Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-21 / 29. szám
Politika 1999. július 21. 3 Kenyér helyett cirkusz van, üres a kamra, de tele a padlás a rossz idők felelőseivel Elégedetlenség, itt és most GörfölZsuzsa ______________ Ho locaust kellett ahhoz, hogy a zsidózás törvényileg tiltott legyen minden normális társadalomban. Martin Luther Ringnék meg kellett halnia, hogy szégyen legyen niggerezni. De a rasszizmus még él. Úgymond, állami szinten már csak elvétve, viszont hétköznapi formájában egyenesen virul. Aki nem hiszi, nézzen körül. Az árvái favágóból csak úgy fröcsög az epe, pedig eleven magyart még életében nem látott. Csak televíziót. Abban pedig a -legszlovákabb szlovákok veszettül kongatják a vészharangot, állítólag őt védelmezik, őt akarják megmenteni attól, hogy meg kelljen tanulnia magyarul. Pánikba esik, hiszen oroszul sem volt képes megtanulni soha. Az persze fel sem merül benne, hogy ezek a honatyák és honanyák esetleg hazudnak mint a vízfolyás, mert ő alapjában véve tisztességes ember, sosem káromkodna a templomban, hát el nem hiszi, hogy valaki ilyet tenne a parlamentben. Elvégre millió- szőr elmondták neki, hogy az egy szent hely, még ha egyelőre vannak is ott magyarok. Reménykedik. Hiszen a tisztelendő úr egyszer arról prédikált, hogyan űzte ki a Megváltó a templomból a ku- fárokat. Zűrzavar van az emberek fejében. A többség pénztárcája egyfolytában sokadikét mutat, a javulást pedig már évtizedek óta leghamarabb jövőre ígérik. Kenyér helyett cirkusz van, üres a kamra, de tele a padlás a rossz A lényeg az, hogy számtalan okuk van az emigrálásra. idők felelőseivel. A kormány persze türelmet kér. Mennyit még? Összesen négy teljes évet? Az elkeseredés, a kilátástalanság agresszivitást és gyűlöletet szül. Bizonyíték erre az új nacionalista hullám, amelyet a kisebbségi nyelvtörvény gerjesztett, s az a megvetés, amely hetek óta a romákra zúdul. Mintha bizony az elégedetlenségük akadályozná Szlovákia felvételét az Európai Unióba és a NATO-ba, nem pedig azok az állapotok, amelyek ezt az elégedetlenséget kiváltották. Lehet, hogy nincsenek napirenden magyar- meg cigányverések, de nemzeti és faji gyűlölködés bizony van! Ha a lakosságnak mindössze 20 százaléka helyesli a kisebbségek nyelvhasználati jogainak elismerését, miközben a lakosság 16 százaléka nem szlovák, ottnagybajokvannak. Ennél is döbbenetesebb, hogy az emberek 92 százaléka nem szeretné, ha roma lenne a szomszédja. Ennél az átlagnál csak a kis falvakban s a magyarok körébenjobb az arány. Vagyis ott, ahol az emberek belelátnak egymás tányérjába, ahol mindenki mindenkit ismer, meg abban a közösségben, amelynek megvan a maga keresztje, s így törvényszerűen to- leránsabb. Tolerancia - ez az a latin szó, amelyet lényegében minden nyelv befogadott, csak errefelé hangzik kínaiul. Jöhet bármilyen kormány, bármilyen rendszer, születhetnek zseniális tervek és programok, addig nem lesz változás, amíg a tolerancia csak egy fogalom lesz, nem pedig a másság iránti mindennapi türelem. Lehet, hogy a Kanadában, Nagy-Britanniában vagy Finnországban menedékjogért folyamodó romákat félrevezették - de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy számtalan okuk van az emigrálásra. Ezek nem az elmúlt nyolc-kilenc hónapban keletkeztek, de a megoldásnak ideje és esélye most van. Mint ahogy annak is, hogy alaposan megváltozzon a parlamenti etika, létrejöjjön egy olyan házszabály, amely legalább az elemi illemet megköveteli. Mert igaz, hogy a neveletlenség nem törvénybe ütköző, viszont nagyon sértő. Például mindenki megérdemli - és joggal megkövetelheti -, hogy a nevén szólítsák. A magyart magyarnak, nem pedig magyarul beszélő vagy elmagyarosított szlováknak, a romát romának, nem pedig cigánynak. A parlamenti mandátum sem jogosít fel az ilyen becsmérlő megnevezések használatára, elvégre még sosem fordult elő, hogy egy magyar vagy roma Mórickának titulált volna egy honatyát. Mert valahol itt kezdődik minden. A pénztelenség, a munkanélküliség, a putri nehezen bár, de megoldható problémák, ha az érintettek részéről is van akarat. A sajátos életforma ésszerű határok között tolerálható. A megalázás tűrhetetlen. Forrong az iráni főváros, a főszereplők az egyetemisták, akik a Hatami államfő által meghirdetett reformok folytatását, felgyorsítását követelik. A fiatalok fő jelszavai: szabadság és demokrácia, vagyis a befolyásos vallási vezetők hatalmának visszaszorítása. A Nyugat felé nyitó Hatami külföldön a „civilizációk közötti párbeszédet” szorgalmazta, odahaza pedig meghirdette az „emberarcú iszlám” megteremtésének programját. TA SR/AP Dömötör Ede felvételei Duray Miklós: nem lehet kisszerű országban, kisszerű kormánykoalícióban nagyszerű lépéseket tenni Nem történt előrelépés a jogbiztonságban Malinak István _____________ Ös szezavarodhat a polgár. Felelős MKP-politikusok korábban azt mondták, a semmilyen törvény is jobb a rossz törvénynél, az MKP számára a kormánytervezet elfogadhatatlan. Nem is szavazták meg a magyar képviselők, jelenlétükkel mégis lehetővé tették az elfogadását. Utána felelős MKP-politikusok azt mondják, mégis van benne valamijó. Az MKP tiszteletbeli elnökét kérdeztük: Ön szerint nem ellentmondásosak ezek a nyilatkozatok? Az MKP mérvadó politikusai most is csak az igazságot mondhatják: a nyelvtörvény elfogadása nem hozott a jogbiztonságban előrelépést, sőt a törvény előtti állapothoz képest bizonyos visszalépést jelent. Ugyanis: az államnyelvtörvény kimondta, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot nem szabályozza, tehát előállt egy képlékeny helyzet, amelyet többféleképpen is lehetett magyarázni. Most a képlékeny állapot megszűnt, a kisebbségi nyelvtörvény egy nagyon szűk mezsgyére szorította le a nyelvhasználati lehetőséget. Olyan szűkre, amelyet többszörösen túl tud lépni egy községi önkormányzat általános érvényű rendelete - természetesen a község területén. Tehát: nem történt előrelépés; veszélyes ez az állapot, mert van ugyan törvény, de nem tudjuk elfogadni sem politikailag, sem szakmailag; nem lehet alkalmazni a benne rejlő lehetőségeket, mert azok nem lehetőségek, csak üres szavak. Nevezték e törvény elfogadását a kis lépések taktikájának is. Nem alibizmusez? Kis lépésekkel visszafelé is lehet haladni. Én is tudom, nem lehet egy kisszerű országban, kisszerű kormánykoalícióban nagyszerű lépéseket tenni. Volt itt egy álap- elvcsomag, amely abból indult ki, hogy ellensúlyozni kell az államnyelvről szóló törvényt. Ezeket az alapelveket 1998-ban a mostani kormánykoalíciós pártok szakemberei fogadták el, ez év februáijában a koalíciós tanács is egyetértett velük, de egy hónappal később, márciusban mégis felrúgták őket a szlovák kollégák. Tehát nemcsak kissze- rűségről van szó a kormánykoalíció szlovák pártjai részéről, hanem egyezségszegésről is. Egyetért azokkal, akik szerint a nyelvtörvény ügyében kudarcot vallott az MKP parlamenti politikája? Ha igen, akkor hol történt a hiba? Ha a párt hibát követett el, akkor semmiképpen sem a parlamentben, ahol kész helyzettel találtuk magunkat szembe, ezt részben a kormánykoalíció, részben maga a kormány teremtette. A kormányjavaslatról a kormány tagjai az MKP meghívása nélkül konzultáltak Hágában az EBESZ kisebbségi főbiztosával, aki tett kiegészítő javaslatokat. Ezeket többé-kevésbé akceptálta is a kormány, de a parlamentben megbuktak. Ezért maximum azt tehettük, hogy ellene szavaztunk a törvénynek. Itthon. És külföldön? Lehet, az MKP nem fordított kellő gondot arra, hogy megfelelő nemzetközi propagandát csináljon saját elképzeléseinek. Ha ezt hibának tekintjük is, akkor sem biztos, hogy a jobb propaganda változtatott volna a helyzeten. Ezek után mi a véleménye az MKP kormánykoalíciós szerepéről? Koalíciós tevékenységünket a nyelvtörvénytől függetlenül is értékelni kell. De egy érdekes dolgot szeretnék elmondani. Megtudtuk azt, hogy az EBESZ kisebbségi főbiztosának éppen a kormányköröktől kapott hírek alapján az volt a meggyőződése, hogy a kormány javaslata az MKP számára elfogadható, őt úgy értesítették, hogy az MKP szakértőinek a részvételével dolgozták ki a kormányjavaslatot. Max van dér Stoel nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy az MKP nem ért egyet a kormányjavaslatával. Az EU-or- szágok pozsonyi nagykövetei is meg voltak döbbenve, amikor tájékoztattuk őket arról, hogy a kormányjavaslatot nem tudjuk támogatni, ha a parlamentben nem változik pozitív irányban. Mit tehet az MKP? Mit mondott önöknek Schuster államfő? Első lépésként felkértük a köz- társasági elnököt, hogy adja vissza a parlamentnek a törvényt újratárgyalásra. Az elnök úr mondott egy fontos mondatot: nem tartja jónak a látszat- megoldásokat, azt, hogy a külföld felé azt mutatjuk, mintha megoldottunk volna számos problémát, közben ezek megmaradnak, és tovább feszítik a társadalmat. Ezt egyértelműen a nyelvtörvénnyel kapcsolatos kifogásaink után jelentette ki. Úgy látom, az államfőt komolyan foglalkoztatja a problémák megléte. Továbbá az EU-hoz fordultunk a pozsonyi kirendeltsége révén, hogy az EU Bizottságának illetékesei fogadják a párt küldöttségét, szeretnénk pontosan elmagyarázni a törvénnyel kapcsolatos álláspontunkat. Az EBESZ kisebbségi főbiztosát is tájékoztatnunk kell, mert az ő véleménye mérvadó lesz az EU számára is. Vannak egyéb jogi és politikai lehetőségek, törvény- módosítási lehetőség is, de majd minden lépést a maga idejében kell megvizsgálni, eldönteni. Az EU és EBESZ irányában tett lépések elsődleges fontosságúak. Székelyudvarhely Csoórit megfigyelték Súlyos incidens történt július 8- án Székelyudvarhelyen, ahol Polgári esték címmel rendezvényt tartottak. Meghívott vendég volt Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Az est után az épületből távozók észrevették, hogy egy parkoló gépkocsiból videóra veszik őket. A gépkocsiról hamar kiderült, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tulajdona. Az SRI helyi vezetője katonai titokra hivatkozva megtagadta a gépkocsi felnyitását, s arra figyelmeztette a felháborodott embereket, akik nem engedték eltávozni a gépkocsit, hogy törvényt sértenek, ha a titkosszolgálat akcióját akadályozzák. Végül ez többórás huzavona után, rendőri segédlettel - valószínűleg bukaresti utasításra - sikerült. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a székelyudvarhelyi incidens sürgős kivizsgálását kérte Costin Georgescutól, az SRI vezetőjétől. Markó emlékeztetett arra, hogy RMDSZ-irodában már korábban is találtak lehallgató-készüléket, s a jelek szerint az SRI továbbra is figyeli az RMDSZ-t. Elmondta: miután az SRI egyik elbocsátott tisztje egy román lapban úgy nyilatkozott, hogy a titkosszolgálat tagjai Hargita és Kovászna megyében figyelik a magyarokat, már találkozott az SRI igazgatójával. Georgescu akkor elismerte, hogy a jelenlegi kormányzat hivatalba lépése előtt volt ilyen jellegű tevékenység, illetve az irredentizmust és a „magyar veszélyt” külön vizsgálták az SRI-n belül. Ugyanakkor arról biztosította Markó Bélát, hogy ezt a tevékenységet felszámolták. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott: nem az a lényeg, hogy a titkosszolgálaton belül van-e külön részleg a magyarok figyelésére, hanem az, hogy az SRI mit tekint nemzet- biztonsági kérdésnek.