Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-01 / 48. szám
Sport - Hirdetés 1999. december 1. Orosz Csaba kudarcéve volt 1999, párosban nem sikerült kieveznie az olimpiai részvételt A milánói kudarc nyomai A somorjai csónakháznál, még címeres mezben Somogyi Tibor felvétele J. Mészáros Károly _______ Év ek óta ott van kenusportunk élvonalában. Kilencvenkilenc azonban nem tartozik a legemlékezetesebb versenyidényei közé. A kudarc gyakran a sikert is feledésbe meríti. Orosz Csaba most bizonytalan, s olyan gondolatok is eszébe jutnak, amelyekkel korábban nem foglalkozott. Együtt pillantottunk vissza az elmúlt hónapok történéseire. Nem volt már késő, amikor egy hajóba térdeltél Marián Ostr- clllel? Korábban/fel sem merült. Kényszerhelyzetbe kerültem, akkor már nem maradt más választás. A pozsonyi nemzetközi regatta után kölcsönös volt az érdeklődés, azután kezdtük el a közös munkát. Minden jól indult, mert teljesítettük a világversenyekre való kijutás szintidejét. És a folytatás is biztatóan alakult. Mindjárt a zágrábi Európa-baj- nokságon... Döntőbe kerültünk, mégpedig olyan hajók előtt, amelyektől a szlovák egység a korábbi világ- bajnokságon is kikapott. Mindez egy hónappal a közös munka elkezdése után történt, ami nagyon rövid idő. Egy párosnál legalább egyévi együttevezés az ideális. Aztán mi történt a milánói világ- bajnokságon? Mindent egy lapra tettem fel. Háttérbe szorult a család, az Eb után négy hétre edzőtáborba vonultunk, és keményen készültünk. Közben alkalmazkodtam kenustársam apjának az elképzeléseihez. Ezért jelent óriási csalódást számomra, hogy nem kerültünk a döntőbe, és ezzel a sydneyi részvétel is elúszott. Sajnos, szakmai kérdésekben nem volt nézetazonosság köztünk, s ennek a lehető legrosz- szabbkor, a vb-n ittuk meg a levét. Minden verseny rögtönzés is: a vb-futamokon nagyobb csapásszámra kapcsoltam, társam nem tudta felvenni ezt az iramot, mozgásunk szétesett, hajónkat nem lehetett rendesen irányítani, s az időnk is mutatta, hogy mindegyik alkalommal képességeinknél jóval gyengébb ezer métert mentünk. Ha csak azt nyújtjuk, mint az Eb-n, akkor biztosan döntősök vagyunk. Pedig Milánóban még ennél is többre számítottunk. Azóta csend van körülötted. Mi történik veled? Azzal vágtam neki ennek az évnek, hogy kulcsfontosságú, talán még jelentősebb, mint a következő esztendő, mert az idén lehetett csak kiharcolni az olimpiai részvételt. Egyetlen versenyen, avb-n. Úgy gondoltam, ha sikerül kijutnom Sydneybe, akkor folytatom a versenyzést, ha nem, akkor elgondolkozom azon, hogy van-e még értelme számomra a kenuzásnak. A milánói kudarc után a töprengés időszaka következett, közel állok egy döntéshez, amit jelenleg még nem kívánok kimondani. Egyelőre naponta edzek, közben a somorjai kenustehetségeknek is osztogatom a tanácsaimat, s megpróbálok egy teljesen más területen boldogulni. Még egyik kenusnak sincs biztos helye az olimpiai csapatban, mert az egységek a részvételt csak az országnak harcolták ki a vb-n. így Orosz Csabának is van esélye... De csak matematikai. Ahhoz azonban Knazovickyt kellene megvernem. Egy kis kérdőjel felvillant előttem. Semmi több. A párosba, legalábbis az ideibe már nem térdelnék be soha. Vártam azt a pillanatot, amikor elmegy a kedvem a kenuzástól, a milánói kudarc törést okozott bennem, s talán hozzásegít ahhoz, hogyne legyen nehéz abbahagyni. Amióta széthullott a Pálessel alkotott olimpiai döntős párosunk, nehéz helyzetbe kerültem. Most nem látok kiutat. Két-három éve teljesen egyedül edzek otthon. Rögtönzésekre kényszerülök, szinte hetente utaztam két-három napra Magyarországra, próbáltam megoldást találni, de egy idő után sem idegileg, sem anyagilag nem lehet tovább bírni. Amióta megszakadt a kapcsolatom a trencséniekkel, egyben megszűnt számomra az az összmunka is, amit az edzőtársakkal végezhettem. A kenuzásban már nincsenek titkok, a felkészülés alapja a komoly, kemény, csoportosan elvégzett munka. Sportágad könyörtelenül kemény. Ha valaki nem végzi el maradéktalanul a munkát, az később megbosszulja magát. Mindig mindent megtettél a sikerért? Sokáig abból éltem, amit húszéves koromig Somorján Pista bácsival (Székely István nevelőedzőre utalt-aszerzőmegj.) elvégeztem. Utána különböző módon próbáltam megtartani ezt a szintet, közben korosztályok morzsolódtak le mellőlem, s lassan utolsó mohikánként maradtam a somorjaiak közül. Bizonyos ideig ez ment is, de tíz év után már egyre nehezebb. Nagyon régen egyedül csinálom, s nem látok belőle kiutat az újabb sikerek felé. A napi két edzést, csoportban, százszázalékos odaadással kellene elvégeznem. Erre csak akkor nyílna lehetőségem, ha elköltöznék Somorjá- ról. Mert hiába edzek heti négyöt alkalommal Magyarországon a világ legjobb csoportjával, ha a legjobbak mindenfelé profi szinten tizenötször gyakorolnak. Akármennyire kemény is az ember, akármennyire akar kenuzni, akármennyire tud is szenvedni az edzésen, egy idő után a gyengesége is kiütközik. És előfordul, hogy nem mindent végez el a nyeréshez szükséges alapossággal vagy intenzitással. Persze engem mostanában már nem ezek a gondolatok foglalkoztatnak. Portré Jaroslav Horváth második vb-elsősége A profik táborába lép? Szabó Zoltán A pozsonyi testépítő-világbajnokságon a 90 kilogrammosok mezőnyében a szlovák Jaroslav Horváth diadalmaskodott. „Pályafutásom legnagyobb sikerét értem el. Igaz, két évvel ezelőtt Prágában is aranyérmet szereztem, de akkor a 80 kg-os súlycsoportban vittem el a pálmát, idén viszont sokkal erősebb kategóriában sikerült nyernem” - nyilatkozta boldogan az eredményhirdetést követően a huszonnyolc esztendős kassai sportoló, aki a trencséni Dukla színeiben versenyez. Eléggé alacsony termete sem akadályozta meg eredményességét, a sok óriás mellett szinte eltörpül 167 centiméteres magasságával. Világbajnokságon először 1995-ben vett részt, s mindjárt bronzéremmel kezdett (75 kg); ezt követően ezüsttel gazdagította éremgyűjteményét (80 kg). A kontinensviadalon 1994-ben hetedikhelyezéssel debütált (70 kg), 1995-ben pedig a dobogó második fokára állhatott. Dédelgetett álma, hogy a profik között versenyezhessen. Azonban a hivatásosok súlycsoportok nélkül vetélkednek, ezért az alacsony testsúlyúak- nak egyáltalán nincs esélyük a győzelemre. Tehát Jaroslav Horváthnak sem maradt más választása, mint hogy alaposan megerősödjön. (Riválisai a pozsonyi vb-n is hat-hét kilogrammal többet nyomtak, de ez sem akadályozta meg elsőségét.) A csehországi bravúrja után két esztendeig nem állt pódiumra, rendkívül keményen dolgozott, hogy izomza- ta fejlődjön, és felszedjen néhány kilót. „Ennyi idő alatt maximálisan két kilogrammal lehet növelni az izomzatot, ezt sikerült is elérnem. Bíztam benne, hogy hazai környezetben begyűjtőm második aranyérmemet; örülök, hogy nem okoztam csalódást.” Az abszolút világbajnoki címért folytatott küzdelemben a zsűri a spanyol Bautistát nyilvánította a legjobbnak, így ő indulhat a legrangosabb profi viadalon, a Mr. Olimpián. „Egyáltalán nem vagyok csalódott, azt hiszem, a pontozókjól döntöttek, amikor őt hozták ki győztesnek. Lényegesen kisebb a testsúlyom, mint ellenfeleimnek, ezért nem is volt reális esélyem az abszolút kategória megnyerésére. ” A testépítőknek a kemény edzéseken kívül a legnagyobb problémát a szigorú diéta okozza. A rangos viadalok előtt már négy-öt hónappal ügyelniük kell a súlyukra. „Nem akarom lebecsülni például a futballistákat, de szerintem a mi sportágunk a legkeményebb valamennyi közül. Rendkívül sokat kell áldoznunk a sikerekért, a felkészülés rengeteg pénzbe kerül. Köszönöm támogatóimnak a segítséget, mert nélkülük soha sem lehettem volna világbajnok. Most a lazítás ideje következik, az évvégéig pihenni akarok. Januártól újrakezdem a nehéz edzéseket. Még nem döntöttem el véglegesen, hogy jövőre az amatőrök vagy a profik táborában folytatom-e.” Az éjszakádban álmod akarok lenni, a szemedben boldognak látszani, ceruzával kiszínezni a szürke napokat, aki akar, találjon ünnepnapokat. UNICEF-leve/ezólap megvételével gyermekek millióinak ad reményt az egész világon. AZ UNICEF REMÉNYT AD unkef United Nations Children's Fund VNX-1026
