Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-12-08 / 49. szám

)ublicisztika 1999. december 8. 9 >ban készült, ilvasható. Itt nyugszik egy drága asszony és fiúgyermeke, a négyéves Men- del. Zsenge volt éveiben, mikor a magasságokba távozott. FEIVL STEINER fia elhunyt sivan hó­napban 5609-ben (1849 máju­sában). FIGL asszony, FEIVL STEINER felesége elhunyt 5609-ben (1849 májusában). Köttessék be lelkűk az élet köte­lékébe. Deme Katalin fordításai Eme kő alatt lett eltemet­ve a fontos, drága és öreg ember mester, Mordecháj Here, tekintélyes tanító, Ansel úr fia. Elhunyt öreg korában, márchesván 11- én 5629-ben (1869-ben). Nyugodjék békében. Any­ja neve Mindl Szári. Fordította: Róna Ascher A SZERZŐ FELVÉTELEI Bal oldal: Itt nyugszik drága édesanyám, Eszter, Sámuel lá­nya. Elhunyt ijjar hó 23. napján 5613-ban (1853. április). Jobb oldal: Itt nyugszik drága édesapám, Cvi. Elhunyt elül hó 23. napján 5613-ban (1853. au­gusztus). Itt nyugszik egy istenfélő és becsületes férfi. Meg­halt. Szemét cink tallérral fedték felesége és leányai SMUEL CVIREIB Lévi fia. Az elhunyt a Ros Tévút (megj.: zsinagógái Tóra­felolvasás vezetője) tiszt­ségét töltötte be. Meghalt 5630-ban, elül hónap 3. napján (1867 augusztu­sában). Köttessék be lel­ke az élet kötelékébe. Édesanyja neve LEA >edagógusra, gúnyolódni a fog- alkozását illetően, vagy több- zör is zavarni az óra menetét... t pedagógusnak ezzel szemben gyakorlatilag semmiféle fegyver lincs a kezében. A diákot példá- il pimasz viselkedése miatt lem küldheti ki az óráról, hi- zen ő felel érte. A neveletlensé- ;et meg hiába igyekszik figyel- neztetéssel kiküszöbölni, úgyis latástalan marad. A szülő meg- leszélés végett el sem jön a pe- lagógus által meghatározott dőpontban, hisz kimagyarázás- a mindig talál okot, hogy a fe- lyítés lehetetlenségét már ne is mlítsem. A gúnyolódás szem- lontjából egy jellemző esetet mlíthetnénk: a diák a tanítási >rán dühösen kérte a tanárt, ne inozza a kérdéseivel, mert neki csak érettségi bizonyítványra van szüksége, s utána gyertyaön­tőként a tanári fizetés háromszo­rosát keresi majd meg­válóban. Elérkeztünk a pedagó­Vajon a miniszterel- nöknek voltak-e va- laha tanítói, tanárai, egyetemi oktatói? gusi pálya legsarkalatosabb kér­déséhez. Az a pedagógus, akinek húszéves gyakorlata van, ilyen feszített munkatempó mellett is alig keresi meg havonta a hét­ezer koronát, amiből egyszerűen képtelen eltartani a családját. A tudományos intézményekben az átlagfizetés még ennél is alacso­nyabb, holott éppen itt kell szá­molnunk az értékek gyarapodá­sával. Szlovákia éhbéren tartja pedagó­gusait, és csaknem koplaltatja őket. Annál inkább fürdenek a pénz­ben a középkáderek (nem az irigység beszél belőlünk), akik mindennemű felelősség nélkül például a pénzintézetekben, biz­tosítóügynökségeknél akár a ti- zenhárom-tizenötezer koronát is megkeresik - tisztán. Nem is be­szélve a rendőrség vagy a kato­naság kötelékében szolgáló és kezdőfizetéssel rendelkező be­osztottakról. Mire jó hát a diploma? Helyez­zük a kirakatba, vagy akasszuk a fülünk mögé? Csoda-e hát, ha a pedagógus ki­egészítő kereset után néz? Saj­nos, manapság sokféle foglalko­zást űznek főállásban vagy mel­lékállásban: kereskedőnek áll­nak, földművésmunkát végez­nek (gazdálkodnak), megrende­lésre lakodalmi rigmusokat meg temetési beszédeket kompilál- nak, esetleg hétvégi napszámosmunkát vállalnak. A társadalom bennfentesei meg saját pecsenyéjüket sütögetik a hatalom lángjánál. Hiszen a múlt már nem érdekes, mert a felnőttkorral egyre távolodik a gyermekkor, s ki emlékszik már az iskolára.... A kormánytagok meg a parlamenti képviselők is régen elfelejtették élményeiket, s talán a pedagógusokat végképp kiiktatták látókörükből, tudniil­lik csak a jelen a döntő, nincs idő nosztalgiázásra. Mostohagyerek a pedagógus, miként a szocializ­musban is az volt. Vajon a mi­niszterelnöknek voltak-e valaha tanítói, tanárai, egyetemi okta­tói? Kapott-e tőlük tanácsokat, s egyiket-másikat megfogadta-e? Bizonyára jelentéktelen figurák­nak nézte őket, különben azon­nal intézkedett volna fizetés- emelésük ügyében. Pedig ahol a pedagógusokat kizsákmányol­ják, és lényegében éhbérért dol­goztatják, abban az országban előbb-utóbb az anarchia, a zűr­zavar lesz úrrá. Ennyi pénzért ugyanis felelősségteljes, komoly munkát nem lehet végezni. Vajon a pedagógus elfoglalhatja-e valaha az őt megillető helyet eb­ben a társadalomban? Vajon a fi­zetés terén egyenrangú lesz-e a jogi egyetemet végzettekkel? (Az ő bérfejleszté­süket már kiharcolták kormány­berkekben.) Tehát a jogász a csúcson, s utána kullognak az orvosok, gyógysze­részek és a pedagógusok. A kor­mány a pénzügyekben ura a helyzetnek. A parlamentben meg a koalíciós képviselők ilyen apró-cseprő ügyeket általában könnyen lesöpörnek az asztalról. Sajnos, belátható időn belül eb­ből a labirintusból nincs kivezető út. Adig is: mi lesz veled, szeren­csétlen pedagógus meg tudomá­nyos munkatárs? Sajnálom mindkettőt, mert pártfogója egyiknek sincs, ellensége meg annyi, mint égen a csillag...

Next

/
Thumbnails
Contents