Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-11 / 32. szám
4 1999. augusztus 11. Háttér Ausztriai helyzetkép Koalíciós békétlenség Ausztriában nemrég belpolitikai vihart kavart az osztrák televízió egyik adásba nem került anyaga. Az osztrák közszolgálati televízió, az ORF 1 csatornájának híradóműsorából kihagyták azt a rövid riportot, amely Viktor Kiima kancellár fiát és a Szociáldemokrata Párt helyettes szóvivőjét enyhén szólva kedveződen színben tüntette volna fel. Több sem kellett az ellenzéknek: rögtön azt állította, hogy a kormánykoalíció erősebb pártja gyakorolt nyomást a televízióra. A riport ügye a bécsi kormányülésen is szóba került, és Kiima kancellár, aki mellesleg az SPÖ elnöke, váltig állította, hogy ő nem emelte fel a telefont. Azóta sem tudni, hogy volt-e telefon, vagy nem, ám az bizonyos, hogy az egyáltalán nem egyedülálló botrány szorosan összefügg az október 3-ára kiírt parlamenti választásokkal. A készülődés javában zajlik, minden párt gőzerővel próbál pontokat gyűjtögetni. A tét az, hogy fennmarad-e az SPÖ és a ÖVP több mint tíz éve tartó szociáldemokrata-konzervatív koalíciós kormányzás, avagy Jörg Haider jobboldali Osztrák Szabadság Pártja olyannyira előretör-e, hogy potenciális - és szalonképes - koalíciós partner lehet. A biztonságpolitika egyébként a választási kampány egyik fő témája, és a koalíciós pártok között is komoly nézeteltérések forrása. A szociáldemokraták azzal vádolják a Néppártot, hogy vakon rohan a NATO-tagság felé, s figyelmen kívül hagyja, hogy az atianti szövetségben egyáltalán nem veszik komolyan. A vád szerint az ÖVP ezzel hadat üzen a semlegesség eddigi osztrák gyakorlatának. A néppártiak visszautasítják a szociáldemokrata vádakat, azt hangoztatva, hogy a Szociáldemokrata Párt is rég feladta a hagyományos semlegességet: ezt a NATO jugoszláviai akciójában való osztrák közreműködés is megerősítette. A vita csak elméleti, ám az ellentétek hangsúlyozása hatással lehet potenciális szavazók megnyerésére. Nem véletlenül véli az alkancellár és külügyminiszter, Wolfgang Schüssel vezette Néppárt úgy, hogy a NATO-tagság elutasítása csak a lakosság megtévesztésére szolgál. A gazdaságot illetően úgy tűnik, nagyobb az összhang a koalíció két pártja között. Viktor Kiima kancellár a közelmúltban hangzatos reform- programot mutatott be. A választások elé időzített program a gazdasági teljesítmény javulását, a vállalkozások alapításának könnyítését, a bürokrácia mérséklését, a technológiai szint emelését, az infrastruktúra javítását célozza, s nagyobb figyelmet szentel a jóléti kiadásoknak. Alig két hónappal az októberi választások előtt a megfigyelők többsége ma arra fogadna, hogy aligha következik be földcsuszamlásszerű változás, sőt, a békétlenség ellenére fennmarad a jelenlegi koalíciós házasság. -plVálasztási esélyek - számokban A jelenlegi osztrák kormánykoalíció az októberi választásokon 63 százalékot szerezhet-derül ki abból a friss átfogó felmérésből, amelyet a Gallup Intézet készített. Eszerint az Ösztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) valamelyest veszít ugyan korábbi népszerűségéből, de mivel az SPÖ 37, az ÖVP pedig 26 százaiéiba számíthat, ez összesen 63 százalékot jelent. (1995-ben a két párt 66 százalékot szerzett. Akadnak olyan találgatások, amelyek szerint az ÖVP hajlandó elhagyni eddigi koalíciós partnerét, és a Haider-féle szabadságpártiakkal szövetkezni, de ez a két párt együtt nem számíthat 50 százalékra. Jörg Haider FPÖ-je állt már a második helyen is, de most 23 százalékkal ismét visszaesett a harmadikra. Matematikailag nem zárható ki, hogy az ÖVP és az FPÖ többséget szerezzen: ha a Liberális Fórum vagy egy másik kis párt nem éri el a parlamenti induláshoz szükséges 4 százalékot, az ő felosztott szavazataikkal az ÖVP-FPÖ többségre tehet szert. A Zöldek népszerűsége emelkedik: jelenleg 7 százalékra számíthatnak az 1995-ös 4,8 százalékos eredmény után. Az Európai Parlament aktív részese akar lenni az Európai Unió bővítésének Másként lesz, mint eddig Romano Prodi, az Európai Bizottság új elnöke zömével baloldali tagokat javasolt a testületbe, de kétséges, hogy a jobboldali többségű Európai Parlament áldását adja jelöltjeire. TA SR-felvétel „Nem úgy lesz, mint eddig” - fo- gadkozott megválasztásakor az Európai Néppártot képviselő francia Nicole Fontaine, akinek személyében húsz év után ismét nő került az Európai Parlament élére. Megbízatása az elnöki mandátum felére, két és fél évre szól. A két legerősebb frakció, a néppárti és a szocialista párti tehát folytatja az eddig hagyományt: az ötéves mandátumot megfelezi egymás között. Érdekesség egyébként, hogy az újonnan megválasztott testület első ülését a vadonatúj strassbourgi székházban tartották, amelyen az alakuló ülés idején még az utolsó simításokat végezték, a felvonók sem működtek még, így az 57 éves jogász végzettségű elnök asszonynak kilenceme- letnyit kellett gyalogolnia, mígnem a dolgozószobájába ért. Beszámolók szerint nem háborNicole Fontaine reformokat és átlátható döntéseket ígér. gott, hanem kedélyesen csak annyit jegyzett meg: a lépcsőmászás nyüván jót tesz az egészségének. A nagyközönség által kevésbé ismert Fontaine asszony, aki azonban 15 évi európai képviselői működésével komoly tekintélyt szerzett, új feladatkörében három fő területre szeretne összpontosítani: az Európai Unió intézményeinek reformjára, az Unió bővítésére, valamint a képviselők és más EU- munkatársak jogállásának átalakítására. Ez utóbbinak a jegyében a képviselők immár az első ülésszakon határozatot fogadtak el, hogy megvonják a volt EU- biztosoknak járó nyugdíjat és egyéb kedvezményeket a német Martin Bangemanntól, aki fölöttébb jövedelmező állást vállalt a spanyol Telefonica vállalatnál. Az új elnök asszony a kereszténydemokratákat, a konzervatívokat és a liberálisokat tömörítő legerősebb EP-frakció, az Európai Néppárt közös jelöltjeként győzött, a jelen lévő 555 képviselő közül 306-an reá szavaztak. A néppárti frakció szerezte egyébként a legtöbb képviselői helyet is, a 626 mandátum közül 233-at. Az korábbi parlamentben a szocialisták mondhatták magukénak a legtöbb mandátumot, de ezúttal csak 180-at szereztek. Az EP az egyetlen európai intézmény, amelyben a centrumtól jobbra álló politikai erők vannak többségben. Az EU 15 tagállamából 11-ben baloldali kormányok vannak hatalmon, ami megmutatkozik az EU minisztertanácsának összetételében is. Romano Prodi 19 személyt javasolt a bizottságba, többségük szocialista, illetve szociáldemokrata beállítottságú. Fontaine asszony szerint a bizottság összetételében tükröződnie kell a szavazók döntésének, tehát akárcsak a parlamentben, a bizottságban is túlsúlyban kell, hogy legyenek a néppárti frakció jelöltjei. Egyesek ezt fenyegetésként értékelték, hogy az EP nem szavazza meg szeptemberben a Prodi által beterjesztendő listát, ha azon a baloldali jelöltek lesznek túlsúlyban. Fontaine nyomatékosan kérte Prodit, hogy a korrupciós botrány nyomán tavasszal lemondott Európai Bizottság ezentúl átlátható döntéseket hozzon, szorosan együttműködve az Európai Parlamenttel. Az Európai Parlament a jövőben várhatóan aktívabb szerepet játszik az Európai Unió bővítésének folyamatában, erre utaltak az új elnök beiktatási beszédében elhangzottak. Fontosnak tartja, hogy még az Európai Unió bővítésének újabb fordulója előtt meg kell állapodni az intézményi reform alapelveiben, s jelezte: az EP nem elégszik meg csekély mértékű változtatásokkal. Az Európai Uniónak döntésre kell jutnia abban, hogy a bővítés után hány tagú lesz az Európai Bizottság, s milyen elvek szerint történik majd a szavazás egyes kérdésekben. Mivel a tervek szerint a decemberi helsinki EU-csúcstalálkozón határoznak a közép- és keleteurópai országok első csoportja felvételének időpontjáról, az intézményes reformokra vonatkozó döntést nem lehet sokáig halogatni. A bővítés küszöbén nem kis feladat vár az új parlamentre, hiszen áldását kell adnia valamennyi intézményi reformra. Megfigyelők szerint az EU-nak a kelet- és közép-európai országokkal való bővítése akkor lesz sikeres, ha átfogó módon felülvizsgálják minden európai intézmény működését, és azt új elvek alapján megreformálják. Romano Prodi úgy fogalmazott, hogy a reformokra kétségtelenül szükség van, mivel a nem megfelelő struktúrájú intézmények csak nehezen tudnának eleget tenni a rájuk váró nehéz feladatoknak. (p. vonyik) Adatok az Európai Parlamentről Az Európai Parlament az Európai Unió, illetve a korábbi Közös Piac elődjének, az Európai Szén- és Acélközösségnek az 1952-es megalakulásától 1958-ig kizárólag konzultatív jeljegű testület volt: a hat tagország 78 honatyát delegált, többségük főleg szakember volt, s csak másodsorban politikus. A testületet 1958-től, az Európai Gazdasági Közösséget (Közös Piac) alapító Római Szerződés értelmében nevezik Európai Parlamentnek. Tagjait 1979-től válaszlják közvetlenül - ezzel létrejött az első európai szintű közvetlen képviseleti fórum. Júniusban immár ötödik alkalommal választották meg mind a 15 EU-tag- államban ezt a testületet, az arányos képviseleti rendszer bizonyos formája szerint. Az Európai Unió bővülésével az EP-tagok száma is nőtt: 1994- ben 567 képviselőt választottak, jelenleg pedig 626-an vannak. Határozat született arról, hogy bármennyi új tagország csatlakozik is az unióhoz, a parlamenti képviselők száma nem haladhatja meg a hétszázat. A parlamenten belül a képviselők nem nemzeti hovatartozásuk szerint, hanem politikai pártállásuk szerint foglalnak helyet. Mivel az unió 11 tagállamában a szocialisták vannak hatalmon, ez tükröződött az EP összetételében is: a leköszönő parlamentben 215 szocialista képviselő foglalt helyet. A parlament üléseit Strasbourgban tartja, főtitkársága Luxembourgban van, a bizottsági üléseket viszont Brüsszelben tartják. Lapszemle: The Wall Street Journal Europe Dayton mai tanulságai A szarajevói stabilitási értekezlet résztvevői egy Marshall-segély típusú csomaggal kívánják helyreállítani a térség stabilitását és a szétzilált gazdaságot. CTK-felvétel A boszniai háborúnak véget vető 1995-ös daytoni egyezmény megvalósításának nehézséget, ezek okait és a közelmúltban lezajlott szarajevói stabilitási értekezlet résztvevői által levonható tanulságokat elemzi írásában a The Wall Street Journal Europe cikkírója. A politikai elemző írása szerint a világ vezetőinek, miközben arról tárgyalnak, hogyan költsenek dollármilliárdokat egy balkáni Marshall-tervre, el kell gondolkodniuk annak az országnak a helyzetében, amelyben összegyűltek. A cikkíró emlékeztetett arra, hogy a daytoni egyezmény egységes államot írt elő, két többnemzetiségű entitással, az egyik a boszniai szerb köztársaság, a másik a muzulmán-horvát föderáció. Ehelyett ma Boszniában három egynemzetiségű entitás van, nagyrészt csak papíron létező kormány, amely ritkán ül össze, és még ritkábban jut egyetértésre a megvitatandó napirendben. Vád alá helyezett háborús bűnösök - sok esetben a kormányzó politikai pártok által ösztönözve, szervezve és pénzelve - robbantgatják és gyújtogatják a hazatérő menekültek házait. Korrupt rendőrök összejátszanak területük nacionalista elemeivel, és időnként nyíltan támogatják azok tevékenységét. A helyi politikusok pedig csak akkor működnek együtt a nemzetközi közösség képviselőivel, ha az közvetlenül az érdekükben áll. Az elemző szerint Dayton egyik fő baja az, hogy nem foglalkozott a háború alapvető okaival, amelyek a szerző szerint a népi hiedelemmel ellentétben nem az ősi „etnikai gyűlölködésben keresendők”. A volt Jugoszlávia széthullásához kapcsolódó háborúk egyik elsődleges oka az, hogy a jugoszláv gazdasági és politikai struktúrák nem voltak képesek gazdasági növekedést, önfenntartó gazdaságot, jólétet és szabad véleménynyilvánítást teremteni az erőforrásokban egyébként gazdag országban. Az ebből eredő problémák termékeny talajt jelentettek a nacionalista szélsőségesek- köztük Szlobodan Milosevics - számára. A cikkíró felhívta a Szarajevóban összeült államférfiak figyelmét arra, hogy a volt Jugoszlávia utódállamai és régiói csaknem érintetlen formában örökölték a jugoszláv gazdasági struktúrákat. A stabilitási szerződésnek ily módon hasonló problémákat kellett kezelnie Macedóniában, Montenegróban, Koszovóban és majd Szerbiában is. Ezek az országok és területek csak a szükséges szerkezeti reformok végrehajtása után lesznek képesek hatékonyan felhasználni a pénztámogatásokat, elkerülni az azoktól való függést, életképes önfenntartó gazdaságot és politikát teremteni. E reformok megindítására kell módot találni - véli a The Wall Street Journal Europe cikkében.
