzott egy nagy köteg bankjegyet, 47 000 koronát. En pedig aláírtam egy adóslevelet és a pénzt rögtön átadtam a szervezet ott tartózkodó főnökének, én azonban nem kaptam semmiféle írásos bizonylatot. Csak otthon, a gyűlés okozta láz elmúltával jöttem rá, hogy menynyire becsaptak. Ráadásul ugyanez az ember a gyűlésen másnak is adott kölcsönt - meglehet, hogy ugyanaz a pénzköteg más újoncok kezét is megjárta azon az, estén, s a szervezők több százezres nyereségre tettek így szert. ÚJ SZÓ, 1998. december KÜLFÖLDI PIRAMISJÁTÉKOK A befizetők pénzéhségére építő módszer Ki tudja hány élet ment tönkre, hány család esett szét, hányán dobták el életüket a piramis- vagy pilótajátéknak nevezett pénzügyi átverés miatt, amit állítólag a húszas évek Chicagójában agyait ki egy olasz bevándorlók családjában született ügyeskedő szélhámos, Tom Ponzi. Chicago abban az időben A1 Capone és az olasz származású maffia vadászterületének számított. Az olaszok már otthonról ismerték az úgynevezett Szent Antal-láncot: „Küldjétek alamizsnát néhány megadott címre, és adjátok meg a címeteket másoknak, hogy azok nektek küldjenek. Akik megszakítják a láncot, vétenek a keresztényi alamizsnálkodás kötelessége ellen.” A hiszékenységre és a befizetők pénzéhségére építő módszer később Amerikán kívül - ahol nagyon szigorú törvényeket és büntetéseket hoztak ellene - másutt is felbukkant. Olaszországban a hetvenes és nyolcvanas években több ilyen botrányt jegyeztek fel. Németországban néhány éve egy frankfurti bíróság nyolcévi börtönbüntetést szabott ki az European Kings Club vezetőjére. A klub piramisbefektetésként működő pénzügyi alapként négy éven keresztül szedte áldozatait, vezetője 94 ezer résztvevőtől 850 millió márkát csalt ki. A Sabina Productnak hatezren hittek A legnagyobb pilótajáték-botrányok azonban Kelet-Európábán robbantak ki. Romániában kb. három és fél évvel ezelőtt fuccsolt be az utolsó nagyobb pilótajáték, a Sabina Product, amely azt ígérte, hogy a nála letétbe helyezett valutára havi 15 százalékos kamatot fizet. Ezt hatezren hitték el - ennek köszönhetően a játék szervezője, Sergiu Bahaian ötmillió dollárral a zsebében oldott kereket. Pedig ekkor már a románok túl voltak a leghírhedtebb pilótajátékon, a kolozsvári Caritason, amelynek négymillió polgárt sikerült lázba hoznia (1991-1994). Folyószámláján, becslések szerint az ország akkori teljes készpénzkészlete, mintegy 826 milliárd lej futott át. A siker magyarázata az lehetett, hogy majdnem az egész román politikai-gazdasági elit benne volt a buliban - képviselői a számukra fenntartott különkasszáknál milliókat mazsoláztak össze maguknak. Tizenöt százalékos kamatot ígértek Albániában 1997 elején tetőzött egy pilótajáték csődje, amelynek következtében polgárháborús viszonyok alakultak ki a 3,2 millió lakosú országban. AXháferi és Populi nevű gyors vagyongyarapodással kecsegtető játékokba az albánoknak a háromnegyede ugrott bele. A szervezők egymilliárd dollárt csaltak ki tőlük. Szerbiában 1992-ben kezdődtek a legnagyobb csalások - mindenekelőtt a magánkézben lévő Dafiment Bank és Jugoskandic takarékpénztár aratott nagyot, amely havonta tizenöt százalékos kamatot ígért a valutabetétekre. Bár a szakértők számára nyilvánvaló volt, hogy becsületes eszközökkel nem lehet ilyen magas hozamot garantálni, a bankok előtt mégis hosszú sorok álltak. Volt, aki a házát vagy a lakását is eladta, hogy minél többet fektethessen be a bankokba. A két pénzintézet 1993 tavaszán vérzett el a pénzüket kivenni akaró betétesek rohama alatt. Negyvenmilló kárvallott Oroszországban mintegy negyvenmillióra becsülik a klasszikus pilótajátékok kárvallottjait. A bíróságokhoz benyújtott keresetek alapján a szakértők legalább 25 ezer milliárd rubelre becsülték az okozott anyagi kárt (akkori árfolyam: 1 USD - 5629 rubel). Törvény tiltja a „piramisépítést" Magyarországon több éve törvény tiltja a „piramisépítést”. Azóta nem voltak nagy botrányok. Előtte egy Micro-ker elnevezésű Kft. kaszált a legnagyobbat, játékába 38 ezren szálltak be összesen 1,6 milliárd forinttal - ebből kb. félmilliárdot tudott lefoglalni a rendőrség. A szervezők 1992-ben vágtak bele a játékba, amely Magad, Uram 1., II. és III. néven futott. Azt hitették el a piramisaik „tégláival”, hogy a befektetett tőkével gyümölcsöző befektetésekbe fognak. A beígért sportszerforgalmazásból, lízingelésből és afrikai gyémántbányászatból azonban nem lett semmi, a Kft. vezetői azóta többéves börtönbüntetésüket töltik. A tavalyi év elején Humán Klub Egyesület néven a szlovákiai Astran klub megpróbálta Magyarországon is létrehozni „leány-piramisát”, a magyar hatóságok azonban résen voltak és lefülelték a szervezőket. A HVG nyomán A beígért százezrekből általában semmi sem lett Az oldalt összeállította: Rmotrik Péter
