Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-21 / 16. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 20. KOMMENTÁR Korruptak dáridój a SZILVÁSSY JÓZSEF Kioktatja az egyik szlovák napilap a dunaszerdahelyi járási rendőrpa­rancsnokot azért, mert csak néhány órával Vida Tamás meggyilkolása után közölte a nyilvánossággal, hogy a kivégzett vállalkozónak felte­hetően kiteijedt alvilági kapcsolatai voltak. Ha tudta ezt, miért nem mondta hamarabb, s főleg miért nem lépett, hogy az illető mielőbb lakat alá kerüljön - füstölgőit a kolléga. Mintha nem is Szlovákiában élne. Mintha nem hallott volna arról, hogy neves intézetek felmérése szerint kis országunk az erősen korrupt államok között pironkodhat. Mindannyian tudunk felháborító jelenségekről és konkrét esetekről. Tud a járási parancsnok is. Tavaly bravúros nyomozással órákon be­lül elkaptak néhány nehézfiút, akik életveszélyesen megfenyegettek, majd kegyetlenül összevertek egy férfit, mert az egyik ellenlábas bűn­bandáról, szerintük, nem volt hajlandó köpni. Késő éjjel összekötöz­ve, törött lábbal, több sebből vérezve a kórház bejárata elé hajították, ahol az alkalmazottak kora reggel találtak rá. A garázdálkodásaikról már korábban elhíresült gyanúsítottakat vizsgálati fogságba helyez­ték, s egy ideig csend volt. Hetek múltán a vendéglőkben markos fic­kók jelentek meg, és többek között egyik vállalkozó barátomat is ada­kozásra szólították fel. Hozzátéve, társaikat csak sok pénzzel tudják kihozni a vizsgálati fogságból. Letettek elé egy listát, amelyen ismert vállalkozók nevei is szerepeltek, húsz-harmincezer koronás tételek­kel. Őket jórészt a munkahelyükön látogatták meg, és az ifjoncok állí­tása szerint egytől egyig tejeltek. A rendőrparancsnok hallott a gyűj­tésről, de senki sem volt hajlandó tanúskodni, ezek a marcona alakok meg jól ismerik minden emberét, akik különben a szükséges engedély nélkül nem léphetik át a családi ház vagy a cégek küszöbét, hivatalo­san oda sem mehetnek egy asztaltársasághoz, ezért képtelen volt le­csapni rájuk. Bízott a kollégáival együtt összegyűjtött bizonyítékok erejében. Aztán néhány nap múlva a fiúk már kedvenc kávéházukban ünnepelték szabadulásukat. Az esetet személyesen mondtam el an­nak a kerületi vizsgálóbírónak, aki döntött arról, hogy a vádlottak szabad lábon védekezhetnek. Felháborodva utasította vissza feltevé­seimet, mondván, hogy ő még életében nem fogadott el kenőpénzt, ő ezúttal is szigorúan a törvény és a rendelkezésére álló tények alapján határozott. Majd előhozakodott a jól ismert aduval: - Bizonyítsa azt, amire gyanakszik! Hát ez az, sóhajtottam. Vállalkozó barátom nem volt hajlandó tanúskodni, s azok meg tagadtak, akiket megneveztek az ominózus listán. Én így maradtam hoppon. A rendőrparancsnok meg vélhetően sokkal többször. Amikor szívós és eredményes mun­kájára tanúk hiányában képtelen feltenni a koronát. A gond annyi, hogy amíg a legtöbben félelemből vagy cinkosság miatt hallgatnak, addig bizony folytatódhat a véres leszámolás Dunaszerdahelyen és bárhol. S addig tovább dáridózhatnak a korrupt alakok Szlovákiában. A szerző a Népszabadság tudósítója és a Csallóköz lapigazgatója JEGYZET Pali baba és a 40 rabló SÓKI TIBOR Büszkék lehetünk földművelési miniszterünkre. Elnyűhetetlen. Akkor sem ingott meg, amikor a nevesítetlen földek ügyének ren­dezése bekerült a kormány idei legfontosabb feladatai közé. Ez alapján a nevesíteden birtokok a települések tulajdonába kerülné­nek. „Csak a holttestemen át!” - kiáltotta ezt hallván úgy egy éve Koncos elvtárs, az állami tulaj­don elkötelezett híve, akinek az ilyen elgondolások nem tetsze­nek. Most sem ingott meg. Rá­jött, ha életben marad, még ke­resztbe tehet azoknak, akik a föl­deket a településeknek akarják juttatni. Ki is dolgozott egy ál­megoldást, mely öt évvel elha- lasztaná a rendezést. Az ügyet ugyanis az eredeti terv szerint ez évvégéig le kellene zárni. Konc­os csak 2005-ben akarja. Hátha akkor már nem lesznek minden­féle magyarok a kormányban, s ő vagy utódja - mondjuk, a HZDS ámyékföldművelője, egyben Koncos jó barátja - elsumákol­hatja a dolgot. Miniszterünk egy kis koncot a településeknek is odavetne a beépített területeken levő nevesítetlen földek formájá­ban. Az igazán zsíros falatot, a valódi nevesítetlen termőfölde­ket meghagyná állam bácsinak. Ötven évig bitorolta, bitorolja hát tovább. Lenyűgöző ez az energia, amellyel a rózsaszínné fakult vörös ideológiáktól gőzöl­gő miniszter elődei, a valódi vö­rösök államosításának eredmé­nyét védi. Talán onnan meríti, hogy kifordított mesehősnek képzeli magát. Azt hiszi, ő Pali baba, aki megvédi a nevesítetlen földeket rejtő Szezám-barlangot a negyven rabló elől. Csakhogy akkor Pali baba valamit elfelejt. Azoknak a földeknek a legna­gyobb részét az állam valaha gyakorlatilag elrabolta tulajdo­nosaiktól, akiket nevesítetlen föl­dönfutókká tett. Ha tehát ő most mindent megtesz azért, hogy a földek nagyobbik része állami tu­lajdonban maradjon, akkor hite­lesíti az akkori rablást. így aztán másképp hangzik majd a mese címe. Mondjuk úgy: Pali rabló és a negyven baba. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel, fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ NOVY CAS Igyekezzetek fiúk, mert mind a hetünket leszerződtették Dunaszerdahelyre (Agócs Ernő karikatúrája) Horvátország hétfőn elnököt választ, az esélyes jelöltek sorrendje változó Vágyak és dilemmák Horvátországnak feltehetően egy kefefrizurás, szakállasjó humorú politikus lesz az új elnöke. Már volt államfő: az egykori Jugoszlávia kollektív elnökségének soros elnöke, mégpedig az utolsó. Nagy-Ju- goszlávia már csak legenda, Stipe Mesic győzelme viszont reális. GÖRFÖL ZSUZSA Hétfőn, pontosan egy héttel a hor­vátországi elnökválasztás előtt tet­ték közzé Zágrábban az utolsó fel­mérést, amely lényegesen különbö­zik az előzőektől. Az ország zakla­tott politikai állapotát mi sem jel­lemzi jobban, mint az a tény, hogy két hét alatt háromszor változott a legesélyesebb jelöltek sorrendje: Mate Granic és Drazen Budisa után Stipe Mesic került az élre. Ezek a helycserék egyben tükrözik azt a fo­lyamatot, amely az elmúlt hóna­pokban játszódott le az országban. Egészen addig a pillanatig, amíg Franjo Tudjman elnök nem került kórházba, úgy tűnt, hogy Horvátor­szágban nem lehet számítani ko­moly politikai változásokra. Az or­szágra rátelepülő Horvát Demokra­ta Közösség (HDZ) nem sok moz­gásteret hagyott az ellenzéknek; Tudjman, a tekintélyelvű kormány­zás nagymestere nemcsak a kabine­tet, hanem a parlamentet is a sze- kundáns szerepkörébe kény­szerítette. Az esedékes választások időpontját is úgy választották meg, hogy az a HDZ számára legyen a legelőnyösebb. Ám december 22- én mégsem volt voksolás, mivel a horvát nacionalista demokratára atyja december 10-én meghalt. A vesztét érző HDZ ízléstelen mély­nemzeti gyászt szervezett, kiéhe­zett keselyűként cincálta Tudjman maga kreálta legendáját - a január 3-i parlamenti választásokon mégis megsemmisítő vereséget szenve­dett. Az elnökjelöltek listáját azon­ban még mindig Mate Granic kül­ügyminiszter, a HDZ alelnöke ve­zette. Nyüván azért, mert a Tudj- man-éra vége felé a HDZ-ben őt tar­tották a legesélyesebb utódnak, s ez ellen a közvélemény sem berzenke­dett. Ő volt a HDZ egyetlen politi­kusa, aki nemcsak külföldön szer­zett magának tekintélyt, odahaza is népszerű volt - ráadásul még Tudjman is megtűrte maga mellett. Egy héttel a választások után azon­ban fordult a kocka: a győztes szo­ciáldemokrata-liberális koalíció ki­sebbik pártjának, a Horvát Szociális Liberális Pártnak (HSLS) a vezére, a koalíció közös jelöltje, Drazen Bu­disa került az élre. A kormányfői poszt várományosa, a Szociálde­Mesicnek elég volt tíznapi kampányolás, hogy az élre törjön. mokrata Párt (SDP) elnöke, Ivica Rácán ugyanis elindított egy erőtel­jes kampányt azzal a céllal, hogy meggyőzze a választókat: veszély­be kerülhetnek a tervezett változá­sok, ha nem a legerősebb parla­menti erő adja az államfőt. Belead­tak apait-anyait, hogy legalább ez sikerüljön, ha már nem tudták meg­szerezni az abszolút többséget a 151 tagú parlamentben. A 71 man­dátum csak ahhoz elég, hogy döntő szavuk legyen a kormányban, de a kabinetbe kénytelenek bevonni a harmadik helyen végzett paraszt- párti-néppárti-liberális-isztriai ko­alíciót is. A négypárti formáció ve­zére és közös elnökjelöltje pedig az a Stipe Mesic, akinek a népszerűsé­ge a hét elején már 33 százalékos volt, 10 százalékot vert rá Budisára és közel 20-at Granicra. Mesicnek elég volt tíznapi kampányolás, hogy az élre törjön. A választók ugyanis meglehetősen bi­zonytalanok, nem igazán tudják, mi is lenne jobb: egy ellenzéki ál­lamfő (Granic), aki a körmére néz­ne a kormánynak, vagy a legerő­sebb párt képviselője (Budisa), aki mintegy felerősítené a kabinet tö­rekvéseit. Ennek a düemmának a feloldására a legjobbnak éppen Mesic tűnik, aki ugyan nem ellenzé­ki, de nem is a balközép koalíció képviselője, hanem azé a szövetsé­gé, amely hajszál híján kiesett a cukrospikszisből. Azonkívül szöges ellentéte a volt államfőnek, aki ka­tonás, de egyben teátrális volt, imádta a nacionalista szónoklato­kat és a költséges parádékat. Mesic szellemes, lezser, a parlamenti vok­solás előtt nem szónokolt nagygyű­léseken, hanem járta az országot, kávéházakban és kocsmákban be­szélgetett, vitatkozott az emberek­kel. S mivel külföldön is igazi de­mokratának tekintik, a polgárnak nem kell attól tartania, hogy meg­választása esetén veszélybe sodor­ná az Egyesült Államok és az Euró­pai Unió által már beígért segítsé­get. Persze, minden elnökjelölt a demokrácia és a szabadságjogok megszilárdítását ígéri - az a hat is, akinek támogatottsága a két száza­lékot sem éri el -, valamennyi azt hangoztaija, hogy minden horvát elnöke kíván lenni. Amire érdemes figyelni, hogy Mesic mást mondott: „Horvátország állampolgárainak elnöke akarok lenni, és nem vala­mennyi horváté.” Az influenza első szlovákiai áldo­zatai? címmel közöl írást a bulvár­lap, miután szerdán este betelefo­náltak a szerkesztőségbe: Beszter­cebányán a betegség következté­ben ketten meghaltak. Értesülések szerint egy jogásznő és egy orvos. Mindketten súlyos tünetekkel ke­rültek kórházba. Bár a beszterce­bányai kórház járványosztályának dolgozói még nem fejezték be a vizsgálatokat, nem teljesen bizo­nyos, hogy a betegek halálát való­ban a terjedő vírus okozta. A 39 éves jogásznő már szombaton kénytelen volt felkeresni a baleseti készültséget. Bár az orvosok meg­felelően ellátták, láza továbbra sem csökkent: állapota hétfőn olyan rosszra fordult, hogy a men­tőorvos az azonnali kórházba szál­lítás mellett döntött. Az intenzív osztály ügyeletesei mindent elkö­vettek megmentéséért, de már nem segíthettek rajta: még aznap éjjel elhalálozott. „Elvégeztük a boncolást, most nagyon bonyolult laboratóriumi eljárással próbálunk megbizonyosodni arról, vajon a halál beálltát tényleg az influenza- vírus okozta-e” - jegyezte meg a kórház illetékese, ám egy nevét el­hallgató informátor szerint az ok valójában aszpirintúladagolás. A másik betegnél, a 41 éves orvosnál már megállapították: súlyos idült tüdőgyulladásban szenvedett, va­lószínűleg az végzett vele. SME Tegnapelőtt egy pozsonyi vendég­lőben összeült a Demokratikus Unió (DU) elnöksége, hogy tár­gyaljon a Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) és frakciója jövőjé­ről. Körülbelül ugyanabban az idő­ben a Kereszténydemokrata Moz­galom (KDH) is ugyanerről tanács­kozott a parlamentben. Értesülé­sek szerint az SDK képviselői már napok óta arról sugdolóznak: új frakció alakul a kormányfő - az SDK elnöke - által alapított Szlo­vák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) szimpatizánsainak. Branislav Orava képviselő, aki köz­tudottan az új párt híve, elmondta: nem lenne szerencsés új képviselői csoportot kialakítani. Nem érti vi­szont a KDH és a Demokrata Párt reakcióját, bár az előbbi nemrég jelentette be, hogy szintén külön indul majd a legközelebbi válasz­tásokon. A DÚ viszont egyelőre nem nyilatkozott ez ügyben, bár Ján Budaj elnök megjegyzése sze­rint egy képviselőjük sem kíván át­menni az SDKÚ-ba. A SME azon­ban már tud néhány fölöttébb in­gadozó DÚ-tagról. Igaz, Budaj sem titkolja: ,A helyzet nehéz, de nem válságos”. SLoyo A cseh lap értesülései szerint Vla­dimír Meciar volt kormányfő trencsénteplici dácsájára új címer került Szlovákia lobogója mellé. Bár közelebbi információkat nem sikerült szerezni, kiderült, hogy a címert még 1999-ben kapta a HZDS elnöke. OLVASÓI LEVÉL A nyugdíj ásókról és másról Ha áremelésnek nézünk elébe, en­nek beharangozásánál nagyon há­lás téma a nyugati árakkal történő összehasonlítás. A bérek összeha­sonlítására ritkábban kerül sor, a nyugdíjakéra pedig már egyálta­lán nem. Tőlünk nyugatabbra az emberek már aktív korukban gon­doskodnak későbbi éveikről. Olyan vagyont igyekeznek felhal­mozni, hogy nagyobb gondok nél­kül élvezhessék a megszolgált nyugalmat. Régiónk nyugdíjasai ezzel szemben megalázónak tart­ják, mikor be kell járniuk a város üzleteit, mert van, ahol olcsóbb egy koronával a tej és a kenyér. De ennél súlyosabb gondok is gyötrik őket, és minden bizonnyal még gyötörni is fogják a társada­lom peremére sodródott többi csoporttal együtt. Nyilvánvaló, hogy az állam működéséhez elő kell teremteni a pénzt. A kérdés azonban az, hogy kitől vasalják be a hiányzó milliárdokat. Bár a ne­hézségeket közös vállalással kelle­ne legyőzni, sok politikusnál ezen a téren a pavlovi feltételes refle­xek működnek. Amint meghallják, hogy bajban van a nemzetgazda­ság, mindjárt a szegény rétegek még nagyobb ellehetetlenítésére összpontosítanak ahelyett, hogy a terhek arányos elosztására töre­kednének. Ébből a hozzáadottér- ték-adó tavalyi módosítása adott ízelítőt. A két adósávot igyekeztek mindenáron összevonni, pedig a kettőn kívül még egy harmadikat is létre kellett volna hozni a luxus­cikkek és luxusszolgálatok részé­re. Ezzel az elkótyavetyélt értékek legalább egy pici rés^e visszake­rülhetett volna az államkasszába. A parlamentben a jogi személyek adójának több mint egynegyedé­vel történő csökkentése nagy tap­sot és szokatlan egyetértést váltott ki a kormánypárti és az ellenzéki sorokban. Szeretnénk hinni, hogy e nagy egyetértés a kristálytiszta önzetlenségből fakadt. Egyébként az alkalmazottak adóját is csök­kentették jelképesen, s remélhető­leg náluk az idén sem történik tö­rés a névleges átlagbérek emelke­désében, így itt legalább egy kis részben kompenzálódik a pénz­romlás hatása. A nyugdíjasoknál azonban kevésbé rózsás a helyzet. Meg kell jegyezni, hogyha az elő­ző generáció csak a napot lopta volna, biztosan nem maradt volna az egy éve leváltott kormányzat­nak mit szétosztogatnia, s nem maradtak volna a nagy cégek el­adásából származó tízmilliárdok a mostaninak sem a bankszférában meg a többi területen tátongó ré­sek betömésére. De maradtak, mert abban az időben a szerény körülmények között kitermelt ér­tékek nem az emberek ma­gánnyugdíjszámláira folytak be. Elfogadhatatlan, hogy mindennek ellenére éppen a nyugdíjasokra nehezedjen teljes súlyával az inf­láció. Mivel a nyugdíjak emelését törvény írja elő, nagy szégyen ér­né az államot, s benne főleg az il­letékes tárcákat, ha például még a bűnözők törvényes védelme is ha­tékonyabbnak bizonyulna, mint a nyugdíjasoké. Kelecsényi Imre, Pozsony

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents