Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-08 / 49. szám
Modern élet 1999. december 8. 5 Hűséges volt a boldog időkben, hűséges maradt mostoha sorsában is Churchill nagyanyja irokéz volt? Zrínyi Ilona könnyei A régi idők asszonyaival mostohán bánik a képzeletünk. Mintha az összes hölgy folyton csak lovagolt, csipkét vert, táncolt volna - így gondoljuk. Eszünkbe se jut, hogy olykor tán fájt a fejük, vagy bánkódtak a gyerekeik miatt, pedig ők is hús-vér emberek voltak. Miután Caraffa árulással elfoglalta Munkácsot, csak a belső cselédek, egy pap és néhány testőr kísérhette Bécsbe Zrínyi Ilonát és gyermekeit. Kimerültén, poros útiruhában, szótlanul ültek egymás mellett, nem sejtették, mi vár rájuk. Bécs az utcára tódult, hisz a templomban is kiprédikálták, mikor érkezik a rebellis a Rákóczi árvákkal. Mindenki látni akarta, megtört-e az ostrom alatt a híresen szép asszony. A kocsijuk három órát vesztegelt a kapu előtt, mert az udvar utasítására Zrínyi Ilona előtt bezárták. A félrészeg kapuőrök és zsoldosok káromkodva szidalmazták, a csőcselék kaviccsal dobálta a kocsikat. Halálos félelem vett erőt Júlián. Anyja bundája szárnyaival magához ölelte gyermekeit, csendben beszélt hozzájuk, hogy elterelje figyelmüket. Arról mesélt, milyen boldog volt tizenkét éve, március huszonhatodikán, amikor Ferenc megszületett - hiszen a születésnapján érkeztek Bécsbe. És arról, mennyi szenvedést mért Bécs a Frangepán családra. Nagyapjukat Bécsújhelyen fejezték le, vagyonát elkobozták. Feleségét és a lányait a Frangepán névtől is megfosztották, házi őrizetben tengődtek vidéken. Halkan beszélt, meleg, megnyugtató hangján, Júlia mégis félt. - És vajon ránk mi Bécs az utcára tódult, hogy lássa a rebellist a Rákóczi árvákkal vár? - kérdezte szorongva, hiszen a szitkozódok az ablakon dörömböltek. Egy örökkévalóság telt el így. Végül a kaput kinyitották, és a hintó begördült egy kolostor udvarára. A rendfőnök csendben vezette őket Zrínyi Ilona lakosztályába. Ám épp csak magukra maradtak, szinte félálomban ültek az ágyon, amikor ismét kopogtattak. Ezúttal Kollonics kardinális jött, a gyerekekért. Anyjuk könnyezve ölelte át az árvákat. Ferkó sehogy se akarta elengedni a kezét, ezért durván elrángatták. A kardinális azt mondta, reggel őfelségéhez mennek, be mutat- kozó látonökasszony ül az ágya szélén. Kedvesen beszélt hozzá, bár Júlia egy szót se válaszolt. Megígérte, hogy a saját ruháit hordhatja, és ha meggyógyul, megfelelő kísérettel elengedi társaságba. Úgy élhet, mint a maga kora- b e 1 i k i s gatasra, de hazu dott. A hintó az Orsolyák zárdája elé kanyarodott. A kardinális kiugrott, és Júliát a karjánál fogva rángatni kezdte. Rémülten ölelték egymást Ferkóval, Júlia pánikba esett, de Kollonics türelmetlenül eltépte tőle, kirángatta a hintóból, elesett, hát szitkozódva rugdosta a zárdakapuig. A földre zuhanva Ferkó hangját hallotta egyre, amint szívet- tépően zokogott. Aztán nővérek hajoltak fölé, bevitték. Két teljes napot átaludt. Harmadnap arra ébredt, hogy a fő;szo- n y o k , csak a zárdában lesz átmenetileg az otthona. ígéretét betartotta. Anyjáról és öccséről nem hallott hetekig, de a káprázatos bálok feledtették szomorúságát. A forgatagban észrevette, hogy kíváncsi tekintetek pergőtüzébe került - elvégre rebellis Rákó- czi-lány még nem táncolt udvari bálon -, így pillanatok alatt betelt a táncrendje. Elsőként gróf Aspremont-Rocheim Ferdinánd kérte fel. Mulattatta a jó humorú, ősz altábornagy, vonzónak találta udvarlását, választékos modorát. Pár hét múlva megkérte Júlia kezét, és ő igent mondott. Elege volt az üldöztetésből, gondtalan életre vágyott, hogy táncolhasson, társaságba járjon, mint a többi tizennyolc éves. Nem érdekelte, hogy az udvar családjuk ősi ellensége; Kamaszévei úgyis azzal teltek, hogy betegeket és haldoklókat ápolt a szétlőtt várban. Nem akarta, hogy az ő életét is tönkretegye a múlt. Vőlegénye kieszközölte a császár beleegyezését. Az apácák és anyja mit sem tudtak az esküvőről. Amikor anyjának elmondta, hogy Aspremont felesége, szinte kővé dermedt. - Hogy merészeltél a tudtom és beleegyezésem nélkül? - suttogta, de Júlia a szavába vágott. - És anyám hogy merészelte apám vagyonát kockára tenni? A makacssága miatt lettünk földönfutók! Megkérdezte valaha is, hogy érzem magam az ostromlott várban? Elég volt! Élni akarok, ha már idehozott, akkor itt, Bécsben, az udvarnál, hisz ott a helyem! Nem leszek mártír senki kedvéért! Zrínyi Ilona úgy nézett rá, mint egy idegenre. Könny csörgött viaszfehér arcán. Aztán sarkon fordult és távozott. Az összecsapással nem ért véget a botrány. Kollonics kardinális is szörnyű patáliát csapott. Júlia férjét Spielberg várába hurcoltatta, őt a tullni kolostorba. Fenyegetésekkel és kínzásokkal megpróbálta rávenni őket, ismerjék el, hogy házasságuk érvénytelen. A főnökasz- szony éjjel értesítette Zrínyi Ilonát, hogy a lányát elhurcolták. És ő, akit úgy megbántott, rohant az udvarba, fellármázta a diplomatákat, egy percig se törődött azzal, hogy vele mi lesz. Nemzetközi botrány keveredett az ügyből, a diplomaták is tiltakoztak, végül a kardinális visz- szakozott. Zrínyi Ilona ismét megnyerte a csatát. Júliát égette a szégyen. Sírva borult a nyakába, kérte, maradjon velük, de semmi nem tarthatta vissza. Beteg férjéhez, Thökölyhez készült, hogy megossza vele a rabságot. Hűséges volt a boldog időkben, hűséges maradt mostoha sorsában. Júlia remélte, hogy a búcsú percében az anyja mond valami biztatót, megbocsát, de a szeretet lángja végleg kialudt. így mentei... Fe- renctől el se búcsúzhatott. N. E. Sir Winston és a rézbőrűek Híres győzelmi jele, a széttartott ujjakkal formált „Victory” (angolul győzelem) és a szájszegletből lelógó vastag szivar nélkül ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt Winston Churchill a második világháború éveiben. A milliókat kitartásra ösztönző magatartásából keletkezett legendák most újabbal is bővültek, merthogy utódai kiderítették: indián vér is folyt az ereiben. A britek háborús miniszterelnöke, Hitler kérlelhetetlen ellenfele, Winston Churchill 1965-ben 91 éves korában halt meg. Az átlagosnál jóval magasabb életkort ért el, holott- legalábbis így tudta a világ sokáig - szenvedélyes dohányos volt, aki emellett még a pezsgőnek, a konyaknak, no és persze a szigetországi whiskynek is hódolt lakosztályában. Életrajzírói később azonban kiderítették: a legendás hírű politikusra a híresztelésekkel ellentétben semmiféle mértéktelenség nem volt jellemző. Nem valótlan viszont az az állítás, hogy kabátzsebében mindig ott rejtőzött egy-egy szivar vagy szivarvég, és amikor megjelent a fotósok és újságírók hada, akkor gyorsan rágyújtott... Szivartorpedóit tudatosan vetette be, hogy ezzel is demonstrálja: hajthatatlansága ellenségeivel szemben megingathatatlan, mivelhogy változatlanul sziklaszilárd államférfi, aki tudatában van jövőbeni győzelmének. Szenvedélyesen dohányzott egyébként két nagy szövetségese, Sztálin és Roosevelt amerikai elnök, míg a hírhedt fasiszta ellenfelek, Franco, Hitler és Mussolini tüntetőén nem dohányoztak, mert aszketikus, önmegtartóztató életmódot folytató, önfeláldozó vezetőként akartak mutatkozni népük előtt.... Ami igaz, az igaz: Sir Winston valóban keményen ivott egy ideig, de amikor francia barátja e szenvedélyt összefüggésbe hozta krónikus köhögésével, akkor abbahagyta a rendszeres kortyolgatást. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás mindezek ellenére állandó jellemzői maradtak Churchillnek, aki ily módon - brit bulldogként küzdve - megmenti a veszélyeztetett nemzetet. Winston Churchill hasonló nevű unokája néhány héttel ezelőtt meglepő módon tovább gazdagította a nagy államférfiről az utókor által megrajzolt képet, miközben azzal állt elő, hogy azért is lehetett a britek kitartást sugárzó jelképe, mert harcos irokéz vér csörgedezett ereiben. Az arisztokrata Marlborough család hercegi vére keveredett volna benne eszerint az észak-amerikai indiánok egyik leghíresebb törzsének vérével, mert Sir Winston Amerikából származó édesanyjának (Jennie Jeromes) ősei indiánok voltak. Az unoka, Winston S. Churchill birtokában van egy fénykép az immár híres dédmamáról, akinek arcbőre feltűnően elüt az európaitól. Az unoka (korábban a brit parlament képviselője) számára ez bizonyíték, hogy a dédi bizony rézbőrű volt. E. P. 91 évigélt, pedig dohányzott, és az alkoholt sem vetette meg. Ajándékszóró gálaműsor Komáromban, december 14-én, 18 órától Sztárvendégek: L’ART POUR L'ART Társulat, Benkó Dixieland Bánd, Antal Imre és Nyertes Zsuzsa. Minden belépőjegy sorsolásra kerül. Nyerje vissza belépőjegye árának többszörösét! Legyen a vendégünk egy kávéra vagy egy pohár sörre! Nemcsak Önt, hanem családját is szeretettel várjuk a gálaműsorra. Használja ki kedvezményünket! knak Victory" és az elengedhetetlen Angol újság: célkeresztben Hitszivar ler
