Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-11 / 32. szám
Kultúra 1999. augusztus 11. 13 Müller Péter Sziámi, aki már harmadik életét éli Egy antigravitációs költő „Én úgy érzem, eddigi életem során a lelkem kétszer született újjá.” InkeyAlice felvétele Réfi Zsuzsanna Azt vallja magáról, költőnek született, aki hol bohóc volt, hol matróz az óceánon. Olyan, akárcsak Rimbaud, de sokkal inkább túlélő típus, aki képes alkalmazkodni a körülményekhez. Müller Péter Sziámi bármi í csinál,azért a verseknek, az írásnak helye kell hogy legyen a mindennapjaiban, írás nélkül ugyanis nem tudja elképzelni az életét. S bár ő az életrehívója a Diákszigetnek, Európa legnagyobb szabású zenés fesztiváljának, műfajt teremtett filmesként és színházi emberként is. Most is sorban születnek az új költemények, dalszövegek, s készül egy új CD is. Hogyan lehet mindenre időt szakítani, belezsúfolni huszonnégy órába? Én igyekszem mindig nem kapkodva és nem ambiciózusan élni. Sokminden történik velem, s ezt én igyekszem észrevenni. Egyébként antigravitációs kalandornak tartom magam, mert amikor valami nagyon egy irányba, egy vágányra húzna, azonnal továbbállok. Az életemet a szabad akarat jegyében élem. Nem a történetek mozgatnak, hanem a résztvevők. Ott szeretek sok időt tölteni, ahol jól érzem magam. Annak, aki mindig kedve szerint él, mindig azt teszi, amiben a legjobban érzi magát, miért mindenféle ábrándozás a hobbija? Szerintem rettentő fontos az, ami az ébrenlét és az alvás határmezsgyéjén történik. Én már akkor alfában voltam, amikor ezt még ki sem találták. Ilyenkor az ember magához engedi a látható világból érkező impulzusokat, s kiegészíti ezt a saját maga képeivel. Szeretek ábrándozni és igyekszem olyan életmódot teremteni magamnak, amely ezt lehetővé teszi. Most jelenhetett meg az 1989-ben született, akkor betiltott CD-jük, amelyen található egy dal-, Sürgős reinkarnáció címmel. Ön hisz a lélekvándorlásban? Abban hiszek, hogy nemcsak a halál után vándorol testből teste a lélek, hanem még az életedben lelked bejárja a saját körét. Én úgy érzem, eddigi életem során a lelkem kétszer született újjá. Lehet persze azt mondani, hogy olyan élményegyüttes szakadt rám, amelytől nem lehetett nem megváltozni. Én azonban úgy érzem, be- avatásszerűen belémköltözött egy új lélek, s ettől kezdve az ő életét kezdtem el élni. Budapest mellett Párizsban és Amszterdamban is tanult, számos hivatást végigpróbált, rengeteg dologgal foglalkozik. S mégis harmonikus személyiség, aki nem keresgéli a helyét, hanem azt csinálja, ami éppen boldoggá teszi. Huszonhét esztendővel ezelőtt készítettek velem egy interjút, amelynek azt a címet adták, hogy Életművész. Szerintem a sors nem végzet, nem véletlen, hanem társasjáték. Ha jól játsdzol vele, akkor jól éltél. Persze a harmóniát is ki kell időnként harcolni, de minden kinek megvan a saját útja amelyet be kell járnia. Én igyekszem ezt tenni úgy, hogy közben jól érezzem magam. Nézzük akkor meg az ön útjának kézzelfogható, s a közeljövőben bekövetkező állomásait. Az augusztusi Diáksziget napi szervezésében, ahol kreatív igazgató és tulajdonos vagyok, most aktívabban részt veszek, szeretnék ugyanis a kulturális programok minőségén és mennyiségén változtatni. Emellett készülök a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínének következő évadjára, ahol egy amerikai kortárs szerző, John Orlock darabját rendezem, amelynek Pajzánságok a louisianai Harlemben a címe. Jelenleg pedig éppen egy filmforgatókönyvet akarok befejezni, s dalokat írok a Madách Színház szilveszteri bemutatójához. A Beszterce ostromából musicalváltozat készül Tol- csvay László zenéjével, Nagy Viktor rendezésében. S Gasner Jánossal, akivel sokáig dolgoztunk együtt a Sziámi zenekarban, most készítünk egy új produkciót. Egy összefüggő történetet feldolgozó, szcení- rozott koncerten lépünk majd a közönség elé, késő össze a Trafóban. S persze emellett dolgozom egy újabb dalszöveg-válogatáson is, amely könyv formájában jelenik majd meg. S természetesen azért a tervek közül nem hiányozhat egy hatalmas szabású vállalkozás sem. Mióta Miskolcra kerültem, azóta töröm a fejem azon, hogyan lehetne az ottani, kiváló adottságokkal rendelkező színházat nemzetközi fesztiválközponttá alakítani. így jutottunk el az igazgatóval, Hegyi Árpád Jutocsával és a zene- igazgatóval, Kesselyák Gergellyel a miskolci operafesztivál ötletéig. A „Bartók + .......” rendezvényso rozatot először 2001 nyarán szeretnénk megrendezni, hagyományteremtő szándékkal és azzal a nem titkolt céllal, hogy Miskolcot világszerte olyan ismertté tegye, mint amilyen a fesztiváljáról híres Verona, Bayreuth vagy Salzburg, s ezáltal is segítse a város felvirágoztatását. De azért előbb-utóbb befejezem azt a gyerekként ezdett regényemet is, amelynek főszereplője egy sziámi-ikerpár, s amelynek a nevemet, a Sziámit köszönhetem. Heti kultúra Könyvespolc Bornemisza István: Kifosztva és megalázva... (is)......élni kell A szerző a könyvében folytatja élettörténetének a leírását ott, ahol, az „Egy letűnt világ tanúja emlékezik” és a „Három ország katonája” című könyveiben abbahagyta. Az elsőben az ifjúságát, a másodikban katonaként a háborúban átélt, mozgalmas időket örökítette meg. A második könyvében napi és helyi pontossággal tárja fel naplófeljegyzéseit, mely adatoknak történelmi jelentőségük van. A fi. világháború után nem kevés bonyodalom várt a szerzőre és a családjára. A volt Csehszlovákiában dúlt a magyarüldözés és az édesapja a szovjeg Gulagon pusztult el, újabb anyagi és erkölcsi tönk- remenésnek nézett elébe. Bár külföldre távozhatott volna, de ezeket a lehetőségeket elvetette, és igyekezett eleinte Don Quijote-harcot vívni a hatóságokkal, és ennek sikertelensége után elölről kezdett egy új életpályát kiépíteni magának az akkori nehéz körülményeknek megfelelően. E könyve első részében ismét történelmi hűséggel dolgozta fel a nemzeBORNEMISZA ISTVÁN Kifosztva és megalázva... /is/ ............élni kell tiség i és osztályüldözés korszakát, rámutatva az akkor érvényes, de emberi jogokat sértő és sokszor a saját törvényekbe is ütköző eljárásokra. Mindezt még a szűkebb caládi körére is vonatkoztatta. Ezt a pesszimista bevezetést a szerző az ...„Élni kell”optimistább időszak leírásával váltja fel, melyben a sok rosszból és igazságtalanságból igyekszik kiszűrni azt a szépet, kellemeset és jót, amit nem lehet elkonfiskálni. Ez az életfilozófia irányította életét, és utólag megállapítható, hogy sikerült ezt megvalósítania. meg kell azonban jegyezni, hogy nem mindenkinek sikerült ez az ő köreiből. Vasárnap Kisgaléria T ithLehel: „Ha elhagyod a testem...” Regény H át így szalad végig ez az egész. Megpróbálja nem megérteni, de azonnal megbünteti magát. Némán kimondja: rák. Ott ülnek még. Agydaganat? Mekkora? A praktikus gondolkodása és a gyávasága működésbe lép. Nem lehet olyan nagy. Aha... tehát nem vették észre a barmok, évekig félrekezelték? Ezt hitték Meniere kórnak... Eszébe jut egy orvosi értesítés szövege: HOLLÓSI Adél... szül,1935.jan.31... lakik... VI. Népközt.út 49 ........kard. vizsgá laton megjelent. DG: Múlt vasárnap fürdés közben mellkasában szorítást érzett, elgyengült, verejtékezett, síráskényszere volt. (...)- Menjünk, apukám.- És most mit csináljunk? Azonnal végiggondolja az összes ismerősöket. Ebben nőtt fel, hogy majd szólunk vlakinek, majd elintézik. Csak az a furcsa, hogy ő is megrendül, elbizonytalanodik, be sem vallja magának, de ahogy az anyja kimondta ezt, hogy „pukli van a fejemben”, ettől megremeg. Pedig vitte volna a lendület, mégis megérez valaAdél Salamon András 4. rész mit mindabból, ami történni fog. (Mint egy felkészületlen zon- goraszálíító, aki belebújik a gurtniba, de amikor fehér arccal, reszkető térdekkel feláll, akkor kezdi csak igazán tisztelni a Bösendorfert.) Hazamennek, telefonálni kezd. Időpontokat beszél meg másnapra. Az egyik legjobb agysebész. Amerikából is őt ajánlják. Adél nem sokat beszél, ő pedig nem tudja még, hogy viselkedjen?- Hozzak valami kaját? Nem ennél valamit? -Lencsefőzeléket, dobozost. Magatoknak is valamit. Egy borzalmasan nyomasztó közértbe megy a Liszt Ferenc téren. Üres boltban üres állványokon megtalálja a lencse- konzervet. Az alkoholista pénztárosnő arcát nézi, pusztítja magát. Egy másik boltban újfajta szeletelt sajtot vesz, de miért? Délután, míg telefonokat vár, falaiéit eszik a Paulay Ede utcában. F elírnak nyomáscsökkentő orvosságokat, mert hogy megnőtt a fejében a nyomás. Fáradtság, fejfájás.- Aludjál egy kicsit. Vagy beszélgessünk? Bólint, hogy igen, és halkan hozzáteszi:- Mesélj valami jót.- Olvassak fel? Ottlik jó lesz? -Ne az Iskolát... Már hozza és lapozza fel: „Azt álmodtam nemrég, hogv megyek valahol a körúton, át az Oktogonon, lágy, szelíd késő délután van, és észreve- szem, hogy gyönyörű a város, csupa szín. Pedig szomorúság van bennem, tudom, hogy holnap meg kell halnom, és semmit sem tehetünk ellene. Szomorú, hiába. A házak, a fák, járókelők, Andrássy út: még soha ilyen porhanyós nem volt a késő délutáni óra Szelíd volt. Érett. Nem fájt. Érdekes, fájnia kellett volna, és nem fájt. Gyengéd volt a levegő, az Oktogon, minden. Gyengéd? Porhanyós? Nem, nem tudok más szót rá - érett volt. Mintákkor, 1926- ban - kérde . te Márta. Nem. Egy talán nem. Ellenkezőleg, szinte. Ráztam a fejem. Hát fesse le az álmát, Bébé.” Adél elaludt, de ahogy abbahagyja az olvasást, kinyitja a szemét.- Inkább te mesélj.- Egy fontosat akarok kérdezni. ’ nlékszel, abban a kórházi >an tavaly a felvételi irodában?-Igen.-Valami papírra odaírták az én nevem, hogyha értesíteni kell, emlékszel? Mennyit röhögtünk, hogy úgyse temetlek el. Nem lesz tem :tés, anyuka, emiatt hiába csinálja! Nem lesz beszéd! „Te tvérei, gyermekei, kollégái Ad nevet, egy ceruzát kér, raj: 1. Szom >rú pálcikaember Jdaírja- Ja, icsikám, menjél.- Addig nem, amíg nem beszélsz. Megint ír:-N cs kedvem.-D udnál, [gye? Emlékszel, hog; felhívtalak mindig New Yorkban? Belógattam a tízforintost egy cérnán, tudod, éjszakánként a Jászai Mari téren. E mlékszem a naplódra: „Sziklás part, öb- löcskék, nagyon sok vitorlás. Olyan kék a tenger, mint egy műanyag tepsi.” Elmenjek, tényleg? Átöleli a sovány kis hátát, ahogy Adél kikíséri. Megtapogatja, de nem olyan erősen, ahogy szokta. Körbeérnek a karjai. Szorítja.- Megmutassam, hogy’ szeretlek?- Ne, Jancsika, nehogy! - nevet.- Nahát, beszéljen má’! Ilyenkor tud ugatni? Mi? Jól megszorítja, fel is emeli, kapálózik az anyja. Még köny- nyebb, mint máskor. Lefut a lépcsőn, kocsiba vágódik. Hova menjen? Az esti városban köröz. Arra gondol, hogy egyedül hagyta a lakásban. Holnap reggel úgy is jön, az Amerikai útra mennek. Mi lesz? Pont ezt nem akarta? Adélkám, szerepet cserélünk? Elég volt belőlem? (folytatjuk)
