Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-17 / 12. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 17. Neve gyakran szerepel az újságokban: hol kivételes tehetségét méltatják, hol durva magatartását bírálják - gyerekkora óta a hoki megszállottja Wayne Gretzky segítségével választott klubot A legnehezebb időszakban is hű maradt a Lángokhoz (TA SR-felvétel) Theo Fleury a népszerűbb jégkorongozók közé tartozik a tengerentúlon. Neve gyakran szerepel az újságokban: hol kivételes tehetségét méltatják, hol durva magatartását bírálják. Először 1987-ben figyelt föl rá a világ. MAREK SVÁTEK Tizenhárom évvel ezelőtt Nyitra, Trencsén, Pöstyén és Nagytapol- csány közösen rendezte a húsz éven aluliak jégkorong-világbajnokságát. Kanada győzelemre éhesen érkezett Szlovákiába. Többek közt Fleury is tagja volt a keretnek, de rajta kívül Brendan Shanahan (jelenleg a Detroit Red Wings játékosa) és a nemrég tragikusan elhunyt Steve Chias- son is eljött. Kanadának reális esélye volt a továbbjutásra, elég volt az utolsó csoportmeccsen négy góllal legyőzi a Szovjetunió akkor nem igazán erős ificsapatát. A 34. percben azonban „elszabadult a pokol”. Kanada már 4:2-re vezetett, amikor a mindössze 167 centiméter magas Theoren Fleury összeakaszkodott az egyik szovjet játékossal. A szócsata tömegverekedésbe torkollt, a bírónak nem maradt más választása, mint hogy félbeszakítsa a találkozót. Végül mindkét válogatottat kizárták a tornáról. Fleury két gólt és három gólpasszt adott a vébén, de erre már talán kevesen emlékeznek. Ellenben, ha Fleuryt arról a verekedésről kérdeznék, biztosan büszkén nosztalgiázna. Kanada egy évvel későbbjavított hímevén: a leningrádi, 20 éven aluliak világbajnoksgán aranyérmet nyert. Fleury második nagy nemzetközi fellépésére az 1990-es felnőtt világ- bajnokságon került sor. A válogatott ugyan Bemben csak a negyedik helyen végzett, de 11 pontjával Theo Fleury a torna második legeredményesebb játékosa lett. A svéd Mats Sundin egy ponttal előzte meg. Egy évre rá, Turkuban Kanada ezüstérmet szerzett, Fleury pedig bekerült a második All Star-csapatba. Még abban az évben Kanada Kupát nyert a címeres mezben. A szakemberek szerint 1996 volt Theo Fleury legjobb éve. A Vüág Kupán a válogatott legmegbízhatóbb támasza volt, a svédek elleni elöntő hosszabbításában ő ütötte a továbbítást jelentő gólt. A fináléban viszont az Egyesült Államok csapata jobbnak bizonyult. Eddigi utolsó nagy nemzetközi tornája a naganói olimpia volt. Kanada kezdettől fogva hangoztatta: az aranyéremért utazik Japánba, de végül még a dobogóról is lemaradt. Fleury hat mérkőzésen egyetlen találatot ért el. Theoren Fleury 1968. június 29-én született Oxborovban (Saskatchewan állam). Kiskorától tetszett neki a hoki, de sokan szerették volna lebeszélni róla. Soványka, alacsony termetét nem a jégkorongra teremtették. Ennek ellenére 1983-ban már a St. James Canadians ificsapatában ütötte a korongot. Huszonkét találkozón 33 gólra és 31 gólpasszra futotta tehetségéből, nem csoda, hogy egy év múltáán a WHL-ben szerepelt. Négy évet töltött a Moose Jaw Warriorsnél. Utolsó idénye nagy feltűnést keltett: fittyet hányva szerény 167 centiméteres magasságára, nyakra-főre nekiállt verekedni az ellenfél játékosaival. Hatvanöt találkozóból 235 percet töltött kiállítva. Amíg a jégen volt, ontotta a gólokat: 68 gólt és 92 gólpasszt ért el. Ekkor már világos vo- olt, hamarosan az NHL-ben fog kikötni. Néhány Salt Lake Golden színeiben lejátszott mérkőzés után az 1988/89-es idényben a Calgary Flameshez (Lángok) igazolt. A klub az 1987-es draftoláson a 166. helyről választotta ki Fleuryt. Amint a csapatba került, a Calgary Stanley Kupát nyert. A klub elnökhelyettese, A1 MacNeil a kupagyőzelem után a következőket mondta: „Ha a játékosok teljesítményét kellene értékelnem, első helyen a kapusunkat, Mik Vemont emelném ki. A mezőnyben a fiatal Fleury nyújtott kimagasló teljesítményt. Már az első edzésen látszott, nagy egyéniséggel van dolgunk.” Fleury NHL-es szereplése olyan volt, mint a mesében. Harminchat mérkőzés után máris a kezében tarthatta a Staley Kupát. Tíz évig maradt még a Calgary szolgálatában, de a csapat kezdett visszaesni. Átlagos, majd átlagon aluli teljesítményeket nyújtott. Fleuryben azonban tovább égett a láng, nemcsak a Calgary, hanem az NHL legjobbjai között tartották számon. Az 1990/91-es idényben - pályafutása során először és utoljára - túllépte a százpontos határt. Ötvenegy pontja és ötvenhárom gólpassza 104 pontot hozott a konyhára. Két évre rá 100 pontot, 1996-ban pedig 96-ot gyűjtött. A híresztelések ellenére a legnehezebb időszakban is hű maradt a Lángokhoz. Tavaly tört meg a jég. A Calgary nem jutott a rájátszásba, s a klubvezetés tudatosította: talán ez az utolsó alkalom, amikor kereshet valamit Fleury eladásával. így került a Flames legnagyobb csillaga Denverbe, ahol a Coloradót erősítette. Új csapatánál azonban első nekifutásra nem járt sikerrel, az Avalanche hét mérkőzés után elveszítette a Nyugati Főcsoport döntőjét a Dallasszal szemben. Fleury nem sokat teketóriázott, faképnél hagyta új munkaadóját. Pierre Lacroix klubelnök ugyanis nem volt hajlandó olyan szerződést írnia, amely garantálta volna, hogy annak lejártáig Fleuryt nem adják el. A veterán játékos végül a New York Ran- gersnél ötött ki. Állítólag Wayne Gretzky győzte meg. .Néhányszor találkoztam vele. Elmondta, menynyire jól érezte magát New Yorkban. Különösen a Rangersnél.” Fleury hároméves szerződést kötött a Rangersszel, ez idő alatt 21 millió dollárt kereshet. Rajta kívül az orosz Valerij Kamenszkij, a cseh Pavel Brendl, a kanadai Sylvian Lefevbre és a svéd Jamie Lundmark is a Ran- gershez igazolt. A szakemberek szép jövőt jósoltak a csapatnak a szezon elején, de a helyzet másképp alakult A csapat bukdácsol, a játékosokat hétről hétre kemény bírálat éri. Fleurynek sem ez a legjobb korszaka. A Vancouver Canucks elleni találkozó után a közönség bizalmával is visszaélt. Köztudott volt, hogy addig a mérkőzésig Kevin Weekes, a Canucks újonc kapusa (addig 24 találkozón védett) egyszer sem győzött a csapattal. A sors pont úgy hozta, hogy a Canucks legyőzte a New York-iakat. Weekes szerette volna eltenni a korongot emlékbe, de Fleurynek korábban kapcsolt. Fogta, és a nézők közé hajította. Ilyen is tud lenni. Hol remek játékos, hol agresszív kisgyerek módjára viselkedik. Igazi hangulatember. Magyarics Erik ma még a gokartnál tart, de sokkal többre akarja vinni; tizenegy évesen arról álmodik, hogy valamikor olyan lesz, mint példaképe, Michael Schumacher Egyszer majd a Forma-1 mezőnyében szeretne versenyezni MAREK SVÁTEK Fékcsikorgás, motorzaj, olajos kezek, a kipufogógáz „illata” - az autós sportok természetes velejárói. Ez a fogalom, természetesen, nem csak a Forma-l-es, száguldó cirkuszt fedi. Szlovákiában, főleg dél, dél-kelet felé a gokart tett szert hatalmas népszerűségre. Ezt a műfajt főleg a fiatalok űzik, Magyarics Erik, a dunaszerdahelyi Karting Klub versenyzője is még csak 11 esztendős. Otthon látogattuk meg a galántai püótát. Erik a karácsonyfa alól egy nagy könyvet húzott eíő. A Forma-1 világáról szól, ami nagyon közel áll a szívéhez. Kedvence Michael Schumacher. Erik is olyan szeretne lenni, mint ő. „Mindig vonzott a sebesség, a gyors autók. Régóta arról álmodom, hogy egy napon versenyautóba ülhessek. Korábban szerettem kormányszerű dolgokkal játszani.” Erik édesanyja hozzátette, ha nem volt semmi kör alakú dolog kéznél, fia a kenyérrel is beérte - őt még az is a volánra emlékezteti. Évek óta csak az autókról beszél. Idő kérdése volt, mikor bukkan fel valamelyik versenyen. Édesapja a következőket mondta Erik első próbálkozásairól: „Semmi más nem érdekelte. Lehet, hogy ezt tőlem örökölte. Valamikor én is a motorok megszállotja voltam: mo- torcsónakmodelleket készítettem. A véledennek köszönhető, hogy itt kötött ki. Egy ismerősünknél voltunk látogatóban, aki a pincéjében egy gokartot tartott. Amikor Erik meglátta, majd’ leesett az álla. Nem is hagyott békén, amíg nem vettem neki egyet.” Erik így látta pályafutása kezdetét: „Hatévesen vágtam bele. Elég nehéz dolgom volt: amellett, hogy a legfiatalabb, a legalacsonyabb is voltam. Alig értem el a pedált. Párnákat kellett rakni az ülepam alá, hogy legalább az utat lássam.” Az alacsony termet azonban nem szegte kedvét. A dunaszerdahelyi pályán még azt is megengedik neki a szülei, hogy igazi autót vezessen. Már most profi módon tud sebességet váltani. Életében először azonban mégsem gokartot vagy autót vezetett. .Amikor kis srác voltam, apu buszvezetőként dolgozott. Alacsony termetem miatt csak állva boldogultam azzal a hatalmas járművel. Utána következett a gokart, később pedig sikerült rávennem, hogy az autót is kipróbáljam. ” TaErik hatévesen kezdett versenyezni. Ha minden jól megy, Shumacher nyomdokaiba szeretne lépni (Archívum) pasztalatra tehát nem lehet panasza. Eredményekre sem. Két éve Szlovákia korosztályos bajnoka lett. Tehetségére Miroslav Bobosík és Jirko Malchárek is fölfigyelt. Ők javasolták Erik édesapjának, hogy egy jobb gokartot szerezzen fiának. Ez nem könnyű feladat. Az 1998-as idény utolsó futama előtt egyik ve- télytársának édesapja, Öllős Csaba kölcsönözte Eriknak az ő gokartjukat. Ugye kitalálják, ki nyerte a versenyt... Persze, a tehetség nem minden. Edzés nélkül aligha érhetne el eredményeket. „Ilyenkor télen csak a Play Stationnel gyakoriok, a pályára esélyem sincs kijutni. Nyáron viszont minden időt ott töltök.” Ez viszont a tanulás kárára mehet - gondoltuk mi. Erik édesanyja azonban felvüágosított. ,Az edzés nincs rossz hatással a tanulmányi eredményeire. Elég jól tanul, bár bevallom, vannak hiányosságai, de ez inkább a természetéből adódik, nem az edzések tehetnek róla. Ha az iskoláról van szó, nincs kedve korán fölkelni. Ha viszont az autóversenyek kerülnek szóba, képes hajnali négykor kimászni az ágyból. Legutóbb a Forma-l-es Japán Nagydíj esetében tett így. Édesapjával együtt a Ferrarinak drukkolt.” Erik a sportág megszállotja, ez kétségtelen. „Forma-l-es pilóta szeretnék lenni, vagy legalább valami hasonló, gyors műfajban versenyezni.” S hogy erről mit gondolnak a szülők? Erik édesapja derűlátó: „Lehet, hogy veszélyes műfaj, de azt gondolom, még mindig nem annyira, mint az országúti száguldozás. Verseny közben nem fordulhat elő, hogy elalszik a volánnál a szembe jövő sofőr. Ha bajnak kell történnie, az bekövetkezhet a pályán, de ugyanúgy otthon, a konyhában is. Ha az ember látja, hogy tud örülni a fia a sikereknek, el is felejti a kockázatot. Ha viszont elront valamit, vagy a motor mondja fel a szolgálatot, néha még beszélni sem lehet vele. Nagyon átéli, amit csinál.” A kockázat mellett ne feledkezzünk meg egy másik kényes tényezőről: a pénzről. „Egy rendes gokart ára úgy 200 ezer körül mozog. Mi külön vásároltuk az alkatrészeket, így olcsóbban jött ki. A szerviz is drága. Ha elromlik a motor, tízezer is elmegy a javításra. Sajnos, anyagi okokból nem engedhetjük meg magunknak, hogy elsőosztályú gokartot vegyünk neki. De ezzel, ami van, képes egyenrangú ellenfél lenni.” Támogatót találni Szlovákiában nem egyszerű feladat. Erik szülei mindent megtesznek, hogy fiuk karrierjét egyengessék. Reméljük, közös munkájuk valóra váltja majd Erik álmát, hogy egy nap a Éorma-1 mezőnyében kössön ki.
