Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-12 / 8. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 12. KOMMENTÁR Valakik valamit... VASIK JÁNOS Mindig van valami. A rövid mondatot kiejthetjük lemondóan, örömmel, cinikusan, tárgyilagosan. Mindig van valami, s ez 2000-ben is változatlanul igaz, még ha erről kevesen tudnak is. Ez a valami szoros kapcsolatban áll a Szlovákiai Magyar Ösztöndíjtanáccsal, vagy annak lehetséges alteregójával, a Szlovákiai Magyar Felsőoktatási Tanácscsal. Első pillantásra ez egy örömteli Akármi. Január van, lassan elérkezik a magyarországi ösztöndíjpályázat kiírásának ideje - lám, az illetékesek időben léptek, beindították a gépezetet, hogy a kellő pillanatban már a megfelelő fordulatszámmal dolgozhasson. Igen ám, de a „masina”, amelynek összeállítására még 1999 őszén kapott megbízást a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a magyarországi oktatási minisztériumtól, nem létezik. Elkészült néhány vázlat a tanács szerkezeti felépítésére, működési rendjére vonatkozóan, ám - maradva a műszaki hasonlatoknál - azok jobb sorsra érdemes, jelenleg céltalan, meg nem valósított tervrajzokká ádényegülve bitorolják más, erre méltóbb „Elfektetendő Iratok” helyét valahol egy íróasztal fiókjában. Valakinek meg kellett volna szerveznie a tervek megvitatását, összefogva a többi illetékes Valaki tevékenységét. Az eddig történtek alapján ez az SZMPSZ, amely Fodor Attila személyében a megbízatás képviselője. A szervezet erőit azonban régóta tartó vezetési válság emészti fel, melyet a legutóbbi tisztújító közgyűlésen sem sikerült megoldani. Úgy tűnik, helyettük - jobb híján - az oktatásügyi tárca vállalja a moderátor szerepét. Látszólag lépéskényszerben van, hiszen az ő feladata a jövő évi ösztöndíjak igazságos, stratégiaüag, „nemzetpolitikailag” megalapozott szétosztását szavatolni. Ráadásul a feloszlatott SZMÖT szétesésekor is a minisztérium passzív, megfigyelői szerepre korlátozódó többéves asszisztálása mellett került sor. Mégis bírnia kellene a várakozás feszültségét, hiszen a helyzet megoldásának kulcsa a szlovákiai magyar nemzeti közösséget képviselő szervezeteknél van. Az ő feladatuk tisztázni a nézetkülönbségeket, feszültségeket, ösztöndíj-bizottságbeli lehetséges szerepüket. A sikeres munkához elengedhetetlen a múlt, a feloszlatott bizottság működésének beható elemzése, a tanulságok levonása. Eldöntésre vár az is, vajon össze legyen-e kötve szervezetileg az ösztöndíjak ügye a szlovákiai magyar felsőoktatási stratégia kérdésével, s ha igen, milyen mértékben, formában. Az oktatási minisztérium, ha bármely közvetlen szerepet vállal az SZMÖT körül kialakult kérdések tisztázásában, úgy akadályozza, akadályozhatja ezt, előre vetítve egy „összegründolt” bizottság megalakulását, majd - óhatadan - bukását. A szűk távlatokban gondolkodó logika számára kívánatosnak tűnhet a konfliktuske- rüló magatartás, hiszen a magyarországi politika egén a legkisebb felhóbodorból is viharfelleget varázsolnak az aktuális esőcsinálók. Pedig még korántsem értünk a játszma végéhez: az SZMÖT szervezetei még bizonyságot tehetnek érettségükről, felelősségtudatukról, főleg ha valamikor valakik (az érintett szülők, diákok, a minisztérium) valamit tesznek: felhívják erre a figyelmüket. Mondjuk tehát együtt: az SZMPSZ, a Diákhálózat, a nyitrai Konstantin Egyetem magyar tanszéke, a pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszéke, a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság, a Professzorok Klubja, a Református és Katolikus Egyház képviselője... JEGYZET Felfedve a nagy titok FARKAS OTTÓ Decemberben Pavel Koncos mezőgazdasági miniszter végre elárulta a nagy títkot. Azt, miért beteg a honi mezőgazdaság. Önmagának tette fel a kérdést, és azonnal válaszolt is rá. „Hiányoznak a gazdák” - mondta nagy átéléssel, majd felhozott néhány ellenpéldát, hogy ahol igazi me- zógazdá(szo)k dolgoznak, és ahol nem saját zsebre folyik a termelés, ott nem maradnak el az eredmények. Kapásból felsorolt hat szövetkezetét, ahol bár közepes eredményekeket értek el, mégis milliós nyereséggel zárnak. Szembetűnő volt, hogy ezekből legdélebbre Privigye esett, a többi a morva határ mentén és a Tátra alatt gazdálkodik. Lehet abban valami, amit a miniszter mondott, hogy valahol saját zsebre dolgoznak... Igen ám, de ebben az esetben minden szövetkezetnek lenne legalább egy milliomosa. Ha van, hát az az ember igen jól titkolja. Mivel a mezőgazdasági miniszter évtizedeket töltött el a mezőgazdaságban, nincs kétségem afelől, pontosan tudja, miért vannak kimagaslóan jó gazdasági eredmények északon, és miért nincsenek délen. Legegyszerűbben talán egy Úpanie Pole-i (Rimaszombati járás északi része) munkanélküli fogalmazta meg a jövedelmezőség titkát. Amikor megkérdeztem, miért bocsátották el a szövetkezetből, ezt mondta: „Mert az elnök rájött, minél több búzát termeszt, annál több a vesztesége. Mindenkit elbocsátott, csak a könyvelőnek meg a juhásznak nem mondott fel, és már a nyáron meg mondta, hogy az évvégén osztalékot fizet.” ■CMMP . 4 • Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), P. Malik Éva - légió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk- Sajnos, az influenzajárvány olyan, mint a korrupció. Egyiket sem lehet megállítani. (Peter Gossányi karikatúrája) A segély kimutatásának nálunk használatos módja eltér az OECD-ben használttól Támogatás és integráció A szlovák kormány legfontosabb külpolitikai célkitűzése az ország euroatlanti integrációja. Az Európai Bizottság szeptemberi döntése jelezte, a politikai feltételek teljesítése jelentős mértékben növelte az esélyét annak, hogy a helsinki EU-csúcs számunkra kedvező döntéssel végződjék. SZÉP ATTILA Rendkívül fontos, hogy a felkészülés dinamikája a politikai feltételek teljesítése után is megmaradjon. Helsinki után a politikai feltételek teljesítésének hangoztatása nem lesz elég az előrelépéshez, az integrációs szándékok komolyságának bizonyításához. Intézményi átalakulásra, a jogrendszer harmonizációjának és az emberi erőforrások mielőbbi felkészítésére lesz szükség. A rövid és középtávú feladatok teljesítése össztársadalmi feladat. Az intézményi és emberi erőforrások szűkössége és hiánya, az EU törvényeinek és jogi normáinak mennyiségi növekedése komoly nehézségeket okozhat a jogrendszer harmonizációjában. Ezt a szomszéd országok példája és a szlovákiai tapasztalatok is mutatják. A szlovák kormányprogramban az EU-tagság mellett stratégiai cél az OECD-be való belépés. Lengyelország, Magyarország és Csehország már teljes jogú tagjai a szervezetnek. A segélyosztás rendszerének, az OECD-ben elfogadott normákkal kompatibilis átalakítása, illetve kiépítése szükségessé teszi a segélyosztás intézményijogi feltételeinek modernizációját is. Ám ez nem elsősorban a segély mértékének a növelését jelenti - hiszen meghatározó mértékben az ország gazdasági teljesítőképességétől függ -, hanem a segélyosztás formájának és céljainak újrafogalmazását, módosítását. A segély nagyságát tekintve Szlovákia elmarad az OECD-tagországoktól, ez azonban nemcsak annak következménye, hogy a szlovák költségvetésből kevesebb jut erre, hanem a szakértői vélemények szerint annak is, hogy a segély kimutatásának nálunk használatos módja eltér az OECD-tagországokban használtaktól. Például egyelőre a szakmai tanácsadást, a program menedzselését - holott ez szinte elképzelhetetlen feltétele és része a segélyadásnak - nem számítják bele a segélybe. Ha tehát az OECD-be való felvétel feltételeiről beszélünk, látni kell, hogy a segítség nagysága nemcsak a gazdaság teljesítőképességének függvénye, legalább üyen mértékben függ az intézményrendszer megváltoztatásától, és magával vonja a fogalmak tisztázását és újrafogalmazását is. Nemzetközi viszonylatban a 80-as évek végétől csökken a fejlesztési segélyek mértéke. Fáradtság lett úrrá a jelentős segélyosztó országokon. Ez egyrészt a fejlett országokat érintő munka- nélküliséggel és a gazdasági nehézségek növekedésével, másrészt a bipoláris vüág szétesésével is magyaA segítség nagysága függ az intézményrendszer megváltoztatásától. rázható. Sok fejlődő ország elvesztette stratégiai jelentőségét, és fejletlenségük miatt nem számíthattak arra, hogy gazdasági megfontolásból kapnak fejlesztési segélyt. Nem jelentenek sem felvevő piacot, sem jó befektetési lehetőségeket. Hatással volt a segélyosztásra a kommunista blokk szétesése is. Az utána beinduló átalakulás következtében a korábban a legszegényebb országoknak szánt támogatások jelentős része a volt szovjet tagköztársaságokba, illetve a kelet-európai államokba irányult. Oroszország stabilitása és a volt kelet-európai kommunista országok euroadanti biztonsági és gazdasági struktúrákhoz való mihamarabbi csaüakozásának támogatása közvedenebb és fontosabb cél a nyugati országok számára, mint a távolabbi fejlődő országok destabilizációjából származó esedeges veszélyek. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy az utóbbi években megnőtt a válságövezetekbe küldött anyagüag és műszakilag igényes humanitárius segélyek nagysága. Ez főként a válságok jellegének változásával függ össze. A korábbi ideologikus, államok közötti konfliktusok helyett ma már legalább üyen veszélyesek és gyakoriak a belső válságok, amelyek globális jelenségnek tekinthetők. A 90-es években tehát a fejlesztési támogatások helyett a humanitárius segélyosztás kerül előtérbe. Szlovákia - a meglevő kimutatások alapján - a bruttó nemzeti termék körülbelül 0,19 %-át fordítja segélyosztásra. Az ENSZ a BNT 0,7 %-át irányozza elő, amit az EU-tagországok közül jelenleg csupán Dánia, Svédország, Hollandia és Norvégia teljesít. Az OECD tagországai évente összesen mintegy 60 milliárd amerikai dollárt fordítanak segélyre. Ez a világ egy évben segélyre szánt összegének 90 %-át teszi ki. Az egyes tagországok, melyeknek nagy része a szervezeten belül egyben tagja a Segélyosztó Bizottságnak (Development Assistance Committee) is, jelenleg ádagban a BNT mintegy 0,22 %-át fordítják erre a célra. A bizottságnak rendkívül fontos szerepe van, hiszen ez látja el a különböző nemzetközi szervezetek (Vüág- bank, Nemzetközi Valutaalap, ENSZ) és az általuk létrehozott ügynökségek közötti koordinációs szerv szerepét is. Azért érdekesek számunkra ezek az összehasonlítások, hogy lássuk, a gazdasági feltételek mellett még mivel jár az OECD- tagság, mely a szlovák külpolitika egyik legfontosabb rövid távú célkitűzése. A tagság azt is jelenti, hogy fokozottabb mértékben vesszük ki részünket a szegényebb, fejletle- nebb országok megsegítéséből. A szerző a Szlovák Külügyi Intézet (SIMS) munkatársa TAlftZd H NoyytAS Az államfővel ellentétben a kormányfő (és emberei) megőrizték hidegvérüket, úgy viselkedtek, ahogy illik - írja Ales Krátky a bulvárlap tegnapi számában. Szerinte Mikulás Dzurinda helyesen járt el, amikor Vladimír Meciar „bizalmas, magánjellegű” megbeszélésekre való meghívását hidegen elutasította - sőt közzétette. Ugyan miről is tárgyalhattak volna? - teszi fel a kérdést a cikkíró. Egyrészt illene tudatni a polgárokkal, ki kivel tárgyal, és főleg miről. Régóta ismeretes, hogy Meciar nem tartozik a mostani kormány élszurkolói közé, sőt időnként tiltakozásra szólítja fel a polgárokat. Bizonyos megjegyzéseiből mindenesetre megállapítható, hogy testileg és szellemileg is idegenkedik utódjától. Nehezen uralkodhatott volna magán - véli a cikkíró. Azonkívül kérdéses, hogy bármiben is megállapodhattak volna, hiszen ki szavatolta volna Dzurindának, hogy Meciar állja is a szavát. Erről gazdag tapasztalatokat adhat át a Jozef Migas vezette SDL. PRÁCA Az Állami Vagyonalap (FNM) kötvényeit semmiképp nem érvénytelenítik - jelentette be a privatizációval és az állami vagyon felügyeletével megbízott miniszter. Mária Machová mindössze a kötvénypiac liberalizációját ajánlja. Szerinte a polgárnak joga van eldönteni: vagy korábban eladja kötvényét - természetesen olcsóbban vagy megvárja 2001 végét, amikor megkapja a megígért 14 400 koronát. Az FNM elnöke azonban ezzel kapcsolatban azt sürgeti: privatizáljanak mindent, amit csak lehet, ha az állam valóban tartja magát ígéreteihez: 2000 és 2001 folyamán ugyanis 65 milliárd koronát kellene kifizetni az államkincstárból. Még nem döntötték el, hogy a kötvényekért cserébe csak készpénzt, vagy nagyvállalatok részvényeit is kínálják majd, mindenesetre a számítások szerint egy vállalat eladásából származó bevétel tizenöt százalékát csak a kötvények kifizetésére fordítanák. Jozef Kojda elnök szerint az FNM mindenesetre csak annyit fizethet, amennyi a rendelkezésére áll - állapítja meg a baloldali napilap. PRAVDA Behozható Szlovákia kétéves lemaradása a környező országokhoz képest az integrációs törekvésekben -jelentette ki a külügyi államtitkár. Ján Figef a Pravdának adott interjúban leszögezte: belügyi téren dinamikus és mélyreható reformok szükségesek, külügyi téren pedig a kapcsolatok kiszélesítése. Első helyen a visegrádi négyek tagországaival való együttműködést említette. Februárban ugyanis miniszteri szintű tárgyalásokra kerül sor - tájékoztatott Figel. Addig is szükséges előkészíteni a szlovák jogrendszer átalakítását. Hangsúlyozta viszont: nem elég az uniós normák szintjére kerülni, meg kell teremteni a pontos megtartásukhoz szükséges feltételeket. Szlovákia csak így válhat tárgyalóképes partnerré - véli Figel’. VISSZHANG Ad: A millennium lázában, Új Szó, 1999. december 31. Krisztus születésétől vagy...? Minden különösebb baj, atomkatasztrófa, végzetes áramszünet, számítógépdili, terrorakció és világvége nélkül átvészeltük a dátumváltást, és beléptünk a..., na hová? Merthogy a tudós koponyák még sokáig vitatkoznak majd azon, hogy szilveszter éjszakáján volt-e az évszázad- és évezredváltás, vagy pedig csak egy év múlva lesz. Az Új Szó múlt évi utolsó számában Koler Péter próbálja egyértelműen és té- vedhetetlenül bizonyítani, hogy az évezred-évszázad - utolsó karácsonyára, szüveszterére, a század- és ezredváltásra várni kell. Nem tartok igényt a tévedhetetlenségre, de szeretnék vitába szállni vele, mert nem fogadhatom el okfejtését, hogy őseink nem a nullától kezdték az időszámítást, hanem az első évtől. Azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy Krisztus születésétől kezdjük az időszámítást, márpedig Krisztus a nulladik, vagy legalábbis az első napon született. Aztán szépen cseperedett, és 365 nap elteltével - hacsak nem volt szökőév - már egyéves aranyos kifiúnak örülhetett József és Mária. Ha elfogadom Koller okfejtését, akkor ettől számítjuk az első évszázadot és évezredet. Ezt nyüván ő sem gondolta komolyan, mert József és Mária is tiltakozna - ha tehetné -, hogy szép gyermekük első évét valaki semmissé nyilvánítja. Vegyünk egy másik példát. Ha valaki történetesen 1940. január elsején született, akkor most nem az 59. évét töltötte be, hanem a hatvanadikat, és nyugodtan folyamodhat a jól megérdemelt, szeretett kormányunk jóvoltából gondtalan öregkort biztosító magas nyugdíjért. Ellenkező esetben várnia kellene legalább egy évet - hacsak időközben a világ legtermékenyebb parlamentje nem nyújtja ki a nyugdíjkorhatárt. Ennyit erről. A mostani vita nyilván abból származik, hogy a számítógépes szakemberek takarékossági szempontból semmibe vették az alapszámjegysort, amely nullától kilencig terjed. A tízes már nem alapszámjegy, mert két alapszámjegyből, egy egyesből és egy nullából áll. Ez okozza a zűrzavart. Lehet, hogy okfejtésem nem elég meggyőző, de a múltkor a londoni BBC rádión hallgattam a greenwichi csillagvizsgáló mérvadó tudorainak érvelését, akik ugyanerre a megállapításra jutottak. Palágyi Lajos, Dunaszerdahely
