Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-15 / 11. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 15. VENDÉGKOMMENTÁR Igehirdetés Jó lenne belelátni Torgyán József naptárába. Nem lapozgatnék benne, csak a február elejébe kukkantanék bele. Egészen konkrétan február harmadika érdekel. Nem hinném, hogy budapesti programja van. A legtöbbet utazó miniszter, aki a napokban Mongóliában és Németországban járt, biztosan kapott valami egészen fontos meghívást arra a napra. Ha nem, majd kap. Torgyán Józsefet ugyanis arra a bizonyos csütörtök estére meghívták a budapesti Vigadóba a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület rendezvényére. Talán még emlékeznek rá, az egyesület elnöke, Mádl Ferenc tavaly úgy határozott, hagyományt teremt, és év elején, afféle évnyitó jelleggel rendezvényt tartanak, amelynek fénypontja a miniszterelnök beszéde. Már a múlt évben is élőben követhette a szájtáti tévénéző, hogy Orbán Viktor értékeli kormánya teljesítményét, és rájöhetett arra, hogy csak ő, mármint a néző látja rosszul a dolgokat, minden a legnagyobb rendben van, a kormány sikert sikerre halmoz, az ellenzék gálád, minden tevékenysége a kormány akadályoztatásában merül ki. Bizonyítékként egy emberként ott tapsolt a tömött Vigadó teljes közönsége, bizonyára mindannyiuknak polgári belépőjük volt. A tavalyi hagyományteremtő szándékból mostanra valódi hagyomány lett, pontosabban lesz, Orbán Viktor idén is hirdeti az igét. Tavaly csak azokat a kormánytagokat hívták meg, akik az egyesület címlistáján szerepeltek, mondta az elnök, idén azonban az összes kormánytagot és államtitkárt is meghívják, köztük természetesen Torgyán Józsefet. Az ellenzéket változatlanul nem, már csak az hiányozna. Aligha tartom valószínűnek, hogy Torgyán elmenjen erre az összpolgári szájtátásra, ő nem az a politikus, aki párás tekintettel figyeli a miniszterelnököt, amint hosz- szan elmeséli a legújabb munkasikereket. Torgyánnak egészen biztosan országlendítő ügyekben lesz halaszthatatlan elfoglaltsága, olyan, ahol nem ő hallgat, hanem őt hallgatják. Hacsak! Hacsak őt is fel nem kérik beszédre, elvégre az FKGP rövidítésben a polgári szó is benne van. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa JEGYZET Rettegett Schengen SZABÓ GERGELY „Hát lelőtték Ferdinándot” - jelenti ki Svejk, a derék katona Jaroslav Hasek regényében. Mintha azt mondta volna: na és akkor mi van. Egy trónörökös nem a világ. Hát most megint bevezették a finn vízumkényszert. Mit tehetnénk mást, megvonjuk a vállunkat, talán kijelentjük, hogy a közeljövőben úgysem utaztunk volna Finnországba, esetleg egy svejki na és akkor mi vant is megkockáztatunk. Lehet, hogy a derék katona kijelentése közben nem is érezte, hamarosan mekkora horderejű események tanúja lesz, lásd: első világháború. Finnország röpke tizenkét hónapon belül már másodszor vezeti be a vízumkényszert Szlovákiával szemben - helyesebben, „diplo- matikusabban”: szünetelteti a szlovák állampolgárok vízummentességének jogát. Ez azonban még a nagyon finomkodó nyugateurópai diplomatáknak is szemet szúr. Nem is szólva arról, hogy Finnország tagja az Európai Uniónak, mi pedig - testvéri szeretet ide, nagyrabecsülés oda - nem vagyunk. De törekszünk. Olyany- nyira, hogy már küldjük a felderítő őrsöket... Lehet, hogy egy ország vízumkényszere elkendőzhető, elmosolyogható, megvállvonogatható. Egy unió tagjai viszont jobban felfigyelnek rá - talán, mert kölcsönös érdekek fűzik őket egymáshoz. Már régóta keringenek találgatások egy bizonyos íratlan szabályról, amely bizony kapcsolatban áll a rettegett schengeni egyezmény- nyel. Ha az Unió olyan nagy döntéshozatallal bíró országai, mint Nagy-Britannia is furcsán néz Szlovákiára, bizony az EU többi tagállamában is jogosan felmerülhet a kérdés, a csatlakozási tárgyalásokra meghívott ország polgárai miért kénytelenek menekülni. Az igazi indokokat lehet, hogy nem a szlovákiai romapolitikában kell keresni - az EU azonban diplomatikusan bár, de ezt kérheti majd tőlünk számon. Lehet, hogy néhány-különc nyelvész nehezebben utazhat most Lappföldre vagy Helsinkibe, azonban az ország elvesztett jó hírét nehezen lehet majd visszaszerezni. De addig is - vigasztaljon bennünket a tudat, az Egyesült Államokba való utazáskor a finnek is kénytelenek amerikai vízumért sorakozni. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakda@voxnova.sk TALLÓZÓ BLIC A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) többé nem kíván tárgyalni a Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök irányította rendszerrel - erősítette meg Ispánovics István. A legnagyobb vajdasági magyar párt egyik vezetője a napilapban ezt azzal indokolta, hogy a belgrádi vezetés egyetlen ígérete sem vált valóra. A Kasza József vezette VMSZ több megbeszélést folytatott a belgrádi vezetés képviselőivel, illetve Milosevics elnökkel. Ispánovics - aki a szerb parlament egyik alelnöke volt, ám tavaly a testület látszatszerepére hivatkozva lemondott - hozzátette: gyors demokratikus változásokban és abban reménykednek, hogy a törvényhozás összetétele másként alakul. Reményeik szerint a majdani parlamentben nem a (Milosevics elnök vezette) Szerbiai Szocialista Párt és a (Vojiszlav Seselj nevével fémjelzett) Szerb Radikális Párt koalíciója dönt majd, amely Ispánovics szerint semmilyen érdeklődést nem mutatott a vajdasági magyarok gondjainak megoldása iránt. A jelenlegi állami támogatás mellett rövid időn belül a létminimum határára kerülnek a községek Se községi rendőr, se közvilágítás „Minél keletebbre megyünk, annál kevesebbet vüágítanak esténként.” Ezt a Szlovákia Városok és Falvak Társulásának (ZMOS) legutóbbi sajtó- értekezletén mondta a társulás egyik alelnöke, Varannó polgármestere. GAÁL LÁSZLÓ A kérdezett arra válaszolt, mit jelent a községeknek, hogy az idei évre az állami költségvetésből 1,55 milliárd koronával kevesebbet kapnak, mint amennyit az önkormányzatok képviselői a legszükségesebbnek tartottak. A hasonlat találó, hiszen valóban az ország keleti részén rosszabb a gazdasági helyzet, nagyobb a munkanélküliség, mint a nyugati régiókban, és ez a falvak életszínvonalán is tükröződik. A községek állami részesedése általában csak túlélésre elegendő, vagyis a községi hivatal működésére, az alkalmazottak fizetésére, a szemételtakarításra, a közvilágításra stb. Sőt ez utóbbira se mindenütt - mint azt a bevezetőben említett példa is szemlélteti. A községeknek saját bevételeik is vannak, pl. az ingaüanadókból, a falu tulajdonában levő területen gazdálkodó vállalatok adójából. Csakhogy az üyen vállalatok is sorra csődbe jutnak, és ha a saját túlélésükhöz spórolniuk kell, ezt általában a községnek fizetendő adókon kezdik. Ezért is lett volna égető szükség az állami költségvetésből származó megfelelő bevételre. A társulás vezetői hosz- szú tárgyalásokat folytattak ennek megszerzéséről, részben sikerrel, mert igaz, hogy nem kapták meg azt az összeget-9,8 milliárdot-, amely szerintük az önkormányzatok legalapvetőbb működéséhez szükséges, de a kormány által javasolt 7,7 rmlliárdnál többet sikerült kifacsarniuk az államkasszából. A kabinet a tárgyalásokon először kerek nyolc- müliárdban lett volna hajlandó megegyezni, ám a ZMOS kitartóan lobbizott a parlamentben, minden parlamenti pártot megszólított, és mindannyiuktól kapott is ígéretet további, legalább 500 millió korona megszavazására. Ezt ugyan külön- külön mindegyik párt megígérte, a végső szavazás során mégis csak a felét, 250 milliót szavaztak meg. Ha igaz, amit a társulás másik alelnöke, Nováky polgármestere mondott, akkor ezen nincs mit csodálkozni. Szavai szerint, amikor az egyik parlamenti párt elnökével tárgyaltak a támogatásról, az azzal nyugtatgatta a polgármestereket, hogy vannak ennél rosszabb helyzetű községek is. Például Romániában, ahol nemrég szolgálati úton járt, és azt tapasztalta, hogy a községek utcáit este kizárólag a csillagok világítják meg. Jóllehet attól még nem hal ki egy falu, ha este nem világítanak az utcán, csakhogy a harmadik évezred küA pártok megígérték az 500 milliót, de csak a felét szavazták meg. szöbén és az Európai Unió előszobájában nyilván nem ez a követendő példa. Sok helyütt az utóbbi évek szűkös költségvetésében még az óvodákat, iskolákat, sportlétesítményeket és a kultúrát is önkormányzati pénzből támogatták, bár ezek fenntartása, működtetése az állam feladata lenne. Mivel az idei költségvetési támogatás alighanem az infláció mértékét sem tudja fedezni, valószínűleg elsősorban ezeket az önkéntes támogatásokat lesznek kénytelenek korlátozni. Bártfán például be kellett zárni a városi művelődési központot, és elbocsátani 23 alkalmazottját, mert a városnak nem volt rá pénze. Néhol azonban az önkormányzat becsülete nem engedi, hogy az állam helyett való támogatást teljesen megszüntessék. Mint például Brusnóban, a ZMOS további alelnökének falujában, ahol a község jóvoltából hatvan gyermek járhat az ifjúsági sportszervezetbe. „Mi lenne, ha egyszerűen megszüntetnénk az ifjúsági szervezetet? A gyerekeknek valószínűleg maradna a csavargás meg a kábítószer. Ezt pedig nem engedhetjük” - érvelt a polgármester asszony. Tehát valahol másutt kell megrövidíteni a községi pénztárat. De hol, ha már eddig is takarékon működött a falu? Ráadásul sokszor még azok a plusz bevételek sem jönnek be, amelyek egy rendesen működő társadalomban bejönnének. Pl. Brusno esetében, ahol gyógyfürdő működik, ebből lehetne bevétele a falunak, de hiába építettek ki nagyobb fürdőkapacitást, ha a szociális biztosítónak nincs pénze arra, hogy a betegeket oda beutalja. Vannak községek, ahol úgy takarékoskodnak, hogy megszüntették a községi rendőrséget. De ha pénzhiány miatt megszüntetik a közvüágítást és haza- küldik a rendőröket, akkor ne csodálkozzanak, hogy rövid időn belül a gadasági problémák mellett a növekvő bűnözés problémájával is szembe kell majd nézniük. A községek életét olyan prózai dolgok is nehezítik, mint a gázolaj árának emelése. Mert emiatt növekedik a hulladék elszállításának költsége, a lakosokra kirótt „szemétdíjat” azonban nem akarják növelni, mert a községi vezetők is tudják, hogy sokaknak ez már így is nagy teher. Ezért aztán a községek szegényes bevételei valóban csak túlélésre lesznek elegendők, beruházásra, fejlesztésre ebből nem futja. Ilyesmire legfeljebb nemzetközi pályázatokon, az európai uniós támogatásból szerezhetnének pénzt. Ám ez sem egyszerű dolog, hiszen a pályázati kérvények megírása nem egyszerű levelezés, ez a nyugati világban már külön tudománynak számít, és ha a mi ön- kormányzataink is labdába akarnak rúgni, akkor bizony ezt a mesterséget is ki kell tanulniuk. Például környezetvédelmi beruházásokra igényelhetnének nem kis összegeket. Mert hogyan működik ma a környezetvédelem Szlovákiában? Jó példa erre Strba, ahol a ZMOS elnöke ül a polgármesteri székben. Ő panaszolta, évi 200 ezer koronát kell fizetniük azért, hogy a faluból a vizet a patakba engedhessék, ennek ellenére az állam kezelésében levő patakot is saját maguk, a falu költségén kénytelenek tisztítani, mert kezelője „mostoha”. A nemzetközi pályázatokra szóló kérvények megírásának elsajátítására külön tanfolyamokat szerveznek az önkormányzati szakemberek számára. Ám a pályázatnak egyéb buktatói is vannak, pl. a támogatási összeg. Mert vannak pályázatok, amelyek esetében a minimális megpályázható összeg 220 millió korona. Nyilvánvaló, hogy ezt nem egyetlen falu fogja igényeim, hanem több községnek kell összefognia egy nagyobb terv megvalósítására. Jelenleg azonban a legnagyobb probléma az, hogy az Európai Uniónak Szlovákiában nincs olyan partnere, akinek a támogatást odaítélhetné. Mert erről nem az állami szervekkel, hanem az önkormányzatokkal kell tárgyalni, de nem helyi, hanem regionális szintű önkormányzatokkal. Ezek pedig Szlovákiában csak a közigazgatási reform keretében jönnek majd létre. Ezért is fontos, hogy mind a reform előkészítői, mind a tervezetet a parlamentben megszavazó honatyák tudatosítsák, hogy a reformot mielőbb meg kell valósítani, mert túl nagy luxus lenne kihasználatlanul hagyni a külföldi pénzforrásokat, ha egyszer a hazaiak már elapadtak. OLVASÓI LEVELEK Köszönet a helytállásért Az ünnepek alatt is három műszakban dolgoztak a pozsony-li- getfalui kórház műveseállomásán. A háromtagú orvoscsoport Anna Lehotská főorvossal az élen derekasan helytállt, akárcsak a többmilliós gépeket kezelő és a pácienseket nagy felelősségérzettel ápoló személyzet. Természetesen nem hagyhatók ki a sorból a mentőszolgálat dolgozói sem, akik a megadott időre a műveseállomásra szállítják a betegeket. E téren különösen követésre méltó munkát végez Jozef Mest’ansky sofőrtársával, és még jó néhány mentős, idősebbek és fiatalok egyaránt, akikből a segítőkészség és az emberi együttérzés sem hiányzik. Mindamellett éppen ezen a téren van még javítanivaló. A diszpécserszol gálát által irányított mentősök ne a még gépre kapcsolt páciensekre várakozzanak, hanem a gépi kezelésen már átesett, a váróteremben várakozókat helyezzék előtérbe. Csak remélhetjük, hogy a rosszabbodó időjárási és útviszonyok ellenére is különösebb zökkenők nélkül folyik majd a betegellátás az említett műveseállomáson, melynek irányító és ápoló személyzete magas színvonalon és nagyfokú felelősségérzettel teszi a dolgát. Köszönet a derakas helytállásért! További gyógyító sikereket kíván a 2000. évben is a műveseállomás betegei nevében: Kovács István, Pozsony Keserű pirulák Mint egy korhadásnak induló vén fa, mely csak apró hajtásaiban él, üyen az ember szervezete idős korban. Öngyógyítás, betegséglegyőzés már a múlté. Gyógyszer kell, nem is kevés. Valamikor, 45 évvel ezelőtt hallottam anyámtól a mondást, jaj, gyermekem, semmit nem vehetünk, drága a patika. Egyre gyakrabban élem át az értelmét. Néha azt hiszem, nem hallok jól, amikor a gyógyszerésznő a fizetésem egynegyedét kéri az orvosságaimért. Nem sújt ez mindenkit egyformán, de én nem vagyok újgazdag, csak egy a mező- gazdaságban dolgozó megfáradt némber. A ledolgozott évtizedek alatt bizony sok pénzt vontak le erre a célra fizetésemből, és még a mai napig is, ezért nem értem az egészet. Rossz érzések gyötörnek. Talán most folytatódik a 45 évvel ezelőtti idő? Az égiektől nem várok semmit, mégis felnézek. Bizony, bizony, ez nem a múlt, hiszen 2000 világít a falunk felett. Nagy Ilona, Királyrév- Holnapra szerezzen nekem pár tonna kiégett fűtőanyagot. Megyek tárgyalni Oroszországba (Peter Gossányi karikatúrája)
