Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-19 / 14. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 19. KOMMENTÁR Konzervált viszály TÓTH MIHÁLY A szlovákiai politizálásban nagy hagyománya van e félmondatnak: „...aztán majd meglátjuk”. Még javakorabeliek, akik ott voltak, ami­kor 1968-ban arról folyt a vita, hogy a nemzet a demokráciát része­sítse-e előnyben, vagy Csehszlovákia föderalizálását. A következ­ményeket ismerjük. Azóta, hogy a miniszterelnök tegnapelőtt kilá­tásba helyezte egy újabb politikai párt, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió megalapítását, ismét ott leng a levegőben az „...aztán majd meglátjuk” feliratú transzparens. Ahogy a Tiso-féle szlovák állam megalapításakor, és ahogy 1968 emlékezetes nyarán is a sötétbe ugrást jelentette a szlovák politikára oly jellemző szó- kapcsolat, ugyanúgy most is műszerek nélküli vakrepülést jelent a szlovákiai demokrácia számára Dzurinda lépése. A pártalapítás ki­látásba helyezése azokban a napokban történt, amikor már ország­világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a miniszterelnök politikailag tel­jesen elhasználódott. Egy rossz házassághoz hasonlítható a helyzet; a féljen kívül már mindenki ismeri a sajnálatos tényeket. Az a körül­mény, hogy ilyen viszonyok között a kormányfő még szavazatszer­ző tényezőnek tekinti teljesen megkopott népszerűségét, azt jelenti, hogy nemcsak sötétségbe burkolt territóriumba tévedett, hanem szakadék szélére is lépett. Zuhanásveszéllyel jár, hogy különbejá- ratú ambícióit védendő, állandósítja a jobbközép pártok viszályát, kockára téve ezzel a Meciar-ellenes erők 2002-re várt sikerét. Egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy itt nem a tisztségekben levő miniszterek, parlamenti képviselők és más állami főhivatalnok­ok Dzurinda iránti hűségéről-hűdenségéről van szó, hanem arról, hogy. azok mit szólnak ehhez, akik 4 évenként egyszer, a demokrati­kus választás órájában kerülnek döntési helyzetbe. Tucatnyi jelből arra lehet következtetni, hogy a plebsz már nagyon unja a politiku­sok vályúharcát. Meciar második miniszterelnöksége óta az az or­szág politikai nyomorának fő oka, hogy nem standard pártok alkot­ták a kormányt. Amíg ez csak a HZDS-re vonatkozott, meg az SNS- re, vidáman ostoroztuk, hogy olvashatadan pártok kezében a hata­lom. Az SDK öt pártja külön-külön mind olvasható volt. Viszont az SDK-ról semmiképpen sem állítható, hogy standard párt. Kényszer nyomására jött létre, és a veszélyelhárításban eredményes volt. Meciar legyőzése után egy héten belül újra önállósulhattak volna a pártok. Teljes összhangban történt volna ez az SDK választási ígére­tével. A párt erőszakkal való egybentartása imponált Dzurindának, de káros volt a demokráciának. Úgy tűnik, a miniszterelnök miatt állandósul a kormánypártok közötti viszály. JEGYZET Vissza a gyökerekhez JARÁBIK BALÁZS Az, hogy Dunaszerdahelyen is­mét gyilkosság történt, főleg külföldön váltott ki visszhan­got. A Csallóköz szívét sajnos is­mét csak egy maffiatanyának képzeli az, aki még soha nem járt ott. Éppen az egyébként szí­vélyes kisváros tanúskodhat ar­ról, hogy Szlovákiában azzal a képtelen helyzettel kell a rend­őrségnek megbirkóznia, hogy bűntények sora politikai téma­ként kerül a köztudatba. A je­lenlegi kormány az előző kabi­net bűntetteit igyekszik felderí­teni. Amíg a bűnüldöző szervek energiáit a dunaszerdahelyi gyilkossághoz hasonló ügyek, korrupciós botrányok kötik le, a megelőzésre kevesebb figyelem irányul. Ezzel szemben érdekes tapasztalatot nyújt New York, a 80-as évek maffiájának meleg­ágya, ahol ma éppen a bűnözés szinte páratían mértékű vissza­szorításával példálóznak. A ja­vulás főleg a hetedik évét a fő­polgármesteri székben töltő Rudolph Giulianinak köszönhe­tő. A politikus nem a maffia haj­kurászásával kezdte szolgálati idejét. Fokozatosan fülön csípte a pitiáner bűnözőket. Giuliani legnagyobb érdeme, hogy meg­tanította New Yorkot a törvény tiszteletére. Az ember itt lép- ten-nyomon figyelmeztető táb­lákba botlik, amelyek a szabály után az „Ez a törvény!” felirat­tal igyekeznek elejét venni a szabálytalanságolöiak. Figye­lemre méltó, hogy New York­ban a rendőrség az egyik legel­ismertebb és felettébb tisztelt testület. Ha hozzátesszük, hogy Giuliani a városházán is vissza­szorította a korrupciót, nem is csodálkozhatunk az itteniek biztonságérzetén. Mellesleg a keménykezű Giuliani nem nép­szerű politikus. Szlovákiában a rendőrség elsősorban a felső körökbeli „aktivitások” felgön­gyölítésével foglalkozik - mi mást is tehetne? Nem csak Dunaszerdahelyen érvényes, hogy főleg annak van becsülete, aki hangosabb, erősebb, miköz­ben erősen megnőtt a maffia- imitátorok száma is, s a rendőr­ség mindezt tétlenül nézi. New York tapasztalata csak megerő­sítheti a mondást: a gyomot gyökerestül kell kitépni. A szerző a Columbia Egyetem (New York) ösztöndíjasa Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vmce-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlaée, Koáická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Tiniszerelem, 1969. Elena partnere a 9. osztályosok bálján egy bizonyos Vlagyimir Putyin (TA SR/EPA) Csökkenni fog a jelenleg domináns Egyesült Államok relatív ereje - I. rész Erővis z onylago s s ág A 2000. évbeköszöntével ér­demes elgondolkodni azon, milyenek lesz az erőviszony és a nemzetközi rendszer az elkövetkező évezredben. ONDREJCSÁK RÓBERT Az USA a Föld vezető hatalmaként került ki a hidegháborúból, katonai, gazdasági erejével fölülmúlja a töb­bi országot, politikai befolyásának nincs egyenrangú ellenfele. Ezért a most fennálló nemzetközi rendszert unipolaritásnak is nevezhetnénk, egypólusú világrendnek, amelyben egy pólusnak-országnak (USA) meghatározó szerepe van a nemzet­közi kapcsolatokban. A dolog azon­ban nem ennyire egyértelmű, mert bár az USA a legerősebb ország, el­képzeléseit mégsem tudja teljesen keresztülvinni a Föld bármelyik pontján. Ennek akadálya további hatalmi központok léte, melyeknek érdekei sokszor ütköznek Washing­ton érdekeivel. Ezeknek a hatalmi központoknak az ereje, befolyása egyelőre nem versenyezhet az ame­rikaiéval, azonban érdekeiket még­sem hagyhatják teljesen figyelmen kívül Washingtonban. Helyesebb, ha a jelenlegi nemzetközi rendszert az uni-multipolaritás jelzővel illet­jük, amiből kitűnik, hogy létezik egy döntő befolyással bíró ország, és mellette még néhány hozzá képest gyengébb, de jelentős hatalmi köz­pont. A jelenlegi tendencia az, hogy ezeknek a jelenleg kevésbé befolyá­sos pólusoknak a relatív ereje növe­kedni fog, ebből kifolyólag a jelen­leg domináns Egyesült Államoké pedig csökkenni. Ha előretekintünk fél évszázaddal, látni fogjuk, hogy a Földön legalább öt, de lehet, hogy még több (7-8) nagyjából egyforma erős, befolyásos hatalmi központ lé­tezik majd. Természetes, hogy nem lesz minden pólus ereje, ennél fogva lehetősége sem teljesen egyforma, de ezek mégis ki fognak emelkedni a többi ország közül, és meghatáro­zó befolyásuk lesz bolygónkon. En­nek az átalakulásnak főleg gazdasá­gi, demográfiai, katonai, kulturális okai vannak. Az USA gazdasága ugyanis a II. világháború után része­sedett a legnagyobb arányban a vi­lág teljes termeléséből (több mint 40%-kal). Ez a gazdasági hatalom lehetővé tette Washington számára, hogy kitöltse azt a hatalmi vákuu­mot, melyet a legyengült Európa és Japán hagyott maga után, és globá­lisan érvényesítse érdekeit. Nyugat- Európa és Japán talpra állása, vala­mint a világ sok országának gyor­sabb gazdasági növekedése miatt az amerikai részesedés a teljes terme­lésből csökkent, így mára az USA a világ össztermelésének nagyjából a negyedét állítja elő. Ez még mindig elég nagy arány, de - a jelenleg vi­tathatatlanul jó amerikai mutatók ellenére - mások még gyorsabban nőnek. Ennek nagy hatása van az erőviszonyokra. Az USA fejlett tech­nológiájának, erős gazdaságának, Az „öreg kontinens” elvesztette korábbi jelentőségét. jelentős népességének (kb. 260 mil­lió fő) és rendkívül hatékony kato­nai erejének köszönhetően még a jövőben is hosszú ideig a legerősebb világhatalom marad, de már nem az egyetlen. A további pólusok közé fog tartozni az egyesült Európa, Kí­na, Oroszország és Japán, valószí­nűleg India, a kevésbé befolyásosak közé esetleg Brazília és Indonézia. A felsorolt jelöltek mindegyike egysé­ges, szuverén ország, kivéve Euró­pát. Az „öreg kontinens” 100 éve, hatalma csúcsán a világ területének több mint 80%-át ellenőrizte, nagy­hatalmainak vezető szerepéhez nem férhetett kétség. A két világhá­borúnak, a többi földrész demográ­fiai és gazdasági növekedésének kö­vetkeztében azonban elvesztette korábbi jelentőségét, sőt a hideghá­ború idején a „peremhatalmak” (USA, Szovjetunió) alárendeltségé­be került. A kelet-nyugati antago- nizmus megszűnése esélyt adott, hogy Európa újra elfoglalja helyét a Föld legbefolyásosabb elitklubjá­ban. Erre azonban akkor van lehető­sége, ha egyesül, vagy nagyon szo­ros egységben lép fel a nemzetközi porondon. Minden lehetősége meg­van a többpólusú rendszer egyik központjává válni, hiszen lakossága a közép-európai országok integráló-, dása után elérheti a félmilliárdot, gazdasági összterméke nagyjából megegyezik az amerikaival, népes­sége jól képzett, technológiája szin­tén fejlett, Nagy-Britanniának és Franciaországnak stratégiai nukleá­ris erői is vannak, és katonai poten­ciálja jelentős. E lehetőségek ellené­re Európa jövőbeli szerepe mégis ta­lány, hiszen minden azon múlik, si­keres lesz-e az integráció. Ha igen, akkor újra nagy lesz, ha nem, befo­lyásának csökkenése tovább folyta­tódik. Kína a következő ország, amely biztosan a jövő vezető hatal­mainak sorába lép. Erre utal népes­sége, amely legnagyobb a vüágon (1,25 milliárd fő) és gyorsan növek­vő gazdasága, amelynek jelenlegi össztermelése 1000 milliárd dollár (7. a világon). Gazdasági növekedé­se évente 8%-os, így Peking pár éven belül maga mögött hagyja az összes európai országot, sőt Japánt is. Előrejelzések szerint a 21. század első harmadában eléri az amerikai összterméket, ami lehetővé teszi majd, hogy a kínai hadsereg ütőké-' pessége gyors ütemben nőjön. Kína legnagyobb negatívuma, hogy nö­vekedése ellenére elmaradott or­szág, és minden igyekezete ellenére még középtávon is az marad. Ennek ellenére Peking a legdinamikusab­ban fejlődő nagyhatalom. Az írás befejező részét holnap kö­zöljük. OLVASÓI LEVÉL Több mint hősök A rádióban karácsonykor elhang­zott Korhadt fakeresztek c. adás magasztos, de fájó élményt nyúj­tott. A 48-as szabadságharc azon hőseinek életútját ismertették, akik súlyosan megsérültek, és nyomoré­kon élték le életüket. Testük rég el­porladt, sírjuk mellett is elkorhad­tak a fakeresztek. Sokuknak a neve és hőstette is a feledés homályába merült. Pedig amit tettek, a népért, a szabadságért, Magyarország füg­getlenségéért tették, és megérdem­lik, hogy a késői nemzedék is fejet hajtson emlékük előtt. Amikor a vé­res csaták zaja megszűnt, nem ad­ták meg magukat a sorsnak, erősen megrokkanva is vállalták az élet ne­hézségeit. Elérzékenyülve hallgat­tuk és követtük Papp Gábor szabad­ságharcos életútját, aki a váci csatá­ban súlyosan megsérült. Mellkasát átszúrták, s mindkét lábát golyó ér­te. Erős akarattal kigyógyult, de csak térden tudott járni. Nem adta fel, megnősült és két fiúgyermeke született. Élete ezután sem volt mentes a megrázkódtatásoktól, fe­leségét és az egyik gyermekét el­vesztette. Ez az ember szőlőt telepí­tett, s minden munkát «gyedül vég­zett. Megható epizódja az életének, amikor kis szekérkéjébe befogja szamarát, felveszi honvéd egyenru­háját, s fejére a vörös sapkát, maga mellé ülteti kisfiát, s úgy mennek az Országház elé, ahol akkor a millen­niumi ünnepségek folynak. Ez a hős, mint sok más hasonló sorsú társa, az államtól segélyt nem ka­pott. Az Országggyűlés csak a ki­lencvenes években szavazott meg csekélyke járadékot nekik. Az öreg harcos temetésének történetét már nem tudtam követni, a meghatott­ságtól, mint egy gyerek, sírtam. Fia­taljaink vajon hallgatták-e a mű­sort, s volt-e hatással azokra, akik feladtak minden emberi, a züllés mélységeibe süllyedtek, ahonnan TALLÓZÓ PRÁCA Hazárdjátékosoknak minősíti a Szlovák Demokratikus és Keresz­tény Unió (SDKÚ) alapítólevelé­nek aláíróit a szakszervezeti napi­lap jegyzetírója, megjegyezve: „sírásói mindannak, amit a koalí­ció elért. Ilyen meggondolatlan lé­pés a politikusok részéről - akad­nak közöttük kormánytagok is - teljesen szétdúlhatja az egész poli­tikai helyzetet”. A cikkíró rámutat: az SDKÚ megalapítói eddigi szö­vetségeseik, a Kereszténydemok­rata Mozgalom (KDH) és a De­mokrata Párt (DS) ellenségeivé lettek, így sikerült szétverniük a Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) frakcióját. Az SDKÚ meg­alapításáról szóló hír mindenkiben tudathasadást idéz majd elő, és csupán kellemetlenséget okoz a kormányfőnek - belföldön és kül­földön egyaránt. PRAVDA Terjedelmes interjúban nyilatko­zik a belügyi államtitkár a közigaz­gatás reformtervezetéről. Ivan Budiak már a beszélgetés elején le­szögezi: Viktor Niznansky kor­mánybiztossal is együttműködött, hasonló eredményekre jutottak. Az államtitkár szerint a reform érintheti az ország területi köz-' igazgatási beosztását, ám nem szükségszerűen. Elmondta, meg­különböztetett figyelmet szentelt a nagyobb egységek kialakításának. Nem titkolta: a reform végrehajtá­sa nem olcsó, de hosszú távon min­denképpen a működési költségek csökkenésére lehet számítani. A Városok és Falvak Társulásával (ZMOS) kapcsolatban megjegyez­te: a szervezet joggal sérelmezi az alaptörvénynek azt a kitételét, amely az önkormányzatok hatás­körét az államigazgatástól teszi függővé. Ez ugyanis szerinte csak az önkormányzatokat gyengíti. NÁRODNÁ OBRODA A héten sor kerül Milan István és Jozef Tuchyna (mindkettő SDL), valamint Branislav Orava (SDK- KDH) képviselők indítványának parlamenti megvitatására, mely­ben javasolják az alternatív kato­nai szolgálat mostani két évről ti­zenöt hónapra való csökkentését. Habár sok fiatal megkönnyebbü­léssel tekinthet a törvény megszü­letésére, nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos pártok komolyan veszélyeztetik a tervezet keresztül­vitelét a törvényhozásban - figyel­meztet a lap. A cikkíró ezért kér­déssel forult néhány képviselőhöz: hogyan szavaznak majd. „Már rég­óta tárgyaltunk erről a frakción be­lül. Alaposan áttanulmányoztuk a javaslatot, és megpróbáltuk előre­vetíteni a következményeket. Mi­vel ehhez a kérdéshez liberálisan állunk, valószínűleg igennel vok­solunk majd” - közölte Juraj Svec (SDK-DÚ). Ugyanígy vélekedik Jozef Tárcák ellenzéki (HZDS) képviselő is, ám pártja nevében egyelőre nem kívánt nyilatkozni. Merőben ellentétes azonban a szintén ellenzéki Éva Slavkovská (SNS) hozzáállása: bár végleges döntés nem született a frakción be­lül, minden valószínűség szerint a javaslat elfogadása ellen szavaz­nak majd. kiutat már nem találnak. S vajon tudnak-e annak a honvédtisztnek a hőstettéről, aki a debreceni csatá­ban maroknyi csapatával felvette a harcot az orosz túlerővel szemben. Harc közben mindkét lábát elvesz­tette, s csonkjait rongyokkal beköt­ve még így is harcra buzdította ka­tonáit. Sok-sok élettörténetből, pél­dás helytállásból meríthetnének erőt azok a fiataljaink, akik úgy ér­zik, nekik már minden mindegy, a tisztesség, a becsületes munka nem számít, akiktől távol van a család szentsége és minden, ami - ha ne­hézségek árán is - szebbé és elvisel­hetőbbé teszi életünket. Demeter Ferenc, Szepsi

Next

/
Thumbnails
Contents