Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-21 / 29. szám
Modern élet 1999. július 21. 5 A kőkorszakban a dorong volt a bűnözés eszköze, ma pedig a számítógép „Haszontalan és bides” szenvedély Tegyük helyre a komputert Nem kor és képzettség kérdése megtanulni, mikor melyik gombot kell megnyomni. Archív felvétel Bár Klári modem fiatal nő, és a szakmájában egyébként remekül megállja a helyét, úgy néz a komputerre, mint nyuszi a kígyóra. Amikor az első szövegszerkesztőket beállították náluk, azt hitte, soha nem lesz dolga velük. - Miért kellett volna foglalkoznom egy számítógéppel? Gépelni a titkárnők gépeltek, s ahogy nem érdekelt az írógép vagy a diktafon, ugyanúgy hidegen hagyott a komputer is - meséli. - Mindig „élőben” dolgoztam: ceruzával jegyzeteltem, direktbe diktáltam, s nemcsak a leveleket, hanem a fordításokat is. Ha információkra volt szükségem, tudtam, kit hívjak fel telefonon, vagy hova nyúljak a könyvtárban. A futkosást pedig, ami néha ezzel járt, kifejezetten szerettem. Szeretném még ma is, de a többiek úgy néznek rám, mint valami őskövületre. Ha fel akarok valakit hívni egy-egy információért, ők lehívják az adatot, ha én egy könyvben keresek valamit, ők ugyanezt az egérrel teszik. És még merik könyvtárnak nevezni azt a viliódzó káoszt, amiben láthatóan örömmel turkálnak. Persze gyorsan eredményre jutnak, ezért én is megpróbáltam „becserkészni az ellenséget”. Csakhogy kollégáim számomra ismeretlen fogalmak özönét zúdították rám. Szélsebesen nyomogatták a gombokat, miközben a masina sípolt, pittyegett, kattogott és feleselt. Hülyének és kirekesztettnek éreztem magam. Arról nem beszélve, hogy kezdek komolyan félni. Attól tartok, hogy meginog alattam a szék, mert képtelen vagyok betömi a komputerek világába... Valóban zárt világról volna szó, ahova csak „betörni” lehet? Klári panaszait ugyanis sokan osztják, különösen az álláskeresők. A hirdetések zöme alkalmazási feltételként szabja meg a számítógépes ismereteket. Az is igaz, hogy a srácok már rég nem bicikliért, hanem komputerért nyúzzák szüleiket, és olyan magától értetődő természetességgel nyomogatják a gombokat, ahogy apáik a labdát rúgták a téren. A komputernek nincs „világa”, mint ahogy az automata mosógépnek vagy a mikrohullámú sütőnek sincs - állítják ma már a szakértők. Betömi sem kell sehova, csak átlépni azt a nem létező határt, amelyet az első gyártók és szakemberek húztak. Ők ugyanis sikeresen misztifikálták az egész számítógépügyet. Nem valószínű, hogy tudatosan tették, egyszerűen nem gondoltak arra, hogy a nagyközönség mosógépben gondolkodik... A tudatos misztifikáció akkor következett be, amikor megjelentek a legelső felhasználók. Azok a kevesek, akik hozzájutottak egy komputerhez, és alkalmazták, megjátszották, hogy ez egy nagy elitbuli, s megpróbálták kirekeszteni a többieket. Pedig nincs ebben semmi különleges. Egyszerűen használjuk, mert szükség van rá. Ugyanúgy, mint a technikai fejlődés minden olyan eredményét, amely az életünket megkönnyíti. Még csak érteni sem kell hozzá. Érti vajon minden háziasszony, hogy mitől fűt-mos-öblít a mosógép? Biztos vagyok benne, hogy nem. De tudja, hogy melyik gombot nyomja meg, ha azt akarja, hogy a bekészített ruhát bizonyos idő leteltével tisztán vehesse ki. Annyit kell tehát csupán megtanulni, hogy mikor melyik gombot kell lenyomni. És ez nem életkor és még csak nem is képzettség kérdése. Csupán két dolgot kell legyőznie az embernek: az indokolatlan félelmet és a lustaságot. A fenti mondatokat receptként lehetne felírni Klárinak és sorstársainak. S persze nem árt kerülni azokat, akik lenézően mosolyogják meg a „kezdők” kérdéseit. Könyvből is meg lehet tanulni az egészet, ugyanúgy követve lépésről lépésre a kezelési útmutatót, mint - mondjuk - egy új mixer esetében. A 45 éves Héra István is ezt a módszert követte, pedig ő még érteni is akarta, hogy mi történik, ha lenyom egy gombot.- Már közel kétezer cédula gyűlt össze egy szótár szerkesztéséhez, mikor elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne hatékonyabban dolgozni. ígyjutottam el a szövegszerkesztőig. Majd halálra váltam, mikor először leültem „vele”, és kattogni kezdett. Azt hittem, elromlott, de pár sorral később olvashattam, hogyjogosan kattog. Ettől kezdve csupán a felfedezés örömét éreztem. A tudásét, amit ugyanolyan módszeresen el lehet sajátítani, mint a televízión a csatornák beállítását. Ezt bárki hajlandó megtanulni, csak hogy meglegyen a házimozija. .. Nem szabad tehát félni a számítógéptől. Egyszerűen a helyére kell tenni, és szükség esetén fegyelmezetten használni. Ezek szerint a barátunk a komputer. Ám azok, akik még nem tudják alkalmazni mindennapi munkájuk során, s emiatt a megélhetésüket is veszély fenyegeti, akár ellenségként is felfoghatják. Akkor most mi az igazság? Egy komputer nem lehet sem barát, sem ellenség. Nem más, mint egy használati tárgy. Az azonban vitathatatlan, hogy rosszra is lehet használni. A kőkorszakban a dorong volt a bűnözés eszköze, később más fegyverek, ma pedig a komputer. Minden technikai elv használható jóra és rosszra. A fejlesztéssel azt kell megakadályozni, hogy bűnözésre lehessen alkalmazni. Az is vitathatatlan, hogy vannak a számítógépnek egyéb ártó hatásai is. Sok szó esik róla, hogy háttérbe szorítja az olvasást, rossz hatással lehet az emberi kapcsolatokra, rabjává teheti használóit. Csakhogy mindent lehet megszállottan és értelem nélkül csinálni. Aki hajlamos erre, annak komputer nélkül is gondjai vannak. Cigierotika A Balaton partján már a tizennyolcadik század elején próbáltak gátat szabni a dohányzásnak- „haszontalan és bides” indoklással. Manapság a világ számos országában folyik nikotinellenes kampány, az Egyesült Államoktól Olaszországig törvényt hoztak a nyilvános helyeken való dohányzás tiltására. A törvényszegőket igen súlyos bírságokkal sújtják. Persze a bagósoknak is számtalan érvük van a füstölés mellett. Vannak, akik a régi érveket sorakoztatják fel - megnyugtat, nem tudok mit csinálni a kezemmel -, és vannak olyanok, akik a mozihoz fordulnak segítségért. Szerintük sok nagy sztárt éppen a dohányzás tett világhírűvé. Mert képzeljünk el például egy nem dohányzó Humphrey Bogartot! Ugye hogy leheteden? Ö az életben is láncdohányos volt, de füstszűrő nélküli cigarettája a szája sarkában ott égett nyeglén, férfiasán, mintha a füstkarikákba ölte volna örökös magányát a Casablancától a Tokio Joe című filmig. Róbert Mitchum bűnözői, Jean-Paul Belmondo vagány figurái is gyakorta rágyújtottak. Miként Jean Gabin „lírai realista” apacslegényei is. Sean Connery imázsához hozzátartozott James Bond korában, Gary Cooper pedig olyan meren- gően tudott füstölni, hogy a nők rögtön megérezték: ez az erős férfi belül csupa melegség. James Dean viszont úgy szívta cigarettáját, mint egy folyton a tettenéréstől rettegő kamasz. És a szivar? A hidegvérű vadnyugati pisztolyhőshöz elmaradhatatian olcsó szivarcsikk illik. Ezt Clint Eastwood tette halhatatlan- náawestemek csillagaként, mindenekelőtt A jó, a rossz és a csúf című emlékezetes filmben. Hasonló „bűzrúddal” riogatta a nézőt és főleg ellenfeleit Columbo hadnagy, azaz Peter Fáik. De legendássá váltak Persze a nők sem maradtak el eme élvezet terén - a szebbik nem dohányzásának társadalmi elfogadása fontos része volt az egyenjogúságért vívott harcnak. Némelyiküket kifejezetten izga- tóvá tette a füst. A némafilm nagy sztárja Louise Brooks még hosszú szipkájával tette teljessé a velejéig romlott nő portréját, Rita Hayworth férfibo- londító Gildája is nem kevés érzékiséget vitt a cigaretta kóstolgatásába. „Füstös hang” - szoktak ábrándozni a mai napig a férfiak, és bizony, sokkal szexibb egy mély, enyhén fátyolos női orgánum, mint a csiripelés. Gondoljunk csak Marlene Dietrichre, Ingrid Bergmanra, és nem utolsósorban Karády Katalinra, aki meg is énekelte a „hamvadó cigarettavéget”. De nem kell csak a múltban révedezni: ahogyan Sharon Stone bánik ujjai között a cigarettával, felér egy erotikus kihívással. Filmtörténészek szerint korábban a filmben kevesebb volt a nyílt szexjelenet, nemigen vetkőztek a sztárok, és a dohányzásnak volt némi helyettesítő mágiaszerepe. Manapság persze vannak, akik kombinálják a kettőt, mint például Mickey Rourke vagy éppen az ördögi Sharon. K. E. Humphrey Bogait és elmaradhatatlan cigarettája Át kell lépni azt a nem létező határt, melyet az első szakemberek húztak.--7----------------Érti vajon minden háziasszony, hogy mitől fűt-mos- öblít a mosógép? Elképzelni is lehetetlen egy nem dohányzó Columbo hadnagyot. NAPSÜTÉS. PENZESO - NYÁR ’99 Nyerje vissza üdülésének árát az Új Szó és a Vasárnap segítségével Minden héten 10 000 korona vár Önre! Szerkesztőségünk az idei nyár forró napjaira is izgalmas játékot kínál minden kedves olvasójának. Nyolchetes játékunk, amely tovább folyik, augusztus végéig tart. Két hónapig minden héten 10 000koronát nyer egy olvasónk, a játék végén pedig kisorsoljuk a fődíjat, amely20 000 korona készpénz lesz. A nyolc hét során az Új Szó minden számának 3. és minden Vasárnapnak az 5. oldalán egy-egy játékszelvényt találnak. Az Új Szó szelvényein látható törtszám elsőjegye ajátékhét sorszámát jelöli, a második számjegy pedig az adott játékhéten megjelenő szelvény sorszámát. A Vasárnapban közölt szelvényeken csak a játékhét sorszámát tüntetjük fel. A kivágott szelvényeket (az Új Szóból 6, a Vasárnapból 1 szelvényt - tehát összesen 7 darabot) ragasszák fel egy postai levelezőlapra, és a következő hét hétfőjén küldjék el szerkesztőségünk címére . A nyertes nevét minden héten az Új Szó csütörtöki számában, illetve a következő heti Vasárnapban közöljük. Minden levelezőlap bekerül a fődíj sorsolásába, tehát a folyamatosan játszó olvasóink nyerési esélye a legnagyobb. Nyerési lehetőségét növeli, ha több levelezőlapot ad postára. Biztosítsa lapjainkat az újságárusánál! (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36. §-a alapján a nyeremények összegéből 15 % jövedelemadót vonunk le.) Gazdára talált az első 10 000 korona. Kis Péter, a hirdetési osztály vezetője és Molnár Norbert főszerkesztő-helyettes, valamint a 3245 beérkezett levelezőlap. Az első forduló szerencsés nyertese: Cipó János, a 10 000 koronát a rimaszombati járásbeli Balogfalára postázzuk. (Somogyi Tibor felvétele)
