Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-15 / 50. szám
Politika 1999. december 15. 3 Az elfogadott törvény nagymértékben korlátozhatja a tulajdonosok jogait Maszek államhatár? Korpás Árpád ___________________ „A határsáv az államterület többéves vegetáció és más akadályok nélkül fenntartott, nemzetközi szerződésekkel rendszerint egy- öt méter szélesen meghatározott, az államhatár menetét közvetlenül kijelölő határszakaszok mindkét oldalán fekvő szabad sáv. A határsáv biztosítja az államhatár menetének láthatóságát, és a láthatóságot az egyik határjeltől a szomszédos határjelig.” Ilyen és ehhez hasonló definíciószerű unalmas rendelkezéseket tartalmaz az államhatár kezeléséről szóló, szeptemberben elfogadott és december elsejétől hatályba lépett új törvény. Az már érdekesebb, hogy e törvény elődje a masaryki Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése által 1921-ben elfogadott államhatártörvény volt, az egyik legrégibb - ha ugyan nem a legrégibb - jogszabály, amely mindenféle módosítás nélkül vészelte át a határok, rendszerek, államok változásait. „Az államhatár kezeléséről szóló törvény célja meghatározni az államigazgatási szervek hatáskörét, valamint a természetes és jogi személyek jogait és kötelességeit” - áll a törvény indoklásában. A parlamenti beterjesztéshez csatolt magyarázatban arról is tudomást szerezhetünk, hogy „a rendezés az államterület szuverenitásának és oszthatatlanságának elvéből indul ki”. Mindamellett a beterjesztő, a kormány szerint „a törvény következetesen tiszteletben tartja a természetes személyek és jogi személyek azon alkotmányos és törvényes jogait, amelyek az álA tulajdonost majd- hogynem határ- csősznek tekinti. lamhatár kezelésekor érintve lehetnek, főként a tulajdon- és más jogi viszony védelmét”. Az államhatár kezelésének központi felügyeleti szerve a belügyminisztérium, amely az államhatárok karbantartására évi 13 millió koronát kap a költségvetésből. A tárca többek közt „biztosítja és végrehajtja az államhatár jeleinekkitű- zését, kijelölését, bemérését és karbantartását”. Ezenkívül „állásfoglalásokat ad ki az államhatáron vagy annak közvetlen közelében levő építkezésekkel, építészeti, műszaki és más intézkedésekkel kapcsolatban”, „igazolványokat állít ki az államhatár kezelésével összefüggő munkálatok végrehajtására és az államhatáron vagy annak közvetlen közelében található idegen in- gadanokra való belépésre és behajtásra”. Egyéb jogkörei mellett szerepel azonban az is, ami az egész törvényben a legrendezetlenebbnek és legvitathatóbbnak tűnik: „határoz a tulajdonjog korlátozásáról és a tulajdonjog korlátozásáért járó arányos költség- térítésről, ha ezekben az ügyekben nem születik megegyezés”. Az államhatár kezelését végző természetes és jogi személyek jogosultak a határon vagy közelében lévő ingatlanokon dolgozni a tulajdonos előzetes figyelmeztetése után. Sőt, joguk van megkövetelni „a tulajdonostól az államhatár kezelése során végrehajtott munkálatokkor a szükséges együttműködést”, továbbá „a szükséges mértékben és arányos költségtérítéssel használni az idegen ingatlant”. Hogy ez közelebbről mit jelent, nehéz megállapítani, főként a gyakorlatban. Érdemes megnézni azt is, mire kötelezik az ingatlan gazdáját. A tulajdonos az államhatárok kezelésével járó feladatok teljesítésekor a szükséges mértékben köteles eltűrni a jogosult személyek belépését és munkavégzését, nem akadályozhatja a határjelek kihelyezését, és nem tehet semmit, ami a rongálásukat jelentené. A természetesnek is mondható kötelességeken kívül a tulajdonost majdhogynem határcsősszé teszik, mivel jelentést kell tennie a minisztériumnak „azt követően, hogy tudomást szerzett a határjel vagy más, az államhatár kijelölését szolgáló berendezés megkárosításáról, megsemmisítéséről vagy más tönkretételéről”. Az pedig már egyenest abszurd történetbe illő, hogy köteles jelenteni a tárcának „a határfolyam partjának és a meder helyzetének hirtelen változását”. A határsáv rongálásáért a természetes személyek akár 20 ezer, a vállal- kozókvagy egyéb jogi személyek 500 ezer korona büntetést is fizethetnek, amely az államkasz- szába folyik, és elképzelhető, hogy éppen annak a 13 milliónak egy részét képezi, amit a minisztérium az államhatárok kezelésére fordíthat. A tulajdonosok, vagyis e kelet-közép-európai abszurd történet szereplői pedig legyenek résen: decembertől a törvény már hatályban van. Diák és rendőr összecsapása holland módra. A múlt héten holland diákok tízezrei tüntettek az oktatási reform ellen. A tanulók arra panaszkodnak, hogy az augusztusban bevezetett reform nyomán a felsőbb osztályokban nőtt a stressz, s akár heti 50 órát is kénytelenek „dolgozni" az iskolában. Ugyancsak a felsőbb osztályokban bevezették az ún. tanulóház intézményét, amely a diákok nagyobb önállóságát hivatott elősegíteni. Hiába no, a hollandoktól még a gondjaikat is irigyelhetjük. TASR/AP Somogyi Tiborfelvételei Boros Miklós pozsonyi magyar nagykövet: „Szeretnénk megkönnyíteni kelet-szlovákiai ügyfeleink dolgát” Jövőre megnyílik a kassai főkonzulátus Malinák István ________________ Elvi megállapodás van Szlovákia és Magyarország között arról, hogy mindkét ország fejleszti konzuli hálózatát. Ennek keretében Magyarország 2000-ben Kassán nyitna főkonzulátust, Szlovákia pedig Békéscsabán, bár hivatalos pozsonyi bejelentés még nem történt ebben az ügyben. Egyébként nem újkeletű a dolog, már a kilencvenes évek elején felmerült a két ország között a főkonzulátusok létesítésének gondolata, de Szlovákia önállóvá válása után egyik Meciar-kormány részéről sem volt meg a szükséges politikai akarat. A Dzurinda-kabinet hatalomra kerülését követően a két ország viszonyában bekövetkezett kedvező fordulat tette lehetővé a régi terv megvalósítását. Az új főkonzulátussal kapcsolatos tudnivalókról kérdeztük Boros Miklóst, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetét. A pozsonyi magyar nagykövetség december elsejétől új szolgáltatást vezetett be a keletszlovákiai régió szlovák állampolgárai és természetesen az ott tartózkodó magyar állampolgárok számára. Nagykövetségünk a főkonzulátus előkészítéseként e hónaptól konzuli fogadóórákat tart Kassán. A tervet természetesen egyeztettük a Külügyminisztériummal, valamint a kassai hatóságokkal, amelyeknél teljes megértésre találtunk. Váradi Lajos tanácsos minden hónap első csütörtökén (du. 15.00-17.00) és péntekén (de. 10.00-12.00) tartja a fogadóórákat. Egészen addig, amíg meg nem nyílik - a jövő év második felére tervezzük - a főkonzulátus. Ezzel meg szeretnénk könnyíteni kelet- szlovákiai ügyfeleink dolgát, hogy ne kelljen minden alkalommal Pozsonyba utazniuk. A fogadóórákon milyen szolgáltatásokat nyújtanak? Természetesen nem lehet szó teljes körű konzuláris szolgáltatásról, például vízumok kiadására nem lesz módunk. Megjegyzem: a vízumkiadás elsősorban a harmadik országok állampolgárait érinti, valamint azokat a szlovák állampolgárokat, akik Magyarországon tanulnak vagy dolgoznak, és hosszabb időre szóló tartózkodási engedélyre van szükségük. Ez utóbbiak dolgát is meg tudjuk könnyíteni, hiszen ha Kassán kitöltik a szükséges nyomtatványokat, a továbbiakat levél útján is le lehet bonyolítani. Viszont ami a kamionforgalmat, vagy a harmadik országok állampolgárait illeti, nekik mindenképpen Pozsonyba kell jönniük, mindaddig, amíg meg nem nyílik a teljes hatáskörű főkonzulátus. Ezen túlmenően fontolóra vettük egy tanácsadói szolgálat létesítését is. Talált már a nagykövetség Kassán önálló épületet? Önálló épületünk még nincs, a tervek szerint egyelőre bérleményünk lesz, a fogadóórákra pedig, úgymond, jószolgálati helyiséget kaptunk havi két alkalomra. Itt luvom fel ügyfeleink figyelmét arra, hogy a fogadóórákat a Fő utca 67. számú épületében tartjuk. Talán még anynyit kell tudni róla, hogy a premontrei rend kolostora volt. Sajnos, a főkonzulátus végleges elhelyezéséről még nem tudok beszámolni. Végeztek valamilyen felmérést abban a tekintetben, hogy milyen igények lesznek kassai szolgáltatásaik iránt? Azt most pontosan nem tudnám megmondani, ügyfeleink hány százaléka kelet-szlovákiai, de azt tudom, hogy sokan vannak. Olyan konzuláris feladatokat is el kell ott látni - például magyar állampolgár balesetet szenved, különböző konfliktushelyzetekbe kerül, stb. -, amelyeket nagyon nehéz innen, Pozsonyból, több száz kilométer távolságból intézni. Ha Magyarország a szomszédos államok valamelyikében főkonzulátust létesít, annak nemcsak gyakorlati, hanem politikai jelentősége is van; erre talán Kolozsvár esete a legjobb példa. Természetesen, és ez mindkét irányban érvényes. A célunkkettős: egyrészt a konzuli ügyfelek jobb kiszolgálása, másrészt a térségben élő magyarsággal való kapcsolattartás megkönnyítése és ösztönzése. A keleti régiók Szlovákia gazdaságilag leggyengébb területei közé tartoznak, ezt a nagyarányú munkanélküliség mellett egyéb gazdasági mutatók is alátámasztják. Figyelembe vették ezt a körülményt is? Igen, és éppen ezért nagyon szeretném, ha a jövőben a Gazdasági Minisztérium egyik szakértője szintén a főkonzulátus keretében dolgozna. Ez ugyanis lehetővé tenné a határ két oldalán lévő, viszonylag elmaradott térségek közötti kapcsolatteremtés megkönnyítését. Azt is mondhatnám, hogy a kassai főkonzulátusnak ez lesz az egyik elsődleges célja. Szeretném továbbá, ha a politikai és gazdasági képviseleten túlmenően idővel a kulturális tárca képviselője is helyet kapna a főkonzulátuson, így szélesíteni lehetne a pozsonyi magyar kulturális intézet tevékenységét. ETA-hadüzenet Spanyol aggodalmak A spanyolországi baszkok terrorszervezete, az ETA nemrégiben felmondta az általa tizennégy hónappal ezelőtt egyoldalúan meghirdetett fegyverszünetet. Az indok: az ETA csalódott a spanyol és francia kormány hozzáállásában, valamint a mérsékelt baszk nacionalista pártokban. A madridi kabinet s a politikai pártok is válságtanácskozást tartottak, az ETA fenyegetését, hogy újrakezdi a terrorakciókat, komolyan kell venni. Az előzmények: az ETA - melynek terrorakciói nyomán 1968 óta mintegy 800 ember vesztette életét - tavaly szeptember végén jelentette be, hogy meghatározatlan időre fegyverszünetet léptet érvénybe. Tapogatózó jellegű tárgyalások kezdődtek az ETA és a spanyol kormány között, ezek azonban idén májusban megszakadtak, mert a felek semmiben sem tudtak megegyezni. Az ETA azt követelte, hogy a békefolyamatnak legyen tárgya az észak-spanyolországi és dél-franciaországi önálló baszk állam megteremtése. Viszont az Aznar-kormány kizárta a határok megváltoztatásának lehetőségét, s csupán az ETA feloszlatásának módjáról, a szervezet bebörtönzött tagjainak szabadon bocsátásáról volt hajlandó tárgyalni. Legutóbb az Európa Tanács is bírálta a baszk szervezetet, mondván: akkor mondja fel a fegyverszünetet, amikor Észak-írországban befejezéséhez közeledik a konfliktus (cikkünk a 4. oldalon). Erre adott válasznak is tekinthető* hogy az ETA egyik vezetője Párizsnak úgyszintén hadat üzent, mondván: a francia kormány sem jobb, mint a spanyol, „a francia hatóságokat is a baszk nép ellenségének tekintik”. Az egyetlen jó hír: az ETA politikai szárnya továbbra is inkább a tárgyalások híve. (-nák)
