Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-12-01 / 48. szám

4 1999. december 1. Háttér Kedvezőek a körülmények a határon túli magyarok helyzetének javulásához, de vannak aggasztó jelenségek is Az integráció összmagyar érdek A zárónyilatkozatot tizenöt párt és szervezet képviselői írták alá. Habik Csaba felvételei A februárban létrehozott Ma­gyar Állandó Értekezlet novem­beri, második ülésének két fon­tos, a jövőre nézve is meghatá­rozó jelentőségű eredménye volt. Az egyik: nemcsak meg­született, hanem már működik is a magyar-magyar kapcsola­tok intézményes rendszere; a második ülés előtt megalakul­tak a szakértői bizottságok, amelyek ajánlásokat dolgoznak ki a magyar kormány számára. A másik: jogi minőségűvé vál­nak a kapcsolatok az anyaor­szág és a határon túli magyarok között. Itt elsősorban azt kell említeni, elvi egyetértés szüle­tett az anyaországi parlamenti, valamint a Kárpát-medencei magyar pártok képvi­selői között arról, hogy Magyarország­nak el kell fogadnia a határon túli magya­rok jogállásáról szóló törvényt, amelyet rö­viden csak státustör­vénynek neveznek. Ennek lényege: az anyaország a határon túlról érkező magya­rokat ne úgy kezelje, mint a többi turistát, bizonyos többletjogokat adjon nekik, vagyis a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazza velük szem­ben. Ezek a többletjogok termé­szetesen nem lehetnek azono­sak a magyar állampolgárok jo­gaival, hiszen tekintettel kell lenni a magyar költségvetés te­herbírására és sok más körül­ményre. (A szlovákiai magya­rok érdeklődésére is számot tar­tó részletekről a 3. oldalon olvashatnak interjút Duray Mik­lóssal.) Erre utalt a tanácskozás után Dávid Ibolya, az MDF el­nöke, igazságügy-miniszter, amikor azt mondta: nagy szak­mai kihívást jelent a Külügymi­nisztériumnak, a Belügyminisz­tériumnak és az Igazságügyi Minisztériumnak az a jogalkotó feladat, amely előkészíti a hatá­ron túli magyarok jogállására vonatkozó törvénytervezetet. A harmadik fontos témában, a külföldön élő magyar állampol­gárok választójogának kérdésé­ben nem sikerült egyezségre jutni, ezért be sem került a Zá­róközleménybe, ugyanakkor többen elmondták: hosszabb tá­von látnak esélyt a megoldásra. Ez a Nyugaton élő, az ötvenhatos magya­rokat érinti, azokat, akik nem vesztették el magyar állampol­gárságukat. Nem tudni pontosan, hogy hány, de becs­lések szerint csak pár tízezer embert érintene a választó­jog megadása, amelyet az MSZP és az SZDSZ ellenez, szemben a magyar kormány­pártokkal. Az érdekesség ked­véért meg kell jegyezni: a ma­gyar választójog furcsaságai kö­zé tartozik, hogy még a magyar diplomáciai képviseletek tagjai sem adhatják le szavazataikat külföldi állomáshelyükön. A Záróközlemény egyrészt megállapítja: „A rendszerválto­zás óta eltelt időben a határon túli magyarok helyzetének ja­vulását lehetővé tévő körülmé­nyek alakultak ki. Üdvözlik (a részvevők) a Magyarországgal szomszédos államok demokra­tikusan választott kormányai­nak azon törekvéseit, hogy a ki­sebbségi jogokat korlátozó ko­rábbi intézkedéseket fokozato­san felszámolják.” Másrészt vi­szont rámutat arra is, hogy „mindezek ellenére, országon­ként eltérő mértékben ugyan, de továbbra is fennáll a határon túli magyar közösségek veszé­lyeztetettsége, és meggyőződé­sük, hogy a hátrányos helyze­tük enyhítését célzó első pozi­tív lépéseket továbbiaknak kell követniük”. Nézzük mindezt országokra lebontva. Szlovákiával kapcsolatban a dokumentum megállapítja: „Aggodalomra adott okot a szlovákiai kisebbségi nyelv- használati törvény, a leginkább érintett magyar nemzetiségű szlovákiai polgárok képviselői­nek ellenzése dacára történt el­fogadása, ami nem felel meg a »jó kormányzás« demokratikus alapelvének.” A részvevők tudatosították, s Németh Zsolt külügyi államtit­kár beszédében külön is hang­súlyozta, milyen nehéz a kár­pátaljai magyarok helyzete, hi­szen a szovjet múlt öröksége mellett tavaly hatalmas árvíz is sújtotta az ott élőket. A magyar kormány igyekszik elősegíteni a kárpátaljai magya­rok elvándorlásának megállítását, a szü­lőföldön való mara­dásukat és gyarapo­dásukat. „Kiemelt támogatást nyúj­tunk a beregszászi főiskolának, és ko­moly forrásokkal se­gíti a magyar kor­mány körülbelül 12 ezer ember termő­földhöz jutását. Elő­rehaladottak a magyarországi munkavállalási feltételek javí­tásáról szóló tárgyalások is” - tudatta az államtitkár. Romániával kapcsolatban a Zá­rónyilatkozat leszögezi: „Nem hagyható figyelmen kívül a ro­mániai nacionalista erők foko­zott aktivitása Erdélyben és a hatóságok gyenge, a helyzetnek nem mindig megfelelő fellépése sem. Aggodalomra ad okot a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusát ért atrocitásso­rozat, valamint az Agache-ügy és a körülötte kibontakozó han­gulatkeltés. Elengedhetetlen, hogy a szomszédos országok eleget tegyenek az ET- felvételük során tett vállalásaik­nak.” Majd a 8. pontban: ,A ha­táron túli magyarság képviselői történelmi jelentőségűnek tart­ják az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozását célzó ma­gyarországi támogatás tervezé­sét a 2000. évi költségvetési tervben. Egyetértenek abban, hogy a jelen helyzetben a ma­gyarországi támogatást egy re­lációra kell összpontosítani, ugyanakkor felhívják a figyel­met arra, hogy az anyanyelvű felsőoktatás intézményrendsze­rének megteremtését és színvo­nalának javítását más államok magyar közössége esetében is jelentős magyaror­szági segítséggel le­het biztosítani. Ugyanakkor fenn­tartják annak igé­nyét, hogy országuk adófizető polgárai­ként jogosultak a tel­jes körű, önálló, álla­mi anyanyelvű okta­tásra.” Markó Béla, az RMDSZ elnöke a tanácskozá­son kimondottan fontosnak ne­vezte, hogy a magyar kormány és a magyar politikai pártok is kinyilatkoztatták: támogatják Románia euroatlanti integrá­ciós törekvéseit, és mindent lat­ba vetnek azért, hogy Románia esetében ne alkalmazzák a ví­zumkötelezettséget. Romániában jövőre választá­sok lesznek, s Iliescu pártjának győzelme is benne van a pakli­ban. A kisebbségi jogok szem­pontjából mindenképpen visz- szalépést jelentene. E pillanat­ban mégis a jugoszláviai, s ezen belül a vajdasági helyzet a leg­képlékenyebb. A MÁÉRT-ülés részvevőinek Zárónyilatkozata ezzel kapcsolatban a követke­zőt szögezte le: „Tekintettel ar­ra, hogy a Jugoszláviában a to­vábbra is uralmon lévő rezsim politikája nyomán a vajdasági magyarság a folyamatos fenye­getettség légkörében él, ami to­vábbi elvándorláshoz vezet, tá­mogatják az önkormányzatiság és szubszidiaritás európai elvei szellemében kidolgozott egysé­ges vajdasági magyar autonó­miatervezetet és az abban meg­határozott intézményeket. Üd­vözlik a vajdasági magyar auto­nómiatervezetről a vajdasági magyar pártok és a szerb de­mokratikus ellenzék között megkezdett párbeszédet és an­nak eredményeit. Felszólítják a vajdasági magyar pártokat és szervezeteket, hogy a személyi és politikai ellentéteiket háttér­be szorítva törekedjenek a vaj­dasági magyar közösség és az összmagyarság általános érde­keinek képviseletére. Örömü­ket fejezik ki, hogy az USA sze­nátusa november 4-én elfogad­ta azt a törvényjavaslatot, amelynek egyik cikkelye a vaj­dasági magyarok által kidolgo­zott autonómiakoncepció tá­mogatására szólítja fel az ame­rikai kormányzatot.” Befejezésül még azt kell alá­húzni, hogy mind a magyar kormány, mind a határon túli magyar pártok az euroatlanti integrációs folyamat szerves ré­szeként értelmezik a magyar­magyar együttműködés mélyí­tését. Összmagyar érdek, hogy az integrációs folyamatba sike­resen bekapcsolódjanak mind­azok az államok, ahol magyar kisebbség él. (-nák) A tanácskozás szünetében is folyt az egyeztetés, mégsem sikerült minden kérdésben kompromisszum­ra jutni. Tekintettel kell lenni a magyar költségve- tés teherbí­rására. A vajdasá­giak a folya­matos fe­nyegetett­ség légkö­rében élnek. Tények MÁÉRT-visszatekintés A magyar-magyar kapcsolat- tartás legfontosabb állomásai az MTI összeállításában: 1996. július 4-5., Budapest: A Magyarország és a határon túli magyarság című tanácsko­záson a kormány, a parlamen­ti pártok, a szomszédos orszá­gok magyar pártjai, szerveze­tei, illetve a HTMH képviselői, szakértői vettek részt. A kon­ferencia vendégeit fogadta Horn Gyula miniszterelnök. A közös nyilatkozat kinyilvání­totta: a határon túli magyarok identitása megőrzésének, kö­zösségként való fennmaradá­sának és fejlődésének, vala­mint a szülőföldön való fenn­maradásának alapvető kérdé­se az önkormányzat, az auto­nómia létrehozása. Július 10- én Éva Mitrová, Szlovákia bu­dapesti nagykövete átadta kormánya állásfoglalását Ko­vács László külügyminiszter­nek. A Meciar vezette HZDS országos vezetésének állásfog­lalása szerint Magyarország „durván beavatkozott a füg­getlen Szlovák Köztársaság belügyeibe”. 1996. szeptember 4., Pápa: A magyar-magyar találkozón megjelentek a romániai, a vaj­dasági, a horvátországi, a szlovákiai és a kárpát-ukrajnai magyar szervezetek képvise­lői, az MVSZ és valamennyi parlamenti párt küldötte. Vi­szont nem voltak jelen a ma­gyar kormány képviselői. A ta­lálkozó közös közlemény ki­adásával, de politikai nyilat­kozat nélkül zárult. A több mint hatórás, zárt ajtók mögött tar­tott tanácskozás után rendezett saj­tótájékoztatón a ta­lálkozót kezdemé­nyező határon túli magyar szerveze­tek vezetői leszö­gezték: találkozó­juk előkészítése volt a második magyar-magyar csúcsnak, amelyet Markó Bé­la, az RMDSZ elnöke szerint december 10-éig mindenkép­pen meg kellene tartaniuk, a közösen kiadott zárónyilatko­zat azonban nem tartalmaz időpont-megjelölést. Elhang­zott: a találkozó résztvevői bi­zottságot hoznak létre, mely elemzi az addig elkészült alapszerződések hatásait. A vizsgá­lat kiteljed majd arra, hogyan ala­kult az adott orszá­gokban a magyar­ság helyzete, ho­gyan változott az aláíró országok vi­szonya, milyen mó­don befolyásolta az alapszerződés a térség stabilitását. 1999. február 20., Buda­pest: A Magyarország és a határon túli magyarság 1999 címmel megtartott tanácsko­záson részt vett valamennyi parlamenti képviselettel ren­delkező határon túli románi­ai, vajdasági, horvátországi, szlovákiai és kárpát-ukrajnai magyar szervezet, valamint az MVSZ és a nyugati ma­gyarság képviselője, illetve a magyar parlamenti pártok küldöttei. A konferencia zá­ródokumentuma Magyar Ál­landó Értekezlet néven poli­tikai konzultatív testület lét­rehozását mondta ki. Az érte­kezlet feladata a magyaror­szági - határon túli magyar kapcsolattartás folyamatos­ságának biztosítása. A záró- dokumentum leszögezte, hogy Magyarországnak és a határon túli magyar közössé­geknek egyaránt érdekük a közép-európai térség bizton­ságának, stabilitásának erősí­tése. Kimondta azt is, hogy a Magyar Köztársaság politi­kai eszközökkel járul hozzá a határon túli magyarok szü­lőföldjükön való megmara­dásához és polgárosodásá­hoz, kezdeményező politikát folytatva a kisebbségben élő magyarok egyéni és közössé­gi jogainak biztosítása végett. 1999. november 11-12., Budapest: a MÁÉRT máso­dik ülésén megjelentek a kor­mány és a parlamenti képvi­selettel rendelkező magyar- országi és határon túli - ro­mániai, vajdasági, horvátor­szági, szlovákiai és kárpát­ukrajnai - magyar szerveze­tek képviselői, valamint az MVSZ és a nyugati magyar­ság képviselője. A szlovák belügyekbe való bea­vatkozás­nak tekin­tették.

Next

/
Thumbnails
Contents