Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-14 / 10. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 14. KOMMENTÁR Beépített káosz TÓTH MIHÁLY Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem valósul meg Mikulás Dzurinda álma; az SDK nem fejlődik olyan egységes politikai erővé, amely az 5+1 pártvezetőinek érdekkülönbözőségéből eredő konfliktusokat úgy lenne képes „lecsatomázni”, hogy ezek ne traumatizálják az ország lakosságát. A helyzet komolyságát bizonyítja, hogy a „miként tovább?” megválaszolására hivatott pártelnöki tanácskozás után a kereszténydemokraták, illetve a demokrata pártiak azt állították, az eredeti öt párt külön-külön működésébenn megegyeztek, míg Dzurinda miniszterelnök értelmezése szerint az SDK szilárdítása irányában mozdultak el a holtpontról. A közelmúltig úgy tűnt, hogy a Meciar-ellenes tábornak csak a jobboldali térfelén cseppfolyós a helyzet. Szerda óta már ez a megálh'pítás sem helytálló. Az SDL és az SOP elnöke a televíziós kamerák előtt úgy összekapott, hogy már-már attól lehetett tartam, az Európa felé irányuló két baloldali pártvezér a nézők millióinak nem kis derültségére kárt tesz egymásban. Nem minden komikum nélkül való volt, hogy Migas és Hamzík a múltat vetette egymás szemére, miközben a televíziósok úgy viselkedtek, mintha két gentleman duellumában párbaj- segédi minőségben lettek volna jelen. Mint tudjuk, párbajsegédnek se karddal, se pisztollyal nem szabad beavatkoznia. Feltéve, persze, hogy makulátlan úriemberek között folyik a bajvívás. Az a gond, hogy a tévések főképp a szenzáció közhírré tételére összpontosítottak, miközben elsikkadt a lényeg. Egy szó sem esett arról, vajon illő dolog-e pártok között felparcellázni az országot; az állami tulajdonban levő nagyvállalatokat; párthovatartozás szerint elosztani a vezérigazgatói tisztségeket stb. Pontosan úgy, ahogy tette azt az 1998 őszén leváltott trió. Azzal a különbséggel, hogy ők diszkrétebben vizsgálták, hogy a baglyok nagyobb fejűek-e a verebeknél. Most már a kormánykoalíció bal szárnyán is elmérgesedőben a helyzet. Számolgathatjuk, hogy 11 pártból áll-e a kormánykoalíció, vagy csak 4-ből, netán a kereszténydemokraták osztódása után 11 és félből. A hatalomgyakorlás második esztendejében immár teljes gőzzel működik a Meciar-párttal beépített káosz. Mi sem bizonyítja jobban a válság mélységét, mint hogy az 1998 őszén győzelmet aratott táborban még senki sem tette fel a kérdést: ki az a személyiség, aki a bekudarcolt Dzurinda alternatívája lehetne. JEGYZET Védők vagy lázadók? KMOTRIK PÉTER ,,A támadók seregének előőrsei szeptember 9-én érkeztek a városhoz, két napon belül körülzárták központját, s azonnal megkezdték az ostromot. Az ellenséges hadvezetés három helyen kezdte meg a falka kivetését. Az ágyúzás erős rombolást végzett, azonban nem sikerült rést ütni a falakon. A gyorsan múló idő rohamra sürgette a megszállók seregét. Szeptember 29. éjjelén megszállták a falakhoz vezető árkokat. Hajnalban indult a támadás, de a védők visszaverték. Az egyre erősödő rohamok október 14-ig folytak. A védők hősi és elszánt küzdelemben minden próbálkozást visszavertek, sokan meghaltak és megsebesültek közülük. A nők és az asszonyok is fegyvert ragadtak, és ott küzdöttek a falakon. Végül a hűvös ősz a törököket 1552. október 18-án rákényszerítette, hogy elvonuljanak az erődítmény alól.” (Mitták Ferenc: Történelmi pillanatok) 448 év telt el Eger ostroma óta. A magyarok maroknyi népe azóta is fennmaradt. Van azonban egy másik kis nép, egy másik ország, amelynek földjét most egy harmadik „nagy” nép tankjai tapossák, harcosaik falvakat, városokat bombáznak és ostromolnak. A támadók a csecsen települések lakóit kiűzik lakhelyükről a hideg télbe, rabolnak, fosztogatnak. S a kis nép fiai mégsem adják fel a harcot. Tovább küzdenek, pedig lassan már egész országukat elfoglalták a megszállók. A nők is fegyvert ragadnak, épp a minap adott hírt róla a sajtó, hogy mesterlövész nőket fogtak a támadók. 448 év telt el Eger ostroma óta. A magyarok büszkén emlegetik még ma is ezt az eseményt. Azóta soha nem jutott eszükbe kétségbe vonni őseik, az egykori várvédők cselekedeteinek jogosságát, pedig egy már félig leigá- zott országot védtek a megszálló hadsereg ellenében. 448 évvel később a magyar nép fiai - tévések, rádiósok, a magyar sajtóiroda tudósítói - viszont képesek híradásaikban kétértelműen lázadóknak nevezni a csecseneket, amiért szembe- szállnak az országukat bitorló orosz hadsereggel. Pedig ők is utódaik jussát védik. Vagy talán a XX. században, ötszáz évvel később - ráadásul Európán kívül - ez nem illendő? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk (TA SR/AP-felvétel) Agassi salakba dugja a fejét, de Graf elől nem menekülhet TALLÓZÓ SME Érdekes háttérinformációt szolgál a lap arról, mire is fordít(hat)ják Oroszországban a Szlovákiából elszállított kiégett nukleáris fűtőelemeket. „Elsősorban katonai célokra dolgozták ki az uránium fűtőanyag-feldolgozási eljárását” - írja a lap, hangsúlyozva: az ehhez szükséges berendezések ezért az atomfegyverrel rendelkező ország területén találhatók. Az átalakítás viszonylag hosszadalmas és összetett; a használt fűtőanyagot feldarálják, forró salétromsavban és különféle vegyszerekben feloldják. Ilyen bonyolult eljárás folyamán az anyag egy része újrafelhasználható az atomerőművekben, de létrejön ún. plutónium 239 is, mely az atomfegyverek legfontosabb alkotóeleme. Közben persze rendkívül veszélyes sugárzó hulladék keletkezik, ezért már mindenütt kezdenek felhagyni az fűtőelemek feldolgozásával. A Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet adatai szerint csak a brit selafieldi üzem 200 kg, évezredekik sugárzó hulladékkal „gazdagította” a tengereket. Egy olyan kis országnak, mint például Írország különösen fontos, hogy az Európai Unióban egyenrangú a nagyokkal Kis ország, nagy sikertörténet Idén megkezdődnek Szlovákiával az uniós csatlakozási tárgyalások, amelyek sikeres lezárása után tagjai lehetünk az EU-nak. Az Európa (földrajzilag) nyugati perifériáján fekvő Írország az elmúlt 25 évben olyan fejlődésen ment keresztül, hogy eredményei alapján méltán lehetne országunk példaképe. ONDREJCSÁK RÓBERT Ez az igazi succes story, egy kis ország nagy sikertörténete a 20. század második felében, sok hasznos tapasztalatot jelenthet az olyan kis és az európai maghoz képest fejletlen országoknak, mint Szlovákia. Az írek számára az európai uniós tagság a gazdasági elmaradottság jelentős mérséklését, sőt megszüntetését, a nemzeti identitásuk megerősödését, valamint a kis ország nemzetközi presztízsének megnövekedését jelentette és jelenti ma is. Írország angol meghódítása a 12. században kezdődött. Az első világháború után, 1922-ben az ír-sziget déli részén létrejött az ír Szabadállam (északi része London fennhatósága alatt maradt), amely 1948-ban kilépett a Brit Nemzetközösségből is, és ír Köztársasággá transzformálódott. A több évszázados angol uralom erősen rányomta bélyegét Írországra (az ír identitástudat meggyengült, a gazdaság elmaradott volt, kivándorlás, éhínség), amelynek legbiztosabb jele, hogy jelenleg az ír lakosságnak mindössze 24%-a beszéli a gael (ír) nyelvet. Dublin 1961-ben benyújtotta tagsági kérelmét az Európai Közösségbe, ám De Gaulle tábornok politikája miatt csak 1973-ban (Nagy-Britanniával és Dániával együtt) válhatott taggá. Az azóta elért sikereknek egyik legfontosabb tényezője, hogy a lakosság döntő többsége támogatja a tagságot. Annak a gazdasági előnyökön kívül történelmi gyökerei is vannak, hiszen az országban már az 5. században elterjedt a kereszténység, ezzel az európai kultúra. Az ír misszionáriusok tevékenysége (7-8. század) szintén kiterjedt volt a kontinensen. Az angol hódítás után az ír értelmiség európai egyetemeken tanult. A függedenség elnyerése után azonban a 30-as évektől Írország izolacionista politikát folytatott, a gazdaságot is magas vámokkal és szigorú behozatali kvótákkal szigetelték el, elriasztva a külföldi befektetőket is. Ennek következménye egy elmaradott Írország lett, amelynek gazdaságában a nagyon alacsony hatékonyságú mezőgazdaság játszotta a főszerepet. Az alacsony életszínvonal bizonyítéka volt a tömeges kivándorlás is, bár ez nem kizárólag 20. századi jelenség Írországban (az USA-ban 40 millió ír származású él). 1958-ban fordulat következett be, nyitás a Az uniós tagság viszont egy 370 milliós, egységes piacot is jelent. külföld felé. Megváltozott a gazdaságpolitika is, amely a külföldi befektetésekben növekedést, az exportorientált gazdaság megteremtését tűzte ki célul. A Nagy-Britanni- ától való gazdasági függés azonban megmaradt, ami komoly akadálya volt a függeden ír külpolitikának is. Az EU-csatíakozás évében, 1973- ban még mindig Nagy-Britanniába irányult az ír export 66%-a, és csak a kivitel 12%-a az EU többi országába. Az uniós tagság viszont egy 370 milliós, egységes piacot is jelent, melynek előnyei a kivitel nagyobb, több országba irányuló felosztásában is megmutatkoztak. Az ír export egyre inkább függedenítette magát a brit felvevőpiactól, így 1998-ra már csak 24% irányult Nagy-Britanniába, 48%-a az EU más országaiba. Mindennek óriási a jelentősége Írország számára, hiszen a Londontól való gazdasági függés árnyékában leheteden volt az önálló külpolitika. Nem kevésbé fontos a kivitel összetételének megváltozása: 1973-ban mindössze 20%-át tették ki az ipari termékek, mára körülbelül felét az elektronika, szoftverek és a gyógyszeripari áruk adják. A kivitel összetételének ilyen mértékű és főleg irányú megváltozása is jelzi, mekkora fejlődésen ment keresztül az ír gazdaság, hiszen a szoftverek és a gyógyszerek gyártása rendkívül magas technológiát igényel. Írországban mégsem ment minden könnyen a belépés után, hiszen az Unió piacán kemény konkurenciaharc „tombol”, amelyben csak a legjobbak maradnak talpon. Az ír textilipar például igencsak megsínylette a konkurenciát, restrukturalizációja elkerül- heteden volt; megugrott a munka- nélküliség, ami szociális feszültségek fokozódásával járt. Ezeket a negatívumokat a külföldi tőke további becsalogatásával, az oktatásba, átképzésbe irányuló állami befektetésekkel, és az EU-források (a mező- gazdasági, strukturális, szociális) hatékony kihasználásával igyekeztek mérsékelni. A külföldi befektetések segítségével beindult a gazdasági növekedés (Európában páratlan 7-8%), ami a munkaerő iránti fokozott igényt, tehát a foglalkoztatottság növekedését hozta magával. A külföldi befektetések a magas szintű technológia behozatalával is jártak, ami tovább növelte a hatékonyságot. 1973-ban, a belépéskor Írország régiója a legelmaradottabbak közé tartozott az európai szervezetben. A lemaradás mérséklésére a strukturális alapoktól Írország 1973 és 1995 között 28 milliárd amerikai dollárnak megfelelő támogatást kapott. A hatás nem maradt el: 1973-ban Írország egy főre eső nemzeti terméke 58%-a volt az európai szervezet átíagának. Ez az arány 1987-re 65%-ra emelkedett, 1998-ban pedig 95%-ra. Még ha figyelembe vesszük is, hogy időközben szegényebb tagországok (Görögország, Spanyolország, Portugália) is a szervezet tagjai lettek, a fejlődés akkor is lenyűgöző. A régen agrárjellegű Írország mezőgazdaságában is nagy változásokon ment keresztül. Az EU közös mezőgazdaság-politikája komoly kihívás elé állította az ír agrárszektort, tekintettel a konkurenciára, viszont a fennmaradt termelők garantált fel- vásárlási árakon adhatják el termékeiket. Ez azonkívül, hogy állandó, előrelátható bevételeket biztosított, bevételnövekedéssel is járt számukra. 1978-ban Írország 3,2 milliárd dollárnak megfelelő összeget kapott az EU-ból, miközben összes befizetései 1 milliárd dollárnyit tettek ki. Az ország tehát egyelőre nyer az EU-ból, de ha a fejlődés a jelenlegi ütemben folytatódik, 2007-re tisztán már befizető lesz az Unió kasz- szájába. Ez is jelzi: Írország elmaradott országból az EU gazdagabbjai közé kerül. A sikerek megnövelték az írek nemzeti öntudatát, és nemzetközi elismerést hoztak az országnak. A gazdasági fejlődésen és identitásuk megszilárdításán kívül számos politikai előnnyel járt az EU-tagság. Egy kis országnak különösen fontos, hogy az Unióban egyenrangú a „nagyokkal”, ami az íreknek London évszázados dominanciája miatt rendkívüli jelentőséggel bír, és a szervezetben hatékonyabban tudja érvényesíteni nemzeti érdekeit is. A tagsággal járó összes előny találkozik egy pontban, ez a minőség. Aki a konkurenciaharcban fenn akar maradni, szükségszerű, hogy a minőséget helyezze előtérbe, viszont maga a konkurencia is minőséget eredményez, amely egyszerre eszköz, cél és eredmény. A kvalitatív tényezők nemcsak a gazdaság terén fontosak az EU-ban, hanem például a diplomáciában az ország érdekeinek hatékony képviselésével, vagy az államigazgatásban, oktatásban. Mindezt nem könnyű elérni, de Írország példája kellőképpen bizonyítja, hogy megéri. OLVASÓI LEVÉL Jobb 2000. évet az 1999.-nél Minél jobban közeledett a 2000. év, annál nagyobb volt a felhajtás körülötte. Eljövetele óriási üzlet. Arattak a petárdaárusok, a szállodák, az az italárusok. Mert ok az ivásra akadt bőven. Voltak, akik a XX. század utolsó, a harmadik évezred első évére ürítették poharukat, voltak, akik Szlovákia megalakulására, de lehetett inni a magyar államiság 1000. évére is. Észre sem vettük, már bent is voltunk a 2000. évben. És nem lett világvége. Marad-e szilveszter éjszakájának fényeiből az elkövetkező hónapokra, vagy újra sötétség nehezedik az országra? Felcsillantak a remények. Elhangzottak vezetőink első nyilatkozatai. Csak úgy áradt belőlük az optimizmus. Szavakban optimista az egészségügyi miniszter, de padlón van az egészségügy, optimista a mezőgazdasági miniszter is, holott a mezőgazdasági egységek lassan bedobják a törülközőt. A kormány az új évben csomaggal kedveskedik, az energiahordozók árának emelésével. Irigykedve gondolunk Rezes Sanyira, aki a „nehéz munkával” megszerzett spanyol tengerparti villájában vészelheti át a kemény telet. Mondta is a miniszter- elnök: addig nem nyugszik, míg ezt a villát vissza nem szerzi, s megtudja, honnan volt rá pénz! Nem tartotta be ígéretét. A köztársasági elnök megbékélést hirdetett. Mintha azt mondaná: Hagyjátok békén Rezest, csak elemeit 200 vagy 300 milliót. Ez olyan nagy bűn? Hogy rajtad csattan az ostor? Békélj meg vele, hogy munkanélküli vagy? Majd lesz munkád a következő évtizedben. Mert a megbékélést ebben a formában is lehet értelmezni. De lehet úgy is, hogy a megbékélés feltételeit meg kell teremtem. Mégpedig úgy, hogy minden tenni akaró ember munkája után megtalálja számítását, biztonságát. E feltételek megteremtésén kezdhetünk fáradozni a 20. század végén, és a harmadik évezred küszöbén! Németh Géza, Alistál
