Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-08 / 49. szám
Politika 1999. december 8. 3 Az MKP tízezres tagsága meg több százezres szavazótábora között nagy a különbség Kormánykiszorítósdi Malinak István __________________ Min tha nem is működne már több mint egy esztendeje a kormány. A pártok olyan üdén marakodnak a különböző tisztségeken - a Nemzeti Vagyonalap két vezetőjének, a Számvevőszék elnökének posztja, az alkotmánybírák minapi kinevezése -, mint tavaly októberben a miniszteri tárcákon, államtitkári helyeken. És esetenként mintha még mindig Meciar élne korlátozott államfői jogköreivel. Az persze nem mondható, hogy a Cemák- vagy Palacka-ügy teljesen feledésbe merült, de hazudik, aki azt állítja, hogy a szlovák belpolitikai élet prominensei okultak volna belőlük. Ha a mostani kormány- koalíció pártjai olyan agyafúrtan, olyan kíméletlenül, akkora vehemenciával harcoltak volna Me- ciarék ellen, ahogyan most egymást járatják le és próbálják meg kiszorítani a hatalomból, amelyben együtt fulladoznak, akkor a HZDS rég elmehetett volna zabot hegyezni. Abban is a múlt év októbere köszön vissza, ahogyan a Magyar Koalíció Pártját megpróbálják a partvonalon kívülre szorítani. Akkor főleg a DBP űzte ezt a játékot, mára bővült a kör, beszállt az államfő is, a kormányfő is. Schuster pont az MKP-t felejtette el a kerekasztal előtti egyeztetésre meghívni, amire magyarázatként a szklerózis csak akkor volna elfogadható, ha nem állna rendelkezésére egy egész apparátus. És ha nem volna igaz az, hogy Meciarral akkor ül le tárgyalni, amikor a HZDS elnöke csak akarja. Az első közvetlenül Nem megállapítá- sok, hanem megoldások kellenek. választott szlovák államfő értékrendjét ez mindenképpen bizonyítja. Azt már ne is hánytorgas- suk fel, hogy a magyarok kilencven százaléka rá szavazott, mert nagyjából tisztában voltunk vele, hogy mit várhatunk tőle. Dzurinda szavahihetősége valamivel gyorsabban közelít a nullához, mint a tekintélye és népszerűsége, legalábbis azok szemében, akik elvárták, hogy teljesítse ígéretét, és komoly elemzést készítsen kabinetjének egyévi teljesítményéről. De Dzurinda nem mert szembenézni sem önmagával, sem a polgárokkal. Ehelyett, mintha mi sem történt volna, a kormány jövő évre szóló, 20 pontból álló programnyilatkozatát tette az asztalra. Aminek az a hibája, hogy ő is a magyarokkal felejtett el egyeztetni, a programpontok között nem szerepelnek az MKP által prioritásként kezelt témák. Ő sem hivatkozhat szkle- rózisra, elég lett volna, ha felüti a koalíciós szerződést, meg aztán díszvendégként ott volt az MKP komáromi kongresszusán, ahol ugyancsak szó volt róluk. S ha már a kongresszusnál tartunk: ott megdicsérte az MKP-t, mondván: államépítő tevékenységet folytat. Ez két hét múlva már nem érvényes? Szóval folyik a pártok közötti marakodás, a polgár számára áttekinthetetlenül nyúlósra sikeredett vagyonalapi csatározásokban az MKP is pozíciózgat. Ami önmagában nem baj, csak legyen valami kézzelfogható haszon is a dologból. Reméljük, ez világosan ki fog derülni abból az értékelésből, amellyel - Dzurindához hasonlóan - az MKP-nak is illenék a választói elé állnia. Csak azt ne mondja valaki, hogy ezt megtették a pártkongresszuson. Egyrészt mert kevés az, ami ott elhangzott, másrészt mert a párt- kongresszus elsősorban a párttagoknak szól, s az MKP tízezres tagsága meg több százezres szavazótábora között nagy a különbség. Ugyanis hiányérzete van az embernek, ha a dolgokat csak konstatálják. A kongresszus elnöki beszámolója a kisebbségi nyelvtörvény kapcsán konstatálta, hogy az MKP berkeiben „akadozott az információáramlás” a kormány alelnöke meg a párt tárgyalóküldöttsége között. Dzurinda húsz pontja kapcsán szintén megállapította a pártelnök, hogy „az MKP-s kormánytagok is hibáztak, nekik kellett volna előterjeszteniük” a párt igényeit. Igaz-e, hogy hetekig feküdt a magyar miniszterek asztalán a húsz pont, és rá sem bagóztak? Mert az igaz, hogy a húsz pontból a számunkra létfontosságú kérdések maradtak ki, amelyek miatt az MKP a kormánytagságot vállalta. Akkor mi a csodában képviselik a magyarság érdekeit, ha ezekben nem? Ezért nem megállapítások, hanem megoldások kellenek. Amelyekkel az MKP még adós maradt. Három napig volt Moszkva vendége a múlt héten Jasszer Arafat palesztin elnök, aki legutóbbi üzenetében ismertette az Izraellel kötendő végső békemegállapodás két alapfeltételét: a leendő önálló Palesztina fővárosa Kelet-Jeruzsálem legyen; Izrael Ciszjordánia egész területéről vonuljon ki. Arafat a beteg Jelcin helyett Putyin kormányfővel találkozott, viszont Krisztus születésének 2000. évfordulója alkalmából Jelcint hívta meg Palesztinába. TA SR/AP Erdélyi Géza református püspök szerint magánegyetemet kellene létrehozni, felerészt költségvetési támogatással Befogadó és pártfogó sürgősen kerestetik Somogyi Tibor felvétele P.Vonyik Erzsébet____________ A református egyház a két világháború között Losoncon teológiai akadémiát működtetett, s akkor még mintegy 245 ezer fő volt a magyar református hívek száma, hiszen Kárpátalja is Csehszlovákiához tartozott. 1991-ig az egyház teológusai Prágában tanultak. A kettészakadás után Komáromban először katekétaképző létesült, hat éve pedig létrejött a Kálvin János Teológiai Akadémia. Itt időközben végzett az első évfolyam, ám az akadémia nincs akkreditálva, így államilag elismert diplomát sem adhat növendékeinek. Az ezzel kapcsolatos gondokról beszélgettünk Erdélyi Géza református püspökkel. Hatodik éve működik a teológia, de helyzete rendezetlen. Igény volt az akadémiára, de lehetőségeink - nemcsak anyagi téren - korlátozottak voltak. Megtettük a szükséges lépéseket az akkreditálására, de hatodik éve nincs előrelépés. A háttérben megpróbáltak bennünket egy kalapba csapni az evangélikus teológiával, ez azonban elfogadhatatlan. A személyi feltételek adottak, pedig sokan azt próbálják meglovagolni, hogy ugyan kik tanítanának ott? Vannak teológusaink, professzoraink, docenseink, többségük külföldön habilitált. Mivel nem kapunk költségvetési támogatást, ingyen tanítunk. De abszolven- seinknek, sajnos, nem tudunk diplomát adni. A református egyház, illetve a kormány miben látja a megoldást? Fokoztuk a tárgyalási tempót a kormánnyal. Legutóbb a minisztertől ajánlatot kaptunk, válaszoljuk meg, mit tartunk a legjobb megoldásnak: a magánegyetemet, egy önálló fakultás létrehozását, vagy a betagolódást valamelyik egyetemhez. Az optimális megoldás a magánegyetem létrehozása lenne komáromi székhellyel, és legalább 50 százaléknyi költségvetési támogatással. Erre sok esély nincs. Reálisabbnak tűnik, hogy fakultásként betagozódnánk valamelyik létező egyetemhez. Erre viszont nem mutatkozik készség. A legnyitottabbak a kassai Safárik Egyetemen voltak, de szerintük még várni kell. Nekünk viszont nincs várnivalónk. Tárgyalópartnereink meglepődve mondták: »Hiszen önöknek kész fakultásuk van, csak be kell fogadni!« Egyetértettünk abban, hogy azért rekedt meg a teológiai akadémia ügye, mert a megoldáshoz nincs politikai akarat. Talán az ilyen akarat előhírnöke lehetne, ha a jövő évi állami költségvetésből e célra folyósítanának egy összeget. Tudomásom szerint nem szerepel benne ilyen tétel. Bárhogy szeretnénk is, az új tanévig ilyen készség mellett nem nagyon számíthatunk előrelépésre. De mutatkozik egy másik lehetőség is. Fronc államtitkár úr felvetette, hogy külföldi egyetemeknél is tájékozódhatnánk. Mi jeleztük: ne jelentse ez azt, hogy a minisztérium kibújik a kötelesség alól. A költségvetésbe be kell kerüljünk, ha külföldi egyetem karolna is föl. Ez esetben, természetesen, diplomát is adhatnánk. Most tesszük az első lépéseket nyugat-európai egyetemek felé. Ön Erdélyben járt, tájékozódott a református magyar egyetem alakulásáról. Esetleg nálunk alkalmazhatók az ottani tapasztalatok? Állami vonalon Romániában annyi készség sem volt, mint nálunk, nekik más utat kellett választaniuk. Sokkal nagyobb lélekszámú, kétmilliós magyar kisebbség él ott, és az erdélyi múlt a maga híres-neves iskoláival, egyetemi oktatóival jó alapot jelent. Emiatt sokkal könnyebben tudnak lépni, s a magyar kormány már kétmilliárd forintot meg is szavazott a magyar magánegyetem létrehozására. Nekünk kétmilliót sem szavazott meg senki. Tíz év alatt először az idén kaptunk egyszeri 1,3 millió koronát, az akadémia könyvtárának a befejezéséhez. Néhány százezer koronás segítség alapítványoktól érkezett. De senki nem kötelezte el magát arra, hogy legalább a költségvetésünk egynegyedét az állam biztosítsa. Romániában sok mesterséges akadályoztatást kell leküzdeniük, de az egyetem létre fog jönni. Mi itt élünk, és itt kell a jogainkat figyelembe venni és biztosítani. Már hat éve küzdünk ezért. A zömmel magyar hívőket tömörítő református egyház nem gondolkodik azon, hogy szintén az anyaországhoz fordul? Ez a lehetőség számunkra is adott. De kérdéses, hogy lenne-e fogadókészség Budapesten. Itt kell türelemmel kimerítenünk minden lehetőséget. Azért is, mert a kormánynak tagja az MKP is, amely kötött egy egyezséget a koalíciós partnerekkel, hogy négy évig nem veszi elő a magyar egyetem kérdését, de ennek fejében önálló karokat létesítenek. S kérdem én, mi történt azóta? Tudomásom szerint jóformán semmi. Egyetlen kar sem jött létre, sőt a közeljövőben sem alakul. Nekünk megvan a teológiánk, működik is. Egyszerűen csak be kellene fogadni. Milyen taktikát követ a református egyház? A taktikánk az, hogy ne taktikázzunk: tisztességes párbeszédben tisztázzuk, mi az, ami a református egyháznak jog szerint jár. Ha ez mégsem sikerül, akkor külföldi egyetem után kell nézni. Ettől a végsőkig vonakodtunk, mert nem vetne jó fényt a hazai viszonyokra. Magyarországon is meg kellene kérdeznünk az illetékesektől: tudnak-e vállalni bennünket. De változatlanul azt tartom, hogy itteni állampolgárok vagyunk, nemcsak kötelességeink vannak itt, hanem jogaink is, s azokat tessék tiszteletben tartani. Az MKP miként egyengette az ügyet? Sokkal többet tehetett volna. Méghozzá folyamatosan, nemcsak neki-nekilendülve. De nincs bennünk elfogultság, türelmetlenség sem. Ám az ember nem némíthatja el önmagában az érzést, hogy a többi történelmi egyház szemszögéből ez a kérdés már megoldott, csak a református egyház esetében nem. Ha ez nem történik meg, akkor nincs valamilyen oknál fogva diszkrimináció? Ráadásul az egyházunk kétnyelvű: 14 százaléknyi a szlovák hívők aránya, de 33 százalékkal vannak jelen a zsinatban. Még azt sem süthetik ránk, hogy szélsőséges nacionalisták vagyunk. Kárpátalja Álom volt? Nyolc éve annak, hogy Ukrajnában a függetlenségről, Kárpátalján a megye különleges önkormányzati státusáról, Beregszász környékén pedig harmadik kérdésként a magyar nemzetiségi körzet létrehozásáról tartottak népszavazást. A Kárpáti Igaz Szó szerint a Kárpátalja különleges önigazgatási státusát és a magyar nemzetiségi körzetet illetően a népakarat nem vagy csak kis részben teljesült. 83 százalékos részvétel mellett a megye polgárainak 78 %-a igent mondott a régió különleges státusára, az mégsem jelent meg az ukrán alkotmányban. A Beregszász központú magyar nemzetiségi körzet létrehozását a szavazók több mint 90 %-a megszavazta, de mára a magyar körzet puszta emlegetése is ellenérzéseket vált ki Ukrajnában. Románia Történelem... Romániában 1990 óta december 1. nemzeti ünnep: 1918. december 1-jén Gyulafehérvárott kimondták Erdély Romániához csatolását. Ebből az alkalomból a Szociális Demokrácia Romániai Pártja parlamenti képviselője beszédében a veszély jelei között említette „az autonómia és a föderalizmus eszméjének Erdélyben való megjelenését”, a nemzeti kultúra eltűnését, az alternatív történelem- és irodalomtankönyveket. A Nagy Románia Párt elnöke arról biztosította a hallgatóságot, hogy pártja „hamarosan megmenti és vezetni fogja Nagy Romániát”. A Román Nemzeti Egységpárt szónoka szerint a magyar revizionizmus miatt „területi megcsonkítás és az eltűnés veszélye fenyegeti a román nem- zetállamot”. Az RMDSZ viszont emlékeztetett: a gyulafehérvári határozat azt ígérte, hogy minden erdélyi népet „saját nyelvén fognak tanítani, igazgatni és elbírálni a soraikból választottak”.
