Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-15 / 50. szám
Kultúra 1999. december 15. Közeli barátai szerint Giacomo Puccini, az olasz bel canto utolsó mestere tipikus nyilas volt A horoszkóp nem hazudott Portré 1897-ből Vojtek Katalin Olykor a horoszkópoknak csöppnyi hitelt sem adókat is meglepi, mennyire találó az egyes csillagjegyekben születettek fő jellemvonásainak leírása. Barátai szerint Giacomo Puccini, az utolsó világsikereket arató olasz operaszerző tipikus nyilas volt, magában hordozta az e jegyben született emberek valameny- nyi előnyös és hátrányos tulajdonságát. A horoszkópok általánosjellemzése szerint a nyilas jegyűek kedvesek, megnyerőek, jó- kedvűek, de társaságban ülve lélekben gyakran távol járnak. Köz- vedenek, rokonszenvesek, de kiszámíthatatlanok. Bár embersze- retőek, senkihez szorosabban nem kötődnek. Bátrak, szeretik az utazást, a kalandot, az attrakciót és a sebességet. Hamar lelohadnak, ha nem lámák gyors eredményt. Sokszor többet ígérnek, mint teljesítenek. Nem tűrik a nehézségeket, azt szeretnék, ha minden gyorsan, simán menne, és mindenki jól érezné magát. Könnyen bele tudják magukat érezni mások helyzetébe, a szenvedőkkel együttérzők, segítőkészek. Nehezen tűrik szabadságuk korlátozását. Gyűlölik az igazságtalanságot, ez az egyetlen, ami ki tudja őket provokálni. Nagy tettelo-e képesek, de a harcot nem kedvelik. Vitákban, konfliktusokban engedékenyek. Mégis képesek megbántani a hozzájuk közel állókat, mert odaadásukat, szeretetüket nem tudatosítják eléggé. Család- szeretőek, de hajlamosak félrelépni. Nem féltékenyek, mások féltékenységét nem tűrik. Tudnak intenzíven szomorkodni, és gyorsan jókedvre derülni. Gyakran álomvilágban élnek. Meggyőződésük, hogy terveik megvalósíthatóak, ám nem mindig vernek számot a valósággal. Gyorsan döntenek, gyakran meg- gondoladanul, sőt felelőtlenül. Jó szervezők, a pénz és a hatalom különösebben nem érdekli őket.” Barátai szerint Puccini valóban ilyen volt; jókedvű és melankolikus, elbűvölő és kiszámíthatatlan, emberszerető és magába húzódó. Megannyi ellentmondás, amely különösen a nőkhöz fűződő viszonyát jellemezte. Puccini hatéves korában vesztette el apját, hét gyerekkel özvegyen maradt édesanyja és öt nővére révén nőuralom volt a háznál. Ez azonban korántsem volt kényelmetlen a kisfiúnak. Mindent készen kapott, mindig gondoskodtak róla, gyengéd, becéző szeretetvette körül. Bizonyára nem véleden, hogy felnőttként, 25 évesen egy érett nővel osztotta meg az életét, ahogy az sem, hogy a már férjes, kétgyermekes asszonyhoz fűződő kapcsolata akkor vált sorsdöntővé, amikor meghalt rajongva szeretett anyja. A nagy veszteség okozta érzelmi űrt a könnyen he- vülő komponista szerelemmel igyekezett kitölteni. Amikor Elvira Bonturi kisfiát férjénél hagyva odaköltözött hozzá ötéves lányával, óriási volt a botrány. A kor képmutató erkölcsére jellemzően a komponistát nem, csak a „megtévedt” asszonyt vetette ki magából a jobb társaság. Elvirát sehol nem fogadták, ami annál fájóbb volt számára, mert nehezen viselte a magányt. Puccini örökké úton volt, s ha otthon is maradt, szobájába zárkózva komponált, vagy házon kívüli szenvedélyeinek hódolt, a vadászatnak, motorcsónakázásnak, autózásnak. Amíg kicsinyek voltak a gyerekek - kapcsolatukból egy fiú született, és náluk nőtt fel Elvira első házasságából származó lánya, - az asszony még el tudta magát foglalni. Ahogy múltak az évek, és az operákból származó jövedele egyre gondtalanabb életet biztosított, úgy vált Elvira féltékenysége egyre elviselhetetlenebbé. Puccini menekült hazulról a hisztérikus jelenetek elől, és ez újabb féltékenységre adott okot; kint, a világban szép, fiatal nők lesték rajongva minden lépését, merő ellentétjei a korán hízásnak indult, zsémbes és zsarnoki Elvirának. Ennek a kísértésnek nehéz volt ellenállni. Guido Marotti és Ferruccio Pagni, a komponista közeli barátai megírták Puccini közelről c. könyvükben, amely halála után két évvel jelent meg, hogy a remek megjelenésű zeneszerző „annyi nőt kaphatott, amennyit csak akart, csupán a kezét kellett kinyújtania”. Sokszor még azt sem. Bécsben történt meg vele, hogy szállodai ágyában pihenve ismeretlen, gyönyörű fruska kopogtatott be hozzá. Öcs- csével jött, akit hamarosan elküldött, mivel, úgymond, a fiúnak zeneórája van. Egyedül maradva a lánnyal, Puccini megkérte őt, várjon kicsit, míg a másik szobában átöltözik, utána lemennek egy kávéra. Amikor utcai ruhában visszatért, a lány épp végzett a vetkőzéssel. Puccini elbeszélése szerint első spontán reakciója az volt, hogy kiáltozni kezd: „Segítség, őrült!”, de aztán meggondolta magát. „Soha ne ítélj elhamarkodottan ! ” - vonta le az esetből a tanulságot barátainak. Mert persze Puccini nem lett volna igazi olasz, ha barátai körében nem beszél a kalandjairól. Azok pedig továbbadták a hallottakat, és a komponista házában ismét kitört a vihar. Puccini nem győzött panaszkodni: „Az élet aljasságokból és hitványságokból áll - írta barátjának, Vandidinek. - Az én hibám: beszéltem valakinek ezekről a dolgokról, ahogy az ember a kópéságairól mesél, mire azonnal terjeszteni kezdték és felfújták - ráadásul a barátaim! Most már helyreállt a béke, otthon minden csendesnek látszik.” Ha barátai nem is tudták tartani a szájukat, mindent megtettek azért, hogy Elvira ne tudja rajtakapni pásztorórázó férjét. Amikor tudták, hogy a komponista hölgytársaságban van a tónál, és meglátták a tó felé sétálni a feleségét, azonnal jelezték Puccininak a vészt. Marotti és Pagni könyvükben idézték a zeneszerzőt: „Ha eljön az a nap, hogy már nem leszek szerelmes, jöhettek a temetésemre. Ha tőlem függne, törvénybe iktatnám, hogy a zeneszerzők ötévenként újranősülhessenek, és akkor még sokat mondtam.” Spechtneklesz igaza, aki szerint Puccini „e színes kalandok nélkül talán nem válhatott volna a női gyengédség és báj költőjévé.” A nagy zeneszerző tulajdonképpen a saját fantáziája teremtette nőalakokba volt szerelmes, Toscába, Mimibe, Liuba, Csocsoszánba. S ha véletlenül valamelyik tulajdonságukat egy hús-vér nőben vélte felfedezni, nem csodálkozhatunk, hogy nem tudott neki ellenállni. Elvira féltékenysége elviselhetet- lenné vált. Heti kultúra Könyvespolc A Mária Valéria híd története A Lilium Aurum Könyvkiadó újabb vállalkozása ez a több mint száz színes és fekete-fehér archív képekkel, korabeli - majd 10 éve nem publikált - tervrajzokkal, eredeti dokumentumokkal illusztrált, krétapapíron megjelenő' impozáns, exkluzív kivitelű kiadvány, mely összefoglalja a Duna két partján fekvő város, Párkány és Esztergom között hajdan átívelő Mária Valéria híd teljes és hiteles történetét. A 2001-ben újra felépülő - két nemzet közeledését szimbolizáló - hídról szóló könyv anyaga két részre tagolódik. Az esztergom- párkányi Mária Valéria híd krónikája című rész régi dokumentumokban, újságokban, könyvekben megjelent írások idézésével bemutatja a híd tervezésének, kivitelezésének és üzemeltetésének történetét 1891-től 1944-ig, majd napjainkig azt a harcot, amely a híd újjáépítéséért folyik. A kötet másik része Csáky Pál miniszterelnök-helyettes és Boros Imre tárca nélküli miniszter beköszöntőjével indul, majd Bartusz Gyula építészmérnök tollából megismerkedhetünk a Mária Valéria híd történelmi elődjeivel, végül pedig az állandó híd komplex leírásával. A fejezet tartalmazza az eredeti híd tervrajzait, és gazdagon illusztrálva bemutatja a helyreállítás terveit is, amelyeket Agócs Zoltán profesz- szor, a Szlovák Műszaki Egyetem tanára és munka- csoportja készített. A könyv további részében Párkány és Esztergom polgárai nyilatkoznak arról, mit is fog jelenteni számukra az újjáépülő híd. A kötetet a két város polgármesterének közös utószava zárja. A kötet megrendelhető a Lilium Aurum kiadónál. (nagy) Vasárnap Kisgaléria Jure Breceljnik: Farkasszem Regény z apóka mosolyogva csóválta a fejét, de nem veszítette el a türelmét.- Harmadik. Akarod, hogy tündérszépségű arcod tündéri termettel párosuljon, hogy mindenki áhítattal bámuljon rád? Nahilla szeme egy pillanatra felragyogott, de aztán szomorúan megrázta a fejét.- Aszpim szemében én így vagyok az igazi Nahilla, így, ahogy megformált a teremtés.- Nem gondolod - kérdezte az apó -, hogy Aszpim szíve szerelemre gyúlhatna irántad, és boldoggá tenné tökéletességed?- Mondd, apó - nézett rá Nahilla -, te jó étvággyal ennéd azt a csodálatosan szép cseresznyét, amiről tudnád, hogy röviddel előtte kecskebogyó volt?- Sajnálom - tárta szét kezeit az apó -, hogy nem tudtalak boldoggá tenni, de a lehetőséget meghagyom, légyen az bármi, ha egyszer igazán kívánod, teljesülni fog. - És eltűnt a kolduskinézésű apóka. Aszpim türelmesen várt, a vízimalom mellett, a hosszú kocsisor és talicskák sorában, amikor az ördög, mint valami vásári kikiáltó felmutatta a vízikerék tengelyét. A fekete hegedű Lakatos Menyhért 9.rész- Mi van, molnár? - kérdezte magabiztosan -, nincs közietek senki, aki próbára tegye a tudásomat? Nemsokára lejár az idő, és akkor vége.- Menj vissza a pokolba - motyogta a molnár -, elvetted a vízikerekem tengelyét, most már akár meg is gyújthatom a malmot, egyre megy. Nem gondolhatod komolyan, hogy földi halandó versenyre kelhet veled! A gazda már dörzsölgette a kezét, hisz a falu kétségbeesett népe másról sem beszélt, csak a vízimalomról.- Hát, anyja - mondja a fösvény gazda sajnálkozást színlelve bajba lesz a falu, ha nem veszem meg a malmot. Maholnap kifordul a tavalyi búzából sütött kenyér a héjából, aztán darálhatnak a szegény emberek, ha enni akarnak.- Miért ne vennéd meg, apja - kérdezte Mina félvállról -, hisz régtől fáj rá a fogad.- Hát ha te is úgy akarod, anyja - kérette magát -, akkor megvehetem, de csak féláron. - Aztán türemetlenül ki-kinézett a kapun. Várta Aszpimot a hírekkel. A szpim már inni kezdte az ácsorgást, a lovak is türelmetlenkedtek; kissé bátortalanul, de odament a molnárhoz.- Mondja, molnár úr, segíthetek valamiben? A molnár lekicsinylőén végignézett Aszpimon.- Mivel, jólélek? Talán a hegedűddel megpuhítanád az ördög szívét? Hisz annak nincs is mit megpuhítani! Különben, ha lenne, nem űzne velünk ilyen gonosz tréfát. Huszonnégy órája töprengünk, hogy olyat találjunk ki, amit az ördög nem tud megcsinálni, de hiába; vele- intett fejével az ördög felé - nem kelhet versenyre esendő ember. Aszpim hangosan kacagni kezdett; egy cigányasszony története jutott az eszébe, aki csúful megtréfálta az ördögöt. Igaz, hogy az mást adott az ördög kezébe, de azzal sem tudott mit kezdeni.- Ne haragudjanak, jóemberek, nem a maguk gondján, baján nevetek, hanem az ördög együgyű beképzeltségén. Mikor jár le az idő? - kérdezte a molnárt.- Mindjárt, tegnap e tájban állította meg a malmot.- Na, figyeljen rám! - húzott ki egy szál hajat lelógó göndör fürtjéből. - Vigye ezt oda az ördögnek, és mondja meg neki, hogy egyenesítse ki, de úgy, hogy ne göndörödjön vissza! A vízimolnár nem nagy reménnyel, de megfogadta Aszpim tanácsát, odaállt az ördög elé.-Na, molnár, kell a tengely?- Kell - hajtotta meg magát a vízimolnár, jóságot remélve. -Akkor hadd halljam, mi az, amit én nem tudok megcsinálni?- Te mindenre képes vagy, nagyhatalmú ördög, hisz a gyarló ember eltörpül melletted. Ezért én csak arra kérlek, hogy itt ez a hajszál, egyenesítsd ki. De úgy ám - emelte fel hangját -, hogy az soha többé ne göndörödjön vissza. Az ördög előbb azt hitte, hogy tréfál vele a molnár, de aztán látva, hogy komoly, kacagva, mintha mi sem lenne köny- nyebb, átvette a hajszálat. Előbb csak úgy simán végighúzta az ujjai közt. Ahogy felmutatta, a hajszál visszagöndörödött. Az ördög még kacagott, de amikor megnyálazott ujjai közül is visszakunkorodott, már csak vigyorgott. Majd körmei közé szorítva húzgálni kezdte; és a hajszál göndörebb lett, mint valaha, míg végül egy vékony fekete gyűrűvé formálódott. Az ördög nem akart szégyenben maradni, egy ideig még próbálkozott, majd dühösen eldobta.-A Krisztusát! - ordított nagyot, és eltűnt. gy óra sem telt bele, a vízikeréktengely avas hájjal megkent ágyában lassan forogni kezdett. Futótűzként terjedt el a faluban: jár a malom! Aszpimnak őrölték meg elsőként a búzáját, mert olyan próba elé állította az ördögöt, amit az nem tudott teljesíteni. A fösvény gazda mindenre gondolt, csak arra nem, hogy éppen Aszpim fogja áthúzni a régen kifundált tervét. És mire haragja a tetőfokára ért, Aszpim befordult az udvarba. (folytatjuk)
