Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-08-04 / 31. szám

1999. augusztus 4. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A kormányban a helyünk .Szűcs Béla ______________ A kisebbségi nyelvhasználati törvény szeptemberben ha­tályba lép, ezzel azonban nem zárult le a probléma. A Magyar Koalíció Pártjában és a magyar közvéleményben tovább folyik a vita, hogy a törvény elfogadása kudarc vagy csak fél vereség. A párt alapos elemzést készít, és po­litikusai szerint azt is fontoló­ra veszi, hogy maradjon-e a kormánykoalícióban, amely­nek pártjai ígéreteik ellenére sem támogatták a magyarok kompromisszumos javaslata­it. Elgondolkoztató az euró­pai politikusok kétes bóloga- tása is. A kormányból való kilépés nem engedhető meg a mai szlovákiai politikai hely­zetben. Hiszen minden hiva­tásos politikus, sőt a tájéko­zottabb magyar polgár is jól tudja, hogy nemcsak az ellen­zéki pártok, hanem a szlovák közvélemény több mint há­romnegyede is ellenezte a nyelvtörvény jóváhagyását. Ez viszont alapvetően befo­lyásolta a koalíciós pártok ál­láspontját, amelyek a döntő szavazáson nem a kisebbségi érdekek, hanem a szlovák közvélemény elvárásai alap­ján fogadták el a törvényt. Nincs ebben helyrehozhatat­lan tragédia, csupán a fenn­maradásunkért vívott állandó küzdelmünkben egy csatát vesztettünk. Azonban to­vábbra is itt élünk, és folytat­juk a harcot jogainkért. A Ma­gyar Koalíció Pártjának to­vább kell szerveznie, irányíta­nia küzdelmünket. Elhamar­kodott latolgatás, hogy öt- venszázaléknyi a kormányból való kilépés valószínűsége, hiszen éppen erre lesnek az ellenzékiek és a „ficóista” tí­pusú hazafiak a kormánykoa­lícióban. Az önkéntes távozás lenne a legnagyobb baklövés. Ha az MKP távozna a koalíci­óból, erősödne a magyarelle- nesség, a perifériára szorul­nánk. Ez lenne az igazi ku­darc. A nyelvtörvény tanul­ság számunkra, és további küzdelemre ösztönöz ben­nünket. Bízunk benne, hogy ez a törvény csupán átmeneti döntés, és a demokratikus Európa s a világ a kisebbségi jogok kiteljesedése felé tart. Vendégkommentár Milyen kormányra vairezükség? Marián Lesko __________ Az országoknak, akár az em­bereknek, szükségük van sze­rencsés csillagzatra. Például hogy olyan kormányuk le­gyen, amilyenre az adott pil­lanatban szükség van. A szlo­vákiai fejlődés ugyanis azt mutatja, hogy lényeges kü­lönbség van aközött, hogy van kormány, és aközött, mi­lyenre volna szükség. Ami legalább akkora különbség, mint amekkora, mondjuk, Bulgária és Románia között van. Két éve mindkét ország­ban reformkormány kerül­hetett hatalomra. Azóta Bul­gáriában a fejlődés jelei mu­tatkoznak, Románia még lej­jebb csúszott. A két ország közti különbség a kormá­nyukban keresendő. A bolgár kormány a nyilvánosság tá­mogatását kemény és világos program megvalósítására használja. Az eredmény: öt- százalékos gazdasági növeke­dés. Romániában a széles kor­mánykoalíció nem tudta ma­gát rászánni a reformokra, s politikai aktivitása a koalíciós pártok közötti harcokban me­rül ki. A termelés öt százalék­kal visszaesett, a külföldi tá­mogatás megtorpant. Ha nem történik valami előreláthatat- lan, a bolgár kormánynak nagy az esélye, hogy a követ­kező választásokat is megnye­ri. A romániai reformerek ese­tében ez az esély minimális, és valószínű a bukott rezsim visszatérése. A példa Szlová­kia számára is figyelmeztető. Kilenc hónap után úgy látszik, hogy a kormány inkább a ro­mán minta szerint uralkodik, mint a bolgár szerint. A közvélemény-kutatás pedig azt mutatja, hogy növekszik a bukott rezsim választási esé­lye. Nyilvánvalóan nem elég tehát, ha egy kormány nem olyan katasztrofálisan rossz, mint az előző, hanem jó kor­mány kell az országnak. Bul­gáriával ellentétben Szlováki­ának kilenc hónapig nem ilyen kormánya volt. A szerző a Sme napilap kommentátora. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modem élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapter­jesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Alig léptem ki a házból az udvarra, elvágódtam egy tyúkszaron. Ha meggondolom, az emberiségnek ez kis lépés volt, de nekem nagy... Rajz: MS-Rencín Húzd meg, ereszd meg - de lehet, hogy szakadni fog... Mindig rajtunk múljon az ország stabilitása? Kövesdi A szlovákiai magyar társada­lomban sokan csalódásként élik meg a magyar képviselők kormányban vállalt eddigi szereplését. Ami igaz, igaz, nem lehet sikertörténetként elkönyvelni az elmúlt kilenc hónapot, hiszen sok minden nem az elképzeléseink szerint alakult. Ugyanakkor szlovák vélemények szerint is éppen az MKP a kormánykoalíció legstabilabb eleme, s a kor­mányból való esetleges kilépé­O Maradni kell a kormányban. e Ki kell lépni. se felbillentené az amúgy is kényes egyensúlyt. Kérdés, mennyit áldozhat fel még a magyar képviselet az ország stabilitásának oltárán anélkül, hogy szembefordulna nemzeti közösségének érdekeivel. Ma- radjon-e egy olyan kormány­ban, amely ugyanezt a célt - az ország stabilitását - mintha kevésbé venné komolyan, vagy vonuljon ki? A pártveze­tők eddig elhangzott nyilatko­zatai felemásak. Bárhogy lép is a párt vezetősége, a felelős­ség óriási... Lanstyák István egyetemi oktató: Q A Számomra nagy csaló­dást okozott az MKP politizálása. Gondolok elsősor­ban a kisebbségi nyelvhaszná­lati törvényre, amelynek mi­lyenségéért az MKP-t terheli a felelősség. Amikor januárban- februárban még lett volna lehe­tőség a Mészáros Lajos által ki­dolgozott tervezet elfogadtatá­sára, illetve annak külföldi vé­leményezésére, akkor politiku­saink huszadrangú teendőkkel voltak elfoglalva. Ezek után természetes következményként jött a kapkodás, a rögtönzés, pedig az eredeti tervezet na­gyon jó volt, s ha arra a külföld pozitívan reagált volna, el lehe­tett volna fogadtatni. Ennek ellenére nem tudom megítélni, hogy maradjon-e az MKP a kormányban, hiszen ez nem csak annak a kérdése, hogy sikeresen politizált-e vagy sem. Az MKP kormányban ma­radását tágabb összefüggésbe kell helyezni, ezen is múlik az ország stabilitása. Gyurgyík László szociológus: a Kisebbségi társadalmunk ™ egyik jellemzője, hogy a hirtelen bekövetkező pozitív változásoknak a valódi tartalmá­ból is többet olvas ki. Hasonló helyzetben vagyunk most is az MKP kormányba lépése után, mivel a szlovákiai társadalom nagyobbik része a meciariz- musra mondott nemet, ám ez nem jelentette automatikusan a nemzeti közösségek iránti pozi­tív elmozdulást is. Ebből adódik a probléma, hogy két különböző pozícióból próbál a szlovákiai magyar és a szlovák politikai elit egymással párbeszédet folytatni, s következésképp az eredmény is az, amit tapasztalunk. Ezért egy ilyen meghatározó döntés előtt az MKP-nek mindenképpen tisztáznia kell azokat az alapvető programpontokat, amelyek tel­jesítése esetén vállalni tudja a kormányban maradást. Mészáros András tanszékvezető egyetemi tanár: a a Kölcsönözve politiku- ^ ™ saink kedvenc frázi­sát: no comment. Soóky László költő, publicista: a Nem tartom ésszerűnek, ^ hogy az MKP olyan kor­mánykoalícióban vegyen részt, amely foggal-köröm­mel ragaszkodik a Benes- dekrétumokhoz vagy a kassai kormányprogramhoz. Ezeket a kérdéseket a kormányba lé­péskor kellett volna tisztázni, s feltételül kellett volna szab­ni az eltörlésüket. Egy józa­nul gondolkodó politikusnak látnia kell, mi a következmé­nye a be- és kilépésnek. Rá­adásul ennek a kérdésnek olyan vetülete is van, hogy a Magyar Koalíció Pártja egy csomó magyar embert hiva­talba juttatott, akik a kilépés után állás nélkül maradná­nak. Ennek ellenére még min­dig jobb lenne most kilépni a kormányból, mint két hónap múlva, amikor majd harminc százalékos lesz a munkanél­küliség, s amikor úgy fog fes­teni a dolog, akár a második világháborúból való magyar kiugrás. Olvasói levél Miért félnek tőlünk? Ezt a pár sort azért írom, mert megérintett Szigeti Lászlónak a Vasárnapban nemrég közölt cikke: Oly nehéz felfogni? Na­gyon nehéz olyanoknak, akik az intelligenciától nagyon messze járnak, és nem értik meg azt, amit a németek már akkor megértettek, amikor még „NDK” volt, mert én ott jártam a hetvenes évek elején, és akkor is azok a városnévtáb­lák voltak, mint most. Ez már több mint huszonöt évvel ez­előtt is így volt. Érdemes megfi­gyelni, mire képes egy kis nép közössége, ha összefog. Emlék­szem, hogy akkor is ki volt írva: Bautzen-Budysin. Csak azt nem tudom, miért félnek tő­lünk. Mi, magyarok olyan rosz- szak vagyunk? Nekünk nem le­het hinni? Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvasták. A németek mi­ért nem félnek a kisebbségtől, talán mert más ésszel bírnak? Sőt, örülnek, hogy országuk­ban más kultúra is létezik! UBM, Szene Hol tudna élni, ha a szülőföldjén nem? Szeretnék válaszolni a Vasár­napban június 30-án megje­lent olvasói levélre, az „Ötven év múlva nem lesz magyar” írójának. Azt írja, hogy neki nem jó itt élni a szülőföldjén. Hát én nem tudom, hogy az ilyen ge­rinctelen, gyáva ember hol tudna élni, s hol érezné jól ma­gát, ha még a szülőföldjén sem. Tévedés, hogy az albá­noknak nem jó Koszovóban, különben nem mennének ha­za. Bizonyára rájöttek, hogy a szülőföld szeretete mindennél fontosabb, s csak otthon érez­hetik magukat a szülőföldjü­kön. S még valami: van öntu­datuk, amit a levélíró nem mondhat el magáról. S azt, hogy valaki szégyelli az anya­nyelvét, és már másnak vallja magát, mint a szülei, az rész­ben a szülő hibájának is tud­ható. Ha a levélírón múlna, még 50 év sem kellene, és nem lenne itt magyar. Szerencsére nem mindenki gondolkodik így. Van, aki kiáll a nemze­tisége mellett. A másságot tisztelni kell, ha az illető be­csületes, de miért kell szé­gyenkezni, ha valaki magyar? Csak azért, mert magyar, ha becsületes? Szégyenkezzen az, aki csal, lop vagy gyilkol. És még valami: ha valaki mond vagy leír valamit, merje azt vállalni a nyilvánosság előtt is! Bodor Tünde, Magyarhegymeg

Next

/
Thumbnails
Contents